Bihari Napló, 1990. január (1. évfolyam, 1-24. szám)

1990-01-04 / 1. szám

BIHARI NAPLÓ BIHAR MEGYEI DEMOKRATIKUS NAPILAP L ÉVFOLYAM 1 1990. Január 4. Csütörtök 8 oldal ára 1 lej MAI SZÁMUNKBAN • TÖRVÉNYEK, RENDELETEK, PROGRAMOK • ÚJ ÉV - ÚJ ÉLET (ÚJ ÉVI NYILATKOZATOK) • EGY ROMÁN TÁBORNOK ÉS EGY MAGYAR PAP A FORRADALOMBAN (BOGDÁN ILDIKÓ INTERJÚJA) • SPORT - TÉVELYGŐ UTAKON ÚJÉVI BESZÉD ELMONDTA ION ILIESCU, A NEMZETI MEGMENTÉS! FRONT tanácsának elnöke a román rádió- és televízióállomásokon TISZTELT ROMÁNIAI POLGÁRTÁRSAK! Közeledünk az országunk számára történelmi fordulatot hozott esztendő végéhez. A tömegek rendíthetetlen a­­karata és az ifjúság határozott fellépése nyomán megdőlt Ceau­­sescu személyi diktatúrája, mely óriási károkat okozott az országnak és példátlan szenve­déseket a román népnek Mélyreható társadalmi fe­szültségek sokéves felgyülemlé­se, a népi elégedetlenség és ha­rag igazi kirobbanása megfu­tamította a diktátort. De ő már nem szabadulhatott a meg­érdemelt és elkerülhetetlen büntetéstől. Ez a felszabadulás, sajnos, fájdalmas véráldozatba került A diktátor szolgálatában ki­tervelt és megszervezett borzal­mas megtorló apparátus tüzet nyitott a tüntetőkre Temesvá­ron, majd a diktátor elmenekü­lése után terrorista alakulatok léptek működésbe a fővárosban és az ország más városaiban a tömegmozgalomból spontánul megszületett és alig lábra állt új hatalom destabilizációja cél­jából. Ám a régi rendszer maradvá­nyainak semminemű próbálko­zása sem forgathatja már vis­­­sza a történelem kerekét. A végbement folyamat megmásít­hatatlan. A népi forradalom győzött és legyőzhetetlen ma­rad. Szeretném megragadni az al­kalmat, hogy mélységes kegye­letemet fejezzem ki mindazok­nak, akik életüket áldozták a forradalom ügyéért, mélységes elismerésemet mindazoknak, akik cselekvően részt vettek a diktatúra megrohamozásában és megdöntésében. Ismételten hangsúlyozni kívánom, hogy megbecsülés illeti hadseregün­ket és a belügyminisztériumi alakulatokat, amelyek hűek maradtak a néphez és védel­mezték a forradalmat. A forradalmi fordulat leg­nagyszerűbb vonása az egész nép széles körű egyetértése, amit tükröz a Nemzeti Meg­­mentési Front platformjához való nagyszabású csatlakozás, ez pedig tanúsítja Románia új­jáépítésének és megújhodásá­nak népi akaratát. Az új esztendőbe lépve, sze­retnénk a forradalmi folyamat újabb szakaszába lépni. To­vábbra is megőrizve az ébersé­get mindazokkal szemben, akik akadályozni próbálják az ország megújhodásának folyamatát, a forradalom építő céljaira kell összpontosítanunk erőfeszíté­seinket. 1. A Nemzeti Megmentési Front Tanácsa, a megszületett új rendszer mélységesen népi és humánus jellegét hangsúlyo­ (Folytatása a 3. oldalon) BORT, BÚZÁT,... IGAZSÁGOT! Szabálytalan az interjú. Lét­rejöttében az. Szabadságunk születése előtt, alatt s immár forradalmunk teljében kérdez­gettünk embereket a mezőgaz­dálkodás valamennyi területé­ről: mit várnak, mit szeretné­nek kapni az új esztendőtől, ál­talában az évszázad utolsó év­tizedétől? A leszűrt lényeget ad­juk közre. HORT szeretne látni asztalán valamennyi megkérdezett. A fényben csillogó, tiszta, egész­séges, kedvfakasztó nedűt. Sen­ki sem kívánja italozásra adni fejét. Éppen a józanság, a bölcs gondolkozás igényelteti az ér­tékes itókát. Jó bort ugyebár nemes szőlőből lehet préselni. Ahol pedig van miből, ott vi­rágzó ültetvények léteznek ... Sokan szeretnénk tudni, hogy új korát éli a Székelyhíd—Diószeg —Szentjobb határolta szőlővi­dék. Örvendetes lenne, ha ház­táji szőlőskertek is ontanák a termést. Hogy a lágy kenyér mellé asztalunkra tegyük az é­­des fürtöt, a magát kínáló cse­megeszőlőt is. BÚZÁT is várnak a gazdák az új esztendőtől. Nem hazug­­ság­ szülte tonnákban mértet, mert keserű volt az abból ké­szült cipó. Ki felejtené a „di­cső éveket“, amikor azok ma­radtak kenyér nélkül, akik a búzát learatták. A volt diktátor számtalanszor hangoztatta: a föld azé, aki megműveli. Felte­hetően tudta, mekkorát hazudik Ebből, mármint a mesékből e­­lege van a falu emberének, aki egyet szeretne elérni azzal, hogy a búzára is esküszik: legyen ré­­sze a termésből is ha már övé a föld. IGAZSÁGOT várnak a for­mabontók. Tudják, a békesség és az igazság ikertestvérek. Min­den békétlenség forrása és táp­lálója az igazságtalanság. Ahol pedig kioltják az igazságtalan­ság üszkét, ott az igazság szent lángja kap életre. Azé az igaz­ságé, amelyikből a békesség, a nyugalom virága fakad. Me­gyénk magyar ajkú parasztem­bere külön is szomjazza a bé­kességet, az igazságot. Fájó és szomorú tapasztalataiból tudja, miszerint az emberi, a nemzeti kisebbségi szabadságjogok csak ott érvényesülhetnek, ahol lé­tezik és hat a társadalmi igaz­ságosság! Ezért is kéri-vár­ja az új esztendőtől, tettekre kész akarással a­ BORT, BÚZÁT, IGAZSÁGOT! ANTAL FERENC I Sancze György (Szül. 1936) ütaijea Nagyvára# BEKÖSZÖNTŐ Elérkezett hát a várva várt, óhajtott, vágyott pillanat, a Sza­badság pillanata. A szólásszabadság, a szabad sajtó pillanata. Élni akarunk vele! S ha becsülettel akarjuk tenni, el kell határoljuk ma­gunkat a szakmai etikát mellőző gyakorlattól, amelyet a rossz em­lékű félszázad, de különösképpen az átkos Ceaușescu-korszak ha­zug propagandája kényszerített a sajtóra. A diktatúra éppen lénye­gétől — az igazság kimondásának jogától — fosztotta meg az új­ságírót, hamis tézisek özönével árasztva el a tömegkommunikációs eszközöket. Nézzünk szembe a valósággal, elődlapunk a Fáklya sem működött az akkori körülmények szabta kereteken kívül. Hogy olvasóink ennek ellenére is kitartottak mellettünk, nem kis elégtétel, azt jelenti, hogy a lap szerkesztői, megpróbálták kiját­szani a központi utasításokat, becsapni a cenzúrát, írásaikban az igazságokat rejtett üzenetként lopták be, megtanítva a sorok kö­zött olvasni az emberek ezreit. Ezek az írások reményt sugalltak, kitartásra, szembeszegülésre bátorítottak. A parancsuralmi rend­szer sajátosan tudathasadásos állapotában élt ez a lap. Nem ta­gadjuk meg hát elődünket, tovább visszük a szerkesztőségi mun­kaközösség eddig is bizonyított értékeit. De hisszük, hogy a meg­változott körülmények között más lapot kell csinálnunk, amely elsősorban erkölcsiségében kívánja elhatárolni magát elődjétől, de tartalmilag és grafikai megjelenítésében is igyekszik felzár­kózni a korszerű lapszerkesztés követelményeinek színvonalára. A Bihari Napló, elnevezéséh­ez híven, tájegységünk „naplóját“, hétköznapi történelmét kívánja rögzíteni, miközben tájékoztatja olvasóit mindarról, ami szőkébb és tágabb világunkban történik. Demokratikus napilapnak valljuk, hiszen hasábjain helyt kívá­nunk adni minden társadalmi réteg hangjának, a legkülönbözőbb véleményeknek. Mondanunk sem kell, hogy magyar nyelvű lap­ként a nemzeti kisebbségek érdekképviseletét is magunkra vál­laljuk. Nagy terveink vannak: ha sikerül biztosítani a szükséges papírmennyiséget, nyolc oldalra bővítjük a lapot, különböző té­maközpontú mellékleteket adunk ki... De nem szeretnénk előre elkiabálni semmit, hiszen még nekünk is új, szokatlan a Szabad­ság pillanata, a szabad sajtó pillanatai. Egyet megígérhetünk, tudásunk szerint a Legjobban sáfárko­dunk a szabadság hozta lehetőségekkel! Ebben a hitben kíván megújult lapunk, lélekben és összeté­telében is megújult szerkesztősége boldog új évet, minden kedves olvasónknak! BIHARI NAPLÓ Nemzetközi élet LÁNGOLÓ IDŐK EURÓPÁJA Régi szólás-mondás szerint, a búcsú mindig fájdalmas, így lennénk az 1989-es esztendővel is? Nem. Az európai történe­lemnek ez a nagy esztendeje rendhagyóan zárult le. Lángoló időt éltünk, amikor hamuba roskadtak a kelet-európai tör­ténelem szörnyszülöttjei, hatal­mukkal, elnyomó rendszereik­kel együtt. Az elmúlt év döntöt­te le a „megvalósult szocializ­mus“ alappilléreit: az imperia­lizmustól való félelem címén ki­alakított nemzetközi elzárkózást, a szuverenitás és a területi in­tegritás ürügyén gondosan ki­művelt nacionalizmust. S ami­kor a pillérek összeomlottak, a felkelő nap fényében ámulva nézzük a valódi Európát, az igazi világot, a segítő kezet KENÉZ FERENC (Folytatása a S. oldalon) Különös szilveszter! Éjfélkor összecsendü­ltek a poharak, mint máskor, de most még nyugalmunkat harckocsik, katonák vigyáz­zák. Újra felszakad a seb, s csendes kegyelettel a forradalom hősi halottjaira emlékezünk. Különös szilveszter! Szabad! F­otóriporterünknek is szabad volt átmenni Debrecenbe, ahol a szilveszter éjszakai zenebonához való trombitákat árulták a standokon. Az utca emberei azonban bevallották, ott sem volt igazi a karácsony és az óévbúcsúztató, mert lélekben velünk voltak, szorítottak, hogy sikerüljön ... Igen, különös, szilveszter éjszaka volt!(MARIÁN ANTAL felvételei)

Next