Bihari Napló, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-01 / 230. szám

f üggetlen politikai napilap A­P­I­L­A­P HOLNAPI LAPSZÁMUNKBÓL: 3. OLDALON: MIKOR OSZTJÁK A VÁRAD! FÖLDET? „A belterületek igénylőinek kérelmeit a bizottság most véglegesíti. Ezen személyek névsorát legkésőbb október elsejéig kifüggesztjük." BÁBSZÍNHÁZ: A paraván mögött 5. OLDALON: EMBERÖLTŐ • Otthon, csöndben, öregesen • A szívbetegek életmódjáról Cornoliu Coposu II. évfolyam, 300. szám 8 oldal, 6 lej Nagyvárad, 1991. október 1., kedd A PARASZTPÁRTIAK FIATALÍTANAK A Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt szeptember 27. és 29. között Bukarestben tartotta II. világháború utáni első kong­resszusát. A kongresszuson új alapszabályzatot dolgoztak fel. El­határozták, hogy a párt nevében a keresztény és demokrata ki­fejezést összevonják kereszténydemokratává. Az összegyűltek új vezetőtanácsot is választottak, amelynek élére Corneliu Coposu, a KDNPP eddigi elnöke került. A kongresszus munkálatai a fia­talítás szellemében folytak: a vezetőtanács mellett egy öttagú, 25 év alatti fiatalokból álló bizottság fog tevékenykedni. A KDNPP vezetősége úgy határozott, hogy a kormányalakítási tárgyalásokon csupán egy szakemberekből álló kormányt hajlandóak elfogadni, amelynek élére egy pártatlan technokratát javasolnak. MEGALAKULT A SZÉKELYFÖLDI RMDSZ Csíkszeredában megbeszélést tartottak a szé­kelyföldi RMDSZ-szervezetek (Brassó, Kovász­­na, Hargita és Mams megyékből). Az igen vál­tozatos kérdésekkel foglalkozó ülés határozatai közül egyet emelünk ki. A résztvevők úgy dön­töttek, hogy létrehozzák a székelyföldi RMDSZ- szervezetek koalícióját. Döntésüket azzal indo­kolták, hogy az RMDSZ demokratikus felépíté­sével összhangban bármely csoportosulás önál­lóan alkothatja meg konzultatív véleményét, a­­melyet a szövetség megfelelő döntéshozatali testületei elé terjeszthet. A koalíció havonta egyszer fog ülésezni, legközelebb Brassóban, október 12-én. BOLGÁR FENYEGETÉS SZENNYEZÉS-ÜGYBEN A bolgár államvezetés nagy felháborodással fo­gadta, hogy Ion Iliescu román államfő lemond­ta tervezett szófiait útját. A román külügymi­nisztérium ezt a lépést többek között azzal in­dokolta, hogy a bolgáir fél nem jött el az egyez­mény kidolgozását célzó tárgy­alásokra. A szó­fiai vezetés azzal vádolja a román hatóságokat, hogy nem tesznek semmit a giurgiu­i vegyikom­binát „klórfelhői“ ellen, amelyek rendszeresen átszállnak a bolgár légtérbe, a szomszédos Ru­sze felé. Bulgária kormánya hatékony intézke­déseket sürget. „Amennyiben a román fél nem hajlandó tárgyalni, visszahívjuk bukaresti nagy­követünket“ — jelentette be a bolgár Külügy­minisztérium szóvivője. LÁNC, LÁNC, ÁLHÍRLÁNC Az álhírlánc elemei jobbára nem q0, illetve rémhírekből állanak össze, többnyire két vagy több valós esemény fű­ződik egy indára, tél-túl egy-egy „valódi“ hamis hírrel tar­kítottam A talajt, melybe gyökeret ver, a butaság, a tá­jékozatlanság, az előítéletek,­­a létbizonytalanság, az indu­latok jól trágyázzák. Az álhírlánc elindítóit fondorlatos rosszindulat, önös rossz­ szándék, szűk egyéni vagy cso­portérdek készteti felbujtásra, figyelemterelésre, a felgyűlt­­ népharag félreterelésére. Mindezt egyetlen időszerű esettel szeretnék illusztrálni. Időrendben a következők történtek: 1. Tőkés László Buda­pestre utazott. 2. Egy szenzációhajhász lap kibányászta, hogy bizonyos Dan Z­ah­aria elnökletével „erdélyi emigráns kormány" alakult a magyar fővárosban. 3. Lezajlott a kor­­­­mányválságot kirobbantó bányászlázadás. 4. ... Mielőtt a negyedik hírt ideillesztenők, jegyezzük meg: az előző há­rom önmagában, minden egymás közötti összefüggés nél­kül igaz. Bármely kapcsolat sejtése a három esemény kö­zött a legrongyabb diverzió, a legaljasabb manipuláció ócs­ka rágalomtárába tartozik/ Mindennek legékesebb cáfolata a negyedik, a valódi álhir. Tehát: 4. Mihály király a zsil­­völgyi bányászok bukaresti ostromlátogatása idején Romá­niába, pontosabban Nagyváradra érkezett (!) és — hol má­sutt, mint... Tőkés László lakásán tartózkodik! Ez utóbbi bődü­letes hamis hír „forrása" az a tény, hogy Liviu Va­lerias újságíró nemrégiben interjút készített az uralkodó­val — Párizsban — s a beszélgetést a Nagyváradi Televí­zió számára hozta. Nos, ez a „negyedik hír" az adás után kapott szárnyra, sokakban félelmet, felháborodást, mások­ban álreménységeket keltve. Egy román taxisofőr már azt is „tudni vélte", hogy Mihály „Erdély trónját“­ készül elfog­lalni, és ugyancsak elcsodálkozott az én újságírói tájéko­zatlanságomon ... SZILÁGYI ALADÁR m­ SZCENÁRIUMOK, AVAGY A BŰNBAK KERESÉSE Rossz és­­ félelmetes volt nézni a Bukarestben tomboló erő­szakot, az értelmetlen pusztítást, a sebesülteket és az ál­dozatokat, és ugyanakkor elkerülhetetlenül arra gondolni, hogy a bányászok szabadcsapata a már harmadjára tapo­sott úton (!) keresett eddigi félrevezetésekért indulatteljes elégtételt. Nem tartották be a demokrácia játékszabályait. Sajná­latos ez és igaz. De ugyanígy nem tartották be azokat, sem ígéretek, sem megvalósítások szintjén azok sem, kiket állítólag 1­1 millió választópolgár bízott meg a „vezetés­sel“. Hazugságok és dezinformációs manipulációk hálóját szőtte maga köré a Hatalom és korábbi trükkjeinek bume­rángjával magát verte főbe! 1989 decemberének áldozatait temetve, terroristákat kiáltott, de azoknak nyomát sem lel­ni, sem holtak, sem élők, sem perbefogottak között. Majd addig békésen egymás mellett élőket uszított össze, szesz­gőzös falusi hordákat „vezényelt" Vásárhely főterére és mosta kezeit nemzetközi fórumok előtt! S az Egyetem téri tüntetők, éhségsztrájkot folytatók ellen katonaságot vezé­nyelt, s­­ akkor még neki kedves) bányászaival csinált ál­tala elképzelt „demokratikus“ rendet. Majd jött egy berevo­e^ti-i botrány, a volt szekuritáté és annak mai alteregója, a SRI „ügyködésének" leplező do­kumentumaival, és ezt mindmáig sikerrel tussolja az irá­nyítás. Jött egy moszkvai puccs, itthon is szélsőséges pár­tok és szervezetek által tervezett listás hazai leszámolások tervével, melyről senki sem akar tudni. S a parlament is elsüllyeszti, szántszándékkal késlelteti a szélsőséges, fa­siszta és kommunista jellegű pártok, szervezetek, lapok be­tiltásának megszavazását! Jól működő „szcenáriumok" ezek, melyeket a hatalmi apparátusban tovább bomlasztó, poszton tartott kommunis­ta gárda irányít, olyanok, kiket megtalálni megyei fóru­mokon, hadseregben, minisztériumokban, képviselők és sze­nátorok között. S most pont ők, az NMF listás felkentjei kiáltanak kígyót-békát az eddig általuk ajnározott volt mi­niszterelnökre, azon reményben, hogy most talán húsosabb konchoz jutnak. Lesz majd új kormány, de hogy milyen, az a holnap, vagy a holnapután titka. Erkölcsi minősítését majd csak az adja meg, ha szakítani akar és tud az eddigi stáb hazug­ságokra és szcenáriumokra épített demagógiájával, mely Európát oly messzire távolította tőlünk. INDIG OTTÓ CSÖKKEN AZ ATOMVESZÉLY Atombombaként robbant az az amerikai elnöki bejelentés, a­­mely arról szól, hogy az Egyesült Államok egyoldalúan felszá­molja valamennyi szárazföldi és tengeri telepítésű rövid hatósu­garú nukleáris fegyverét. Bush egyben azt javasolta a Szovjet­uniónak, hogy semmisítse meg a több robbanófejes­­ ballisztikus rakétáit. A világ örömmel vette az óriási horderejű döntést, és Gorbacsov szovjet, valamint Jelcin orosz elnök is üdvözölte azt. Gorbacsov szerint a szovjet válaszlépés a „töltetet töltetért“ elv alapján valósulhat meg. A hírt csak az amerikai védelmi mi­niszter kijelentése árnyékolta b­e, melynek értelmében a terv a csillagháborús rakétaelhárító rendszer továbbfejlesztését vonja maga után. A washingtoni határozat ennek ellenére mérföldkö­vet jelent földünk biztonságosabbá tételének útján. Gondoljunk ma reájuk Talán nem a véletlen műve, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete éppen az őszt, október el­sejét választotta a harmadik korukban lévő em­berek napjának. Tény, hogy manapság szerte a világon, sok szó esik e megfáradt emberek érdemeiről or­száguk múltjának, jelemének és jövőjének ki­alakításában. Megemlékeznek önfeláldozásuk­ról, becsületükről és hűségükről. Olyan mon­datokba tömörülnek az agyoncsépelt szavak, a­­m­ilyeneket a nyugdíjba vonulás napján mon­danak még itt-ott — gyakran hamis könnyek törölgetése közepette —, hogy a következő ó­­rákban azok felejtsék el, akik a legszebb nyi­latkozatokat tették a közösséghez való további szoros kötődésről, akik a legmeggyőzőbb hangon ígértek segítséget az időskori gondok megoldá­sában ... Mi mindent ígértek már ebben az ország­ban is a „harmadik kor határát“ átlépő” em­bereknek! És mi vált valóra a nagyhangú fo­gadkozásokból? Mire elegendő például a sok­sok évi verejtékes munka után folyósított nyug­díj? Ki gondoskodik arról, hogy a beteg öreg­ember hozzájusson a szükséges gyógyszereihez? A téli tüzelőhöz? Amikor orvosért telefonál a hozzátartozó, mennyit kell várni annak megér­kezéséig? De vajon a családtagok teszik-e mindazt, amit tehetnek azért, hogy enyhítsék a szülők, nagyszülők keserű szájízét? Ma, az idős, emberek világnapján vala­mennyiüknek kívánunk békés és örömökkel te­li szép öregkort. A kívánság ugyanis nem kerül pénzbe... Sem a társadalomnak, sem az or­szágnak. (MARIAN ANTAL felvétele)

Next