Ezredvég, 2012 (22. évfolyam, 1-6. szám)

2012 / 4. szám - Kis Antónia: Miss Marple hallgat

KIS ANTÓNIA Miss Marple hallgat A patinás tengerparti szállodának a vendégköre meglehetősen vegyes volt. A kü­lönböző országokból érkezett vendégek más-más igénnyel jelentkeztek, de végül is elégedettek lehettek, mert a szálló képes volt a sokféle kívánság kielégítésére. A modern idők szavát követték, amikor svédasztalos étkeztetésre rendez­kedtek be, de figyelembe véve a különböző népek étkezési szokásait. Például: a németeknek legyen a reggelihez müzli és barna kenyér, a franciáknak baguette és crosissant, az olaszoknak kalács és jó erős kávé, espresso, és az ebédhez nekik mindig főtt tészta is legyen, különféle szószokkal, öntetekkel, a franciáknak pedig sokféle sajt és párolt zöldségek, meg sok-sok különböző salátaféle, és hát húsfélékből is legyen mindennap több is, elsősorban szárnyasok, halak és mindenféle sztékek. A vendégek önkiszolgálással rakták meg a tányérjaikat. Miss Marple elégedetten nyugtázta, hogy azért a régi szokások sem vesztek ki egészen. Az italokat, rendelés szerint, a megfelelő szertartással pincér szol­gálta fel. Igaz, ezért külön fizetni is kellett. És ami még megerősítette tetszését: érkezéskor a főpincér egy szobaszámmal ellátott kartonlapocskát helyezett el kinek-kinek az asztalára Reserve jelzéssel. Megnyugtató volt ez a rend. Jó volt, hogy ki-ki a maga asztalához ülhetett. Miss Marple kétségtelenül az idősebb korosztályhoz tartozott, bár az ilyen jól ápolt, jól nevelt, kissé finomkodó hölgyek életkorát nem könnyű meghatározni. Ő a vacsorájához mindig egy pohár vörös bort kért, amit apró kortyokban, nem, nem egyszerre, hanem a teljes vacsoraidőt kitöltve fogyasztott el. És szépen fel is öltözött mindig a vacsorához. Elegánsabb ruhát öltött, és szolid módon fel is ékszerezte magát. Ilyenkor szandálját is lecserélte köröm­cipőre és kis estélyi táskáját (mivel egyedül ült az asztalnál) az asztal átellenes részén helyezte el. Mi tagadás, táskamániás volt, mert több táskát sorakoztatott fel választékos és változatos öltözeteihez. Volt táskája a reggelihez, a sétához, a fürdőzéshez, egyszóval mindenhez. Szerette osztályozni, elkülöníteni magában a dolgokat. Fontos volt számára, hogy minden a helyére kerüljön, hogy mindennek legyen helye, hogy minden cselekedete átgondolt legyen. A gondos felkészüléshez végül is érdekes, élve­zetes nyaralás társult. Miss Marple-nak valójában egyetlen igazi szenvedélye volt csak: az emberek megfigyelése. Persze, vannak konvencionális, érdektelen esetek, de akadnak egyedi meg­nyilvánulások is, ezek persze érdekesebbek. A maga részéről leginkább a kü­lönlegességeket szerette, és hát ez sem hiányzott innen. Nem tudni, miért (talán a szálloda kapcsolatban állhatott bizonyos intéz­ményekkel), mozgássérült volt a szálló vendégeinek jelentős része. Többségük csoportosan, különbusszal jött, de néhányan szülői, baráti vagy fizetett kísérettel. És a szálloda kétségtelenül be is rendezkedett erre. A tengerhez és a kerthez vezető lépcsők mellett mindenütt széles rámpákat építettek, az épületen belül tágasak voltak a liftek, a mellékhelyiségeket pedig kapaszkodókkal szerelték fel.

Next