Ezredvég, 2006 (16. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 1. szám - Kutas József: A füstbement terv
régi házak vakolatsebei elfertőződtek, és egy-két muskátli úgy bukott alá, akár az akasztott ember a kötélről. Mindenfelé sápadt színek röpködtek, és világosan értettem, mit mesélnek a sötét lakásokban ólálkodó lények rólam, aki utcájukba tévedt. Egyre szomjasabb lettem, és elveszettebb. Pedig ismertem jól a környéket. Magamban máris mondogatni kezdtem, mi következik miután: antikvárium, szünet, kocsma, betonjátszótér, szünet, fekete kapualj, sötétbarna ajtó, előtte bokatörő alacsony lépcsővel, szünet, napfény... megint kocsma, betonjátszótér, és új menet a körhintán. Szombat volt, tehát iskolai partnerre nem volt kilátás, beülni egy sörre valahová nem volt pénzem... ott voltam, ahol a part szakad, egészen a víz közelében. S ekkor szó szerint beleütköztem egy filmforgatásba. A Filmforgatás puhány, nagyra nőtt férfi volt, a hőség ellenére kockás kalapot és hozzá illő, horgolt sálat viselt. Homlokán fekete tincsek tekergődztek, rosszul lettem, ha rájuk néztem, mert a kígyóknak semmiféle válfaját sem állhattam. - Mondd csak. Ráérsz kicsit? - ezt kérdezte. Hangja a magasból hullt rám, s hirtelen el tudtam képzelni, mit érez az ejtőernyős földet érés utáni pillanatokban. - Hát hogyne - mondtam. - Ha valaki igazán ráér, akkor az én vagyok. - Nagyszerű - felelte minden lelkesedés nélkül. A kalap alól megpróbálta elcsípni a tekintetemet, s én tudtam, mit csinál, vagy mit akar csinálni, fölmér, mielőtt rátér a lényegre. Fáradt, kedvetlen és unatkozó voltam, hogy elfussak. A Filmforgatás különben sem tűnt veszélyesnek abban a lehetetlen, ócska kalapban, és puha, izzadtan fénylő arcával. - Nagyszerű - ismételte, továbbra is egykedvűen, mintha ezredszer ismételné el ugyanazt az ajánlatot, de hiányzott belőle a krupié rutinszerű, komoly kedvessége. - Nagyon nagyszerű! Mi éppen egy jelenetet veszünk fel, de... - töprengett, majd beismerte: - Meglógtak a fizetett statisztáink. Nem azt akarom, hogy ingyen dolgozz, félre ne érts, csak nem tudnánk annyit fizetni, mintha be lennél jelentve a... - Statiszta szakszervezetbe - segítettem ki. Ilyen egyszerű örömet szerezni valakinek, akit egy perce még nem ismertünk! Lelkesen bólogatott, és félreállt, hogy bepillanthassak egy félig romos építési telekre, ahol néhány ember lézengett: világos, könnyű ruhába öltözött fiúk és lányok. Stábnak nyomát se láttam, de nem zavartattam magam. Amennyit én a filmezésről tudok... moziban se voltam vagy egy éve, akkor is Anna vitt el, szinte a két fülemnél fogva, mint egy bevásárlószatyrot, utálom az emberkoncentrátumot. - Mit kell tennem? - kérdeztem színpadiasan. - Mindjárt indul a vonatom, mint a Kalmárnak! - Kinek? - kérdezte riadtan Filmforgatás. Észrevétlenül csempészett be a táblákkal és ócska kötelekkel s szalagokkal leválasztott területre, kétszer is megbotlottam az összehordott törmelékben, mely hol fehéren izzott, mint a sivatag homokja, hol sötét volt bérházak árnyékától, akár a salak. - Kinek? - Mindegy - mondtam. Ez se olvasta a Tüskevár-t, taramtra, bumsz, kétségbeesetten.