Bihari Napló, 1991. március (2. évfolyam, 49-75. szám)

1991-03-01 / 49. szám

m II. ÉVFOLYAM 49. szám Nagyvárad 1991. március 1. péntek 8 oldal, 5 lej FÜGGETLEIM NAPILAP VARIÁCIÓK Naponta utamba esik, és elnézegetem a Montele Gäiia utca 16. sz. alatti ház udvarában álló autóbuszt. Előltöprengek, hogy kerülhetett oda? Többféle magyarázatot is találtam rá, de álmatlan éjszakákat okoz a bizonytalanság: melyik az igazi? Hátha akad valaki, aki ismeri a választ.Íme, a variációk: 1. Szép nagy a család, a tulaj végkiárusításon vette hétvégi kirándulásokhoz. 2. Találta. Rövidesen hirdetést fog feladni ez ügyben. 3. Túlzsúfolt lévén az autóbusz-telep, önzetlenül felajánlotta kicsiny udvarát a tárolásra. 4. Egy csendes hajnalon egyszerre csak ott állt. Belopták. 5. Vidéki utazása során szórakozottságból magánál felejtette. 6. Azért tartja, mert a havi benzinjegyosztásnál nagyobb mennyiségű üzemanyagot utalnak ki rá. 1. Valaki nála hagyta megőrzés céljából. Megannyi lehetőség. De hogy lehet az, hogy ’ívnapok óta senkinek nem tűnt fel a hiánya?’ T. SZABÓ EDIT 2. oldalon ÉJFÉL) relEfOM Az adó az magas, havi jövedelmemnek szinte a felét adom vissza az államnak, de ezt vissza is kapjuk,... 5. oldalon Az ÖKH&FALVI VtonMa Másnap reggel egyenként fogdosták össze az embereket és vitték őket a rendőrőrs pincéjébe. NAGY BÉLA parlamenti képviselő jelenti AZ ALKOTMÁNYTERVEZET VITÁJA Óriási meglepetésként, az alkotmánytervezet I. fejezetének 1. tézise, miszerint Románia egységes nemzeti állam, nem kapta meg a szükséges szavazatszámot az Alkotmányozó Parlament két házának együttes ülésén, az első szavazásnál. A leadott IGEN szavazatok száma 248 volt, ami 11-gyel maradt el a szükségestől. Ezt követően, ha botrány nem is tört ki, de számos, Caragiale tollára illő jelenetre került sor a parlamentben, mivel az elnöklő Don Martian vissza akarta utalni a tézist az illetékes bizottságba, újrafogalmazás végett. Ennek ellene szegült a frontos képviselőtábor többsége, követelve a szavazás megismétlését. Ezt viszont legvehemensebben a parasztpártiak ellenezték, bejelentve, hogy amennyiben újraszavaztatják a tézist, elhagyják a parlamentet. Délután fél ötkor a Ház elnöke elrendelte a névsorolvasást, amikor kiderült, hogy 120 honatya (05 képviselő és 25 szenátor) hiányzik a teremből. Éppen ezért a történtekből nem szabad messzemenő politikai következtetéseket levonni, csupán remélni lehet, hogy a kevésbé elfogult frontos képviselők rádöbbennek arra: az alkotmánytervezet vitája mégsem lesz az a parádés sétalovaglás, amit elképzeltek. Az viszont nyilvánvaló, hogy komoly „frontos fejmosásban" lesz része a kormánypárti frakciónak. Ezt követően Don Martiant felrúgva minden jogszerűséget — elrendelte az 1. tézis újraszavazását. Az eredmény már senkit sem lepett meg. Ezúttal 279 volt az IGEN szavazatok száma, hússzal több a szükségesnél. Hol vagy, Caragiale? FŐVÁROSI TUDÓSÍTÁS... UGYANCSAK A PARIM» Hát mégsem élnek magyarok Romániában ? Szerdán délután a román parlamentben immár papíron is leírták az országban élő többmilliós nemzeti kisebbséget. A román parlament határozata egy cseppet sem lehet meglepetés, ha figyelembe vesszük a közelmúlt politikai eseményeit. Mi, magyarok nem kérjük Istennek átkát azokra, kik e politikai döntést hozták a Mitropoliei KÁLLAI LÁSZLÓ IFolytatása » i. oldalon. ILIESCU ES ROMIAM UR! Ugye érzik, hogy a megszólításból hiányzik valami. Talán a „tisztelt“ szó, avagy a „hőn szeretett“? De hiszen tavaly januárban még igazán lelkiismeretfurdalás nélkül leírtam volna, mert valóban tiszteltem önöket, magabiztos mosolyuk bizalommal töltött el a jövőt illetően. És ha tiszteletet érdemel az, hogy a forradalom után 14 hónappal még mindig, ugyanazzal a mosollyal hazudnak a képembe , akkor nagyon kell Önöket tisztelni. Az ország többsége éhezik, fázik, szomjazik, az óvodákban, iskolákban tetvesek a gyerekek. Kizárólag a magam nevében beszélek, de a jelenség sajnos nem egyedi. A volt „elvtársak“ most sem panaszkodnak. A nyomor, az igénytelenség, a rosszul öltözöttség, az alultápláltság, a rachitikus gyermekek országa leszünk? És persze az anyagi csőd nincs tekintettel nemzetiségre, vallásra — esetleg pártállásra?! Uraim! — az utazgatásaik, tárgyalásaik, tragikomikus nyilatkozataik közötti szünetekben áldozzanak egy perc gondolkodást a XX. század végének egyik legnyomorultabb kisebbségére: a többgyermekes családokra, a gyermekeiket egyedül nevelő anyákra, akik az exodus „áldásos“ hatása nyomán sokszor minden anyagi segítség nélkül tengetik életüket egyik napról a másikra. Mert a számtalan törvénytervezet között még szó sem esett a családi pótlék növeléséről, a sokgyermekesek segítéséről. Itt jut eszembe, hogy öt esztendeje sincs, amikor a megyei pártbizottság első titkárához fordultam lakásért. Kétségbeesett kérésemre csak annyi volt a válasz: nem kellett volna ennyi gyermeket csinálni! Ha — ad absurdum — válaszolnának, gondolom, Önök is csak ennyit mondhatnának ... Bizalmamat már egyedül Isten felé fordítva, kérem, világosítsa meg az Önök elméjét... BARTOS CSILLA NEMZETKÖZI ÉLET A TŰZSZÜNET NEM FEGYVERSZÜNET - A FEGYVERSZÜNET NEM BÉKE Elhallgattak a fegyverek az Öbölben. Tegnap reggel 7 órakor Bush amerikai elnök tűzszünetet rendelt el a szövetséges csapatok számára és ugyanilyen parancsot kaptak saját hadvezetésüktől az iraki alakulatok is. Az eddig beérkezett értesülések szerint a tűzszünetet mindeddig senki nem szegte meg, de békéről csak az öbölválság és háború kapcsán felmerült számos kérdés tisztázása után lehet beszélni. Mi sem tükrözi jobban az iraki propagandagépezet realitás érzékét, mint a bagdadi rádió jelentése mely szerint: .......az amerikaiak csak azután rendelték el a tűzszünetet miután kemény leckét kaptak az iraki hadseregtől“. Bár ezt senki nem vette komolyan, Bagdadban mégis örömmel fogadták a hírt; minden erőszakos félreinformálás ellenére a csúfos, vereség lehetőségének a szele már jó ideje megcsapta az iraki közvéleményt. Valójában Bush elnök döntését az válthatta ki, hogy a legutolsó — immár igen pontos — felmérések szerint a Kuvait megszállására kirendelt 42 hadosztályból a szövetségesek harcképtelenné tettek vagy megsemmisítettek 40-et. Ez az elsöprő katonai fölény bizonyára indokolatlanná tette a hadműveletek folytatását és ugyanakkor a további személyi és nem utolsósorban politikai veszteségek megkockáztatását. Bár sokan úgy ítélik meg, hogy visszaállt a törvényes rend Kuvaitban, akadnak mégis olyanok, akik bírálják a három hónapos időtartamra tervezett kuvaiti statáriumot. Tény, hogy az ostromállapot megszűnését és a katonai egyensúlyállapot visszaállítását nagyon sürgős belső politikai változások kell hogy kövessék Kuvaitban. Iráni vélemény szerint külső erők semmiképp nem szólhatnak bele Huszein hatalmonmaradásába vagy leváltásába. Szerintük ebbe éppen úgy nem lehet beleszólni, mint ahogy elképzelhetetlen Irak feldarabolása is. Major angol miniszterelnök azt nyilatkozta, hogy a brit csapatok mielőbb el szeretnék hagyni a térséget és semmiképp nem óhajtanak részt venni a további rendfenntartó munkában. Nem így a francia szövetségesek, akik mindaddig iraki területen maradnak, ameddig a végleges megállapodás megszületik a fegyverszünet körülményeiről. Nem egységes a szovjet vélemény sem a szovjet diplomáciai erőfeszítések eredményességének a megítélésében. Lukjanov, a Legfelsőbb Tanács elnöke „Gorbacsov nagy győzelmének“ nevezte a tűzszünetet miközben Besszmertih külügyminiszter „a közös erőfeszítések eredményének" ítélte azt. Ugyanakkor a Szovjetunió részt szeretne venni a majdani regionális rendezési folyamatban, melyet csak iraki részvétellel tud elképzelni. ST.GMANN RONALD A FIÚK A POSTÁN DOLGOZNAK Nem akármilyen fiúk, nem közönséges legények, hanem amolyan rontom-bontom levéltitoksértők, magánéletbe is belegyalogolók. Persze az átkos diktatúra alatt sikk volt imigyen rosszalkodni, • a kíváncsiság a diktátorok és lakájhadak erénye, még a kommunista zsarnokoké is, mint ahogy azt Orwell papa annak idején alaposan megjósolta. No de mi mostanság a demokratikus kapitalizmus alapját ásogatjuk, merthogy a sokoldalúan fejlett szocialista társadalmat már tető alá hoztuk. Úgy látszik, az alapásáshoz is szükség van a kíváncsi bácsik klubjára, bármily szemérmesen tagadják. Jómagam nem adok a szóbeszédre, hiszen annyi hetet-havat, csúnyátbúnyát összehordtak már sajtószerte a „fiúkról“, hogy ha a fele is igaz, már attól is égnek áll a maradék hajam. Empirista hajlamú lévén, csupán saját tapasztalataimra szorítkozom. Azokról is csupán az utóbbi kettőt hozom fel ékes bizonyítékául a bennem fészkelő gyanúnak. Kedves rokonom repülőpostán küldött Kaliforniából egy karácsonyi üdvözletet. A levél kellemes meglepetést okozott, ugyanis kerek 70 (hetven) nap alatt kézbesítették, és még csak fel se kellett bontanom, mert a boríték nyitva volt! Akár azt is hihettem volna, hogy valakik meg akartak kímélni a levélbontás fáradságától, de másnap kaptunk a szerkesztőségben egy, a bukaresti magyar nagykövetség által közvetített meghívót Mindszenty hercegprímás újratemetésére, ez a boríték viszont átlátszó ragasztószalaggal volt újraragasztva, s a szalag alatt ott díszelgett a február 23-i nagyváradi pecsét! Most már csak azt nem tudom eldönteni, hogy a levélbontók ennyire pancserek, avagy annyira tisztességesek, hogy ilyeténképpen jelzik: igenis, a fiúk a postán dolgoznak! Talán éppen most leplezték le a kaliforniai unokahúg és a hercegprímás szelleme által, szőtt nemzetközi összeesküvést! SZILÁGYI ALADÁR A levéltitok mint alanyi jog szemmel látható sérelmet szenvedett, ám a posta jóvoltából a „jogorvoslás“ is megtörtént...