Bihari Napló, 1990. november (1. évfolyam, 255-280. szám)

1990-11-01 / 255. szám

1990. november 1. FÜGGETLEN NAPILAP j jT"m .................­‘­"N I ÉVFOLYAM 255. szám Nagyvárad csütörtök 8 oldal, 2 lej DŐL A PÉNZ liléivé dőlne, ha tehetné. De nem teszi, mert nincs miért... . Ha a boltok polcai ros­kadoznának az árutól, bő­séges lenne a kínálat és a keresletnek megfelelő a választék, akkor talán igen. Addig viszont nem! Hiánycikdk a lábbeli, az alsó- és felsőnemű, nincs gyerekholmi, zokni, haris­nyanadrág és nincs bútor. Nincs ez, nincs az sem. És egyáltalán, semmi sincs ... Pedig hogy dőlne a pénz! Ha volna miért. .. Hogy a fentieket így, tisz­ta lelkiism­erettel le me­rem írni? Sajnos, igen. Mert sok e­­zer tárgyi bizonyíték, meg személyes is van a birto­komban — nekünk, vásár­lóknak köszönhetően, hisz ott tülekedtünk, vereked­tünk a minap is összecsuk­ható székekért, kemping­asztalért, olcsó tányérokért, holott semmi szükségünk nem volt ezekre. De vettük! Vettünk volna mást is, drága perzsabundát, éksze­reket kilószám. Akármit. Csak szabaduljunk a mai nappal kezdődően erősen higulásnak induló lejtől. De nem sikerült! Az áraknak azonban igen. Azok elszabadultak, úgy istenigazából és feltartóztat­hatatlanul. Immár törvényesen és végérvényesen... szántó Sándor ­--------------------­­---­----------------------------------------------------------------------------­ MAI SZÁMUNKBAN: « A FŐUTCA KELLŐS KÖZEPÉN (3. oldal) ® JÖNNEK A SZABAD ÁRAK! (4. oldal) # VIGYÁZÓ KÖVEK (5. oldal) ® VÁRADIAK (6. oldal) -----------------------------------------------------------------------------------------------------------j ATOMSTOP ÉS ÁLLÁSHALMOZÁS Románia szenátusa nyilatkozatban üdvözölte a Szovjetunió Leg­felsőbb Szovjetjének a világ országaihoz intézett felhívását az atomfegyver-kísérletek teljes felfüggesztéséért A román tör­vényhozás „felsőháza“ reméli, hogy a világ közvéleményének nyomására az atomhatalmak megteszik ezt a jelentős lépést a teljes leszerelés útján. Szerdán a szenátus elfogadott még egy, többeket érintő, tör­vényt: e jogszabály lehetővé teszi az „álláshalmozást“. Ezentúl minden fizikai személy — szakképzettségének megfelelően — több tisztséget is betölthet, és teljes munkabért vehet fel valamennyi­ért. Így már csak a dolgozók munkabírásán múlik, hogy milyen vastagok lesznek a borítékok? SZTRÁJK­ ELLENES INTÉZKEDÉSEK A kormány jogtalannak minősítette a STAR szakszervezeti szö­vetséghez tartozó autószállítási vállalatoknál hétfő óta tartó sztrájkot. A sajtóirodán keresztül nyilvánosságra hozott közle­mény szerint, a gépkocsisok anyagi követeléseinek egy részét (fi­zetésemelés, a pihenőszabadságok meghosszabbítása) már telje­sítették, a többi elvárás pedig egy későbbi törvénytervezet tár­gyát képezi majd. Ami az anyagellátás nehézségeit illeti, ezek az ország rossz gazdasági helyzetéből adódnak, de novembertől — import segítségével — a kormány megkezdi orvoslásukat. A mun­kabeszüntetés okozta károkat fel fogják mérni, az anyagi felelős­­ségrevonás pedig nem maradhat el. Ugyanakkor a kormány elhatározta: ha a katonai egységeket felkérik, hogy — pénzbeli ellenszolgáltatásért — az élelmisze­rek, nyersanyagok és „egyéb áruk“ szállítását átvállalják, meg­tehetik ezt. A „civil“ szállításoknak nem szabad károsan befo­lyásolniuk az egységek harci készültségét. A rendelkezést sztrájk­­törési felhívásnak is tekinthetnénk, ha — például — az élelmi­szerek eljuttatása az üzletekbe nem lenne valamennyiünk első­rendű érdeke. AZONOSÍTOTTÁK AZ EGYE GYILKOST? A március 2. óta folyó temesvári per során, ahol több volt ál­lambiztonsági- és milícistatiszt részvételét tárgyalják a decemberi eseményekben, mostanáig körülbelül ötszáz szemtanút hallgattak ki. E hét elején újrakezdték a tárgyalást és az egyik tanú Bu­­cur Viorel volt milícistatisztben felismerte azt a személyt, aki december 17-én egy ARO gépkocsiból tüzet nyitott a tüntető tömegre. Az állítást néhány más vallomás is megerősítette, úgy, hogy ebben az esetben a vádirat állítása bizonyítottnak lát­szik. NEUMANN OTTÓ MARGITTA TEGNAP IS MA­DECEMBER ÓTA Verőfényes őszi délelőttön ér­keztem Margittára, az immáron húszezer lelket számláló több nemzetiségű, takaros városká­ba. A főtér kihalt, alig látni em­bert a Városháza melletti elkerített parkból gyerekzsivaj szűrődik ki. Óvoda van ott. Szüleik a város ki tudja, me­lyik vállalatában dolgoznak. Mert Margittán öt országos ér­dekeltségű gyár is van. Lega­lább 3 ezer dolgozót foglalkoztat az ismert Készruhagyár. Ter­mékeinek 90 százaléka elhagyja országunk határait. A harisnya Franciaország, az ingek­­ Né­met- és Oroszország felé veszik útjukat. Cipőgyár, gépgyár, cserealkatrészgyár, kisipari szö­vetkezet, kőolaj- és gézkiter­melő egység, mezőgazdasági vállalatok nyerik el a város és környékének munkaerejét. A város vezetőségének élén Demeter Gheorgihe polgármes­ter áll. — Mióta is? — Úgymond hazafias munká­ból, fizetés nélkül június 1 és zeptember 1 között... Fize­tett állásban szeptember 1-től. Én ugyanis tanárember vagyok és a nyári szünidőmet töltöt­tem itt, a Városházán, megvá­lasztott, majd kinevezett minő­ségben. Hogy miért vállaltam el? Margittal vagyok, s mivel régen a Néptanács Végrehajtó Bizottságban is dolgoztam, is­mertem a város gondjait, az embereket... Ők is ismertek engem és felkértek, hogy vál­laljam el... — Milyen gon­daidnál küszkö­dött akkor és milyenekkel küszködik most a város? — Akkor? ... A város álta­lános képe riasztó volt. Sze- BOGDAN ILDIKÓ (Folytatása a 3. oldalon) __ismer­­em a város gondjait, az embereket... NEMZET&ÖXI ÉLET LEGMANN RONALD ROVATA HÁBORÚ DECEMBERBEN? Ez év decemberében kitörhet a háború — vélte az Öböl menő országok együttműködési szervezetének a főtitkára. A The Los Angeles Times azt írja, hogy Baker amerikai külügyminiszter pénteken kezdődő térségbeli útján már a hadműveleti terveket egyezteti az Irakkal szemben álló országokkal. Bagdadi jelentés szerint, riadókészültséget rendeltek el az iraki hadseregben. Hivatalos indoklás szerint erre egy esetleges amerikai támadás miatt van szükség. Kuvaitban a megszálló e­­rők városi hadviselésre készülnek fel. Az izraeli kormányfő ismételten figyelmeztette­­ Husszeint, hogy „szörnyű árat kell fizetni azért, ha egy ujjal is hozzányúl Izraelhez.“ Egyúttal kijelentette, hogy eleve kudarcra van ítélve minden olyan kísérlet, mely Izraelt bele akarná vonni az Öböl menti konfliktusba. Az iraki elnök viszont Izraelt okolja az Egyesült Államok és Anglia hallatlanul kemény, Irak-ellenes ki­áll­ásáért. VÉLEMÉNYEK A MAGYAR „TAXIS"-SZTRÁJKRÓL Még az A­n­tall-k­ormánnyal szimpatizáló francia körök is úgy vélik, hogy elkerülhetet­len a magyar kormány alapos átalakítása, összegezte a „ta­­xis“-sztrájk nyomán kialakult­ helyzetet a Liberation című francia lap. Az írás úgy véle­kedik, hogy a kormány végül is meghátrálásra kényszerült az „utca“ előtt, a benzinár kérdésében. Bár sikerült elke­rülni a szociális robbanást, a sztrájkolók megfékezték az indokolatlanul magas áreme­lést,­­ ami óhatatlanul a mi­nisztertanács helyzetének erő­teljes gyengüléséhez vezetett, véli a francia lap. A Konszomolszkaja Pravda úgy véli, hogy az elmúlt na­pok magyar eseményei „mes­­­sze túllépték az áremelésekkor szokásos elégedetlenség kife­jeződésének a határait“. (Nem tudni, hogy ők mit tartanak „szokásosnak“ az ilyen esetek­ben). A Trud című szovjet lap kü­lön kiemeli a Parlament előtt lezajlott ellentüntetést, majd beszámol a blokád „felszámo­lásáról“. A lap fontosnak tar­totta megjegyezni, hogy Göncz Árpád hadseregparancsnok­i minőségében határozottan el­határolta magát a helyzet ka­tonaság bevonásával történő megoldásától. KINEK VILÁGÍT A GYERTYALÁNG? Szokás? Hagyomány? Kegyelet? Elindul az élők halottak napi zarán­­dokmenete. Minden időben. Ha árgus sze­mek figyelték is a temetőt. Vihar dúlt. Köd nehezedett. Ha megfogyatkoztak a gyer­tyák is, a világosság, meg a remény, hogy ahol írva vagyon: béke poraira, legalább ott nyugalom van. Nem maradt sértetlenül ez a kegyhely sem. Meggyalázott hamvak­­ mementója riogat az örök halállal. Nem i­­jesztőbb már az sem a meggyalázott élet­nél. A zarándokmenet elindul mégis min­den november kezdő napon, virággal dí­­­­szíti a sírokat, és gyertyát gyújt. És feldereng a rögök és virágok fölött egy szakasznyi élet, előzménye a jelennek,­­ benépesítve emberalakokkal, akikhez hozzá­tartoztunk, akiket folytatni rendelt a sor­sunk. Nem diadalát ez a folytatás! Sok­szor elmondtuk már az elődöknek, ilyen halottasünnep csendességébe­n elsoroltuk, miért jó nekik ott a föld alatt. De a hiányt, azt nem lehet megfogalmazni. Pótolni sem­­ az oltalmazó szülői kezet, az aggódó han­got: „fáradt vagy, fiam?“ Kedves alakok köré­­ visszaépül a környezet egy darabkája. A volt otthon. Homállyal feleselő lámpa­­fényben. Ki nem hiányzik már onnan. Hosszú a sora az árnyalakoknak. Mennek egymás után. Minden lépés közelít hozzájuk. Gyermek szunnyad a fehér párnán, többé fel se nyitja szemét a világra. Gyertya vi­­­­lágít a szeme helyett... Egyszemélyes tör­­­ténelem minden jelenlét a halottak napi te­­­me­tőben. A hiány, a rengeteg hiány ott sötétlik a­­ gyertyafényes alkonyban.­­Neve volt vala­mennyinek. És otthon volt, házban, város­­­­ban, ismertősségben, összetartozásban. Hogy i­s eltűntek! Egy részüket ide hozták, más részük elsodródott a feltérképezhetetlen hu­szadik századi népvándorlási hullámokkal. Elmosódott kép búcsúzásokról, negyven éve, húsz éve — aztán a bizonyosság: soha töb­bé. Vajon él-e még? Vagy neki is világít­hat a gyertya? És aki tegnap indult el, s tudjuk, a távolságot nincs mód áthidalni? És aki itt van a közelben, csak éppen jeges íir feszül ember és ember között? Hiába tartjuk a tenyerünk óvóit az apró láng köré, nem lehet ébren tartani, ha a közöny fuvallata rá a válasz.’ S ha nem is a közöny, hanem az indulat támad? ... Gló­­riás hősök kevesen vannak itt a föld a­­latt, áldozatok annál többen. Hogy talpon többen lennének? Legyenek! Csak ne a­­karják egymás fejét a glóriagyűjtő igyeke­zetben. Vigyázzunk a gyertyalángra! Vilá­gítson, ha megszólal a rekviem. A soka­sodó holtakért. Emberekért, akiknek ottho­na már a múlt. Világítson legyalult utcák volt otthonaiért, ahol születtek, de ahol már nem mindeniküknek lehetett meghal­nia. A falak kihűltek, akár a holtak csont­jai, elvegyültek a földdel, a hangok szét­széledtek, az álmokkal együtt, amiket reg­gelente elmondták egymásnak. A házőrző lánca is bepréselődött a földbe. Amit a túl­élő visel, az láthatatlan. Akár a meggyfa ta­vaszi csokrai, ott túl az emlékezés felfénylő kertjében. Nyugodjanak békében — könyörög a rek­viem. Emlékezzünk nyugalomban — áhítja a gyertyagyújtó. Őrizzük egymást — pa­rancsolja a riadalom az örök halál zord ár­nyától. A halottak napi zarándokmenet nem fogyhat el. Virág, gyertya nélkül is keres­nünk kell egymást, kapaszkodnunk kell egy­másba. Így sugalmazza a lelkiismeret, no­vemberi kegyelet idején. De ha elhamvad­tak a gyertyák, mivé foszlik az őrző szán­dék? S merre keressük az őrzőket? Elfeledett, sötétbe hullt sírhantolt rádión néznek vissza. Sokan. Egyre többen IMI* LÓN ÍREN

Next