Bihari Napló, 1994. január (5. évfolyam, 2-19. szám)

1994-01-05 / 2. szám

BN -2.N­ŐI POLITIKA PI POLITIKA RMDSZ-hírek Még az óévben, december 28- án az RMDSZ bukaresti székházában alakuló ülést tar­tott a szervezet Külügyi Tanácsadó Testülete. A megbeszélést összehívó Markó Béla szövetségi elnök mellett jelen volt a Szövetség szinte minden vezető személyisége: Takács Csaba, Csiha Tamás, Bodó Barna, Verestóy Attila, Tokay György, György Béla Zsolt, Borbély Imre, Szilágyi Zsolt, Pécsi Ferenc, valamint Niculescu Toni, a szövetségi el­nök politikai tanácsosa. Tőkés László tiszteletbeli elnök is - levélben - üdvözölte a testület megalakulását, egyúttal saj­nálattal közölve, hogy nem tud részt venni. A KTT tanács­kozásán a testület működésével és szerepével kapcsolatos kérdéseket vitattak meg, érintve aktuálpolitikai témákat is. * Decemb­­ 30-án választmányi gyűlést tartott az RMDSZ Szat­már megyei szervezete. A haté­konyabb munka érdekében úgy határoztak, hogy kibővítik a megyei szervezet vezetőségét A tiszteletbeli elnök Pécsi Ferenc, míg a megyei elnök Muzsnay Árpád. Döntés született arról, hogy a vezetőség havi rendszerességgel konzultál a községi, városi és megyei tanácsosokkal. A Demokra­tikus Konvencióval folytatott megbeszéléseken szorgalmazzák a pártközi kapcsolatok erősítését valamint az egységes fellépést gaz­dasági, politikai s kulturális ügyekben. I. Pozitív diszkrimináció Mikor lábadozó betegtársaim már kifogytak a gyakori hahotára okot adó bizalmas jellegű közös emlékek felidézéséből, a hangadó azzal hidalta át a keletkezett vákuumot, hogy hozzám, az erőteljesen gyengélkedőhöz fordult és megkérdezte: ugye magyar vagyok? Nem ta­gadtam, és ő is megnyugtatott, hogy semmi baj, úgy érzi, hogy ez ön­magában nem baj. Ha­nem bezzeg milyen jó nekünk, hogy mi az állam hivatalos nyel­vén kívül beszélünk egy másikat is. Közbevetésemre, hogy ennek az ő ré­szükről sincs elvi aka­dálya, tilalomról meg pláne nem lehet szó, egy olyan kusza érvelésbe kezdett, amelynek egyetlen kihámozható tartalma az volt, hogy: jó, jó, de a magyar nyelvet mi állami költségen, eset­leg ösztöndíjjal, kötelező tantárgyként tanuljuk. Arcvonásaiból és hanglejtéséből enyhe irigység volt kiolvasható, amely biztosan nem arra vonatkozott, hogy minket egy kötelező tan­tárggyal több terhel, hanem arra, hogy velünk kapcsolatban egy pozitív diszkrimináció esete forog fenn, hiszen megengedett jogunk gyakor­lását állami költségen teszik kötelezővé. Arra gondolok, hogy a hajléktalan vagy éhező szabad ember szempontjából, a koholt vádak és hamis tanúvallomások alapján szabadságától életfogytiglan megfosztott ember is méltánytalan előnyöket élvez, szintén állami költségen, hiszen van fedél feje fölött, van saját vacka saját poloskákkal, és saját csajkája, amibe legalább naponta egyszer kerül egy merőkanálnyi meg nem határozható állagú ablak. II. Negatív önmeghatározás Jorge Semprun világhírű regényének (A nagy utazás) főhőse, a Fiú, egyszercsak azt mondja, hogy csodálja a fran­ciákat, mert azok olyan önfeledten bol­dogok tudnak lenni annak a puszta gondo­latától, hogy ők fran­ciák. Hát igen, ők más­képpen ébrednek, mint az az atyafi, aki egy hagymázos álmáról számol be: “Képzeld el komám, azt álmodtam, hogy nem vagyok ma­gyar. Pedig magyarul beszéltem álmomban, azt mondja az asszony, de valahogy, a fenébe, mégsem voltam az. Hogy bunyevác voltam-e, cigány, zsidó vagy román, az nem volt világos, így aztán - mondja az asszony - sorba vettem valamennyit, és kiabáltam álmomban, hogy nem vagyok bunyevác, nem vagyok cigány, nem vagyok zsidó és nem vagyok román. Kiabáltam hát, hogy tudják meg". Pedig mennyivel egysze­rűbb és meggyőzőbb lett volna az elhatárolódó ordítozás helyett egy kijelentést tenni, senkit nem sértő szerény önérzettel és egy árnyalatnyi jogos büszkeséggel- “Magyar vagyok”. Bokor András Funari fondorlat Miután Kolozsvár fura polgár­­mestere a Mátyás-szobor mögé hajóárboc méretű oszlopokat ültettetett zászlórúd gyanánt (a kifakult trikolórokat viszont már elfelejtette kicseréltetni), most újabb módosítások eszközlését tervezi a Fadrusz-alkotással kap­csolatban. Funar­­ abbéli igye­kezetében, hogy az Igazságost post mortem százszázalékos román történelmi személyiséggé varázsolja­­ a latin ’’Mathias Rex“ talapzat-feliratot a még latinabb ’’Mátéi Corvinus“-lal akarja helyettesíteni. Ebből per­sze újra végeláthatatlan vita alakul majd ki a város magyar anyanyelvű lakossága, az RMDSZ, illetve az egységesen nemzeti Funar között, a lényeg azonban nem ez, hanem az, hogy az RNEP-s polgármester mandá­tuma két év múlva lejár, Mátyás király emlékezete ezzel szemben soha. A kolléga nyomdokain Warren Christopher amerikai külügyminiszter példáját követve Douglas Hurd, a brit diplomácia vezetője is közel-keleti körutat tesz, nem hivatalos közvetítői minőségben, ám bevallott segítő szándékkal. A Foreign Office feje - mint indulása előtt elmondta - saját javasla­taival, békekoncepciójával szeretné előmozdítani a válság rendezését célzó folyamatok Hurd szerint az izraeli-palesztin autonómiamegál­lapodás nincs veszélyben, ugyanis a tárgyalások már annyira előreha­ladtak, hogy az elért eredményeket nem lehet semmissé tenni, erről a szintről már nincs visszatérés. A brit külügyminiszter Libanon után a tegnap Izraelben tárgyalt, s a mai nap folyamán a tervbe vett palesztin autonómia egyik színhelyére, a zsidó állam által ’67-ben megszállt Gáza övezetbe látogat 1994. január 5. Mi nem sikerült a kormánynak ’93-ban? Januárban nem sikerült elérnie, hogy ne legyen kénytelen emelni a munkanélküli-segélyek összegét. Igaz, csupán az átlagkereset 40 szá­zalékáról 50 százalékára, az utolsó hat hónapra vonatkoztatva. Több kudarc nem volt, mert a hónap hátralevő része ünnepekkel telt el. Februárban nem sikerült kitérnie a kormányzás módját és az érték­növekedési adó (TVA) bevezetését érintő viták elől. Márciusban sem sikerült kitérnie a kormányzással kapcsolatos viták elől, de mivel ezek minden további hónapot jellemeznek, többé nem is hozom szóba őket. Az első bizalmatlansági indítványt sem sikerült kikerülnie. Áprilisban nem sikerült kitérnie minden erőfeszítése dacára sem, egy virágra emlékeztető tábornok elől, aki, ha néha dadogva is, de maka­csul tett tényfeltáró vallomásokat korrupciós ügyekben. Májusban megvonják az energia, a közszállítás és egyes alapvető használati cikkek állami támogatását Mondom, csak egyesekét A szubvencionálási rendszer megszüntetése sem sikerült tehát maradék­talanul. Vacaroiunak nem sikerült egyedül elbánnia Florica tábornok­kal, ezért az Államügyészséget bízta meg a dolog kigubancolásával. Nem egyébért, de ez az agg hadastyán lehetetlenné teszi a kormány­zást, elvonva a figyelmét a fontos állam­ügyekről, arról nem is beszélve, hogy a korrupciót is feszélyezi. Júniusban semmilyen más megoldást nem talál a minisztériumok átszervezésére, mint a személyzet létszámának csökkentését. Ki az, akinek elsőként útilaput kötnek a talpára? Az éjszakai portás és az őrség tartalékembere, soron következik a takarítónő, majd a segéd­­személyzet többi állománya. A kormánynak nem sikerült megszaba­dulnia a botját csóváló Miron Cosma hangoskodásától, ám a pénz ez­úttal Máramarosnak veszi útját, mert ugyebár “adott helyzetben” az avasiak legalább olyan veszélyesek, mint a zsilvölgyiek. Júliusban TV­A. Három betű, és sok vele járó nyomorúság. Az újabb adóteher bevezetése érdekes módon egybeesik azzal, hogy Miron Cos­ma legényei “felkapják a vizet", és azt mondják: 310 ezret vagy semmit, nem évente, havonta. Augusztusban nem sikerül megakadályoznia a mozdonyvezetők sztrájkját, sőt a szórványosan jelentkező augusztus 23-iki rokonszenv­­tüntetéseket sem. Szeptemberben nem tudja tovább fenntartani a kormány érintetlen­ségét. Átszervezi tehát. A menesztett miniszterek felfele buknak, leg­alább elnöki tanácsos lesz belőlük. Vacaroiunak azonban jó hónapja van: kirándulást tesz Moszkvába, ahol mély benyomást nem, csak ujj­lenyomatokat hagy. Legalábbis ennyi látszik. Októberben, csak az utolsó pillanatban, egy 70 millió ECU-s priva­tizációs gyorssegéllyel sikerül a holtpontról elmozdulni. Novemberben sztrájkok, zavargások. Az egyetemisták (a teológusok kivételével) szervezetten lógnak az előadásokról és szemináriumokról. Szakszervezetek, felvonulások, tömeggyűlések. A jól és jól író újságírók hallgatnak, a rosszat és rosszul írók annál zajosabbak. Volt miniszterelnököket darálnak meg és küldenek mosodába. Sor kerül a kormány egyéves születésnapjának megünneplésére, amivel kapcsolat­ban arra gondoltam, hogy az én kisfiam már egyéves korában tudott járni. Decemberben újabb bizalmatlansági indítvány. időhiány miatt a fon­tos döntéseket jövőre halasztjuk. Egy szó, mint száz, 1993-ban a kormány nagy dolgot nem művelt. Pedig megígérte. Napvilágot látott viszont egy könyv Forradalom és reform címmel, amelyet a szerző, Iliescu, ajánlott.­­ moldovait - Idegenrendészet Magyarországon A törvény határt zár Ez év tavaszától - várhatóan májusban - lép életbe a Magyar Parlament által szeptemberben elfogadott bevándorlási-idegenrendészeti törvény, melynek hatására az eddigieknél nehezebben juthatnak külföldiek magyar bevándorlási engedélyhez. A szabályok elsősorban a nem magyar nemzetiségű külföldiek számára szigorodtak, részükre a parla­ment hároméves, úgynevezett várakozási időt ír elő. Mindeddig nem kötötték jogszerű és folyamatos magyarországi tartózkodáshoz a kérelem benyújtásának feltételét. A várakozási idő kötelezettsége alól a jövőben csupán családegyesítés esetén kapható felmentés. Túl a tartózkodás bizonyításán, a kérelmezőnek igazolnia kell azt, hogy­­ tartós megélhetése, lakása biztosított. Megfelelő lakóhely vizsgálatánál a hatóságok mini­mumként a hat négyzetméter lakószobát fogadják el személyenként. A törvény idegenrendészeti része szélesítette a hatóságok - határ-, vám-, rendőrség - jogkörét a külföldiek ellenőrzésére. Adott esetben kiutasítá­sokra és kitoloncolásokra is sor kerülhet. Jelentősebb hangsúlyt kap az, hogy a beutazók megfelelő anyagi fedezettel rendelkezzenek. (1992-93-ban mintegy 1,7 millió külföldit, köztük közel másfél millió román állampolgárt fordítottak vissza a határállomásokról.) Munkavállalási engedélyt a munkaügyi hivatalok, illetve a rendőrség előzetes engedélye alapján állí­tanak ki, ideiglenes munkavállalók számára idén is kötelező a szálláshely bejelentése. A jogszerű ma­gyarországi tartózkodás meghosszabbítására a rendőrség jogosult­­ egy évnél rövidebb időszakra a városi, egy éven túl a megyei kapitányságok állítják ki az engedélyt. Az idegenrendészeti hatóságok elu­tasító döntései ellen a törvény általában nem ad lehetőséget fellebbezésre.

Next