Faipar, 1960 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1960-01-01 / 1. szám
A FAIPARI TUDOMÁNYOS EGYESÜLET, MINT A MTESZ TAGEGYESÜLETÉNEK LAPJA FAIPAR XI. ÉVFOLYAM 1960. JANUÁR 1. SZÁM Hozzászólás a „maximális előtolások számítása keretfűrészeknél”4 problémájához Kistcan József és bányai imre a zólyomi erdészeti és faipari főiskola adjunktusai A fa keretfűrészekkel való fűrészelésénél, eltekintve a különböző technológiai tényezőktől, melyek esetről esetre specifikusan lépnek fel (mint pl. fafaj, szöveti alkat, a rönk minősége és nedvességállapota stb.) a keretfűrész teljesítményének egyik alapvető meghatározója a fűrészlapok forgácsolási képessége. A fűrészlapok munkaképességével foglalkozó elmélet fejlődése ma már nagy haladást ért el s eredményeit a gyakorlat is bizonyítja. Ezen fejlődés bizonyos stádiuma volt a Voigt-elmélet, melyet Jándy György alkalmazott a „Maximális előtolások számítása keretfűrészeknél” című cikkében (megjelent a Faipar 1958. 8—9. számában). Az említett cikk befejezésében, az összehasonlító számításnál, nyert előtolások ma a gyakorlatban már jóval túlhaladottak. Ez késztetett minket arra, hogy a Faipar hasábjain (mely Jándy György tollából ismertette a Voigt-elméletet) összehasonlítást tegyünk ezen elmélet és azon gyakorlati ismeretek között, melyeket a bükkfa keretfűrészekkel való fűrészelésénél nyertünk. 1. A Voigt-elmélet és mai nézetek a forgácsképző folyamatra Voigt metódusa, mely a forgácsképző és a fűrészpor fából való eltávolításának folyamatát veszi számításba, alapjában egy fogpárra eső forgácstér és egy fogpár által lemetszett forgácshasáb helyszükségletét veszi arányba. Tekintettel arra, hogy a fafaj és nedvességállapot szerint a forgács-hasáb kiforgácsolás után az azelőtti térfogatának 3,6—5,5-szeresére duzzad (lásd a forgács ,,g” lazulási tényezőjét az említett cikkben) a forgács-hasáb helyszükségletét a következő képlettel fejezi ki : Vi — Et -b -d-g (1) Az egy fogpárra eső forgácstér pedig adva van az alábbi képlettel: F2 = 2/(b.«^) (2) A betűk jelentése a képletekben : E = előtolás (mm/perc) Ej = előtolás egy fordulatra (mm) Et = előtolás egy fogra (forgácsvastagság) (mm) n = fordulatszám (percenként) H = járat hossz (mm) d = fűrészelési magasság (rönkátmérő) (mm) g — a forgács lazulási tényezője / = fogmagasság (mm) b = vágásszélesség (résbőség) (mm) t = fogosztás vagy fogcsúcstáv (mm) a — a fűrészlap vastagsága (mm) s · a terpesztés egy oldalra (mm) t = a fogtő (mm) L = a rönk hossza (mm) T — a rönk fűrészelésének ideje (másodpercekben) v · a fűrészfogak átlagos sebessége (m/másodperc). Az utóbbi (2) képletből, mely egy fogpár szállítási térségét fejezi ki, világos, hogy ezen elmélet feltételezi a forgács (fűrészpor) szállítását a F3 térben is, azaz azon térben is, mely a fogak Fz oldalfalaival és az Fr vágási falakkal van határolva, amint azt az 1. ábra is mutatja. A V3 tér, mely egy fogpárra esik, átlag fogaknál (t = 25 mm ; / = 16 mm és x (hatszög) = 34°) az egész, azaz a V2 tér 18%-át képezi. Általában a fűrészpor fából való kiszállításának (kiforgácsolásának) folyamatát úgy magyarázzák, hogy a fűrészpornak a F3 térbe való jutása (mely összefügg a forgács lazulásával) idézi elő a fűrészlapok helytelen haladását, föl-