Ezredvég, 2023 (33. évfolyam, 1-6. szám)
2023 / 4. szám
az egyedüli párt, amely három választást nyert meg. Azóta már nincsenek egyedül, sőt le is körözték őket... Bekövetkezett a párt hihetetlen dekadenciája, aminek nem találják a nyitját. Az MSZP-ből kiszakadt DK nem magyarázza a történteket, viszont az esélytelenség, a társadalmi elutasítottság gettójából kaszálja a sorokat. A Munkáspártnak harminc év sem volt elegendő azt megérteni, hogy a kommunista hagyomány szektaszerű ápolása önmagában nem elég. A baloldalnak azzal a hipotézissel kellene szembenéznie, hogy a rendszer alternatívájának kidolgozása nélkül nem léphetnek előre, a fennálló rendszer hínárja örökké fogva fogja tartani a politikai baloldalt. A hínár hálója erősebb, mint azt sokan vélik. A gazdaság, a politika, a morál kérdései bonyolultabbak, mint valaha, a nemzetközi helyzet „fokozódása" nem hagyhat kétségeket: káosz a világban, káosz a honunkban. Gigantikus gazdasági válság fenyeget, és nem tudni, mit tartogat számunkra az ukrán-orosz, szélesebb körű konfliktus, illetve háború. De vegyük csak belpolitikánkból szemügyre azt a nem egyetlen megoldatlan problémát, miszerint ma az egyik legkönnyebb foglalkozás pártot alapítani és politizálni, formálisan megélhetés egy bizonyos társadalmi kategória, a kategória tipikus típusa számára. A „kamu" párt tisztességtelen fenoménja egyik tünete a megvetett, de viruló gyakorlatnak: választási időszakokban megszületnek, indulásukat bejelentik ezek a pártok, felveszik az állami támogatást, elindulnak a választásokon, azután eltűnnek a színről. Ez jellegzetes és rendkívül magyar, rendkívül „demokratikus", azaz csaló és zavarkeltő sajátosság és nem az egyedüli. A politika sokoldalúságot igénylő tevékenységére felkészületlen húszévesek, tehetségtelen harmincasok és negyvenesek specialitása a pártalapítás, a létező pártok szétszabdalása, felosztása (a kapitális hibát a Fidesz ragyogóan elkerülte idézett gyakorlatias jelszavával). Ez után következhet a gyámoltalan próbálkozás a lehetetlent kísértő „összefogásra". Pártalapításhoz - gondolták néhányan - elég egy jó hívószó: Lehet Más a Politika (LMP) - de mi az a más? A rendszer nüansza? A rendszeren belül az égető ökológiai problémát mint stratégiai kérdést valószínűtlen megoldani. Az LMP pár százaléknyi, a struktúrába beálló szavazón kívül senkit nem érdekel. A pártok palettája még kínálja további példáit. Pártalapító erényekkel büszkélkednek a Turul madarat legszívesebben hatvannégy vármegyében repíteni kívánó, diagnosztizálatlan klinikai individuumok, szavatossági idejüket rég letöltött ideológiák szédültjei, a nacionalizmus nemzeti színeiben tetszelgő zavart elmék maroknyi, de zajos követőikkel: a populista szemfényvesztők. Mindez a gátlástalan politikai szabad-