Bihari Napló, 1996. december (7. évfolyam, 239-257. szám)

1996-12-03 / 239. szám

2napi politika A­z „Európai Demokrata Fó­rum" létrehozása érdekében Kelet-Közép-Európa konzer­­­vatív, keresztény, nemzeti és nem­zeti-liberális pártjaihoz, valamint társadalmi, érdekvédelmi szerve­zeteihez intézett felhívást a Ma­gyar Demokrata Fórum. Az ellen­zéki párt hét végén Lakiteleken rendezett nemzetközi konferenci­át Duna Dialóg '96 címmel az ön­­kormányzat és szubszidiaritás té­makörben. A vendéglátók mellett a Kereszténydemokrata Néppárt, az Osztrák Néppárt, az Ukrán Nem­zeti Párt, a Horvát Demokrata Centrum, a Horvátországi Magyar Néppárt, a Romániai Magyar De­mokrata Szövetség, a szlovákiai Együttélés Politikai Mozgalom, a Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetsége, a Vajdasági Magyar Szövetség, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége és a szlovéniai magyarság képviselői vettek részt a háromnapos vitán. Nyitóelőadást Karl-Christian Zahn, az Európa Tanács önkormányzati kamarájának tagja tartott, s fel­szólalt még Erhard von der Bank, a Konrad Adenauer Alapítvány, va­lamint Hans-Friedrich Freiherr von Solemacher, a Hans Seidel Alapító Duna Dialóg­­­ iány magyarországi képviselője, valamint Svájc budapesti nagykö­vete. A Deák Ferenc Politikai Kol­légium jelen lévő hallgatói - sokan közülük maguk is önkormányzati tisztségviselők - képet kaphattak a helyhatósági rendszer felépítésé­ben és működésében tapasztalha­tó különbségről a kontinens nyu­gati és keleti fele között. Leg­rosszabb a helyzet Ukrajnában és Kis-Jugoszláviában; a volt szocia­lista blokkban Szlovénia képez üd­vös kivételt a kisebbségek számára megadott helyi önrendelkezési jo­gok tekintetében. A testvérvárosi kapcsolatok fontosságával egyet­értettek a vitapartnerek, s kiemel­ték, hogy­ a rendszer elősegítheti az európai uniós csatlakozás fo­lyamatát, illetve a határ menti ré­giókban kivédheti az elszigetelő­dést azon országok esetében, ame­lyek esetleg kimaradnak a bővítés­ből. A fórum második napján nem­zetközi sajtóértekezletet tartot­tak; az ott elhangzottakra holnapi lapszámunkban visszatérünk. M­rs. Karl-Christian Zahn, az ET önkormányzati kamarájának tagja a fórum kávészünetében MOLDÁVIAI VÁLASZTÁSOK Lucinschi mei­tt Besszarábia népe másodszor járult urnákhoz eldöntendő, hogy ki le­gyen az egykori szovjet tagköztársaság államfője. Az első fordulóból a je­lenlegi elnök, Mircea Snegur került tovább 38,7 százalékkal, a második helyen pedig Petru Lucinschi, a parlament elnöke 27,7 százalékkal A „döntőn” az utóbbi került ki győztesként a voksok mintegy 55 százaléká­val, s ez az arány még kedvezőbbé válhat számára, hiszen a be nem gyűj­tött szavazatok olyan területekről származnak, amelyek lakosai köztu­dottan Lucinschinak, a kommunista párt hajdani moldáviai főtitkárá­nak(!) hívei. Az új államfő úgymond függetlenként indult, és a második forduló­ban megkapta a nyíltan kommunista orosz Voronin (12 százalék) és a szintén Moszkva-barát kormányfő, a román Sangheli (9,15 százalék) hí­veinek szavazatait is. A leköszönő elnök megkísérelt egyenlő távolságra lavírozni Moszkva és Bukarest között, de uralma idején sokat vesztett népszerűségéből. Hibát hibára halmozott a belpolitika, a gazdaságpoliti­ka terén, és átengedte a teret a korrupciónak, a maffia jellegű csoportosu­lásoknak. Hacsak valami csoda nem történik, a két szomszédos állam, melynek egyesítéséről ábrándoztak és ábrándoznak Nagy-Románia hívei, nem­hogy közeledne, inkább távolodik egymástól az ezredfordulón. Egyik Nyugat, másik Kelet felé hajózik. Sz. A Euro-szkepszis A kifejezés az EU ellenzői­nek megnevezése ugyan, ám ezúttal az Európa Parlament távozó elnöke, Klaus Hänsch nyilatkozott meglehetősen szkeptikusan a szóban forgó struktúra jövőjéről. A politikus szerint az új tagok felvétele ellehetetlenül, ha nem sikerül időben bevezetni a közös fi­zetőeszközt, az eurót. Mint is­mert, az érintett államok egyes vezető üzletemberei is ellenzik a valuták egységesítését, és ez is nagyban nehezíti annak bevezetését, ám ez az első eset, amikor egy felelős tiszt­ségviselő ettől teszi függővé az EU jövőjét. Hánsch szerint káoszhoz és tárgyalóképtelen­séghez vezethet az említett gazdasági intézkedés esetle­ges sikertelensége, s ez aka­dályozhatja az új tagok felvé­telét. Kizárólag Szlovákiát em­lítette ugyanakkor a politikus azon államok sorából, amelyek vélhetően nem kerülnek be a bővítés első körébe, melyre a nyilatkozó szerint nem 2000-ig, hanem az ezredfordulót követő első években kerülhetne sor. Köztudott, hogy az új bukaresti vezetés kinyilvánított fő külpo­litikai törekvése, hogy Romá­nia 2000-ig az európai szerve­zetek tagjává válhasson. Bihari Napló Közlemény Sajnálattal vettük tudomásul Mihai Sturza úr magatartását, aki nem tartja be a választóknak és a Román Demokrata Konvenciónak tett vál­lalását - a kitöltetlen lemondási nyilatkozatban foglaltakat -, ugyanakkor megpróbálja hamisan beállítani azokat az okokat, melyek a politikai tá­mogatás megvonásához, illetve a Nemzeti Liberális Pártból való kizárásá­hoz vezettek. Ezen okok M. Sturza úr állításával szemben nem személyes ellentétekre vezethetőek vissza, hanem politikai és közigazgatási tevé­kenységének következményei. A Sturza urat illető, számos esetben megismételt vádak közül említés­re méltóak a következők: - a Nagyvárad lakossága előtt vállalt kötelezettségek be nem tartása; - az RDK megyei vezetésének destabilizálása olyan intézkedések ál­tal, melyeket hivatalba lépése után foganatosított, így például Doina Tibu személyes okokból történő beemelése a megyei DK elnöki tisztségébe, amellyel megszegte az NLP alapszabályzatát, amelyre nem volt mandátu­ma, s amellyel áthágta a DK szervezeti és működési szabályzatát. Ezen célt követve Sturza úr tervszerűen félretájékoztatta az RDK központi ve­zetését, a valóságnak meg nem felelő állításokkal megtévesztve azt;­­ a választási kampány során hátrányos helyzetbe hozta a DK-t, ron­totta ezen politikai alakulat arculatát azzal, hogy részt vett a Szocialista Munkapárt és az Országos Liberális Szövetség kampányrendezvényein, csatlakozva a DK rágalmazóihoz - Adrian Paunescuhoz és N. Manoles­­cuhoz. Mindezt saját kezdeményezésére tette, mivel ezen esetekben nem lehet a „házigazda” szerepére hivatkozni;­­ azon kapcsolatok, melyeket a DK észlelt Sturza úr és Ionel Ungur volt prefektus (RNEP), illetve Teodor Maghiar, a Nagyváradi Egyetem rek­tora között, nem biztosítják annak a politikai irányvonalnak a követését,­ melyet Sturza úr vállal; - a választási kampány során sajtóközleményekben támadta a DK je­löltjeit és vezetőit; - figyelmen kívül hagyta a Bihar megyei DK azon kísérleteit, hogy épí­tő jellegű párbeszédet kezdeményezzen, illetve megtagadta az együtt­működést Florian Hircu alpolgármesterrel (NLP), valamint a DK tanácso­saival. Ezért a DK megyei bizottságának döntése nem tekinthető egyolda­lúnak vagy olyan határozatnak, melyet az érintett távollétében hoztak;­­ beemelte a polgármesteri hivatalba Doina Tibu magánszemélyt, akit személyi tanácsadójává nevezett ki, s aki a törvényesen a polgármester számára fenntartott helyiségben fejtette ki tevékenységét. Ez a személy vezető szerepet követelt magának a polgármesteri hivatalban, ami egyér­telműen tisztségekkel és jogcímekkel való visszaélésként minősíthető. Ebben az ügyben számtalan figyelmeztetést kapott a polgármester, töb­bek között a városi tanácstól is­­ visszautasítunk minden olyan vádat, mely Octavian Bot parlamenti képviselőt, illetve a DK más politikai vezetőit érte, s melyek szerint ezen személyek különféle előnyök biztosítását kérték volna M. Sturzától, s ezek meg nem adása személyes ellentéteket okozott volna, mely oda vezetett, hogy az illetők bosszút szándékoztak volna állni. Ellenkezőleg: Sturza pol­gármestert a törvényesség teljes tiszteletben tartására, illetve a hivatalában mutatkozó korrupció elleni intézkedések foganatosítására kérték. A politikai támogatás megvonásáról, illetve a lemondásról hozott döntéseket a választási kampány késleltette. A polgármestert illető vádakat már sokkal régebben ismerte az érintett. Meglepetésünket fejezzük ki afölött, hogy azon személyek, akik fo­lyamatosan vádolták a polgármestert választási ígéreteinek be nem tar­tása miatt, most meglepődtek a DK határozottságán, s azon személy vé­delmezőivé válnak, akit a tegnap még támadtak. A Román Demokrata Konvenció Bihar megyei szervezetének sajtóirodája Az RMDSZ nem maradt kívül a körön Folytatás az 1. oldalról erőket és a demokratikus folyamatok további kibontakozását, amelybe beleértődik adott esetben akár a kormánytámogatás vagy kormány­ban való részvétel is. Sőt amikor 1989 decemberétől az RMDSZ poli­tikai szereplést és a magyarság po­litikai érdekeinek, az érdekterület minden részének megjelenítését vállalta föl, egyben azt is magában hordozta ez a vállalás, hogy igenis adott körülmények között más szinteken is politizálnia kell. Tehát én úgy hiszem, hogy az úgyne­vezett radikális köröknek - amiket én az RMDSZ-en belül természete­sen jelen levő véleménykülönbség­nek neveznék, melyeknek jóté­kony hatásuk kell hogy legyen - a fenntartása az volt, hogy nem kel­lett volna-e az SZKT-t hamarabb összehívni, mivel így kész helyzet elé állították a tanácsot. Kész hely­zetről viszont még nem beszél­hetünk, csak a folyamat egy bizo­nyos szakaszába jutottunk el. Újabb konzultációk vagy konzul­tatív tanács szintű egyeztetések következnek, s az események eset­leg az SZKT újbóli összehívását is szükségessé tehetik. - Milyen érvek szóltak az ellen, hogy a Szövetség kormányfelada­tot vállaljon? - Nem ellenérvek voltak, ha­nem elsősorban a kormányba lépés feltételrendszerét szerették volna hangsúlyozni. Romániában 1996 november végén a politikai élet elemzése egyértelműen diktál­ta, s ezt senki nem vonja kétségbe, hogy az RMDSZ-nek nem lehet máshol helye, mint a demokra­tikus erők mellett. Az RMDSZ jo­gos igénye, hogy részt vállaljon eb­ben a folyamatban, s ezt megint csak nem vonta kétségbe senki. A kérdés csak annyiban tevődött fel, hogy miként, milyen feltételek mellett, milyen garanciákhoz kö­tötten kell ezt a jelenlétet valóssá tenni. - Van-e olyan helyzetben az RMDSZ, hogy feltételeket szabjon? - A kormányalakítás köztudot­tan alkufolyamat. Ebben az alku­ban nem a jelen levő pártok prog­ramjainak egyvelegét állítják össze, hanem egy sajátos, az erő­vonalak mentén kiala­kuló új prog­ramot kell megfogalmazni. Az RMDSZ-nek itt kell megtalálnia a lehetőséget, hogy alapvető érdeke­it érvényre juttassa. Tehát most nem lehet meghatározni úgymond elvárás- és igényskálát, mondván, ha az nem teljesül, akkor itt megál­lunk. Figyelembe kell venni, hogy ez valóban egy hosszú tárgyalásos folyamat, hogy a szempontok nem mind egyértelműen egy irányba vagy ugyanazon szándékok alap­ján hatnak. A tárgyalócsoportra nehezedik a felelősség, hogy mind­ezt figyelembe véve meddig megy el. Az RMDSZ-nek nem engedni kell, hanem el kell érnie dolgokat. Tudni kell, mi az a minimum, amit meg kell kapnia ahhoz, hogy úgy érezze, méltó partner a kormány­zásban, és megéri a kormányzás felelősségének, ódiumának és az abból származó minden negatív következménynek a vállalását. Mert ha nem, akkor úgy nézne ki, hogy az RMDSZ a hatalomra jutás kedvéért akar ebben részt venni, holott erről szó sincs. Azt tapasz­taljuk, hogy létezik egy valós elvárás a magyarság részéről, hogy önmaga által kinevezett és ellenőr­zött személyekkel részt vegyen a kormányzásban. Ne feledjük, az elmúlt rendszerben is voltak kép­viselőink. Azokat azonban nem a magyarság választotta meg, nem a magyarság hívhatta vissza, nem a magyarság bízta meg feladattal. Lényegi különbség. Most saját ke­beléből kiválasztott, alkalmasnak talált és bizonyos elvárásokkal el­látott emberekkel szeretne közre­működni ebben a folyamatban. Ugyanakkor a nemzeti kérdés és a nemzeti lét vonatkozásainak meg­oldása mellett az RMDSZ alapvető feladatának tekinti valós szerepet vállalni az ország általános prob­lémáinak megoldásában, tehát mi nem szorulhatunk csupán egy nemzetiségi minisztérium szint­jére. Azt akarjuk, hogy a román társadalom olyan erőként fogad­jon el bennünket, amely tenni akar az általános haladásért is. Nin­csenek illúzióim, nehogy valaki azt higgye, hogy rózsaszínű álmokat kergetünk. Tudni kell, hogy van­nak konzervatív vagy nem konzer­vatív, de mindenképpen létező hagyományok a román politikai vezetésben és történelemben, vi­szont azzal is számolnunk kell, hogy változott a világ és az európai elvárási trend. Amennyiben a ro­mán politika ehhez úgy alkalmaz­kodik, ahogyan az a mai világban elvárható, akkor több valószínű­sége van a hitelesebb együttműkö­désnek - és csak így van értelme. - Az elemzők úgy vélik, hogy az RMDSZ kormányba lépésével elvá­lik most a román társadalom, il­letve a román politikai élet túró­képessége, hogy mennyire tolerál­ja a kisebbségeket... - Igen. Ez az úgynevezett tűrő­képesség - nagyon személyes véle­ményt mondok - igen kényes do­log, és nagyon nehéz megközelí­teni, különös tekintettel arra, hogy az előző ötven év politikája nega­tív irányba vitte el. Számtalan torz emberi tudat, torz emberi készség berögzüléséről van szó. Ezeket egyik napról a másikra nem lehet feladni. Ne várjunk arra, hogy hol­naptól egy átölelő román társada­lom létezik, amelynek keblén csak­ugyan személyiségek kivirágzását és a magyar kultúra felhőtlen ala­kulását tapasztalhatjuk, de tudni kell, hogy a mostani hatalmi válto­zás mégis kedvező előjel. Jelzi, hogy a román társadalomban is van elfordulás, és ez jó irányba mutat. Emögött azonban, úgy tű­nik, még mindig sok az ösztönsze­rű elem. Nem tudatos polgári visel­kedés ez, hanem inkább ráérzés, megérzés, valamitől való szabadu­lás. Úgy kell tekintenünk, hogy a társadalom a továbbiakban is lépe­get, halad a jó irányba, és ebben a haladásban a mi szereplésünk po­zitív lehet. Vagy feladatot vállalok ebben és ezt elő tudom segíteni, vagy pedig kívül állok a körön, és úgymond megmaradok örök ellen­zékinek csak azért, mert úgy tudom, hogy nincs tolerancia, hogy itt rosszak a hagyományok. Egy­szer végre mérleget kellene készí­teni, és ebbe bele kell kalkulálni, hogy az idő előrement... Nem il­lúziókról, hanem realitáselemzés­ről van szó, és már a legkisebb po­zitív eltolódásra is figyelmesnek kell lenni. Ez természetesen nem jelenti önmagunk és a nemzeti kö­zösség létét meghatározó jogok feladását egynéhány szóvirágért, amit meg fognak majd fogalmazni, vagy egynéhány kis funkcióért, amit esetleg nekünk tudnának adni Nem ez a tét, ez nem tárgya a problémának. Aki így akar ben­nünket beállítani, az már ártó szándékkal akar a közösségre és ennek vezetőire hatni. (folytatjuk)

Next