Ezredvég, 2010 (20. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 5. szám - N. Horváth Péter: Mit higgyek? (vers) - Mátó Gyula: Holnap; Végül is (versek)
N. HORVÁTH PÉTER Mit higgyek? Nem válaszolsz anyám, pedig hát jó lenne, magamra hagytál a sorok közt felejtve. Feszengek, mint zsidócska az üres boltban, s az sem egyértelmű, hogy ahol vagy, hol van. Eleresztettél, és nem gondoskodsz rólam, lásd, a szereteted kongó, üres szólam, mit higgyek felőled, ha nem küldesz jelet, vagy odajutottál, ahonnan nem lehet? Aki így szökik meg, nem pótolhatatlan. Érzelmi rabláncon gyászoljak magamban? Talán találok még boldog búvóhelyet, hová behúzódhat mellém, aki szeret. - Félig ébren élek, félig eltemetve, szeret-e, dajkál-e bárki is helyette? Kitől számíthatok bíztató szavakra, vagy föladjam én is, hogyha ő feladta? MÁTÓ GYULA Holnap Bennem virraszt a holnapi nap, holdfénybe ejti álmaimat, csillagot rúg, mellemre ül, lélegzésemtől elszenderül. Órahang bronzától erőre kap, viszi a reggel, viszi a Nap, hulljában estére szívemre tör, tiszavirágként ott tündököl.