Ezredvég, 2007 (17. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 8-9. szám - N. Horváth Péter: Mire megint ősz lesz; Játszom; Amikor távozik; Vissza; Gulácsy utolsó éve (versek)

N. HORVÁTH PÉTER Mire megint ősz lesz A tűzfal álmaim téli mozivászna, sokáig őrizte láthatárom szélét. Zöld függöny nőtt elé ígéret havára, s újra, csak a késő őszi csendre nyílt szét. Most ház épül elé, még titkos jövővel üres szobáiban, lassan testet öltve. Míg a jelen idő mindennapja jő el, őrölve az élet malmán körbe-körbe. Mire megint ősz lesz, s lefoszlik a kárpit, s a május szobámban vár feltámadásra, tán az egyik ablak odaátról rám nyit, szemközt egy megvénült őrszemet találva. Sötétedő esték üvegét bámulom, túl, a levetkőzött ágak kusza rajza. Átvergődhet rajta bármelyik mondatom? S vajon meghalva, vagy mégis meghallgatva? Játszom Lényeges pontjaim megoszthatatlanok; egyszemélyes sziget bennük a pillanat. Részt belőle senki nem kért, s így nem adok; magamban ülök a leszálló est alatt. Egyedül lennék, ha nem lennék egyedül, választott társ után nincs több választható. Tartalom és forma egyhamar kimerül, lejátszott játékot eldobni nem való. Jobb így, s míg időm van, akárki eljöhet, óráról órára más ül asztalomhoz, láncba fűzöm mindet, akár a gyöngyöket, s nyakán az éjszaka velük elbolondoz... 11

Next