Ezredvég, 2008 (18. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 8-9. szám - FÓRUM - Romány Pál: Terület- és vidékfejlesztés Magyarországon

gazdasági, geomorfológiai, vagy etnikai bázison, ezért régió szerepet sem töl­tött be. E néhány utalásból is levonható talán az a tanulság, hogy Magyarországon miként vált túlsúlyossá az igazgatási kereteihez görcsösen ragaszkodó várme­gyei szemlélet, s hogyan, miért hagyta figyelmen kívül a változó feltételeket, a társadalmi-gazdasági új követelményeket. Nem csak a Bécsből induló moder­nizációs kezdeményezések akadtak ezért el, hanem a 19-20. századi reformok jelentős része is. Az 1867. évi kiegyezés utáni időszakban megindult a külföldi tőke a magyar gazdaságba. Jellemző, hogy - a malomiparról nem szólva - 21 cukorgyár léte­sül az országban. Az ún. vámkülföldre szállított répacukor mennyiség 1896- 1900 között csaknem háromszorosára növekszik, majdnem eléri az 1,3 millió mázsát. Érthető, hogy tájanként átformálja a magyar agrártermelést és szerke­zetét is. És ez csak egy példa az összefüggésekre. Itt kell jeleznem Darányi Ignác, minden idők leghosszabb ideig regnáló ma­gyar agrárminiszterének a szerepét. Fontos posztot töltött be már a Tisza-sza­­bályozás folytatásának irányításában, majd az agrár­törvényhozásban, a kísér­letügyi és az oktatási hálózat kiépítésében, majd abban, hogy az agrártárcát köz­­gazdasági jellegűnek tekintette. Látta azt is, hogy pl. az említett cukoripar tele­pülése térformáló termelési szerkezet módosító lehet, azaz hatása túllép a Hatvany-Deutsch vagy az Esterházy-latifundiumok érdekhatárain. Ebbe a felisme­résbe illeszkedett, hogy Darányi küldött először mezőgazdasági attasékat Berlin­be, Londonba, Washingtonba, Szentpétervárra és­­ Bukarestbe. (Vallotta, hogy terjeszkedési lehetőség, piac Keleten és a Balkánon is van!) A regionális fejlesz­tés érdekében­­ a megyék fölé rendelt, mai szóval: három regionális székhelyű­­ miniszteri kormánybiztosi hivatalt állított fel. Kárpátalján (Ruténföldön), majd Székelyföldön, valamint a felvidéki Zsolnán. Fajtacserével, szakismeret­terjesz­téssel, adaptációval is ezek a központok foglalkoztak, s beszélniük kellett a nem­zetiségek nyelvét is! Továbbá Darányi minisztériuma kezdte a Balaton korsze­rű hasznosítását, kikötők létesítését, a Magas-Tátra, a Csorba-tó természetvé­delmének megszervezését és több más, ma már kormányprogramokban meg­jelenő fejlesztés (gyógyfürdők, stb.) elindítását. Darányi - mint ismeretes - 1895-1910 között volt miniszter, két év megszakí­tással, négy kormányban. Páratlan történetünkben. Az MTA tiszteletbeli tagjá­vá választották, majd tagja lett a felsőháznak is. Ellenszélben, politikai ripacsok­­kal szemben is. A magyaróvári akadémia Európát járó tantestületének tanárai­ra, s a szövetkezeti mozgalom atyjainak, gróf Károlyi Sándornak a támogatásá­ra számíthatott igazán. Az időben hozzánk közelebb álló Erdei Ferencről még néhány, témánkhoz kapcsolódó megjegyzést. Ismert, hogy az Agrárgazdasági Kutató Intézet alapí­tójaként, a „város és vidéke" alapos kutatójaként is számon tartjuk. Ritkán em­lékezünk meg arról, hogy egy közigazgatási reformot is képviselt­­ Bitó István­nal, s másokkal együtt - amiről Bibó, mint Erdei-tervről írt 1946-ban. A történe­lem, az ún. rövid 20. század, nem volt kegyes hozzájuk. A „történelem", amellyel egy-egy vidék, országrész elmaradását is magyarázni - mentegetni? - szokták.

Next