Bihari Napló, 1996. szeptember (7. évfolyam, 174-193. szám)

1996-09-03 / 174. szám

napi politika _ Kurdisztán jó ürügy Irak elleni válaszlépések megtételére szánta el magát az Egyesült Államok, miután a bag­dadi kormány bevetette had­seregét­­ a kurdok lakta északi országrészben. A terület az Öböl-háború befejezése, 1991 óta amerikai-francia-brit ellen­őrzés alatt áll, s tiltott zóna az iraki katonaság számára. A szombaton kezdett támadást Irakban azzal indokolták, hogy Szaddam Huszein. Szemtől szemben a szankciókkal az egyik helyi mozgalom, a Kur­­disztáni Demokrata Párt kérte fegyveres segítségüket a kurd fővárosként számon tartott te­lepülés, Irbil elfoglalásához. A várost addig kézben tartó Kur­­disztáni Hazafias Szövetséget viszont állítólag iráni zsoldosok támogatták. Tegnap Bagdadban bejelentették, hogy visszavon­ják csapataikat a 38. szélességi foktól északra fekvő kurd vi­dékről, Washington viszont ez­zel nem elégeden meg. A Fehér Ház közölte: visszavágnak, bár nem feltétlenül katonai eszkö­zökkel. Az elnökválasztás kü­szöbén mindenképpen jól jön­ne Clintonnak is egy sikeres, a Sivatagi viharhoz hasonló had­művelet... GHEORGHE FUNAR ELNÖKJELÖLT Ki szakít kivel? Nem tudtak kielégítő választ adni a Román Nem­zeti Egyégpárt képviselői lapunk kérdésére: miért ép­pen Nagyváradot, pontosabban a Félixfürdőt válasz­totta a kisebbik kormánypárt országos tanácskozása színhelyéül. A párt megyei szervezetének központi segítségre van szüksége ahhoz, hogy talpra állhas­son - közölte a BN-nel egy magát megnevezni nem kívánó tisztségviselő, miközben szombat délelőtt az ismert üdülőhelyen zárt ajtók mögött megkezdte ta­nácskozását az RNEP Állandó Bizottsága, valamint központi végrehajtó testületé. A tanácskozások köz­ponti témája a román-magyar alapszerződéssel kap­csolatos hivatalos álláspont kialakítása volt, s a vita során ismét bebizonyosodott, hogy az Egységpárt­ban megbomlott az egység. A felszólalók többsége azt követelte, hogy a tömörülés azonnal lépjen ki a kormányból, és kezdeményezzen aláírásgyűjtést Ion Iliescu államfő felfüggesztésére. Ezzel szemben a központi vezetés részéről Gheorghe Bunar elnök, he­lyettese, Ioan Gavra, valamint Iosif G. Chiuzbaian igazságügy-miniszter is a koalíció fenntartása mel­lett érvelt, s mint kiderült, „a Hor­ăiescu-paktum" nem elég ok arra, hogy az RNEP gondolkodás nélkül felbontsa az együttkormányzási szerződést. A párt kezdeményezni fogja az alapszerződés újratárgya­lását, nem döntöttek viszont arról a javaslatról, hogy a Funar vezette tömörülés egy teljesen új egyez­ménytervezetet dolgozzon ki. Az igazságügy-mi­niszter megerősítette, hogy­ hivatalában is az RNEP­­ érdekeit képviseli, így egyetlen olyan dokumentumot sem fog aláírni, mely nem felel meg doktrínájuknak. Erősen megoszlottak az álláspontok azzal a kérdés­sel kapcsolatban is, segíti-e a kisebbik kormányzóerő miniszteri tisztségeinek megőrzését, ha az alapszer­ződés támogatása miatt aláírásgyűjtést kezdemé­nyeznek „a nemzetáruló Iliescu" felfüggesztésére. Gavra bejelentése szerint a párt nemcsak nem haj­landó feladni minisztériumi kulcspozícióit, hanem amennyiben a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja nem vizsgálja felül az egyezményt illető állás­pontját, úgy intézkedéseket foganatosítanak az RTDP kormányból való kizárására. A nagyobbik kor­mánypárt ezzel egy időben tudatta: szakít az RNEP- vel. (Tegnap egyébként arról értesültünk, hogy Funar távozása után jegyzékváltásig fajuló ellentét pattant ki Mihai Bar, a megyei tanács RTOP-s elnöke és Ionel Ungur RNEP-s prefektus között. A felek elzárkóztak a tájékoztatástól, a fejleményekről informáljuk olva­sóinkat.) Az Egységpárt késő estébe nyúló tanácskozása után nyilvánosságra hozott Nagyváradi nyilatkozat többek között leszögezi, hogy a román-magyar alap­­szerződés aláírása a román nemzeti érdekek ellen való, és csökkenti a két állam közötti viszony nor­malizálásának lehetőségét. A párt elveti az 1201-es ajánlás bevételét a dokumentumba, ugyanakkor no­vember 3-án népszavazást követel az ügyről. A jövő heti kormányülésen az RNEP a miniszterek név sze­rinti szavazásával kívánja kideríteni, ki támogatja a dokumentum parafálását, melyet Funar szerint Ro­mánia NATO-felvételéhez kellene kötni. Az egyeztetések apropóján Nagyváradon jelen­tette be ünnepélyesen a pártelnök, hogy indul az el­nökválasztáson. A delegáció tagjaiként városunkban tartózkodó miniszterek egyhangúan úgy vélték, hogy Gheorghe Funar már a voksolások első fordulójában győzni fog, s így érvényt szerezhet programjának, mely egyebek mellett az RMDSZ-vezetők perbe fogá­sát, „a kétnyelvűség megszüntetését", valamint „a ro­mán állam területén illegálisan létrehozott magyaror­szági állami struktúrák lebontását" irányozza elő. Szeghalmi Örs Bihari Napló TILTAKOZNAK a szlovákiai magyar pedagógusok az ellen, hogy az idei tanévben az ottani magyar iskolák pedagógiai do­kumentációját csak szlovák nyelven lehet vezetni Szövetsé­güknek a pozsonyi Új Szó című lapban közzétett nyilatkozata szerint a rendelet ellentétes az alkotmánnyal, és sérti a szlo­vák-magyar alapszerződést. A szervezet ezért az utasítás ha­tálytalanítását kéri, és az alkot­mánybírósághoz fordul jogér­telmezésért. SIKERES VOLT a Horvátor­szágban élő boszniai menekül­tek részvételével a hét végén megtartott választás. A közel százhúsz ezer személy 60 százaléka élt választójogával; legtöbben Zágrábban járultak az urnákhoz. A voksokat Sza­rajevóban számlálják meg. A menekültek közül 15 ezren szeptember 14-én Boszniában kívánnak szavazni. A bosnyák fővárosban közzétett első köz­vélemény-kutatásból egyébként kitűnik, hogy­ a jelenlegi állam­fő, Alija Izetbegovics biztosan bekerül a háromtagú elnök­ségbe. JELENTŐSEN NŐHET A KŐ­OLAJ ÁRA a világpiacon a hét végén kirobbant iraki-kurd öszecsapások miatt. A Reuter­­­ hírügynökség szerint a had­mozdulatok veszélyeztethetik a közel-keleti olajszállítmányo­kat, ráadásul az egész világon nő a kereslet az energiahordozó iránt, a készletek pedig csök­kennek Két hét múlva kellene megnyitni azt az iraki-török ve­zetéket, melyen keresztül az iraki kőokjat kijuttatnák a vi­lágpiacra, ám az ENSZ egyelőre felfüggesztette az „élelmisze­rért olajat” programot, amely részlegesen feloldaná a Bagda­­dot sújtó embargót Előjáték az alapszerződéshez Folytatás az 1. oldalról minősíti hazugságnak. Miután bőven idéz az általa kifogásolt szövegekből, mintegy hatoldalnyi terjedelemben bizonygatja, hogy a romániai reformátusok és a többi kis­ebbségi felekezetek tel­jesen egyenjogúak az ortodox egyházzal, sőt bizonyos szem­pontból előjogokat is élveznek a görögkeletiekkel szemben. Ezen hajmeresztő állítás után egy statisztikai adatokkal meg­­­­spékelt bűvészmutatvány-soro­zat következik, mely egyebek mellett a román állam érdemének tudja be azt is, hogy míg az orto­doxoknál 900.000, addig a ki­sebbségeknél 200.000 hívőre jut egy püspök. Ami az egyházi in­gatlanok kérdését illeti, Hie Fonta kifejti, hogy azok visszaadása „nem képezi nemzetközi doku­mentumok és vallási törvények tárgyát". (Szerk. megj.: igaz, hogy a román-magyar alapszerződés szövegéből közös akarattal ki­gyomlálták, de Románia európa tanácsi tagságának egyik feltéte­le, a hat éve beterjesztett vallásü­gyi törvénytervezetnek pedig „tárgya” az egyházi javak vissza­szolgáltatása és a felekezeti ok­tatás biztosítása.) A kormányzat e kérdés bonyolultsága ellenére igyekszik bizonyos egyházi ingat­lanokat visszaadni. Mi több: ezt részben már meg is tette. Például a nagyváradi római katolikus püs­pökség is visszakapta a szék­házát - állítja a jól tájékozott­ államtitkár... Folytatni kell a tiltakozást - Beszélgetés Kiszely Gáborral, a Neue Zürcher Zeitung budapesti tudósítójával­­ - A román-magyar alapszer­ződés szövegének elkészültével a magyarországi és a környező országokbeli sajtó szinte na­ponta foglalkozik a témával. Hogyan látja Ön, a német nyelv­­területen élő olvasók mennyire tájékozottak, tudják-e, mit je­lentenek ezek a szerződések a Magyarország határain kívül élő magyar közösségek számára? - Ez nemcsak a romániai ma­gyarságot, nemcsak a Kárpát­medencei magyarságot érinti, hanem emberjogi kérdés, ezt nem szabad szem elől téveszte­ni. Ez a megfelelő közelítési mód, illetve innen fogom én meg, ebből az irányból próbá­lom megértetni az olvasókkal, megvilágítva hozzá természete­sen a megfelelő történelmi hát­teret is. Az első világháború, an­nak elvesztése, az utána követ­kező békeszerződések - ezek­nek mind bele kell férniük egy cikkbe. Meg vagyok róla győ­ződve, hogy így a német, svájci és osztrák olvasóhoz is köze­lebb áll, mint hogy ha pusztán a romániai - vagy­ nemrég a szlo­vákiai, legközelebb pedig a délvidéki - magyarság problé­máját, esetleg két főváros, a bu­dapesti kormány és az ellenzék­­ álláspontját vagy az illetékes magyar szervezetek vétóját ele­mezném. - Mennyiben kap hangot Nyugaton a romániai magyar ér­dekképviseleti szervezetek vé­leménye? - Természetesen ez is jelen­­ van, az egyik döntő faktuma az egésznek. Mivel Budapesten va­gyok akkreditálva, a közvetlen kapcsolat tartása elég nehéz, de állandóan figyelem a nyilatko­zataikat. A napi sajtóban sze­replő idézetek áttanulmányozá­sa mellett, ha valamiben bizony­talan vagyok, igyekszem szemé­lyesen beszélni az illető politi­kussal. Hiszen itt nem az a lé­nyeg, hogy mit akar vagy nem akar a jelenlegi kormány, ha­nem hogy mit szeretne a kisebb­ség. Pontosan ezt az emberjogi kérdést igyekszem közvetíteni az ottani közvélemény felé. - A hivatalos román propa­gandagépezet tevékenységéről van-e tudomása? - Igen, van, hiszen elég hosszan tanulmányoztam az úgynevezett forradalom utáni történéseket. Én egyébként so­hasem nevezem forradalom­­nak, ami ott történt, hanem puccsnak, s ez nem is tetszik a románoknak. Egyszer élő adás­ban lefasiztáztam az Iliescu­­rezsimet, s ezt nagyon megje­gyezték, ezért nem is engednek be az országba. Több rádióadó­nak is küldök tudósításokat: a drezdai és lipcsei Mittel­deutsche Rundfunknak, a kölni Westdeutsche Rundfunknak és Deutschlandfjunknak, s egy osztrák katolikus rádiónak.­­ A hivatalos bukaresti véle­mény ugyanígy teret kap ezeken az adókon vagy a lapokban? - Olyan formában, hogy a ro­mán hivatalos vezetés ezt meg ezt mondta, ezzel szemben a tények ezek és ezek. Például a múltkoriban a román hadveze­tés átcsoportosította Románia nyugati határa mentén az egy­ségeit, s Tinea védelmi minisz­ter ezt meg is indokolta. Kijelen­tette, semmiféle veszélyt nem jelentenek a hadmozdulatok az erdélyi magyarságra. Mikor er­ről tudomást szereztek a ma­gyar kormányban, a parlament­ben, egyhangúan úgy döntöttek, maradjanak tovább magyaror­szági állomáshelyükön az IFOR- kötelékben szolgáló amerikai egységek. Én mindezt megírtam a zürichi lapban, s rövidesen le­velet kaptunk. Pocsék német­séggel, épphogy érthetően nagyjából az állt benne: az önök budapesti tudósítója arra törek­szik, hogy­ megakadályozza Ro­mánia európai integrációját, fél­revezeti a svájci német ajkú közvéleményt, majdhogynem idegen ügynök stb., s követelik, hogy közöljük az - általuk pont­ról pontra felsorolt - igazságot a politikai rovatban, fő helyen. Aláírás: Gheorghe Tinea. Tudni kell, hogy a lapomhoz nem lehet „bejelentkezni", a szerkesztő­ség mindig megkeresi a jövendő munkatársait. A levelet közöl­tük­­ az olvasói rovatban. Ott a helye. A svájciakat egyébként nagyon kevéssé érdekli a ro­mánság, így van ez a szerkesz­tőségben is. Ahhoz a románok­nak egy kicsikét több kell, hogy ilyen helyre bejussanak. - Mennyire érdekli a német ajkú olvasókat az alapszerződé­sek miatti konfliktus, amely egyébként igen csendes, legfel­jebb tiltakozásokról lehet hírt adni? - Differenciálnunk kell. A németeket elsősorban emberi jogi szempontból érdekli, ki­sebbségi szempontból nem túl­zottan. Legfeljebb az Erdélyben maradt néhány száz német sor­sa iránt érdeklődnek. A svájciak határtalanul - és joggal - büsz­kék arra, ahogyan a nemzetiségi problémát megoldották; ők az európai modell. Éppen ezért őket sokkal inkább érdekli a kérdés. Az osztrákoknak volt hasonló gondjuk a karinthiai szlovénekkel, s ők is büszkék arra, ahogyan megegyeztek az olaszokkal Dél-Tirolban. Tria­nonról nem nagyon szeretnek hallani, ettől függetlenül odafi­gyelnek, talán legjobban a nyu­gati országok közül, arra, hogy mi történik.­­ Németországnak nagy be­folyása van az Európai Unióban. Az alapszerződés szövegének véglegesítése utáni bonni nyi­latkozatokból úgy tűnik, ők megnyugodtak, Románia és Magyarország elintézte vitás ügyeit, ki is békültek.­­ Egyet ne felejtsünk el a sajtóban nagyon szeretik idézni a politikusok derűlátó nyilatko­zatait. Szép, ha Kohl kancellár azt mondja például a magyar­szlovák alapszerződés aláírása után: üdvözöljük. A nyilatkozat azonban folytatódik, mindezzel azonban olyan akadályok, ne­hézségek is támadnak, amelye­ket a két országnak el kell hárí­tania a következő évek során - ezt viszont már nem szokás idézni. - Mennyi esélyt lát arra, hogy a még alá nem írt ro­mán-magyar államközi doku­mentumról tovább tárgyalja­nak, esetleg változtassanak a benne foglaltakon? - Most mindkét fél a mielőb­bi aláírásra törekszik, nagyon szeretnének sikert elérni. Sze­rencsére a romániai magyar szervezetek és a szlovákiaiak is elég nagy port vertek, elég han­gosan tiltakoztak, mert ha Bu­dapesten múlt volna, már akár alá is írták volna A magyar el­lenzéki pártok is későn reagál­tak, napok kellettek, míg észbe kaptak, s még mindig nincs elég súlya a dolognak. - Sikerült összehívatni az Országgyűlés rendkívüli ülés­szakát... - Ezzel nem szabad megelé­gedni. Folytatni kell a tiltako­zást, összefogni a többi határon túlival - hiszen a következők a délvidékiek lesznek -, s tudó­sítóként erre hivatkozhatok én is. Azon múlik, hogy meddig bírják szusszal az ellenkezést: újabb és újabb tárgyalást, kis magyar csúcsot, nagy magyar csúcsot kell követelni. Ha re­zignáltságot tapasztal a külföl­di közvélemény, ha pontosan az érintettek fulladnak ki, akkor ír­hatok bármi szépet, nem lesz hitele. Máté Zsófia

Next