Ezredvég, 2023 (33. évfolyam, 1-6. szám)
2023 / 3. szám
BOZÓK FERENC Csokonai és Petőfi Csokonai Vitéz Mihály idén, 2023-ban kereken 250 éve, immár negyed évezrede született, Petőfi Sándor pedig 200 éve. Csokonai Vitéz Mihály varázslatos személyisége természetesen több klasszikus költőt is megihletett, különösen a jellemben és hajlamban hozzá oly közelálló Petőfit. Csokonait a közvetlen utókor nem emelte azonnal szobortalapzatra. Ebben közrejátszhatott az is, hogy a „fentebb stílt" zászlajára tűző, fanyalgó Kölcsey inkább csak a népieset, a rusztikus parasztbarokkot vette észre a Csokonai lírában. Pedig ez csak egyetlen szólam Csokonai gazdag polifóniájában. Majd Petőfi fedezte fel, és látta meg benne elődjét, később Ady és a Nyugat lírikusai emelték be az őt megillető, megkérdőjelezhetetlen klasszikus kánonba. Csokonait személyisége és személyes sorsa szinte predesztinálta erre a lánglelkű és szalmaláng-életű poéta-előd szerepre, annak minden elmaradhatatlan attribútumával: a lázadozó és kicsapott, vagy iskolából kimaradt diák, csavargó garabonciás politikával, közéleti becsvággyal (Pozsony, Diétái Magyar Múzsa) és színpaddal (Csurgó) reménytelenül kísérletező és szponzorokat - korabeli szóval mecénásokat - hiába kereső nyughatatlan lélek ő. Jeles attribútum továbbá a poéta reménytelen szerelmes mivolta: az apósjelölt távol próbálja tartani leányát a kétes egzisztenciájú poéta-udvartól. Irodalmunk történetében nem példátlan ez a sorsszerűség, hogy csak néhány példát említsek: Petőfi kapcsán Szendrey Ignác, Ady kapcsán Boncza Miklós, József Attila kapcsán Vágó József, Márta apja. Az esetekben az anyagiak mellett szerepet játszott a költők bizonytalan szellemi és státusbeli egzisztenciája is. Csokonai végül „magányos árva szívként", fiatalon halt meg tüdőbajban. A Csokonainak versben emléket állító jeles klasszikus költőink közül egyesek a melankolikus, tragikus sorsú, jobb sorsra érdemes poéta-zsenit idézik, bizonygatva A méla Tempefőiből ismert axiomatikus tételt, miszerint „az is bolond, ki poétává lesz Magyarországon". Mások a hetykét, a csikóbőrös kulacsnak is szerelmet valló anakreóni boros kedvűt látják fő vonásának, vagy a könnyedén rokokós szerelmest, megint mások a széltalpú csavargót, s vele a diákos pajkosságot és kalandkeresést, avagy az ehhez az alakhoz fűződő valamely anekdotát emelik ki: a „hosszú út porából köpönyeget vevő" csavargót, nagy könyvvel a kezében. A népi hiedelemvilágban a garabonciás diák megjelenik a háznál, tejet vagy tojást koldul, és ha nem kap, hatalmas tudományos könyvéből vihart vagy jégesőt varázsol. Sok deb-