Bihari Napló, 1993. április (4. évfolyam, 63-83. szám)
1993-04-22 / 77. szám
OROSZKÓP - 2. A KÓBOR ELNÖK Kíváncsi lennék arra, hogy Jelcin hány kilométert tett meg a referendum utolsó száz méterén, és mekkora utat kell még befutnia. A hon megszentelt földjén, nem az amerikai világbankok között Az utóbbi napokban négy stációt érintett: találkozott a pénz- és iparmágnásokkal, a szakszervezetekkel, az egyháziakkal és a tisztikarral. Moszkva adott helyet a Gyárosok és Vállalkozók Kongresszusának, melyen Arkagyij Volszkij elnökölt, akit Gorbacsov óta „cárcsinálónak“ neveznek. A napirend megfelelt a várakozásoknak: a gazdasági helyzet, a válság túlhaladása, a privatizációs folyamat, az infláció csökkentése és a külkereskedelem felélénkítése. Mindez szorosan kötődik a meginduló vagy meg nem induló dollárfolyamokhoz. Az esetleges kudarc a „vörös ellenség“ hibája lesz, mely nemhogy a demokráciáról, hanem a referendumról sem akar hallani. A 4372 küldött és a 630 meghívott bizonyára Jelcin cár mellett fog voksolni. És a többiek? Jelcin fogadta az Oroszországi Független Szakszervezeti Szövetség reprezentánsait is. Ez utóbbiak megerősítették, hogy támogatják az elnök politikáját, mely révén remélhetőleg a demokrácia kerekedik felül. A munkások vele vannak! Következtek a papok. Jelcin találkozott a különböző felekezetek főpásztoraival, akikkel megtárgyalta az elkobzott egyházi tulajdonok és ingatlanok, valamint templomok visszaadását, melyek közül nem egy KGB-székhely a mai napig. A papok Boriszra szavaznak, és a többiek? Noha a találkozón az is elhangzott, hogy „az ateizmusnak végképp el kell tűnni az állampolitikából", minden április 25-én fog eldőlni. A tisztikarnak támogatnia kell az elnököt, merthogy úgymond, ők azok a fegyelmezettek, akik „eleget tudnak tenni az új orosz civil társadalom elvárásainak“. Egyetlen kérdés, hogy elegen lesznek-e? Időközben Haszbulatov felkérte az Európa Tanácsot, hogy küldjön „szövetségi“ megfigyelőket a helyszínre, olyanokat, akik meg tudják különböztetni a jót a rossztól. Következésképp Jelcin Haszbulatovot akarja jobbítani, és fordítva. — moldovan — . A bonni külügyminisztérium 12 millió márkát folyósít a román kormánynak, hogy úgymond elősegítse a Németországból kitoloncolt román állampolgárok társadalmi beilleszkedését. Nem oly rég Bonn még azért fizetett fej pénzt, hogy kiengedjék a romániai németeket az országból, most pedig azért, hogy visszafogadják a kiutasítottakat. Holnap éjfélig tűzszünet van érvényben Hegyi-Karabah frontvonalain, hogy az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet szakértői bizottsága megvizsgálhassa a terepet, és a tapasztaltak alapján előkészíthessen egy újabb örmény—azeri béketárgyalást. Az EBEÉ katonai missziója HÍR HALOM felkeresi az Azerbajdzsánhoz tartozó, de az örmények által hevesen támadott Kelbadzsar vidékét is. A Demokratikus Konvenció ideológusa, Ulm Spineanu szerint néhány kormánytag napjai igencsak meg vannak számlálva. A politikus úgy véli, hogy még a nyáron kormányátalakításra kerül sor, amely ugyan nem érinti majd a kulcstárcákat (nemzetvédelem, belügy, külügy, pénzügy), de így is elég látványos lesz. A tegnapi nap folyamán 90 millió brazil szavazópolgárnak kellett válaszolnia arra a kérdésre, hogy a dél-amerikai ország köztársaság legyen-e a jövőben, avagy alkotmányos monarchia. A népszavazás eredménye még nem ismert, de ha a többség a királyság mellett dönt, kell találni valahol egy brazil uralkodót is... # A parlament kedden egy olyan cikkellyel egészítette ki a kormány remekművét, az 1993-as év költségvetési tervezetét, amely szerint ha véletlenül mégis újabb bevételi forrásokat sikerül felfedezni, akkor azokat Vásárdyéknak a had- és belügy, a tanügy, a kultúra és az egészségügy felé kell irányítaniuk. Ha egyáltalán találnak valamit, mert a költségvetés több, papírra lefektetett bevételi tételének forrását sem sikerült még azonosítani. — kávé — BUDAPESTRŐL, HAZAFELÉ A tegnapi lapszám már rég a nyomdában volt, amikor az állomáson sikerült elcsípnem a Budapestről Bukarestbe tartó RMDSZ-szenátorokat és -képviselőket. Egy számukra fenntartott hálókocsi vitte őket a fővárosba, hiszen már így is éppen akkor hiányoztak, amikor parlamentünket elkapta a buzgóság. (Még holnap is dolgozni akar.) Az RMDSZ- törvényhozók a Magyar Országgyűlés meghívásának tettek eleget. Odaáti tapasztalataikról faggattam a hazatérőket: Buchvwald Péter, kolozsvári szenátor: — Először történt meg, már nem is tudom mióta, hogy az erdélyi magyar törvényhozók találkoztak az anyaországiakkal. Már többször is ajánlkoztunk, hogy a két ország között a híd szerepét játsszuk. Ez volt a kezdet, és reméljük, lesz folytatás is. Tokay György, Arad megyei képviselő: — Az utóbbi ötven esztendőben nem volt arra példa, hogy a Román Parlament csaknem minden magyar képviselője és szenátora udvariassági látogatást tegyen a Magyar Parlamentben. Ez önmagában is olyan esemény, amelynek ünnepélyes jellege van. Meghívásunk annak is betudható, hogy a romániai magyarság az egységes magyar nemzet része. Látogatásunkkal hozzá szeretnénk járulni a két állam közötti viszony normalizálásához, barátságossá tételéhez. Nem szabad elfelejteni, hogy most törvényhozók találkoztak, feladatuk az, hogy jogi keretet teremtsenek egy lehetséges és szükséges együttműködéshez. Igyekeztünk is a személyi együttműködés kereteit megteremteni a tanügy, a kultúra, a kisebbségi jog és a külügy területén. Borbély László, Maros megyei képviselő: — Jó lenne, ha a pártok és parlamenti frakciók szintjén sűrűbb lenne a kapcsolattartás, mert ez ahhoz a felismeréshez vezethet, hogy végül is két szomszédos országról van szó, és esetleg még egyet is érthetnek olyan kérdésekben, amelyekben a volt szocialista országoknak egyet kellene érteniük. Hosszú Zoltán, aradi szenátor: — Kultúr-, biztonsági, külügyi és nemzetiségi politikáról esett szó. Megbeszéltük, miért késik a román— magyar alapszerződés megkötése, a határátkelőhelyek megnyitása. Megkérdezték, miért késik a Bolyai Egyetem újraindítása? Hogy tudtunk-e rá válaszolni? Hát... valamit mondtunk. Egyetértettünk abban, hogy a két parlament kapcsolatait intézményesíteni kellene. Szilágyi Zoltán, Beszterce megyei képviselő: — Néha úgy tűnt, hogy határon túli kollégáink nem mindig érzékelik a Romániában bekövetkezett változásokat. Meg vannak győződve arról, hogy Románia elszigetelődik, míg a magyar külpolitikát egyértelműen nagyra becsülik. Pedig Románia nyit: Törökországgal például igen jó együttműködési kapcsolatai vannak. Javasoltuk, hogy a magyarországi román gyerekek egy csoportja jöjjön Romániába tanulni. Arról, hogy milyen fogadtatásra számítanak a román parlamentben, így nyilatkoztak: T.Gy.: — Valószínűleg, szerdán délelőtt, amikor a költségvetési törvényt fogjuk megvitatni, meghalljuk a véleményüket. Úgy gondolom, hogy látogatásunk természetes dolog és elvárom, hogy ekképpen is értékeljék. Elképzelhető, hogy lesznek ellenzők is, hiszen az elmúlt időben volt már erre példa, de remélem, hogy most fontosabb dolgaik is vannak, mint diverziót kelteni. H.Z.: — A román kollégáknak is meg kell szokniuk, hogy mi, bár román állampolgárok vagyunk, a magyar nemzethez tartozunk és kapcsolatainkat nemcsak a román állammal, hanem a saját nemzetünkkel is fenn kell tartanunk. Reméljük, ezzel nem lesz semmi gond. B. L.: — A román nagykövetségen is elmondtuk: mi megpróbáljuk elősegíteni a kapcsolatépítést, de ebben ők is szerepet vállalhatnak. Normális hangvételben folyt a beszélgetés. Ennek nagyon örülök, mert hiszem, hogy az emberi kapcsolatokon igen sok múlik. ’ BOGDÁN ILDIKÓ BIZARR A jeruzsálemi televízió szerint izraeli kereskedők kézifegyvereket és lőszert adtak el a boszniai muzulmánoknak, s az első, több mint háromtonnás szállítmányt már útnak is indították. A fenti hír szempontjából kisebb jelentőséggel bír, hogy a szállítmányozók milyen módon fogják megsérteni az ENSZ által elrendelt embargót, ezúttal az számít „csemegének“, hogy zsidó kereskedők juttatnak fegyverhez muzulmán harcosokat. A Balkán persze nem Közel- Kelet, de az mindenesetre, visszás, hogy az élelmes izraeli üzletemberek az Arab Liga korábbi felhívásának tesznek eleget — persze törvénytelen módon. A vallás és az ideológia tehát egy — az üzlet viszont valami más. Ennél furcsább már csak az lenne, ha szerbek adnának el fegyvert a muzulmánoknak. Az is lehet, hogy még ez a változat sem kizárt. Közvélemény-kutatás HÁROM ÉV UTÁN Ezzel a féleimmel készített felmérést a napokban az IRSOP közvélemény-kutató intézet. Az intézet munkatársai több mint ezer személyt kérdeztek meg jelenlegi helyzetükről, az életszínvonalról és az általános társadalmi problémákról. Az eredmény értelmezésén igen sokat lehet vitatkozni, de az furcsának tűnik, hogy Petre Datculescu, az IRSOP vezérigazgatója szerint az emberek többsége optimista, és nem tartja aggasztónak helyzetét. Ennek ellentmond az, hogy a megkérdezettek 55 százaléka elégedetlen a mostani életszínvonallal, és hasonló azoknak az aránya is, akik nem bíznak abban, hogy a május elején bekövetkező árrobbanást „ép bőrrel“ át tudják vészelni. A legtöbben a személyi szabadságot értékelik a legtöbbre, a demokráciát pedig csupán minden huszadik megkérdezett tartja a legfontosabb kérdésnek. Mit sírnak vissza a legtöbben az elmúlt rendszerből? A rendet és nyugalmat, az „olcsó életet“, valamint a munkahely biztonságot. Ami a jövőt illeti, a legtöbben a több munkától, valamint a jobb kormányzástól várják sorsuk megváltozását Bár részletekben a többség elégedetlen mostani helyzetével, „a felmértek“ véleménye fele-fele arányban megoszlik a kormány tevékenységéről: egyesek bíznak a vezetésben, mások nem. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy a nagy többség túlzottan optimista lenne. (K. L. I.) SZÓKRATÉSZ KISEBBSÉGI VOLT A köztudatban a demokrácia a többségi szavazatot és az ennek megfelelő határozathozatalt jelenti. Azonban ha ez így van, akkor mi akadályozhatna meg egy demokratikusan megválasztott csoportot abban, hogy a hatalmat ugyanilyen demokratikus formában egy zsarnok kezébe adja? Mi akadályozhatná meg egyes állampolgárok javainak kisajátításában, vagy abban, hogy a halálba, illetve száműzetésbe kergesse azokat, akik nem kedvére valók? Szókratészt egy demokratikusan megválasztott esküdtszék ítélte a méregpohár kiürítésére, Hitler választások útján került hatalomra, napjainkban pedig az orosz parlament azon fáradozik, hogy a többség akaratának megfelelően, szavazás útján félreállítsa a reformer orosz elnököt. Paradoxális demokrácia! Ha C.V. Tudor, Adrian Páunescu, Ilie Neacău és híveik uralnák a parlamentet, és szabad kezet kapnának, vajon mit tennének? „Demokratikusan“, szavazat útján döntenének „a románellenes tevékenységek" kivizsgálásáról, a cigányok és magyarok kiutasításáról az országból, illetve deportálásunkról, antiszemita intézkedésekről, politikai vetélytársak félreállításáról A szavazás és a többség döntéseinek elfogadása — habár a demokrácia lényeges jellemzői — önmagukban nem képviselik a demokráciát, úgy, ahogy azt ma értelmezzük. A demokrácia értelme azon filozófia gyakorlatba ültetése, mely szerint semmi sem fontosabb és magasztosabb az egyénnél, a személynél. Az emberi jogok — vagyis az egyén jogai — szuverén jogok; a csoport, az osztály, a nemzet, az általános szavazati jog, a többség primátusának elve stb. pedig — bármilyen fontosak és értékesek is — eszközei az egyéni jogoknak. Csupán eszközei tehát, és nem céljai. Éppen ezért egy olyan alakulat, mely nem tartja tiszteletben és nem szavatolja az egyéni jogokat, nem engedi meg a politikai különállást, a kritikát, nem teszi lehetővé a kisebbségi csoportok létezését, formailag bármennyire is demokratikusan választották meg, a demokrácia szempontjából nem legitim. Mindebből arra lehetne következtetni, hogy a demokrácia egyenlő a toleranciával és a párbeszédre való hajlammal. Ezzel egyetértek, de vajon kiterjeszthetjük-e toleranciánkat azokra is, akik nem toleránsak? Folytathatunk-e párbeszédet a fanatikusokkal, a demokrácia és a párbeszéd esküdt ellenségeivel? A párbeszéd tulajdonképpen két egyén, két személy szembesülése egymással, megmérettetés, melyben mindkét fél egy-egy különálló szellemi világot, képzelőerőt és szenzibilitást képvisel. Abban az esetben pedig, ha valaki az egyén érdekei fölé helyezi a klán, a törzs, a nemzet, a faj vagy az osztály érdekeit, ezen keresztül magát a párbeszédet tagadja. Minden párbeszédben benne kell lennie a résztvevők szabadsága előfeltevésének, de az, aki nem ismeri el az egyén elsőbbségét, önként elutasítja a szabadság feltételét. Akkor pedig miért kellene egy asztalhoz ülnünk vele? Azért-e, hogy végül elűzzön minket onnan? Szerintem ezért nem volt helyénvaló, hogy a Dilema című lap egy asztalhoz (egy díványra) ültette Ion Cojat és Victor Neumannt, hiszen ily módon azt sugalmazták, hogy kettejük között, illetve azon eszmék között, amelyeket ők ketten képviselnek, létezhet valamiféle párbeszéd. Párbeszéd az RDAP szenátora, a nemrég megjelent Noua dreapta című fasiszta folyóirat publicistája, A demokrácia a nemzet ellensége című sorozat szerzője és a Homo Europaeus szerzője között? Egy notórius soviniszta és egy kisebbségi között? Aközött, aki csúfot trt az emberi jogokból és a demokráciából (a már említett cikkében), „tartalom nélküli formának“ titulálva azt, és aközött az ember között, aki hisz ezekben a jogokban és ezekben az értékekben? Természetesen Cojának joga van saját véleményéhez, de semmi okát nem látom annak, hogy a demokrácia és tolerancia nevében párbeszédre hívjuk meg. Hiszen 6 pontosan a párbeszéd „sine qua non“ elvét tagadja meg, az egyén felsőbbségét a törzzsel szemben, amikor azt írja: „A faj érdeke elsődleges az egyén érdekeivel szemben.“ Szókratészt (kritikus, értelmiségi és homoszexuális, tehát röviden: kisebbségi mivoltában) nem a demokrácia ölte meg Athénban, amint azt Ion Coja állítja, hanem éppen annak a hiánya, az emberi jogok tiszteletben tartásának és az egyén elsőbbsége elismerésének hiánya a csoporttal szemben. Döntenünk kell tehát: Szókratészt, az Individualizmust, az egyén szuverenitását (az eszközként kezelt csoport célját) választjuk-e, vagy meghajtunk a filozófus gyilkosai előtt, elutasítjuk a párbeszéd lehetőségét és elveszítjük a toleranciához való jogunkat? Ezen alternatívák közötti dialektikus keverék nem létezik. Végeredményben a kérdés szigorúan bivalens: kutatják-e velünk a méregpoharat, vagy nem? ANDREI CORNEA (Megjelent a 22-ben)