Bihari Napló, 1990. március (1. évfolyam, 49-75. szám)
1990-03-01 / 49. szám
2. CSÜTÖRTÖK 1 I. évnegyed III. hónap 31 nap: —60; +305 ' Napkelte: 6,53 Napnyugta: 18,03 Ügyeletes szerkesztő: BOGDÁN ILDIKÓ Telefon: 125-81 ■ Az időjárás a következő 24 órában csapadékos lesz, közölte a helyi meteorológiai állomás. Eleinte borult égbolt, majd változó felhőzet és helyi záporok várhatók. A mérsékelt nyugati és északi szél felerősödik. A hőmérséklet éjszaka 0 és plusz 5, nappal plusz 5 és plusz 10 C fok között ingadozik. Levelező munkatársunkat, Lovász Andrea tanítónőt kérjük, keresse fel szerkesztőségünket, ahogy teheti. ■ Arany János születésének 173. évfordulója alkalmából március 2-án a szalontai RMDSZ szervezésében 11 és 13 óra között koszorúzási ünnepségeket tartanak az emlékhelyeken. 18 órai kezdettel a művelődési házban Arany János emlékest lesz. Közreműködnek F. Márton Erzsébet és Meleg Vilmos, a nagyváradi Szigligeti társulat színészei és a nagyszalontai MIDESZ amatőr szavaiéi. A rendezvényekre mindenkit szeretettel elvárnak. ■ A Megyei Posta és Távközlési Igazgatóság állandó éjszakai munkára — a nyomdában átvenni az újságot — katonaságot végzett férfiakat keres. Érdeklődni az 1-92-26-os telefonszámon lehet. a Furcsa játékot játszik velünk az utóbbi napokban a Tejipari Vállalat Már kezdtük megszokni, hogy reggel, amikor tejért megyünk, visszük magunkkal az üvegzáró kupakot is. Aztán azt mondták az üzletben, nem kell a kupak, mert most már sztaniol papírral zárják le az üvegeket. Ilyen is volt! Elszoktattak attól, hogy vigyük magunkkal a kupakokat. S amikor nem visszük, akkor rendzerint kérik. Úgy látszik, elfogyott a sztaniol papír, s újra visszatértek a kupakhoz. A kérdés tehát most nem úgy tevődik fel, hogy lenni, vagy nem lenni, hanem, hogy kupakolni, vagy nem kupakolni! ■ A nagyváradi Szigligeti társulat ma délután Szolnokon vendégszerepel Sütő András: Vidám sirató című nagysikerű darabjával. Városunk művészei első alkalommal mutatkoznak be a szolnoki közönségnek, ahol a Ságvári Endre Művelődési Központ meghívottjaként szerepelnek, de a helybeli Szigligeti Színházzal — amely jelenleg átalakulóban van — is megalapozták a szoros kapcsolatot. felhívás Március 2-án, pénteken délután 17 órakor alakuló ülését tartja az RMDSZ Bihar megyei szervezetének információs osztálya a székház kistermében. A szakosztály Hermann László vezetése alatt fog működni RMDSZ-érdekeltségű információs, programozási, demográfiai-statisztikai, elektronikai, adatgyűjtési és Hard-területen. Várjuk mindazon elektronikusok, közgazdászok és más RMDSZ-tagok jelentkezését, akik szívesen részt vennének a szakosztály munkálataiban. A jelentkezők részéről egyéni ötletekre számítunk tervezett működésünket illetően. Március öK JÁRTAK NÁLUNK! Kedden este igen kedves vendégeket üdvözölhettünk a FIDESZ székház nagytermének színpadán. A Budapest Rádiókabaré történetében először Nagyváradon hangzott fel a jólismert szignál. Pörögtek az „orsók“, a magnók „vették“ a műsort, hisz itt rögzítették az éterből hétfőn hallható rádiókabaré márciusi bemutatóját. Azok a szerencsés emberek, akik jegyhez jutottak tapsolhattak és tapsoltak is. A színpadon megjelent: Aczél Endre, Garas Dezső, Nagy Bandó András, Farkasházy Tivadar, Boncz Géza, Ihos József, Bajor Imre, Katona János és Szilágyi Tibor. Akik nem lehettek ott, ne csüggedjenek. Hallgassák meg a Rádiókabaré hétfői adását Lehet, hogy „sovány vigasz“, de higyjék el a műsor kárpótolni fogja önöket. Jó szórakozást! A műsorról pénteki lapszámunkban — Bogdán Ildikó tollából — olvashatnak tudósítást. Aczél Endre Garas Dezső Katona János Nagy Bandó András BN 1990. III. 1 ILLÉS FERENC rovata Az még hagyján, hogy Magyarország több városából, sőt Bécsből, Münchenből, s még annál messzebbről is kapunk leveleket, de hogy Székelyudvarhelyen is legyen állandó olvasónk, ez valahogyan számunkra kellemes meglepetésnek tűnik. Koós Domokos (Székelyudvarhely, Victoriei 7) pedig nem csupán arról számolt be levelében, hogy mennyire ragaszkodik lapunkhoz — ecsetelve az előfizetési különbözet kifizetésének körülményességeit —, hanem azt is leírta, miként érdeklődnek munkatársai a Bihari Napló iránt. A kiolvasott lapszámokat rendszeresen beviszi a munkahelyére, így többen megismerkedtek már lapunkkal, várják és szívesen olvassák azt. De a dicséret mellett bírálatnak szánt megjegyzést is tartalmaz a levél: székelyudvarhelyi olvasónk azt kifogásolja, hogy nehézkessé teszi az olvasást az első oldalra kihozott cikkindítás gyakorlata. Mert amint belekezd valaminek az olvasásába, nyomban lapoznia kell, ahelyett, hogy nyugodtan végigolvashatná a riportot vagy interjút. Megértjük kedves olvasónk gondját, aki a régi lapszerkesztés bevett szokásait hiányolja. Azonban meg kell értenie, — hisz láthatta lapunk tartalmi és grafikai kivitelezésén egyaránt —, hogy igyekszünk lépést tartani a korszerű követelményekkel. Az olvasóktól beérkezett számos elismerés igazolja, hogy tetszik az a törekvés, melynek célja minél több érdekes, érdeklődést felkeltő címmel és indítással már az első oldalon kedvet kelteni az egész lap elolvasásához. Bíráló megjegyzés érkezett egy másik kedves olvasónktól is, Szőlősi Zsigmondnétól (Nagyvárad, Cälugareni 12), aki felteszi a kérdést, hogy ugyan miként szoktuk kiválasztani írásainkhoz a riportalanyokat? Feltevéseinek mindjárt három változatát is felsorolja levelében: 1. az illető csak úgy besétál a szerkesztőségbe, mert tollba szeretné mondani élete regényét; 2. a véletlen sodorja össze az újságíró úrral; 3. esetleg rokoni szálakról lehet szó? A kissé gúnyoros hangon feltett kérdésekre válaszolva, megnyugtatom kedves olvasónkat, hogy az általa említett, február 14-én megjelent írás alanya nem holmi rokonsági szálakon jutott el a szerkesztőségbe, hanem egy ugyanilyen levél alapján, mint amilyenre most válaszolok. Nyilván igaza van abban, hogy számtalan olyan ember él még városunkban, akikről érdemes lenne írni. Sajnos, mi nem ismerhetünk mindenkit, ám ha érdeklődő olvasóink is segítenek, együtt minden bizonnyal eredményesebben tudjuk kiválasztani a megírásra leginkább érdemes témákat. A segítséget mindenesetre örömmel fogadjuk. Hogy a témánál maradjunk, a következő levél kapcsán, amelyet M. I. aláírású nagyváraradi olvasónk küldött, az a régi mondás kívánkozik írógépbe, hogy a téma az utcán hever, csupán le kell hajolni érte. És ez érvényes a hivatásos újságírók mellett a levelezést vállaló olvasókra is. Ám ez esetben az olvasónak még csak le sem kellett hajolnia: hathónapos kislányával megejtett napi sétái alkalmával győződött meg a járdák siralmas állapotáról. A Dimitrie Cantemir utca és a Nufárul II lakónegyed közötti szakaszon, — ahol rajta kívül még nagyon sokan kénytelenek naponta járni — egyesek azt tartják, hogy eddig nyilván azért nem jutott ide normális burkolatanyag, mert kellett a fővárosi palotához. Bőven akadt bosszankodásra oka Vasile Lazár (Fugyivásárhely, Gálfi 66) olvasónknak is, aki lelkes labdarúgószurkolói minőségében, mit sem sejtve, vasárnap délután kiment az FC Bihor — Temesvári Politehnica A-osztályú bajnoki mérkőzésre. Meccs végén, amíg a többi hazai drukker csupán a csapat veresége miatt szomorkodott, olvasónk ennél jóval elkeseredettebben hagyta el a stadiont, hiszen a temesvári nagyhangú szurkolósereg által dobált petárdák egyike alapos sérülést okozott a bal szemén. A vasúti kórházban elsősegélyben részesítették, bekötözték. (ezt 21 566-os számú beteglappal igazolni is tudja), de ezzel számára nem ért véget az ügy. Kártérítést kért a sportklubtól, amelyiknek, véleménye szerint, gondoskodnia és felelnie kellene a fizető nézők testi épségéért. Ott viszont csak a vállukat vonogatták és sajnálatukat fejezték ki az eset fölött. Amint olvasónk megállapította, kénytelen lesz peres úton elégtételt szerezni magának. Még a január 19-i számunkban közölt Mai kérdésünkre érkezett válasz Kutassy Sándortól (Nagyvárad, Portile de Fier 35). A napokban személyesen behozott levélben kompetens választ ad a Sas-palota Independentei utca felőli faláról eltűnt emléktáblával kapcsolatban feltett kérdésünkre. Mint írja, a tábla a Nagyváradon ebben az épületben megtartott első magyar színielőadás századik évfordulója alkalmából került oda, ahonnan tavaly, az augusztusi készülődés, festés-mázolás közepette szedték le és összetörve a vízbe dobták. A tábla szövege pedig a következő volt: E VÁROSBAN EZ ÉPÜLETBEN A SZÍNPADRÓL ELHANGZOTT ELSŐ MAGYAR SZÓ EMLÉKÉRE 1798 MÁJUS 26— 1898 MÁJUS 26. A SZIGLIGETI társaság kezdeményezésére nagyvárad VÁROS KÖZÖNSÉGE Ezután a levél így folytatódik :„A fentiekkel kapcsolatban még fontosnak tartom megjegyezni a Szigligeti Ede születésének dátumát, március 8-át (1814), ugyanis visszaemlékszem, hogy elemi iskolás koromban ezen a napon Tabéry tanító, néni — Tabéry Géza író felesége — mindig elvezetett bennünket a Szigligeti Ede szülőházhoz. Itt, a ház falába illesztett márványtáblánál megilletődötten helyeztük el a magunkkal hozott egy-egy szál virágot. Ezt azért említettem, mert mindössze néhány nap múlva ismét alkalmunk lesz a kifakult emléktáblánál kegyelettel emlékezni városunk szülöttére, a drámaíróra.“ BIHARI NAPLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagyvárad, Romani utca 3 szám. Telefon: 1-75-81. Apróhirdetések: 1-89-70. Főszerkesztő: Stanik István. Felelős szerkesztő: Fábián Imre. Szerkesztőségi titkárok: Sólyom Lajos, Tóth Jenő. Rovatvezetők: Fehér József, Halász Erzsébet, Kovács Lajos, Messzer László.