Bihari Napló, 1990. május (1. évfolyam, 99-123. szám)
1990-05-03 / 99. szám
BIHARI NAPLÓ BIHAR MEGYEI DEMOKRATIKUS NAPILAP I. ÉVFOLYAM 99. szám 1990. május 3. csütörtök 8 oldal 2 lej IDEGEN FÖLDRE NE SIESS Idegen földre ne siess, Édes rózsám, vígy el veled, Amíg hazádban megölhetsz, Ne hadd, elmaradjak tőled. Ne menj messze földre lakni, Mert ha elmaradok tőled, Míg hazádban meg tudsz élni, Megszakad a szívem érted. Idegennek, jövevénynek Elvinnélek, de nem lehet, Nincsen becsűje szegénynek; Mert idegen földre megyek, Idegen vagy, jövevény vagy, Mert az utak nagyok’ hosszak, Nincsen becsűd, ha szegény vagy. S a vizek es megáradlak Ne menj, rózsám, kételegve Elbújdosok, megpróbálom, Arra nagy idegen földre; Ha elveszek sem lesz károm, Ha letalálsz betegedni, Engen úgysincs, ki sajnáljon, Ki fogja gondod viselni? Ki értem könnyet hullasson, Ki tud, szívem reád nézni, Én elmegyek közilletek, Egy-két szóval megbíztatni, Mert köztetek nem élhetek, Vagy egy falast enned adni, aluljára visszatérek, Egy csepp vízzel megkínálni? Még kapjak meg belőletek. (Csángó népdal) Jancze György (Szűj.l930) • Btajev Nagyvárai j MAI SZÁMUNKBAN • BH-SPO8THAPIÓ © FÖiDBÖZ BAUOT TilfCOffE • MIT CSINÁLNAK A MÉRNÖKÖK? • KÁtÓ i N N l MIK 10 f A (?) • NASIOTMÖHDÁJÖX GAZDASÁGA PROGRAMTERVEZET NEMZETI SZÖVETSÉG A TEMESVÁRI KIÁLTVÁNYÉRT Temesvár a kegyelet legmagasabbrendű formája mellett döntött: bátorsággal tiszteleg a hősiesség emléke előtt. Az önfeláldozást elszántsággal tiszteli meg. Elszánta magát, hogy nem engedi elsikkasztani a vérrel megváltott — biztosan első és valószínűleg utolsó — esélyét e megalázott nemzedéknek, hogy homlokán viselhesse emberi mivoltának fényes bélyegét. Az újabb temesvári felhívást olvasva egy vértanú költő sorai jutnak eszembe: „Ha kell, szívós leszek, mint fán a kéreg, / s a folytonos veszélyben, bajban élő / vad férfiak fegyvert s hatalmat érő / nyugalma nyugtat, s mint egy hűvös hullám: / a 2x2 józansága hull rám.“ ★ B. A. Az NSZTK azon politikai és nem politikai szervezetek, szakmai szövetségek, kulturális, állampolgári társulások szolidarizálásának eredménye, amelyek csatlakoztak az 1990. március 15-i Temesvári Kiáltványhoz. Csatlakozásukkal kifejezésre juttatták azt az elhatározásukat, hogy békésen, de határozottan folytatják az 1989 decemberében elkezdődött forradalmat, annak végső győzelméig. Az NSZTK azt tűzi ki céljául, hogy elősegítse Románia minél gyorsabb felzárkózását a civilizált, demokratikus és Folytatása a 8. oldalom StÍOIUMI WMÍCt SZIKH ÍHÍBOl Május elsejére 25 tagú küldöttség érkezett Székelyhídra Belgiumból. Ecaussinnes belga község polgármesteri hivatalának tisztségviselői, mérnökök, közgazdászok, tanárok, újságírók ismerkedtek Székelyhíddal, a székelyhídi lakosokkal a testvérközségi kapcsolat kiszélesítése és eredményességének növelése érdekében. Marián Antal fotóriportja erről a látogatásról lapunk 2. oldalán. (A látogatásról szóló riportunk a holnapi lapszámunkban fog megjelenni.) A SZÁZADIK ÉVFORDULÓN Csendes majális itthon Ez a mostani május elseje elütött a tavalyitól, a megszokottól. Sok száz emberrel találkoztam a Félix-fürdőben, az ott pihenőkön kívüliek szórakozni buszoztak ki, néhány órát eltölteni az impozáns sétányokon, vendéglátóipari egységekben. Egyikben sem tellett sok örömük, a hévízi tündérrózsa ugyanis két medencéből szinte nyomtalanul eltűnt, még a díszhalak is alig-alig vehetőek észre, azok száma is megcsappant. Egy-két egységben sört is lehetett kapni, sokan ládával vásárolták, amit hazaszállítottak Nagyváradra, így a déli órákban már hiánycikké vált, csupán az útmenti falatozóban a poharas sörre várakozók sora még a késő délutáni órákban is kanyargott. Hasonló volt a helyzet a több helyen megtalálható kolbászkával (mititei). Talán jövőre másként lesz. (M. L.) Difeusz, hát megfeledkeztél az intelemről... Levetetted a kígyóbőr zakódat és kiszolgáltattad magadat az ellenségnek. A legfőbb ellenségnek, a halálnak. Itt maradt árván szalagokkal ékes gitárod. Ki fogja ezután pengetni? Ki csalja elő a dallamot, amely a szívekhez szól és megmenti Eurydikét a Hádész karmai közül? Most már te is ott remegsz a Styx partján, Kharont kérlelve, vinne át ladikján a túlsó pontra. De ne félj, megfizetted az obulust. Művész voltál és minden este az idegeiddel, izomrostjaiddal, lelked legmélyének akarásával, ötleteiddel és harcaiddal szolgáltad a színpadot. Minket, nézőket. Ez volt a te rézpénzed. Segítettél, hogy erőt nyerjünk az élet továbbélésére, hogy higgyünk abban, hogy a bajok, kínok, a rettenetek elmúlnak, és mégis, mégis csak fölvirrad a hajnal. Jártad az országot, a mi kis Erdély országunkat, és biztattad az embereket, hogy csak még egy kis kitartás! Anyanyelvükön szólottál hozzájuk, nagy, fényes színházak, és csöppnyi kultúrházak színpadán. Megmártóztál a siker forró hullámaiban, a sikerében, melyet nem az önhitt magamutogatás, de a jól végzett munka, a betöltött hivatás eredményeként könyvelhettél el. Sokat dolgoztál, felőrölted magad — és a túlfeszített húr egyszer csak elpattant ... Emlékezem. Mamii líraian meleg, szép darabját próbáltátok feleségeddel, művésztársaddal, gyermeked édesanyjával. Volt abban a darabban egy monológ, egy pillanat, amikor a nagy rendező, aki egész életében megjátssza a cinikust, a gátlástalan világfit, egyszer csak elárulja magát: A harangok varázsolnak. Van a szavukban valami az örökkévalóságból. Mint a víz, vagy a tűz. Képzeld el: utat tévesztettél valahol a pusztában, s egyszer csak bimmbamm, a messzeségben megkondul egy harang, s hív, csábít, zúgásával betölti a levegőt. Te pedig elindulsz a hang után, s megérkezel egy csodálatos templomba, amelynek neve: Művészet. De aki ide belép, nagy árat fizet, feláldozza érte az életét. Jól ismerem a szöveg minden szavát, hangsúlyát, hisz én fordítottam, de valahányszor ehhez a részhez értünk, borzongás futott végig rajtam, mintha most hallanám először. Attól, ahogyan ezt elmondtad. Gondoltam, gondoltuk volna akkor, hogy saját magadról beszélsz? A darab egyik jelenetében a rendező, hogy őszinte érzelmeket csiholjon ki a színésznőből, megjátssza, hogy szívrohamot kap. A szerelmes nő kétségbeesetten próbálja életre kelteni. A pillanatot felveszik. S akkor a rendező, mint aki jó tréfáit csinált, hahotázva felugrik és gratulál magának a zseniális ötletért. Mert a beállítás tökéletesen sikerül. Guszti, kérlek, hagyd most a tréfát, nagy voltál, mind tapsoltunk neked, de most már elég volt! Hallod? Kelj fel, vége a színháznak! Persze, már nem hallod ... Ahol te vagy, ott már nem játszanak szerepet, ott már csak csend van és nyugalom. Nagy Világosító! Teljes fényt! Fényeskedjék Laczó Gusztáv színésznek az örök világosság. FEKETE ATTILA HA HÍVNAK A HARANGOK... Elmaradt hurrájától külföldo« A SZÁZADIK MÁJUS elseje megünneplése egészen más keretek között zajlott Kelet-Európában, mint az elmúlt években. A társadalmi-politikai változások rányomták bélyegüket úgy az emberek hangulatára, mint a különböző politikai erők hozzáállására. A súlyos gazdasági gondok, az egyre sürgetőbb szerkezetváltás, a kommunizmus eszméinek csődje és „értékeinek“ devalválódása, „a szocialista világrendszer“ széthullása, a nemzeti mozgalmak előtérbe kerülése függött Damoklész kardjaként a „munka ünnepe“ fölött, mintsem a szépen hangzó „dolgozók nemzetközi szolidaritása“. Az események is azt tükrözik, hogy ma már nem a marxi internacionalizmustól várják a dolgozók egyéni gondjaik orvoslását. A kelet-európaiakat főleg a csalódás köti össze, ha még egyáltalán összeköti valami. És a jogosnak tűnő türelmetlenség. Itt-ott (Szovjetunió, Bulgária) még megpróbált a Peresztrojka amolyan zászlóparádés munkasikereket ünneplő felvonulást szervezni, de délutánra még Moszkvában is betiltani kényszerült a hatalom a kommunistaellenes tüntetéssé „fajult“ léggömb-eregetést. Berlinben az egységes Németországot éltették, Pozsonyban már a független Szlovákiáért pengetik a húrokat, Magyarországon a kultúrműsorral egybekötött kolbász- és flekkensütésen volt a hangsúly. Nálunk pedig sörhiánnyal és választási kampánnyal tarkított munka- és kultúraszüneti napokat tartottak. Eltelt valahogy. Lengyelországban azért is szorul háttérbe ez a nap, mivel a lengyel parlament törvényben szögezte le, hogy az ország nemzeti ünnepe május 3-a lesz. DÉNES LÁSZLÓ