Ezredvég, 2019 (29. évfolyam, 1-6. szám)

2019 / 3. szám - Vallomás - Wirth Ádám: Család történelem

[...] Még az is gyermekké segítette Petőfit, hogy alacsony sorból jött, nem­régen befogadott családból." Gyermekként én is úgy éreztem alacsony sorból, nemrég befogadott családból jöttem, vágyaim és reményeim, a jö­vőben vetett hitem valósággá válik. Családom történetének átélése és a történelem értő megismerése egy­aránt a szocializmus meggyőződéses hívévé tettek. Életemben és mun­kámban a proletárköltő József Attila igazságának igazolását láttam: Az elme, ha megért, megbékü­l, De nem nyughatik a szív nélkül. S az indulat múló görcsökbe vész, Ha föl nem oldja eleve az ész. (Alkalmi vers a szocializmus állásáról Ignotusnak) Az általam tanultakat, ismereteimet, elveimet igyekeztem szóban és írás­ban másoknak is átadni, velük megosztani és a gyakorlatban megvaló­sítani. Fiataloknak és érdeklődő felnőtteknek. Üzemi munkásoknak, földműves parasztoknak, tollforgató értelmiségieknek. Egyetemeken, is­meretterjesztő előadásokon, tudományos konferenciákon, politikai vitá­kon. Eközben magam is állandóan tanultam, bővítettem, fejlesztettem, mélyítettem, pontosítottam ismereteimet. Ahogyan annak idején a szlo­vák vándor­­szeres tanította a macskaköves bérházudvaron botladozva játszó kisfiút: Tomu rozum treba - persze ehhez is ész kell. Gondolkodom, tehát vagyok. Szűkebb irodalmi nevelő családom Petőfi, Ady és József Attila voltak és maradtak. Irodalmi családom folyamatosan bővült és gazdagodott a magyar klasszikus és kortárs irodalom - Csokonai, Vörösmarty, Vajda János, Tóth Árpád, Móricz Zsigmond, Nagy Lajos, Radnóti Miklós, Veres Péter, Dar­vas József, Nagy László, Juhász Ferenc és mások - megismerésével. Irodalmi családom szerves részeivé vált többek között az orosz Pus­kin, Gogol, Tosztoj, Csehov, Gorkij, a német Goethe, Schiller, Heine, a spanyol Cervantes, az angol Jonathan Swift, Charles Dickens, a francia Villon, Victor Hugo, Anatole France, az amerikai Mark Twain, Jack London, John Steinbeck, az ír Bernard Shaw, a cseh Hasek, a dán Martin Andersen Nexe, az osztrák Franz Werfel. Tőlük tanultam és magaménak vallom: „A nacionalizmus nem haza­­fiság. A hazafiság valami olyan sine qua non­ja az embernek és a társada­lomnak, hogy még fogalommá sem kell sűríteni, a szót sem kell keresni hozzá. A közös kultúrában s közös társadalmi munkában álló becsület

Next