Ezredvég, 2007 (17. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 2. szám - Magyari Barna: Sikálom magam (vers) - N. Horváth Péter: Pitypang (vers)

MAGYARI BARNA Sikálom magam mondd az értelmi szélesség hányadik fokán álmodhatlak ágyamba téged akár mi az esernyőt a szerelem úgy nyitja-csukja az emberiséget baj s öröm fekete-fehér kockáin kisakkozzuk a sejthetőn túl mi lesz mindig sterilen bánok a mámorral a gyönyört megfogni combod a csipesz már kapiskálom a bódító ideg vegyi folyamatai mire valók kellemes bizsergés matat ajkamon a ph-érték vizsgadrukkja a csók de most csak fotód látom hiányodtól roskad a költészet kevés ami van s önmagammá tisztít a magány ahogy rögeszme-rostokkal sikálom magam N. HORVÁTH PÉTER Pitypang Őrizz meg engem tekinteteddel; ne sóhajts felém, ne hűsíts széllel. Vágyad, hogy érints, végleg temesd el; mindössze csupán lelkeddel érj el. Meg ne ölelj, mert azzal megölnél; kiszökne üres titkom a gömbből. Nem menthetsz meg, ha szeretni jöttél,­­ magányom bentről bárhogy dörömböl.

Next