Ezredvég, 2007 (17. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 3. szám - N. Horváth Péter: Ige, lent (vers) - Donkó László: hogy működik a lélek? (vers)
N. HORVÁTH PÉTER Ige, lent Nagyon földközelről törtem az Ég felé, s nem kaptam senkitől jó lelki létrát. A Hívást éreztem, mint aki sejtené, létezhet lépő, ki önmagán lép át. Azóta nyúlok és növekszem fölfelé, de lehet, mindössze árnyékom nő csak. Hitem a szív hite, s elmém a kételyé; minden perc maga a kettétörő nyak. Csupán a reccsenő roppanás hallható, ahogyan szándék és tett kettészakad, amitől magába zárkózott lesz a szó, mert a vágy, és a cél másfelé szabad. A „másik" valóban sohasem érthető, egy sötét zugban a „mag" maga marad, úgy is, ha mennybolt van a szobán, s nem tetőtükörként bízhatod bárkire magad. - DONKÓ LÁSZLÓ hogy működik a lélek? gondold csak át: hogy működik a lélek mint a piszton szól vagy mint a fúga? amit sejtek: zenél, amíg csak élek - bár titokzatos (akár bermuda), ami jó: kiül az arcodra néha ráncokat árkol vagy mosolyt feszít máskor ott marad tiszta hordaléka: fehér homok - s játssza a tó színeit. a zseni pszichiáter freud se tudta: a lélekrezdülés , zongorafutam vagy ébredő napszél mi átaludta a nagy teremtést az időkapuban. (vagy mint a nyers parizer nejlonburka, sül, de őrzi titkát a hamuban?)