Faipar, 2000 (50. évfolyam, 1-4. szám)
2000-03-01 / 1. szám
] 50 éves a Faipari Tudományos Egyesület 50 év egy ember életében nagy idő. Egy szervezet életében is meghatározó főleg, ha az első 50-ről van szó. A XIX. század eleji reformokat lezáró szabadságharc után 100 évvel később alakult egyesület alapszabályai változatlanul a reformkor szelleméből indultak ki, célkitűzései is erre épültek. A célok megvalósítására fordítható lehetőségek viszont jelentősen változtak és folyamatosan változnak. Az immár 50 éves egyesület ehhez az önmegvalósításhoz szeretne hozzájárulni, keretet biztosítani. Ahhoz, hogy ennek megfeleljünk mindenképpen át kell tekinteni a mára kialakult gazdasági helyzetet, környezetet és a várható jövőt. A II. világháború romjaiból újjáépült kis ország gazdasági rendszere jelentős tévúton indult el 50 évvel ezelőtt. A nehézipar túlerőltetése a XIX. század végi tőkés iparos szerkezetből kiindulva felállított ipari szervezetek csak rövid célok megvalósítására adtak lehetőséget. Természetesen az akkori régiónkban meglévő tudásszint, illetve a környezet hatására erre volt képes. A háború után a „nincs"-et gyorsan pótolni ún. ellátó rendszerekkel lehetett. Ekkor természetesen nem a minőség, hanem a mennyiség jelentette az alapot (mindenkinek legyen cipője, ruhája stb.). Az 56-os forradalom után a nehézipar túlerőltetése megszűnt, de az ellátásra kialakult rendszerek, szervezetek fennmaradtak. Mi magyarok igen korán, már a 60- as években észrevettük, hogy jelentős változásokra van szükség a gazdaságban. Az 1968-ra kidolgozott új gazdasági mechanizmussal megpróbáltunk kitörni, de ennek befulladásával az utolsó lehetőséget szalasztottuk el, hogy az EU gazdaságához képest az 1973-as olajválság után beindult ipari fejlődésben ne maradjunk le. Ebben a gazdasági versenyben nem lehetett sikerrel járni. Mi az életszínvonal-versenyt fokozatosan a kapitalista gazdaságoktól felvett hitelekkel igyekeztünk szinten tartani. Ennek következtében elindult az eladósodási spirál, mely napjainkban is folytatódik. Miközben megpróbáltunk kisebb-nagyobb változtatásokkal a gazdaságot modernizálni (második gazdaság, GMK, stb.) az ellátó rendszerben tömegtermelésre beállított ipari szerkezetünk változatlan maradt. A két tábor gazdasági versenye 1991 -re eldőlt. Sajnos láthatóan a mi teljes vereségünkkel végződött. Ugyanakkor viszont megnyílt a lehetőség az új tulajdonviszonyokra épülő gazdasági rendszer átalakítására. Ma már látható, hogy a 70-es években el kellett volna kezdeni a nemzetközi piac igényeit kihasználni tudó ipari szervezetek kialakítását. Ez sajnos elmaradt és a 90-es évek kiélezett piacán tőkeháttér nélkül kellett hihetetlen veszteségek mellett az átalakulást véghezvinni. Gyárak sora szűnt meg, több ezren kerültek utcára vagy kényszervállalkozói pozícióba. Szakmánkat ez kiemelten érintette, hiszen volt év, amikor felsőfokú végzettségű munkanélküliek élén a faipari mérnökök álltak. Ez az átalakulás azonban még koránt sem fejeződött be, jó ha a felénél tartunk. A további átalakulás azonban már majdnem kizárólag a külföldi tőke irányításával fog zajlani. Ma új versenyképes gyárakat létrehozni - az elmúlt 10 év alatt 600%-kal leértékelt forint tőkével - szinte lehetetlen. Az elmúlt 20 évben kevés olyan magyar vagyon keletkezett, amely középvállalati kategóriájú gyárat alapítani, vagy üzemeltetni tudna. EU szinten ugyanis az alábbi kategóriákban kell gondolkodni: Kényszervállalkozások 1 M Ft alatt 3 fő alatt 10 E Ft FAIPAR 2000. 1. 1