Ezredvég, 2007 (17. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 2. szám - Boda Magdolna: (r sugarú kör); (esik) (versek) - Nagy Dorka: esődal (vers)
BODA MAGDOLNA (1 sugarú kör) Minden ami lehettél volna és ami lehettem volna már nem változtat semmin az múlt idő rózsaszirmokba zárva rétegesen (és véglegesen) fakó feje szomorúan lóg se húszéves se űrhajós többé már nem... egy kör vonalán oldalazva egy tapodtat se közelebb a középponthoz de a vonalról ellépni többé nem lehet NAGY DORKA esődal Kobaltkék víz csepeg őszi fákra ködös, homályos november-délután. Macskakő koppan lépteid alatt, rozsdás hajókürt búg a Dunán. Száraz levelek szárnyai ropognak, egy fiú a téren dús avart dobál. Zenél a szél, ha átmész a híd alatt, reng feletted a sok vasfonál. Az eső eláll és hazaérsz, egy szürke galamb reszket a kapuban. Forró teád gőze melenget, kinn pocsolyák fénye csillan. (esik) szeretem ahogy mindent átjár a pipaillat ráül a bútorokra beleakad a függöny csipkéibe belefúrja magát takarómba párnámba mintha velem aludnál a molekulányi azonosság és a kémiai folyamat átmenetileg összeköt minket aztán a mosógép valóságillatára mossa míg végül is kifakul mint ölelésed 19