Faipar, 1985 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1985-05-01 / 5. szám
A kutatás-fejlesztés 40 éve a faiparban dr. Petri László A címadta feladat az ipartörténet egy fejezete is lehetne, de ennek igénye meghaladja egy rövid összefoglalás lehetőségeit. A problémát tetézi, hogy a kutató-fejlesztő munka növekvő intenzitással a vállalatoknál is folyt, noha ezek jó része nem került úgy dokumentálásra, mint ahogy ez a főhivatású fejlesztőknél a tevékenységhez hozzá tartozott. Ezért a negyvenéves visszaemlékezés közvetlen célja a kutató-fejlesztő főhivatású intézmények munkájának rövid méltatása és felemlítése lehet. A kutató-fejlesztő munka megindulása és eredmények a hatvanas évek végéig A fűrészüzemek a felszabaduláskor többségükben kis kapacitású, idény jelleggel működő üzemek voltak, melyek elsősorban az erdőbirtokok vertikumait képezték. A felszabadulás előtti állami tulajdonban egyedül a ládi fűrészüzem volt, mely a Miskolci Erdőgazdasághoz tartozott. A furnér és lemezipar, így a Furnér- és Lemezművek RT, mely az 1880-as években jött létre, de még inkább az 1942-ben épült Szegedi Falemezgyár és a háborús konjunktúrára épülő Hárosi Falemezgyár már gyáripari termelést folytatott. A másodlagos feldolgozás, így a bútor- és épületasztalosipar, néhány gyár (Lingel, Cardo, Székgyárak) kisebb üzem kivételével, teljesen manufakturális volt. Az iparág irányítói közvetlenül az államosítás után felismerték annak szükségességét, hogy az elmaradott technikai és technológiai szintű ipar csak jól képzett műszaki káderekkel és gyors ütemű műszaki fejlesztéssel tud eleget tenni a fejlődés követelményeinek, és ez szükségessé teszi a faipari kutatás magyarországi bázisának megteremtését. 1948. év végén a Faipari Igazgatóság Géza utcai keretéből kivált a mag, melyre a későbbi Faipari Kutató Intézet épült. 1949. január 1-én 5 fővel indult meg a kutatás a Bajcsy-Zsilinszky út 76. sz. ház III. emeletén egy lakásban, akkor még Faanyagvizsgáló és Fagazdasági Intézet elnevezéssel. Időközben a KIM Faipari Igazgatóságából és az ipari központokból létrehozták a KIM XV. Faipari Főosztályát, mely egyben az Intézet főhatósága is lett. 1950-ben határozat született az intézet átszervezésére és elhelyezésére az újpesti Bocskai utca 16/b épületben, melyet 1951. januárjában foglalt el az intézet. Az Intézet elnevezést a korábbi Faanyagvizsgáló és Fagazdasági Intézetről Faipari Kutató Intézetre változtatták. Barlai Ervin vezetésével kidolgozták a ceruzagyártáshoz alkalmas (éger, hárs) nemesített hazai lombos fát, mely egyben az Intézet első találmánya is volt. Ugyancsak átadta ipari hasznosításra az intézet a kidolgozott kaurit enyv gyártási eljárását és a mozaikparketta ragasztásához kidolgozott bitumenes ragasztóanyag receptúráját is. Az intézet 1955. január 1-vel vette át kísérleti üzem kialakítására a Budapesti Bútorlapgyártó Vállalat pesterzsébeti telepét, ahol egy ideig folytatta a tegofilmgyártást, és ahol kialakította később — a lemezüzemi prés felhasználásával — hazánk első kísérleti forgácslap üzemét. E lépéssel párhuzamosan került Szegeden kialakításra a kísérleti farostlemezüzem, mely a Mohácsi Farostlemezgyár indításához szükséges kísérleteket végezte és az első szakembereket nevelte. A jóformán saját erőből és saját kivitelezésben kialakított kísérleti forgácslapüzem 1957-ben 673,6 köbméter forgácslapot a felhasználóknak is átadhatott. A forgácslap gyátásához elengedhetetlenül szükséges műgyanta előállítását a kísérleti üzem gyantafőző berendezésén végezték. 1957-ben már 68,5 különböző típusú műgyanta előállításával vált lehetővé az első időszakban xylenol és mészhidrát, majd később karbamid és formaldehid alapanyagbázison. 1958-ban a kísérleti üzem — a kutatás mellett — 860 m. forgácslapot gyártott és a kifejlesztett FK és FKC műgyantatípusok gyártástechnológiája átadásra került az iparnak. A vállalati megbízások növekedése ellenére 1961—65. között a kutatások középpontjában az országos távlati tudományos terv „Az erdőgazdaság és faipar fejlesztése” c. főfeladat állt. FAIPAR ★ 129