Bihari Napló, 1996. szeptember (7. évfolyam, 174-193. szám)
1996-09-03 / 174. szám
napi politika _ Kurdisztán jó ürügy Irak elleni válaszlépések megtételére szánta el magát az Egyesült Államok, miután a bagdadi kormány bevetette hadseregét a kurdok lakta északi országrészben. A terület az Öböl-háború befejezése, 1991 óta amerikai-francia-brit ellenőrzés alatt áll, s tiltott zóna az iraki katonaság számára. A szombaton kezdett támadást Irakban azzal indokolták, hogy Szaddam Huszein. Szemtől szemben a szankciókkal az egyik helyi mozgalom, a Kurdisztáni Demokrata Párt kérte fegyveres segítségüket a kurd fővárosként számon tartott település, Irbil elfoglalásához. A várost addig kézben tartó Kurdisztáni Hazafias Szövetséget viszont állítólag iráni zsoldosok támogatták. Tegnap Bagdadban bejelentették, hogy visszavonják csapataikat a 38. szélességi foktól északra fekvő kurd vidékről, Washington viszont ezzel nem elégeden meg. A Fehér Ház közölte: visszavágnak, bár nem feltétlenül katonai eszközökkel. Az elnökválasztás küszöbén mindenképpen jól jönne Clintonnak is egy sikeres, a Sivatagi viharhoz hasonló hadművelet... GHEORGHE FUNAR ELNÖKJELÖLT Ki szakít kivel? Nem tudtak kielégítő választ adni a Román Nemzeti Egyégpárt képviselői lapunk kérdésére: miért éppen Nagyváradot, pontosabban a Félixfürdőt választotta a kisebbik kormánypárt országos tanácskozása színhelyéül. A párt megyei szervezetének központi segítségre van szüksége ahhoz, hogy talpra állhasson - közölte a BN-nel egy magát megnevezni nem kívánó tisztségviselő, miközben szombat délelőtt az ismert üdülőhelyen zárt ajtók mögött megkezdte tanácskozását az RNEP Állandó Bizottsága, valamint központi végrehajtó testületé. A tanácskozások központi témája a román-magyar alapszerződéssel kapcsolatos hivatalos álláspont kialakítása volt, s a vita során ismét bebizonyosodott, hogy az Egységpártban megbomlott az egység. A felszólalók többsége azt követelte, hogy a tömörülés azonnal lépjen ki a kormányból, és kezdeményezzen aláírásgyűjtést Ion Iliescu államfő felfüggesztésére. Ezzel szemben a központi vezetés részéről Gheorghe Bunar elnök, helyettese, Ioan Gavra, valamint Iosif G. Chiuzbaian igazságügy-miniszter is a koalíció fenntartása mellett érvelt, s mint kiderült, „a Horăiescu-paktum" nem elég ok arra, hogy az RNEP gondolkodás nélkül felbontsa az együttkormányzási szerződést. A párt kezdeményezni fogja az alapszerződés újratárgyalását, nem döntöttek viszont arról a javaslatról, hogy a Funar vezette tömörülés egy teljesen új egyezménytervezetet dolgozzon ki. Az igazságügy-miniszter megerősítette, hogy hivatalában is az RNEP érdekeit képviseli, így egyetlen olyan dokumentumot sem fog aláírni, mely nem felel meg doktrínájuknak. Erősen megoszlottak az álláspontok azzal a kérdéssel kapcsolatban is, segíti-e a kisebbik kormányzóerő miniszteri tisztségeinek megőrzését, ha az alapszerződés támogatása miatt aláírásgyűjtést kezdeményeznek „a nemzetáruló Iliescu" felfüggesztésére. Gavra bejelentése szerint a párt nemcsak nem hajlandó feladni minisztériumi kulcspozícióit, hanem amennyiben a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja nem vizsgálja felül az egyezményt illető álláspontját, úgy intézkedéseket foganatosítanak az RTDP kormányból való kizárására. A nagyobbik kormánypárt ezzel egy időben tudatta: szakít az RNEP- vel. (Tegnap egyébként arról értesültünk, hogy Funar távozása után jegyzékváltásig fajuló ellentét pattant ki Mihai Bar, a megyei tanács RTOP-s elnöke és Ionel Ungur RNEP-s prefektus között. A felek elzárkóztak a tájékoztatástól, a fejleményekről informáljuk olvasóinkat.) Az Egységpárt késő estébe nyúló tanácskozása után nyilvánosságra hozott Nagyváradi nyilatkozat többek között leszögezi, hogy a román-magyar alapszerződés aláírása a román nemzeti érdekek ellen való, és csökkenti a két állam közötti viszony normalizálásának lehetőségét. A párt elveti az 1201-es ajánlás bevételét a dokumentumba, ugyanakkor november 3-án népszavazást követel az ügyről. A jövő heti kormányülésen az RNEP a miniszterek név szerinti szavazásával kívánja kideríteni, ki támogatja a dokumentum parafálását, melyet Funar szerint Románia NATO-felvételéhez kellene kötni. Az egyeztetések apropóján Nagyváradon jelentette be ünnepélyesen a pártelnök, hogy indul az elnökválasztáson. A delegáció tagjaiként városunkban tartózkodó miniszterek egyhangúan úgy vélték, hogy Gheorghe Funar már a voksolások első fordulójában győzni fog, s így érvényt szerezhet programjának, mely egyebek mellett az RMDSZ-vezetők perbe fogását, „a kétnyelvűség megszüntetését", valamint „a román állam területén illegálisan létrehozott magyarországi állami struktúrák lebontását" irányozza elő. Szeghalmi Örs Bihari Napló TILTAKOZNAK a szlovákiai magyar pedagógusok az ellen, hogy az idei tanévben az ottani magyar iskolák pedagógiai dokumentációját csak szlovák nyelven lehet vezetni Szövetségüknek a pozsonyi Új Szó című lapban közzétett nyilatkozata szerint a rendelet ellentétes az alkotmánnyal, és sérti a szlovák-magyar alapszerződést. A szervezet ezért az utasítás hatálytalanítását kéri, és az alkotmánybírósághoz fordul jogértelmezésért. SIKERES VOLT a Horvátországban élő boszniai menekültek részvételével a hét végén megtartott választás. A közel százhúsz ezer személy 60 százaléka élt választójogával; legtöbben Zágrábban járultak az urnákhoz. A voksokat Szarajevóban számlálják meg. A menekültek közül 15 ezren szeptember 14-én Boszniában kívánnak szavazni. A bosnyák fővárosban közzétett első közvélemény-kutatásból egyébként kitűnik, hogy a jelenlegi államfő, Alija Izetbegovics biztosan bekerül a háromtagú elnökségbe. JELENTŐSEN NŐHET A KŐOLAJ ÁRA a világpiacon a hét végén kirobbant iraki-kurd öszecsapások miatt. A Reuter hírügynökség szerint a hadmozdulatok veszélyeztethetik a közel-keleti olajszállítmányokat, ráadásul az egész világon nő a kereslet az energiahordozó iránt, a készletek pedig csökkennek Két hét múlva kellene megnyitni azt az iraki-török vezetéket, melyen keresztül az iraki kőokjat kijuttatnák a világpiacra, ám az ENSZ egyelőre felfüggesztette az „élelmiszerért olajat” programot, amely részlegesen feloldaná a Bagdadot sújtó embargót Előjáték az alapszerződéshez Folytatás az 1. oldalról minősíti hazugságnak. Miután bőven idéz az általa kifogásolt szövegekből, mintegy hatoldalnyi terjedelemben bizonygatja, hogy a romániai reformátusok és a többi kisebbségi felekezetek teljesen egyenjogúak az ortodox egyházzal, sőt bizonyos szempontból előjogokat is élveznek a görögkeletiekkel szemben. Ezen hajmeresztő állítás után egy statisztikai adatokkal megspékelt bűvészmutatvány-sorozat következik, mely egyebek mellett a román állam érdemének tudja be azt is, hogy míg az ortodoxoknál 900.000, addig a kisebbségeknél 200.000 hívőre jut egy püspök. Ami az egyházi ingatlanok kérdését illeti, Hie Fonta kifejti, hogy azok visszaadása „nem képezi nemzetközi dokumentumok és vallási törvények tárgyát". (Szerk. megj.: igaz, hogy a román-magyar alapszerződés szövegéből közös akarattal kigyomlálták, de Románia európa tanácsi tagságának egyik feltétele, a hat éve beterjesztett vallásügyi törvénytervezetnek pedig „tárgya” az egyházi javak visszaszolgáltatása és a felekezeti oktatás biztosítása.) A kormányzat e kérdés bonyolultsága ellenére igyekszik bizonyos egyházi ingatlanokat visszaadni. Mi több: ezt részben már meg is tette. Például a nagyváradi római katolikus püspökség is visszakapta a székházát - állítja a jól tájékozott államtitkár... Folytatni kell a tiltakozást - Beszélgetés Kiszely Gáborral, a Neue Zürcher Zeitung budapesti tudósítójával - A román-magyar alapszerződés szövegének elkészültével a magyarországi és a környező országokbeli sajtó szinte naponta foglalkozik a témával. Hogyan látja Ön, a német nyelvterületen élő olvasók mennyire tájékozottak, tudják-e, mit jelentenek ezek a szerződések a Magyarország határain kívül élő magyar közösségek számára? - Ez nemcsak a romániai magyarságot, nemcsak a Kárpátmedencei magyarságot érinti, hanem emberjogi kérdés, ezt nem szabad szem elől téveszteni. Ez a megfelelő közelítési mód, illetve innen fogom én meg, ebből az irányból próbálom megértetni az olvasókkal, megvilágítva hozzá természetesen a megfelelő történelmi hátteret is. Az első világháború, annak elvesztése, az utána következő békeszerződések - ezeknek mind bele kell férniük egy cikkbe. Meg vagyok róla győződve, hogy így a német, svájci és osztrák olvasóhoz is közelebb áll, mint hogy ha pusztán a romániai - vagy nemrég a szlovákiai, legközelebb pedig a délvidéki - magyarság problémáját, esetleg két főváros, a budapesti kormány és az ellenzék álláspontját vagy az illetékes magyar szervezetek vétóját elemezném. - Mennyiben kap hangot Nyugaton a romániai magyar érdekképviseleti szervezetek véleménye? - Természetesen ez is jelen van, az egyik döntő faktuma az egésznek. Mivel Budapesten vagyok akkreditálva, a közvetlen kapcsolat tartása elég nehéz, de állandóan figyelem a nyilatkozataikat. A napi sajtóban szereplő idézetek áttanulmányozása mellett, ha valamiben bizonytalan vagyok, igyekszem személyesen beszélni az illető politikussal. Hiszen itt nem az a lényeg, hogy mit akar vagy nem akar a jelenlegi kormány, hanem hogy mit szeretne a kisebbség. Pontosan ezt az emberjogi kérdést igyekszem közvetíteni az ottani közvélemény felé. - A hivatalos román propagandagépezet tevékenységéről van-e tudomása? - Igen, van, hiszen elég hosszan tanulmányoztam az úgynevezett forradalom utáni történéseket. Én egyébként sohasem nevezem forradalomnak, ami ott történt, hanem puccsnak, s ez nem is tetszik a románoknak. Egyszer élő adásban lefasiztáztam az Iliescurezsimet, s ezt nagyon megjegyezték, ezért nem is engednek be az országba. Több rádióadónak is küldök tudósításokat: a drezdai és lipcsei Mitteldeutsche Rundfunknak, a kölni Westdeutsche Rundfunknak és Deutschlandfjunknak, s egy osztrák katolikus rádiónak. A hivatalos bukaresti vélemény ugyanígy teret kap ezeken az adókon vagy a lapokban? - Olyan formában, hogy a román hivatalos vezetés ezt meg ezt mondta, ezzel szemben a tények ezek és ezek. Például a múltkoriban a román hadvezetés átcsoportosította Románia nyugati határa mentén az egységeit, s Tinea védelmi miniszter ezt meg is indokolta. Kijelentette, semmiféle veszélyt nem jelentenek a hadmozdulatok az erdélyi magyarságra. Mikor erről tudomást szereztek a magyar kormányban, a parlamentben, egyhangúan úgy döntöttek, maradjanak tovább magyarországi állomáshelyükön az IFOR- kötelékben szolgáló amerikai egységek. Én mindezt megírtam a zürichi lapban, s rövidesen levelet kaptunk. Pocsék németséggel, épphogy érthetően nagyjából az állt benne: az önök budapesti tudósítója arra törekszik, hogy megakadályozza Románia európai integrációját, félrevezeti a svájci német ajkú közvéleményt, majdhogynem idegen ügynök stb., s követelik, hogy közöljük az - általuk pontról pontra felsorolt - igazságot a politikai rovatban, fő helyen. Aláírás: Gheorghe Tinea. Tudni kell, hogy a lapomhoz nem lehet „bejelentkezni", a szerkesztőség mindig megkeresi a jövendő munkatársait. A levelet közöltük az olvasói rovatban. Ott a helye. A svájciakat egyébként nagyon kevéssé érdekli a románság, így van ez a szerkesztőségben is. Ahhoz a románoknak egy kicsikét több kell, hogy ilyen helyre bejussanak. - Mennyire érdekli a német ajkú olvasókat az alapszerződések miatti konfliktus, amely egyébként igen csendes, legfeljebb tiltakozásokról lehet hírt adni? - Differenciálnunk kell. A németeket elsősorban emberi jogi szempontból érdekli, kisebbségi szempontból nem túlzottan. Legfeljebb az Erdélyben maradt néhány száz német sorsa iránt érdeklődnek. A svájciak határtalanul - és joggal - büszkék arra, ahogyan a nemzetiségi problémát megoldották; ők az európai modell. Éppen ezért őket sokkal inkább érdekli a kérdés. Az osztrákoknak volt hasonló gondjuk a karinthiai szlovénekkel, s ők is büszkék arra, ahogyan megegyeztek az olaszokkal Dél-Tirolban. Trianonról nem nagyon szeretnek hallani, ettől függetlenül odafigyelnek, talán legjobban a nyugati országok közül, arra, hogy mi történik. Németországnak nagy befolyása van az Európai Unióban. Az alapszerződés szövegének véglegesítése utáni bonni nyilatkozatokból úgy tűnik, ők megnyugodtak, Románia és Magyarország elintézte vitás ügyeit, ki is békültek. Egyet ne felejtsünk el a sajtóban nagyon szeretik idézni a politikusok derűlátó nyilatkozatait. Szép, ha Kohl kancellár azt mondja például a magyarszlovák alapszerződés aláírása után: üdvözöljük. A nyilatkozat azonban folytatódik, mindezzel azonban olyan akadályok, nehézségek is támadnak, amelyeket a két országnak el kell hárítania a következő évek során - ezt viszont már nem szokás idézni. - Mennyi esélyt lát arra, hogy a még alá nem írt román-magyar államközi dokumentumról tovább tárgyaljanak, esetleg változtassanak a benne foglaltakon? - Most mindkét fél a mielőbbi aláírásra törekszik, nagyon szeretnének sikert elérni. Szerencsére a romániai magyar szervezetek és a szlovákiaiak is elég nagy port vertek, elég hangosan tiltakoztak, mert ha Budapesten múlt volna, már akár alá is írták volna A magyar ellenzéki pártok is későn reagáltak, napok kellettek, míg észbe kaptak, s még mindig nincs elég súlya a dolognak. - Sikerült összehívatni az Országgyűlés rendkívüli ülésszakát... - Ezzel nem szabad megelégedni. Folytatni kell a tiltakozást, összefogni a többi határon túlival - hiszen a következők a délvidékiek lesznek -, s tudósítóként erre hivatkozhatok én is. Azon múlik, hogy meddig bírják szusszal az ellenkezést: újabb és újabb tárgyalást, kis magyar csúcsot, nagy magyar csúcsot kell követelni. Ha rezignáltságot tapasztal a külföldi közvélemény, ha pontosan az érintettek fulladnak ki, akkor írhatok bármi szépet, nem lesz hitele. Máté Zsófia