Bihari Napló, 1990. április (1. évfolyam, 76-98. szám)
1990-04-01 / 76. szám
BIHAR MEGYEI DEMOKRATIKUS NAPILAP AZOK A JÓ SZERÉNIEK igen-igen színükön hordozzák a mi sorsunk alakulását. A minap is spontánul reprezentatív népgyűlésen, megingathatatlan egységben hoztak egy határozatot mirólunk, a kormányhoz és az Ideiglenes Tanácshoz felterjesztendő tervezet formájában. Dísztávirat nem esett. Nos azok a jó szebeniek megköpték a markukat és az értünk aggódó agyukat és eldöntötték, hogy gatyába ráznak bennünket. Nem élek vissza tovább az olvasók türelmével, vágjunk bele a dolog médiás résébe: a szebeniek olyan ideiglenes rendszabályok bevezetését követelik, melyek előírnák a nemzetiségek jogait, szabadsága mértékét, és kötelességeit. A kollektív jogi orrtövönvágás eme Európában példátlan példája miért-miért nem a medvetáncoltatót és az ő medvéjét juttatta eszembe ... Jogunk-jussunk az elibénk lökött konc lenne, kötelességünk a táncolás, némi brummogás kíséretében, szabadságunk mértéke a lánc hossza volna. Ha netán rosszalkodni kezdenénk, továbbra is miénk maradna az orrtövön vágatás privilégiuma. S hogy ki lenne a medvetáncoltató, azt az önök sajtóval edzett fantáziájára bízom. A jó szebeniek az apartheid igen mértéktartó és civilizált formájával szándékoznak bennünket megajándékozni, hiszen ha a túsz Iónokról, magyar sztánokról szó sem esett. SZILÁGYI VIADALt INDIÁN REZERVÁTUM Úgy érzem, amikor Szőcs Géza indián testvérének verset dedikált. egy rezervátum nélküli középkeleteurópai (kicsit nehezen lokalizálható, talán a kolozsvári Kálvárián innen vagy túl) térségből, nyelvi paraboláiba bele(s)óhajozta: a huszadik századi amerikai indiánnak megvan a maga rezervátuma! (Az áthallási területeket az olvasóra bízta.) S ha megvan, akkor már nem is gondolkodik többé rezervátumlétben, mert tudja és természetes számára, hogy mokasszinjai neszét nem háborgatják magkár olyos kirohanások. Nem, ez az indián nem a nyílhegyet mérgezi, hanem, ha úgy látja helyénvalónak, átevez a Nagy Vizen . . . egy kicsit Európába, lehet, hogy épp egy írói konferenciára, de az is valószínű, hogy csak testvéreihez, látogatóba, mondjuk a Kálvária környékére, de az utolsó stációnál kissé elkomorodik, mert indián testvéreket talál ugyani, de ,,rezervátumot" nem! MOHÁCSI ESZTIK az 5. oldalon BN - MAGAZIN ...................................................................... ■" ............... ■— -------------------------------■ [UNK] [UNK]'. ~5V'7- • ÉVFOLYAm lapunk független napilap, 76. szám EKNU MIGJUaCEH a vausnaa iumpaky soka» 1990. ° Pi.Us EGYENLŐ ESÉLYEKET BIZTOSÍT A NYILVÁNOSSÁGban. VasarnOP KÉRJÜK A PÁRTOK KÉPVISELŐIT, 8 oldal JELENTSÉK BE IGÉNYEIKET SZERKESZTŐSÉGÜNKNÉL ---------------------------J L............................................................................ —____________________________________________ 2 le] BELPOLITIKAI ESEMÉNYEK KÖZLEMÉNY A Romániai Magyar Demokrata Szövetség Országos Ideiglenes Intéző Bizottságának Elnöksége 1990. március 29-én munkaülést tartott, amelynek során a Szövetség napirenden lévő problémáit elemezték: I. A szélsőséges nacionalista elemek Marosvásárhelyen, majd utóbb más helységekben bekövetkezett fellépése nyomán kialakult helyzet elemzése arra késztette az elnökséget, hogy ismételten felhívja a Szövetség tagságának, az egész romániai magyarságnak a figyelmét a következőkre: — tanúsítson, akárcsak eddig, méltóságtudatot és felelősségérzetet, ne engedjen semmiféle provokációnak, ne fogadjon el semminemű felszólítást, ha az nem a Szövetségtől jön; — folytassuk az építő szellemű párbeszédet az összes politikai, társadalmi, művelődési szervezettel — közöttük a Vatra Româneasca elnevezésű egyesülettel is — egymás elgondolásainak, törekvéseinek és céljainak jobb megértése és álláspontjainak esetleges közelítése érdekében; — annak az elvnek az értelmében, hogy a többségnek erkölcsi kötelessége a kisebbség megvédelmezése, igényeljük, illetve a magunk rendjén mi is biztosítsuk ennek az elvnek a betartását az együttélés, a gazdasági, közéleti, művelődési tevékenység zavartalansága érdekében minden övezetben és településen. 2. Az RMDSZ kongresszusának időpontja módosult: április 7—8 helyett április 21—22- én fog ülésezni, Nagyváradon. 3. A választási kampány beindulásával előtérbe kerültek az ezzel kapcsolatos politikai tennivalók: képviselőjelölés, az RMDSz célkitűzéseinek ismertetése a sajtóban, a rádióban, a televízióban, programtervezetünk fényében, az RMDSZ választási jelének ismertetése stb.; ezt a feladatot minden szervezetünk tekintse az elkövetkező időszakban fő teendői egyikének. 4. Az RMDSZ bejelenti: csatlakozik a Temesvári Kiáltványban meghirdetettekhez, s támogatja főként annak a kisebbségi kérdésre vonatkozó kitételeit. ★ Az elnökségi munkaülés befejező részén megjelent Tőkés László püspök, a Szövetség tiszteletbeli elnöke is, aki most tért vissza amerikai egyesült államokbeli és kanadai jószolgálati útjáról. AZ RMDSZ ORSZÁGOS IDEIGLENES INTÉZŐ BIZOTTSÁGÁNAK ELNÖKSÉGE 1990. március 29. IMÁIK!)/ Ú kül Ü/SVÁilílN Az Erdélyben „utazgató“ államtitkár, Adrian Motiu kezdeményezésére találkozó volt Kolozsváron az RMDSZ, a Tatra Romaneasca és több ifjúsági szervezet képviselői között, amelyben különböző vélemények ütköztek. Nyilatkozatban állapítják meg a felek, hogy a nézeteltérések megoldásának csak a párbeszéd a módja, a román és magyar közvélemény korrekt tájékoztatása mellett. Megfogadták, hogy tiszteletben tartják — nemzetiségre való tekintet nélkül — az ország összes honpolgárainak egyéni és kollektív jogait, összhangban a nemzetközi dokumentumokkal és hazánk törvényeivel, valamint közösen lépnek fel a viszálykeltő próbálkozások ellen. iv. idei tavasz nem hasonlít az eddigiekhez a szép Fekete-Körös völgyi település életében. Másként nézik az emberek a holnap ígéretes alakulását, átértékelik a tegnapot, sőt alakítják a falu új gazdasági szerkezetét is. Köröstárkányban osztják a földet, amire a történelem folyamán itt sohasem akadt példa, mert itt nem volt földbirtok, így a háború utáni lázas években is elmaradt a földfoglalás másfelé szokásos eseménye. Igaz a körülbelül négyszáz gazdából több mint ötvenet kuláklistára helyeztek, többeket meghurcoltak, ám a föld megőrizte vonzerejét mind a mai napig. Éppen csak „összezsugorodtak“ a gazdaságok kicsi háztáji telkekre, mert a termőföld jórészt az úgynevezett közös gazdaság tulajdonába ment át. Beszéltem a földosztó — tizenöt tagból álló — bizottság több tagjával s mondják, hogy az ötvenes évek elején még 86 vagon búzát takarítottak be Tárkonyban, tavaly viszont a hozzájuk csatolt (egyébként már különvált) Totoreni-i gazdasággal együtt alig lépték túl a 20 vagonnyi termést. Hát ez a tény önmagáért beszél. (Egyébként a szomszéd falusiak is végrehajtották a „földreformot"). Sokszor leírták annak idején, hogy 1962, vagyis a kollektivizálás befejezésének éve, történelmi fordulatot hozott a falvak életében, így természetesen a falunk esetében is, így igaz. De immár a történelmi jelzőt idézőjelbe tehetjük, mert az a rengeteg csinos porta például, ami épült faluszerte, az emberek igazi gürcölésének eredménye, elvonatkoztatható a bukott közös gazdaságtól. TAVASZ A TÁRKÁNYI DOMBOKON Február tizenegyedikén tartotta a község lakossága az emlékezetes nagygyűlést, mely kimondta a valóban történelmi döntést: a gyengén működő ráfizetéses termelőszövetkezetet felszámolják. A kultúrház termében jelen lévő emberek közül ketten (!) szavaztak a döntés ellen. Mégis ne higyjük, hogy nincsenek a volt gazdaság fenntartásának hívei. Ők különböző fondorlatokkal próbálkoznak gátolni-lassítani a földosztás menetét. Például, olyan híreket terjesztenek, hogy a termelőszövetkezet megszűnésével egyidejűleg megszűnik az idős léosztagok nyugdíjának további folyósítása is. Ami természetesen képtelenség. A ledolgozott időért mindig is járt a megérdemelt összeg. Más kérdés persze, hogy az új gazdák jövőbeni nyugdíja miként rendeződik majd. Több öreg kérdezte tőlem: hát akkor, már a jövő hónaptól ő semmilyen pénzbeli juttatást nem kap? Sőt olyan furfangról is hallottam, hogy aláírásokat gyűjtöttek egyesek, kik akarják továbbra is a nyugdíjukat kapni? Igen ám, de a papír fejlécén az állt: kik nem akarják a téesz feloszlatását.. . A tarkányi dombokon új élet indul, s eredményeivel már a nyári-őszi hónapok folyamán találkozhatunk a belényesi, de meggyőződésem szerint a nagyváradi piacon is. A községházán Cupin Sándor polgármester listát tesz elém, azon szerepelnek mindazok, akik földet igényeltek. És ami a legfontosabb: rendelkeznek az igényelt területekkel, azaz minden ottlakó megkaphatja az ötven árnyi területet. Ami megnyugtató, s ha lesznek is még kisebbnagyobb „kilengések“ némelyek részéről, a biztonságérzetet az egész falu érezheti, s ez reménytelivé avatja a tarkanyi tavaszt bent a faluban és a környező, nekem ismerős és kedves dombokon is. MESSZIK LÁSZLÓ NEMZETKÖZI ÉLET • A nyugatnémet kormány intézkedéseket tett, hogy csökkentse a kelet-európai országokból származó német nemzetiségű bevándorlók özönét. Ha nem rendelkeznek a szükséges okmányokkal az újonnan érkezők, nem számíthatnak a jövőben a menekülté státusra az NSZK-ban. Következésképpen, nem jogosultak a társadalombiztosításra, és semmilyen különpótlékra. A nyugatnémet belügyminiszter szerint az NSZK célja az, hogy az összes németek, függetlenül attól, hogy hol tartózkodnak, maradhassanak országaikban és ne hagyják el azokat tömegesen. Az év eleje óta 99 203 keleti bevándorló érkezett az NSZK-ba, a legnagyobb részük Lengyelországból. Közben Berlinben pénteken kormányalakítási tárgyalások kezdődtek a kereszténydemokraták és a szociáldemokraták között. A küldöttségek megvizsgálják a határok garantálásának kérdését is s azt, hogy katonai szempontból az NDK területe ne tartozzék a NATO- hoz. Különben a parlamentben képviselt valamennyi kelet-német politikai párt egyetértett azzal, hogy vizsgálóbizottságot hozzanak létre, amely ellenőrzi, hogy a népi kamara képviselői együttműködtek-e vagy sem a volt titkosrendőrséggel. A szovjet külügyminisztérium szerint az NSZK-nak és az NDK-nak tudnia kell, hogy a két német állam közeledési és egyesítési folyamatát Európa népei csakis akkor fogadják el, ha az demokratikus és békés jellegű lesz és nem társul szélsőséges nacionalista megnyilvánulásokkal, az újfasiszta veszély növekedésével. A kijelentés azok után hangzott el, hogy a Merseburg városban (NDK) meggyalázták a szovjet katonák síremlékét. Vajda János AZ ÜSTÖKÖS Az égen fényes üstökös: uszálya az ég felétől te a földre ér. Mondják, ez ama „nagy“, melynek pályája egyenes, vissza hát sohase tér. Csillagvilágok fénylő táborán át a végtelenséggel versenyt rohan. Forogni körbe nem tud, nem akar, hát örökké társtalan, boldogtalan! Imádja más a változékony holdat, a kacéron keringő csillagot; fenséges Niobéja az égboltnak, lobogó gyász, én néked hódolok. Szomorú csillag, élet átkom képe, sugárecset, mely festi végzetem, akárhová megysz a mérhetetlen égbe, te mindenütt egyetlen idegen! í