Bihari Napló, 1991. november (2. évfolyam, 257-282. szám)

1991-11-01 / 257. szám

G­G F­ÜGGETLEN POLITIKAI NAPILA­Pm REFORM­DÖNTÉSEK Az új kabinet, Stolojan kor­mányfő csapata, szerdai munka­ülésén a reform folyamatát biztosító fontos döntéseket ho­zott. Megtárgyalták az illetéke­sek által előterjesztett, a fizeté­sek rendszerét és az árgazdál­kodást szabályozó új törvényja­vaslatokat, majd a mezőgazda­­sági munkák sürgős befejezésé­re vonatkozó stratégiát dol­goztak ki a tárca vezetőivel. A kormány ülésén más napi­renden szereplő pontokat is sorra vettek, a polgári perrend­tartás néhány kérdésének mó­dosításáról intézkedtek, s meg­hallgatták a Bangkokból vis­­­szatért pénzügyi küldöttség ve­zetőjének beszámolóját. II. évfolyam, 257. szám Nagyvárad, 1991. november 1., péntek 8 oldal, 6 lej KONVERTÁLJÁK A LEJT A szerdai kormányülésen szóba került a ket­tős valutaárfolyam egyesítésének terve is. A megbeszélés után Mugur Isarescu kijelentette a sajtó képviselőinek, hogy rövid időn belül végrehajtják az árfolyamegyesítést, mivel ez a lépés a romániai piacgazdaság kialakításának elengedhetetlen feltétele. A Nemzeti Bank kor­mányzója úgy értékelte, hogy ez az intézke­dés felszámolná a tervgazdaság maradványait, s megteremtené a nemzeti pénznem részleges konvertibilitását. A pénzügyi szakember arra figyelmeztetett, hogy az árfolyamegyesítés a külföldi pénzintézetek által nyújtandó hitelek és kölcsönök előfeltétele. A hivatalos és tőzs­dei valutaárfolyam egyesítésének folyamata már beindult: a dollár tőzsdei felvásárlási ér­téke szerdára 265 lejre esett vissza; a valuta­börzén további értékcsökkenésre lehet számíta­ni. A dollár valószínűleg e hónap közepére éri el a legalacsonyabb jegyzési indexet, amikor is sor kerülhet a tervezett árfolyamegyesítésre. TARTÓZKODÓ A NATO Az utóbbi hetekben felgyorsultak a NATO-val kapcsolatos román külpolitika eseményei. Nem­régiben pártvezetői minőségét s korábbi kap­csolatait hangsúlyozva Petre Roman járt az atlanti szövetség brüsszeli főhadiszállásán, most pedig a NATO Katonai Bizottságának (?) elnöke jött el a román fővárosba. Természetesen a volt kommunista tömb országaival történő­ kapcsolatteremtések kerül­tek megbeszélésre, s ezen belül a Romániát é­­rintő speciális kérdések tárgyalását is feltéte­lezzük. Érdekes hozzátenni: ezzel egy időben, ko­rábbi terveknek megfelelően, a NATO európai főparancsnoka Magyarországon, Antall mi­niszterelnökkel folytatott eszmecserét! Nem nehéz a két látogatás közti kapcsola­tot értelmezni: korábban a hármas egyezmény aláírói kértek társulási lehetőséget (pontosab­ban: védelmet!) a NATO-tól, s most ugyanezt próbálja különutas politikájával elérni a román diplomácia is. Mindketten sikertelenül. A NATO egyelőre nem hajlandó elkötelezni ma­gát. VÉSZTANÁCS MENEKÜLTÜGYBEN A mai nap folyamán huszonöt európai állam küldöttsége talál­kozik Berlinben. A megbeszélés témája: miképp lehet megaka­dályozni az egyre nagyobb mé­retű Kelet—Nyugat irányú e­­migrációt. A nyugati „vésztaná­csot“ a német belügyminiszter hívta össze, és ez logikusnak is tűnik, ha arra gondolunk, hogy a kelet-európai ember szemé­ben még mindig Németország a legkönnyebben megközelít­hető gazdag kapitalista állam. A házigazda véleménye szerint a legjobb megoldás az lenne, ha térségünk országaiban ko­moly gazdasági fejlődés indul­na el, a növekvő életszínvonal pedig otthon tartaná a ma men­ni vágyókat. Az ötlet önmagá­ban nekünk is tetszik, csak az a baj, hogy ehhez szintén ko­moly nyugati segítség­ szüksé­ges. Berlinben esetleg eldöntik, hogy melyik az olcsóbb meg­oldás: tovább küzdeni a mene­kültáradattal, vagy hozzájárulni térségünk fellendüléséhez. j HOL SÍRJAINK ! HOMORULNAK, Süppeteg hantok, elmohosodott kövek, reves fejfák világába­­ is mindinkább bezúdulnak az élők birodalmának íratlan­­ farkastörvényei. Bár a Halál előtt mindannyian egyenlőek vagyunk, ez a „legdemokratikusabb intézményünk“, a nagyomelők, az agyonélők itt, a szomorúfüzek árnyékában is szembekerülnek a túlélőkkel, az épphogy élőkkel, felé­jük kerekednek, felszámolják, kiszorítják­ őket. Nem, meg­halni sem, nyugodni sem lehet egyformán mifelénk. Nagy­ ■ hamarvást, minél hamarabb eltüntetni a város múltját, feljavítani a „sírstatisztikát“ — a két folyamat egybeesé­séről, egyidejűségéről győződhetünk meg akarva-akaratlan. Az­ Olaszt temető szétgyalázása után, mellett rendszeresen folyik a Rulikowsky-kert átkozmetikálása is. Az első vi­lágháború hősi halottainak nyughelye immár végképp el­tűnőben, emlékoszlopuk pőrén-vakon meredezik az ég felé. Ez lett még az ántivilágban, s maradt ebben a rendszer­ben is az „elit“ temetkezési helye. Gőgöt, kivagyiságot, új­ , gazdag ízléstelenséget lehelő kőerdő kerekedett errefelé, az exkluzív sírhelyek birodalmában, melyből közönséges „halandó“ kitiltatott. Hol sírjaink humorúinak, nagyüzemi tevékenység folyik, futószalagon „termelnek“, a kegyelet­sértés állandósult az „üzemeltetők“ részéről. Minden kosz­­lott, kopott, méltóság és emberség nélküli. Cinikus admi­nisztrátorok, bamba gyászhuszárok, szotyolarágó sírásók hada biztosítja a zökkenőmentes, kulturált szolgáltatást. Bár mindannyian állandóan tartják a markukat, sőt, a gyászban feledékeny klienstől szemérmetlen nyíltsággal csi­karják ki a borravalót, az egész apparátus-bagázs arra sem képes, hogy úgy ossza be hely és időpont szempontjából a temetéseket, hogy az egymást követő szertartások ne za­­­­varják egymást. Mindez a temető urait, s kiszolgálóit nem zavarja. Itt,­­ a holtak világának peremén így is gyarapodnak a hamar homorúbd halmok az úttalan utak, bekerítetten temetőkert legszélén, szabad prédájául kóbor szeleknek és egyéb fosz­togatóknak. szilagyi aladAr i BÉKEHITTEL, BÉKEREMÉNYBEN A történelem a háborúk és békék idősíkjaiban élő múlt. A fegyverek nyugvásának hátterében mindig új harcokat dédelgettek a farkas eszmék eszelősei, s közben tovább fá­jó gyász és hántások sebeit, anyák, feleségek, árvák jaj­szavát tompította, de sohasem tudta feledésre kényszerí­teni az idő. Századunkat sem kímélte a háborúk vihara. Sőt. A második világégés epilógusát pedig Hirosima atomhalála fokozta következményeiben rettenetes tragédiává, s bár azóta visszakényszerítették palackjába — atomtiltások mo­ratóriumába — a szinte szabályozhatatlant, a földgolyó különböző térségeiben, valahol és valamikor mindig ro­pognak a fegyverek. Megtanultunk úgynevezett „helyi konfliktusok“ híveivel élni, s ha nincs közvetlen szomszéd­ságunkban, minket is veszélyeztetve a rettenet, akár haj­lamosak is vagyunk feledni a közös felelősséget. Az egyik ilyen tűzfészek az állandó robbanás veszélyét hordozó Közel-Kelet, hol Izrael állammal szemben közel fél évszázada néz farkasszemet az arab világ, s terrorak­ciók és megtorlások láncolatában izzik az összeférhetetlen­ség. Ha eddig nem is, de most egy első lépés, a madridi békeértekezlet ténye, s az első véleménycserék Bush és Gorbacsov biztosította folyamatának kezdete e megpróbál­­tatásos övezet nyugalmát, békéjét vetíti — egyelőre — távlatokba. Nekünk pedig a messzi, de korántsem közöm­bös szemlélőknek is nyugtatgatásokkal teremt ígéretet. De mi lesz a szomszédos Jugoszláviával? Az olajfák övezetében körvonalazódó béke­igény erkölcsi parancssza­va miért nem hallatszik el az Adria vidékéig? Illetve az Európai Közösség pátyolgatásával kötött tizedik és sokadik békemegállapodásnak miért nincs foganatja? Balkán lege­rősebb, még mindig vörös parancsnokság alatt működő ha­digépezete, a szerb nacionalizmust agresszorként szolgáló „szövetségi" ármádia, a függetlenségükért harcoló horvát és szlovén nemzetiségiek ellen folytat — Európa közepén, a XX. század végén! — gyújtóbombás hadműveleteket. És ezt egyelőre egy tétlen nyugati világ nézi szinte cselekvés­képtelenül, pedig akár Európát is lángba boríthatja e pus­kaporos konfliktus mellékszele. Békehittel, békereményben éljük Madrid mai ünnepei és szomszédaink óhajával egyetemben hisszük, hogy a so­kat emlegetett határok nélküli közös Európa álma mégis bekövetkezhet. INDIG OTTÓ MEGPRÓBÁLOM, MONSIEUR, MEGPRÓBÁLOM... Gorbacsov kihasználta, hogy a puccs óta végre el tudta hagyni Moszkvát, és miután részt vett a madridi megnyitón, ellátogatott Nyugat-Európa egyik legbaloldalibb államelnökéhez, Francois Mitterrand-hoz is. A szerda esti és a tegnapi találkozóik „intim“ hangulatban zajlottak­, ami magyarul azt jelenti, hogy a két po­litikus kitűnően megértette egymást. Mitterrand biztosította ba­rátját arról, hogy a francia segélyt Moszkva kapja, emellett pe­dig Párizs a közös nyugat-európai programhoz is hozzájárul. A francia elnök „ellenszolgáltatásként“ csak arra kérte Gorbacso­­vot, hogy tartsa meg a föderációs rendszert a Szovjetunióban. A sajtóértekezleten Gorbacsov erre komolyan és megnyugtatóan vá­laszolt, ám négyszemközt alighanem azt mondta Mitterrand-nak: „Megrpóbálom, monsieur, megpróbálom .. Pislákol a remény Voltak, vannak és lesznek is olyan problémák, amelyek miatt néha bizony csak magunkban, esetenként hangosabban szólunk, morgolódunk és szidunk valakit vagy valakiket, hátha meg­szűnnek a gondok, csökkennek a bajok. Természetesen semmi nem változik. Mert nem ez a megoldás! Tenni kell, illetve tenni kellene azért, hogy oldódjanak a gondok, eny­hüljenek a problémák.. . Nos, ezt, a cselekvést tartották szem előtt a nagyváradi Villamoshá­lózati Vállalat és a Polgármesteri Hivatal szak­emberei ak­kor, amikor elhatározták: megszün­tetik­­ végre-valahára!) a város köz(nem)világí­­tásában uralkodó lehetetlen állapotokat. Vasile Darában főmester irányításával lát­tak hozzá a nagyméretű, Várad minden negye­dét átfogó munkálatok kivitelezéséhez, a sötét utcák, kátyúkkal teli utak kivilágításához. A végső határidő 1992 januárja, de szeretnék, ha már az idei év végén régi esti fényében tün­dökölne ismét a város, ígérik, így lesz. A bökkenő, hogy nem csak rajtuk múlik a do­log. Hiányzanak ugyanis és roppant drágák az égők, a világítótestek, a hazai kevés és gyatra minőségű, az import szinte megfizethetetlen (talán-talán rövidesen 5000 darab érkezik kül­földről). Reménykedhetünk tehát, mi, pislákoló fé­nyekkel is kiengesztelhető, kényszerű sötétsé­geket már-már megszokó földi halandók? SZÁNTÓ SÁNDOR Vajon fényárban úszik majd a város? Mikor? És meddig? (MARIAN ANTAL felvétele)

Next