Ezredvég, 2011 (21. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 11. szám - N. Horváth Péter: Versek
N. HORVÁTH PÉTER Induló, télben Szabadságra ment az eszem, ahogy élek, föl se veszem, sok piától tönkreázva bemegyek a diliházba. Vagyis, inkább csak bemennek, merthogy azt is széjjelszedték bolond fiúk, lökött lányok, városházi víg vagányok... Olyanok, mint a családom, mindegyikük egy rémálom, és még apám s két testvérem, közösen rontják a létem... Hogyha tudnék, elrohannék, inkább az utcán rohadnék, de nem járok, csak keréken, Isten adta jól és szépen... Maradok hát befalazva ami tegnap, ugyanaz ma. Süllyedek Pár lépés van hátra haláltáncütemben, azután bárkit is találsz itt, nem engem. Rontásom oldani, már nincsen igény, kőszikla vagyok a Szentírás vizen. A harang szavára Belepusztulok, úgy szeret Isten, és mégse hinném, másban kell hinnem, mert bennem ő, és Őbenne minden... ami odafönt, ugyanaz itt, lenn. Elpusztít majd, de ameddig élek, lankadatlan lesz bennem a Lélek, mert nem adom föl, és partot érek, s utánam jönnek harangos évek... Harangos évek idéznek, látnak, visszazendítve még a Világnak. S ha nem kondulok, magamnak már csak, majd vízbe szórnak, vagy épp elásnak... 15