Bihari Napló, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-01 / 230. szám
f üggetlen politikai napilap APILAP HOLNAPI LAPSZÁMUNKBÓL: 3. OLDALON: MIKOR OSZTJÁK A VÁRAD! FÖLDET? „A belterületek igénylőinek kérelmeit a bizottság most véglegesíti. Ezen személyek névsorát legkésőbb október elsejéig kifüggesztjük." BÁBSZÍNHÁZ: A paraván mögött 5. OLDALON: EMBERÖLTŐ • Otthon, csöndben, öregesen • A szívbetegek életmódjáról Cornoliu Coposu II. évfolyam, 300. szám 8 oldal, 6 lej Nagyvárad, 1991. október 1., kedd A PARASZTPÁRTIAK FIATALÍTANAK A Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt szeptember 27. és 29. között Bukarestben tartotta II. világháború utáni első kongresszusát. A kongresszuson új alapszabályzatot dolgoztak fel. Elhatározták, hogy a párt nevében a keresztény és demokrata kifejezést összevonják kereszténydemokratává. Az összegyűltek új vezetőtanácsot is választottak, amelynek élére Corneliu Coposu, a KDNPP eddigi elnöke került. A kongresszus munkálatai a fiatalítás szellemében folytak: a vezetőtanács mellett egy öttagú, 25 év alatti fiatalokból álló bizottság fog tevékenykedni. A KDNPP vezetősége úgy határozott, hogy a kormányalakítási tárgyalásokon csupán egy szakemberekből álló kormányt hajlandóak elfogadni, amelynek élére egy pártatlan technokratát javasolnak. MEGALAKULT A SZÉKELYFÖLDI RMDSZ Csíkszeredában megbeszélést tartottak a székelyföldi RMDSZ-szervezetek (Brassó, Kovászna, Hargita és Mams megyékből). Az igen változatos kérdésekkel foglalkozó ülés határozatai közül egyet emelünk ki. A résztvevők úgy döntöttek, hogy létrehozzák a székelyföldi RMDSZ- szervezetek koalícióját. Döntésüket azzal indokolták, hogy az RMDSZ demokratikus felépítésével összhangban bármely csoportosulás önállóan alkothatja meg konzultatív véleményét, amelyet a szövetség megfelelő döntéshozatali testületei elé terjeszthet. A koalíció havonta egyszer fog ülésezni, legközelebb Brassóban, október 12-én. BOLGÁR FENYEGETÉS SZENNYEZÉS-ÜGYBEN A bolgár államvezetés nagy felháborodással fogadta, hogy Ion Iliescu román államfő lemondta tervezett szófiait útját. A román külügyminisztérium ezt a lépést többek között azzal indokolta, hogy a bolgáir fél nem jött el az egyezmény kidolgozását célzó tárgyalásokra. A szófiai vezetés azzal vádolja a román hatóságokat, hogy nem tesznek semmit a giurgiui vegyikombinát „klórfelhői“ ellen, amelyek rendszeresen átszállnak a bolgár légtérbe, a szomszédos Rusze felé. Bulgária kormánya hatékony intézkedéseket sürget. „Amennyiben a román fél nem hajlandó tárgyalni, visszahívjuk bukaresti nagykövetünket“ — jelentette be a bolgár Külügyminisztérium szóvivője. LÁNC, LÁNC, ÁLHÍRLÁNC Az álhírlánc elemei jobbára nem q0, illetve rémhírekből állanak össze, többnyire két vagy több valós esemény fűződik egy indára, tél-túl egy-egy „valódi“ hamis hírrel tarkítottam A talajt, melybe gyökeret ver, a butaság, a tájékozatlanság, az előítéletek,a létbizonytalanság, az indulatok jól trágyázzák. Az álhírlánc elindítóit fondorlatos rosszindulat, önös rossz szándék, szűk egyéni vagy csoportérdek készteti felbujtásra, figyelemterelésre, a felgyűlt népharag félreterelésére. Mindezt egyetlen időszerű esettel szeretnék illusztrálni. Időrendben a következők történtek: 1. Tőkés László Budapestre utazott. 2. Egy szenzációhajhász lap kibányászta, hogy bizonyos Dan Zaharia elnökletével „erdélyi emigráns kormány" alakult a magyar fővárosban. 3. Lezajlott a kormányválságot kirobbantó bányászlázadás. 4. ... Mielőtt a negyedik hírt ideillesztenők, jegyezzük meg: az előző három önmagában, minden egymás közötti összefüggés nélkül igaz. Bármely kapcsolat sejtése a három esemény között a legrongyabb diverzió, a legaljasabb manipuláció ócska rágalomtárába tartozik/ Mindennek legékesebb cáfolata a negyedik, a valódi álhir. Tehát: 4. Mihály király a zsilvölgyi bányászok bukaresti ostromlátogatása idején Romániába, pontosabban Nagyváradra érkezett (!) és — hol másutt, mint... Tőkés László lakásán tartózkodik! Ez utóbbi bődületes hamis hír „forrása" az a tény, hogy Liviu Valerias újságíró nemrégiben interjút készített az uralkodóval — Párizsban — s a beszélgetést a Nagyváradi Televízió számára hozta. Nos, ez a „negyedik hír" az adás után kapott szárnyra, sokakban félelmet, felháborodást, másokban álreménységeket keltve. Egy román taxisofőr már azt is „tudni vélte", hogy Mihály „Erdély trónját“ készül elfoglalni, és ugyancsak elcsodálkozott az én újságírói tájékozatlanságomon ... SZILÁGYI ALADÁR m SZCENÁRIUMOK, AVAGY A BŰNBAK KERESÉSE Rossz és félelmetes volt nézni a Bukarestben tomboló erőszakot, az értelmetlen pusztítást, a sebesülteket és az áldozatokat, és ugyanakkor elkerülhetetlenül arra gondolni, hogy a bányászok szabadcsapata a már harmadjára taposott úton (!) keresett eddigi félrevezetésekért indulatteljes elégtételt. Nem tartották be a demokrácia játékszabályait. Sajnálatos ez és igaz. De ugyanígy nem tartották be azokat, sem ígéretek, sem megvalósítások szintjén azok sem, kiket állítólag 11 millió választópolgár bízott meg a „vezetéssel“. Hazugságok és dezinformációs manipulációk hálóját szőtte maga köré a Hatalom és korábbi trükkjeinek bumerángjával magát verte főbe! 1989 decemberének áldozatait temetve, terroristákat kiáltott, de azoknak nyomát sem lelni, sem holtak, sem élők, sem perbefogottak között. Majd addig békésen egymás mellett élőket uszított össze, szeszgőzös falusi hordákat „vezényelt" Vásárhely főterére és mosta kezeit nemzetközi fórumok előtt! S az Egyetem téri tüntetők, éhségsztrájkot folytatók ellen katonaságot vezényelt, s akkor még neki kedves) bányászaival csinált általa elképzelt „demokratikus“ rendet. Majd jött egy berevoe^ti-i botrány, a volt szekuritáté és annak mai alteregója, a SRI „ügyködésének" leplező dokumentumaival, és ezt mindmáig sikerrel tussolja az irányítás. Jött egy moszkvai puccs, itthon is szélsőséges pártok és szervezetek által tervezett listás hazai leszámolások tervével, melyről senki sem akar tudni. S a parlament is elsüllyeszti, szántszándékkal késlelteti a szélsőséges, fasiszta és kommunista jellegű pártok, szervezetek, lapok betiltásának megszavazását! Jól működő „szcenáriumok" ezek, melyeket a hatalmi apparátusban tovább bomlasztó, poszton tartott kommunista gárda irányít, olyanok, kiket megtalálni megyei fórumokon, hadseregben, minisztériumokban, képviselők és szenátorok között. S most pont ők, az NMF listás felkentjei kiáltanak kígyót-békát az eddig általuk ajnározott volt miniszterelnökre, azon reményben, hogy most talán húsosabb konchoz jutnak. Lesz majd új kormány, de hogy milyen, az a holnap, vagy a holnapután titka. Erkölcsi minősítését majd csak az adja meg, ha szakítani akar és tud az eddigi stáb hazugságokra és szcenáriumokra épített demagógiájával, mely Európát oly messzire távolította tőlünk. INDIG OTTÓ CSÖKKEN AZ ATOMVESZÉLY Atombombaként robbant az az amerikai elnöki bejelentés, amely arról szól, hogy az Egyesült Államok egyoldalúan felszámolja valamennyi szárazföldi és tengeri telepítésű rövid hatósugarú nukleáris fegyverét. Bush egyben azt javasolta a Szovjetuniónak, hogy semmisítse meg a több robbanófejes ballisztikus rakétáit. A világ örömmel vette az óriási horderejű döntést, és Gorbacsov szovjet, valamint Jelcin orosz elnök is üdvözölte azt. Gorbacsov szerint a szovjet válaszlépés a „töltetet töltetért“ elv alapján valósulhat meg. A hírt csak az amerikai védelmi miniszter kijelentése árnyékolta be, melynek értelmében a terv a csillagháborús rakétaelhárító rendszer továbbfejlesztését vonja maga után. A washingtoni határozat ennek ellenére mérföldkövet jelent földünk biztonságosabbá tételének útján. Gondoljunk ma reájuk Talán nem a véletlen műve, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete éppen az őszt, október elsejét választotta a harmadik korukban lévő emberek napjának. Tény, hogy manapság szerte a világon, sok szó esik e megfáradt emberek érdemeiről országuk múltjának, jelemének és jövőjének kialakításában. Megemlékeznek önfeláldozásukról, becsületükről és hűségükről. Olyan mondatokba tömörülnek az agyoncsépelt szavak, amilyeneket a nyugdíjba vonulás napján mondanak még itt-ott — gyakran hamis könnyek törölgetése közepette —, hogy a következő órákban azok felejtsék el, akik a legszebb nyilatkozatokat tették a közösséghez való további szoros kötődésről, akik a legmeggyőzőbb hangon ígértek segítséget az időskori gondok megoldásában ... Mi mindent ígértek már ebben az országban is a „harmadik kor határát“ átlépő” embereknek! És mi vált valóra a nagyhangú fogadkozásokból? Mire elegendő például a soksok évi verejtékes munka után folyósított nyugdíj? Ki gondoskodik arról, hogy a beteg öregember hozzájusson a szükséges gyógyszereihez? A téli tüzelőhöz? Amikor orvosért telefonál a hozzátartozó, mennyit kell várni annak megérkezéséig? De vajon a családtagok teszik-e mindazt, amit tehetnek azért, hogy enyhítsék a szülők, nagyszülők keserű szájízét? Ma, az idős, emberek világnapján valamennyiüknek kívánunk békés és örömökkel teli szép öregkort. A kívánság ugyanis nem kerül pénzbe... Sem a társadalomnak, sem az országnak. (MARIAN ANTAL felvétele)