Ezredvég, 2011 (21. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 8-9. szám - N. Horváth Péter: Versek
N. HORVÁTH PÉTER Aki már nem szeret Ő, akit szerettem, s aki már nem szeret, elromlott, akár a rossz óraszerkezet: az elem merült le, vagy rugója tört el? - Mintha vitáznék egy sok számjegyű törttel. Amint lebontottam, épített új falat, betéglázta magát szinte pár nap alatt. Újra szabad vagyok, ám enyém a börtön; egyedüllétemet életfogytig töltöm. Kentaurként harámom korláttól korlátig járom, előre két lépés, hátra meg három. Bal felé éppen négy, jobbra pont hat, de fél, az Ég iránt, tágasnak hat. Ki is jut át? Kövér a püspökök püspökfalatja, eltorlaszolja a Menny kapuját. Magasra húzva a küszöb alatta, így tőlük befelé, ki is jut át? Szeretnék látni már megannyi papot utcát söpörni, vagy hajléktalan... Mert amíg elállják lopva a Napot, minden fény s minden üdv bizonytalan. Szűk kézzel mérik a soványka ostyát, de bőven vedelik hozzá a bort... S mikor a vezeklést fejünkre osztják, a maga bűnéért egy sem lakott. Tetszetős köntösben adják a bankot, jól kamatoztatva Isten szavát. És ha nem lelik a valódi hangot, kondulhat százfelé, ki merre lát. 15