Ezredvég, 2012 (22. évfolyam, 1-6. szám)

2012 / 5. szám - László-Kovács Gyula: Ennyi hát ifjúságunk - N. Horváth Péter: Mit vár?

12 LÁSZLÓ-KOVÁCS GYULA ennyi hát ifjúságunk ez az úri magyarország nincs a kedvemre, mint nikodemus nappali bujdosása sem kedves az örökkévalónak: én szeretem megvallani hitem szabadon és szelíden, akár sinka­­pista vagy ladányi mihály vallotta meg egy füstös kocsma mélyén hajnalszínű nagyfröccs mellett, eddig tornyos templomok tövénél kerestem a megváltást, barokkos kőszentek árnyékában, cirádás vízköpők alatt várván az ég cseppenő szenteltvizét, de jött helyette savas eső, mely homlokomat verte és a kezemben tartott rózsa elszáradt, végleg az enyészeté lett, mint szép, hites múltunk: hol van már nagyanyám parasztmadonna arca, és hol van Illyés gyula népe, a tihanyi visszhang, bertha bulcsu halk szava, az asztalon gyöngyfüzér-remegésű bor, és hol vannak a szép eszmék, miket vallottam én is: szívtájék-haza, mi egyre lassabban veri ütemét, mint veri ütemét józsue faragta ősrégi muzsikáló órája, és hová tűntek Kassák lajos léptei, talán a sugaras időben még felfénylenek, mint valami hologram: ennyi hát ifjúságunk, mint az estéli sötétségbe vesző dunán úszó szellem-uszály, árbocát vérző szemű sirályok világítják meg, olyanok e madarak, akár a kárhozottak holt lelkei - NI. HORVÁTH PÉTER Mit vár? Nem tudom, mit vár tőlem az Isten, miért erősít, őriz a hitben? Hisz jó se voltam, s könnyűvé lettem, csak a halálvágy növekszik bennem.

Next