Bihari Napló, 1996. december (7. évfolyam, 239-257. szám)
1996-12-03 / 239. szám
2napi politika Az „Európai Demokrata Fórum" létrehozása érdekében Kelet-Közép-Európa konzervatív, keresztény, nemzeti és nemzeti-liberális pártjaihoz, valamint társadalmi, érdekvédelmi szervezeteihez intézett felhívást a Magyar Demokrata Fórum. Az ellenzéki párt hét végén Lakiteleken rendezett nemzetközi konferenciát Duna Dialóg '96 címmel az önkormányzat és szubszidiaritás témakörben. A vendéglátók mellett a Kereszténydemokrata Néppárt, az Osztrák Néppárt, az Ukrán Nemzeti Párt, a Horvát Demokrata Centrum, a Horvátországi Magyar Néppárt, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, a szlovákiai Együttélés Politikai Mozgalom, a Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetsége, a Vajdasági Magyar Szövetség, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége és a szlovéniai magyarság képviselői vettek részt a háromnapos vitán. Nyitóelőadást Karl-Christian Zahn, az Európa Tanács önkormányzati kamarájának tagja tartott, s felszólalt még Erhard von der Bank, a Konrad Adenauer Alapítvány, valamint Hans-Friedrich Freiherr von Solemacher, a Hans Seidel Alapító Duna Dialóg iány magyarországi képviselője, valamint Svájc budapesti nagykövete. A Deák Ferenc Politikai Kollégium jelen lévő hallgatói - sokan közülük maguk is önkormányzati tisztségviselők - képet kaphattak a helyhatósági rendszer felépítésében és működésében tapasztalható különbségről a kontinens nyugati és keleti fele között. Legrosszabb a helyzet Ukrajnában és Kis-Jugoszláviában; a volt szocialista blokkban Szlovénia képez üdvös kivételt a kisebbségek számára megadott helyi önrendelkezési jogok tekintetében. A testvérvárosi kapcsolatok fontosságával egyetértettek a vitapartnerek, s kiemelték, hogy a rendszer elősegítheti az európai uniós csatlakozás folyamatát, illetve a határ menti régiókban kivédheti az elszigetelődést azon országok esetében, amelyek esetleg kimaradnak a bővítésből. A fórum második napján nemzetközi sajtóértekezletet tartottak; az ott elhangzottakra holnapi lapszámunkban visszatérünk. Mrs. Karl-Christian Zahn, az ET önkormányzati kamarájának tagja a fórum kávészünetében MOLDÁVIAI VÁLASZTÁSOK Lucinschi meitt Besszarábia népe másodszor járult urnákhoz eldöntendő, hogy ki legyen az egykori szovjet tagköztársaság államfője. Az első fordulóból a jelenlegi elnök, Mircea Snegur került tovább 38,7 százalékkal, a második helyen pedig Petru Lucinschi, a parlament elnöke 27,7 százalékkal A „döntőn” az utóbbi került ki győztesként a voksok mintegy 55 százalékával, s ez az arány még kedvezőbbé válhat számára, hiszen a be nem gyűjtött szavazatok olyan területekről származnak, amelyek lakosai köztudottan Lucinschinak, a kommunista párt hajdani moldáviai főtitkárának(!) hívei. Az új államfő úgymond függetlenként indult, és a második fordulóban megkapta a nyíltan kommunista orosz Voronin (12 százalék) és a szintén Moszkva-barát kormányfő, a román Sangheli (9,15 százalék) híveinek szavazatait is. A leköszönő elnök megkísérelt egyenlő távolságra lavírozni Moszkva és Bukarest között, de uralma idején sokat vesztett népszerűségéből. Hibát hibára halmozott a belpolitika, a gazdaságpolitika terén, és átengedte a teret a korrupciónak, a maffia jellegű csoportosulásoknak. Hacsak valami csoda nem történik, a két szomszédos állam, melynek egyesítéséről ábrándoztak és ábrándoznak Nagy-Románia hívei, nemhogy közeledne, inkább távolodik egymástól az ezredfordulón. Egyik Nyugat, másik Kelet felé hajózik. Sz. A Euro-szkepszis A kifejezés az EU ellenzőinek megnevezése ugyan, ám ezúttal az Európa Parlament távozó elnöke, Klaus Hänsch nyilatkozott meglehetősen szkeptikusan a szóban forgó struktúra jövőjéről. A politikus szerint az új tagok felvétele ellehetetlenül, ha nem sikerül időben bevezetni a közös fizetőeszközt, az eurót. Mint ismert, az érintett államok egyes vezető üzletemberei is ellenzik a valuták egységesítését, és ez is nagyban nehezíti annak bevezetését, ám ez az első eset, amikor egy felelős tisztségviselő ettől teszi függővé az EU jövőjét. Hánsch szerint káoszhoz és tárgyalóképtelenséghez vezethet az említett gazdasági intézkedés esetleges sikertelensége, s ez akadályozhatja az új tagok felvételét. Kizárólag Szlovákiát említette ugyanakkor a politikus azon államok sorából, amelyek vélhetően nem kerülnek be a bővítés első körébe, melyre a nyilatkozó szerint nem 2000-ig, hanem az ezredfordulót követő első években kerülhetne sor. Köztudott, hogy az új bukaresti vezetés kinyilvánított fő külpolitikai törekvése, hogy Románia 2000-ig az európai szervezetek tagjává válhasson. Bihari Napló Közlemény Sajnálattal vettük tudomásul Mihai Sturza úr magatartását, aki nem tartja be a választóknak és a Román Demokrata Konvenciónak tett vállalását - a kitöltetlen lemondási nyilatkozatban foglaltakat -, ugyanakkor megpróbálja hamisan beállítani azokat az okokat, melyek a politikai támogatás megvonásához, illetve a Nemzeti Liberális Pártból való kizárásához vezettek. Ezen okok M. Sturza úr állításával szemben nem személyes ellentétekre vezethetőek vissza, hanem politikai és közigazgatási tevékenységének következményei. A Sturza urat illető, számos esetben megismételt vádak közül említésre méltóak a következők: - a Nagyvárad lakossága előtt vállalt kötelezettségek be nem tartása; - az RDK megyei vezetésének destabilizálása olyan intézkedések által, melyeket hivatalba lépése után foganatosított, így például Doina Tibu személyes okokból történő beemelése a megyei DK elnöki tisztségébe, amellyel megszegte az NLP alapszabályzatát, amelyre nem volt mandátuma, s amellyel áthágta a DK szervezeti és működési szabályzatát. Ezen célt követve Sturza úr tervszerűen félretájékoztatta az RDK központi vezetését, a valóságnak meg nem felelő állításokkal megtévesztve azt; a választási kampány során hátrányos helyzetbe hozta a DK-t, rontotta ezen politikai alakulat arculatát azzal, hogy részt vett a Szocialista Munkapárt és az Országos Liberális Szövetség kampányrendezvényein, csatlakozva a DK rágalmazóihoz - Adrian Paunescuhoz és N. Manolescuhoz. Mindezt saját kezdeményezésére tette, mivel ezen esetekben nem lehet a „házigazda” szerepére hivatkozni; azon kapcsolatok, melyeket a DK észlelt Sturza úr és Ionel Ungur volt prefektus (RNEP), illetve Teodor Maghiar, a Nagyváradi Egyetem rektora között, nem biztosítják annak a politikai irányvonalnak a követését, melyet Sturza úr vállal; - a választási kampány során sajtóközleményekben támadta a DK jelöltjeit és vezetőit; - figyelmen kívül hagyta a Bihar megyei DK azon kísérleteit, hogy építő jellegű párbeszédet kezdeményezzen, illetve megtagadta az együttműködést Florian Hircu alpolgármesterrel (NLP), valamint a DK tanácsosaival. Ezért a DK megyei bizottságának döntése nem tekinthető egyoldalúnak vagy olyan határozatnak, melyet az érintett távollétében hoztak; beemelte a polgármesteri hivatalba Doina Tibu magánszemélyt, akit személyi tanácsadójává nevezett ki, s aki a törvényesen a polgármester számára fenntartott helyiségben fejtette ki tevékenységét. Ez a személy vezető szerepet követelt magának a polgármesteri hivatalban, ami egyértelműen tisztségekkel és jogcímekkel való visszaélésként minősíthető. Ebben az ügyben számtalan figyelmeztetést kapott a polgármester, többek között a városi tanácstól is visszautasítunk minden olyan vádat, mely Octavian Bot parlamenti képviselőt, illetve a DK más politikai vezetőit érte, s melyek szerint ezen személyek különféle előnyök biztosítását kérték volna M. Sturzától, s ezek meg nem adása személyes ellentéteket okozott volna, mely oda vezetett, hogy az illetők bosszút szándékoztak volna állni. Ellenkezőleg: Sturza polgármestert a törvényesség teljes tiszteletben tartására, illetve a hivatalában mutatkozó korrupció elleni intézkedések foganatosítására kérték. A politikai támogatás megvonásáról, illetve a lemondásról hozott döntéseket a választási kampány késleltette. A polgármestert illető vádakat már sokkal régebben ismerte az érintett. Meglepetésünket fejezzük ki afölött, hogy azon személyek, akik folyamatosan vádolták a polgármestert választási ígéreteinek be nem tartása miatt, most meglepődtek a DK határozottságán, s azon személy védelmezőivé válnak, akit a tegnap még támadtak. A Román Demokrata Konvenció Bihar megyei szervezetének sajtóirodája Az RMDSZ nem maradt kívül a körön Folytatás az 1. oldalról erőket és a demokratikus folyamatok további kibontakozását, amelybe beleértődik adott esetben akár a kormánytámogatás vagy kormányban való részvétel is. Sőt amikor 1989 decemberétől az RMDSZ politikai szereplést és a magyarság politikai érdekeinek, az érdekterület minden részének megjelenítését vállalta föl, egyben azt is magában hordozta ez a vállalás, hogy igenis adott körülmények között más szinteken is politizálnia kell. Tehát én úgy hiszem, hogy az úgynevezett radikális köröknek - amiket én az RMDSZ-en belül természetesen jelen levő véleménykülönbségnek neveznék, melyeknek jótékony hatásuk kell hogy legyen - a fenntartása az volt, hogy nem kellett volna-e az SZKT-t hamarabb összehívni, mivel így kész helyzet elé állították a tanácsot. Kész helyzetről viszont még nem beszélhetünk, csak a folyamat egy bizonyos szakaszába jutottunk el. Újabb konzultációk vagy konzultatív tanács szintű egyeztetések következnek, s az események esetleg az SZKT újbóli összehívását is szükségessé tehetik. - Milyen érvek szóltak az ellen, hogy a Szövetség kormányfeladatot vállaljon? - Nem ellenérvek voltak, hanem elsősorban a kormányba lépés feltételrendszerét szerették volna hangsúlyozni. Romániában 1996 november végén a politikai élet elemzése egyértelműen diktálta, s ezt senki nem vonja kétségbe, hogy az RMDSZ-nek nem lehet máshol helye, mint a demokratikus erők mellett. Az RMDSZ jogos igénye, hogy részt vállaljon ebben a folyamatban, s ezt megint csak nem vonta kétségbe senki. A kérdés csak annyiban tevődött fel, hogy miként, milyen feltételek mellett, milyen garanciákhoz kötötten kell ezt a jelenlétet valóssá tenni. - Van-e olyan helyzetben az RMDSZ, hogy feltételeket szabjon? - A kormányalakítás köztudottan alkufolyamat. Ebben az alkuban nem a jelen levő pártok programjainak egyvelegét állítják össze, hanem egy sajátos, az erővonalak mentén kialakuló új programot kell megfogalmazni. Az RMDSZ-nek itt kell megtalálnia a lehetőséget, hogy alapvető érdekeit érvényre juttassa. Tehát most nem lehet meghatározni úgymond elvárás- és igényskálát, mondván, ha az nem teljesül, akkor itt megállunk. Figyelembe kell venni, hogy ez valóban egy hosszú tárgyalásos folyamat, hogy a szempontok nem mind egyértelműen egy irányba vagy ugyanazon szándékok alapján hatnak. A tárgyalócsoportra nehezedik a felelősség, hogy mindezt figyelembe véve meddig megy el. Az RMDSZ-nek nem engedni kell, hanem el kell érnie dolgokat. Tudni kell, mi az a minimum, amit meg kell kapnia ahhoz, hogy úgy érezze, méltó partner a kormányzásban, és megéri a kormányzás felelősségének, ódiumának és az abból származó minden negatív következménynek a vállalását. Mert ha nem, akkor úgy nézne ki, hogy az RMDSZ a hatalomra jutás kedvéért akar ebben részt venni, holott erről szó sincs. Azt tapasztaljuk, hogy létezik egy valós elvárás a magyarság részéről, hogy önmaga által kinevezett és ellenőrzött személyekkel részt vegyen a kormányzásban. Ne feledjük, az elmúlt rendszerben is voltak képviselőink. Azokat azonban nem a magyarság választotta meg, nem a magyarság hívhatta vissza, nem a magyarság bízta meg feladattal. Lényegi különbség. Most saját kebeléből kiválasztott, alkalmasnak talált és bizonyos elvárásokkal ellátott emberekkel szeretne közreműködni ebben a folyamatban. Ugyanakkor a nemzeti kérdés és a nemzeti lét vonatkozásainak megoldása mellett az RMDSZ alapvető feladatának tekinti valós szerepet vállalni az ország általános problémáinak megoldásában, tehát mi nem szorulhatunk csupán egy nemzetiségi minisztérium szintjére. Azt akarjuk, hogy a román társadalom olyan erőként fogadjon el bennünket, amely tenni akar az általános haladásért is. Nincsenek illúzióim, nehogy valaki azt higgye, hogy rózsaszínű álmokat kergetünk. Tudni kell, hogy vannak konzervatív vagy nem konzervatív, de mindenképpen létező hagyományok a román politikai vezetésben és történelemben, viszont azzal is számolnunk kell, hogy változott a világ és az európai elvárási trend. Amennyiben a román politika ehhez úgy alkalmazkodik, ahogyan az a mai világban elvárható, akkor több valószínűsége van a hitelesebb együttműködésnek - és csak így van értelme. - Az elemzők úgy vélik, hogy az RMDSZ kormányba lépésével elválik most a román társadalom, illetve a román politikai élet túróképessége, hogy mennyire tolerálja a kisebbségeket... - Igen. Ez az úgynevezett tűrőképesség - nagyon személyes véleményt mondok - igen kényes dolog, és nagyon nehéz megközelíteni, különös tekintettel arra, hogy az előző ötven év politikája negatív irányba vitte el. Számtalan torz emberi tudat, torz emberi készség berögzüléséről van szó. Ezeket egyik napról a másikra nem lehet feladni. Ne várjunk arra, hogy holnaptól egy átölelő román társadalom létezik, amelynek keblén csakugyan személyiségek kivirágzását és a magyar kultúra felhőtlen alakulását tapasztalhatjuk, de tudni kell, hogy a mostani hatalmi változás mégis kedvező előjel. Jelzi, hogy a román társadalomban is van elfordulás, és ez jó irányba mutat. Emögött azonban, úgy tűnik, még mindig sok az ösztönszerű elem. Nem tudatos polgári viselkedés ez, hanem inkább ráérzés, megérzés, valamitől való szabadulás. Úgy kell tekintenünk, hogy a társadalom a továbbiakban is lépeget, halad a jó irányba, és ebben a haladásban a mi szereplésünk pozitív lehet. Vagy feladatot vállalok ebben és ezt elő tudom segíteni, vagy pedig kívül állok a körön, és úgymond megmaradok örök ellenzékinek csak azért, mert úgy tudom, hogy nincs tolerancia, hogy itt rosszak a hagyományok. Egyszer végre mérleget kellene készíteni, és ebbe bele kell kalkulálni, hogy az idő előrement... Nem illúziókról, hanem realitáselemzésről van szó, és már a legkisebb pozitív eltolódásra is figyelmesnek kell lenni. Ez természetesen nem jelenti önmagunk és a nemzeti közösség létét meghatározó jogok feladását egynéhány szóvirágért, amit meg fognak majd fogalmazni, vagy egynéhány kis funkcióért, amit esetleg nekünk tudnának adni Nem ez a tét, ez nem tárgya a problémának. Aki így akar bennünket beállítani, az már ártó szándékkal akar a közösségre és ennek vezetőire hatni. (folytatjuk)