Ezredvég, 2019 (29. évfolyam, 1-6. szám)

2019 / 2. szám - Múltunk - Alföldi Andrea: A magyarországi szocialista nőmozgalom történetéből

Pedig a pártvezetőség nem volt egységes a nőkérdésben, így például Csizmadia Sándor a pártvezetőség tagja Kelecsényi György álnéven ír a nő­kérdésről, hosszan értekezik a nők „hibáiról" majd végkövetkeztetésül egy, a párttól független női tömegszervezet létrehozását tartja célszerű­nek. A külön brosúrában megjelent téziseket, még a Népszava is hirdette. 1895. és 1903. között, ha nem is látványosan, de országosan alakulnak a munkásképző körök, asztaltársaságok, vigalmi- és műkedvelő munkás­társaságok, melyek megteremtették azon közösségeket, ahol a politikai felvilágosító munka kiteljesedhetett. Ugyanakkor a nőszervezetek tagjai egyre nagyobb nyomás alá helyezik a szociáldemokrata párt vezetőségét, a párttagokat arra buzdítják, hogy nődelegáltakat küldjenek a soron kö­vetkező kongresszusra, és követelik, hogy a kongresszus alatt külön nő­értekezletet is tartsanak.­ A párt vezetősége végül enged, és 1903. február 12-13-ra „összehívta Budapest és környéke szakmai munkásnőinek képviselőit, hogy megvi­tassák helyzetüket és megbeszéljék a legközelebbi tennivalókat..." A női tanácskozás a Cipőfelsőrész-készítők Szakegyesületének termében zaj­lott le, az alábbi napirendi pontokkal: 1. A munkásnők általános gazdasá­gi, politikai és társadalmi helyzete; 2. A munkásnők egyenjogúsításának kérdése; 3. a szervezkedés célja és módszerei. Ezen a tanácskozáson szü­letett döntés a Magyarországi Munkásnő Egyesület megalakításáról. Ebben komoly szerepet vállaltak magukra, és jelentős támogatást nyújtottak az 1897-ben alakult Nőtisztviselők Országos Egyesületének (NOE) képvise­lői, így a tanácskozás pikantériája, hogy a második napirendi pontot az a Bédy-Swimmer Rózsa terjeszti elő, aki akkor a NOÉ elnöke volt, majd ké­sőbb a Feminista Egyesület vezetője lett. Az ülésen jelen van, és az alap­szabály szerkesztését végzi a későbbi NOÉ elnöke Gergely Janka. A két női szervezet jól érzékeli az egymásra utaltságot, és fennállásuk alatt odaadó­­an és kölcsönösen segítették is egymást. A szociáldemokrata párt titkára, Weltner Jakab megnyugvással jelenti az ülésről, hogy „a pártvezetőség megtette kötelességét."1­2 A Magyarorszá­gi Munkásnő Egyesület - a belügyminiszter által többször visszadobott­­ be­jegyzési kérelmét végül 1904-ben fogadták el. Gárdos Mariska az orszá­gos szervező bizottság élén Bordás Simonnéval, Kalmár Zsófiával, Michower Eszterrel, Rosenfeld Józsával, és másokkal lázas lelkesedéssel veti bele ma­gát a szocialista nőmozgalom szervezési munkáiba. Még ebben az évben 1 Magyarországi szocialisztikus munkásmozgalmak, Budapest 1903 2 Gárdos Mariska: Szállj gondolat... Budapest, 1961

Next