Bihari Napló, 2006. június (17. évfolyam, 126-151. szám)
2006-06-29 / 150. szám
NÁNDOR FENERVIKA OSTROMA ................................................iunti............................................... Dr. Fleisz János Magyarországnak jutott a fő feladat, hogy feltartóztassa a török terjeszkedést. Hunyadi Jánosra várt a fegyveres védelem megszervezése és irányítása. Nándorfehérvár (ma Belgrád) vára 1427-ben került a Magyar Királysághoz, amikor a szerb fejedelem átadta Zsigmond császárnak. Mozgósítás 1456 júniusában egyre gyakrabban érkeztek hírek a közeledő török hadról. Hunyadi Szegeden gyülekeztette seregét, és innen küldte sürgető leveleit az ország fegyvereseinek mozgósítása érdekében. Különösen az erdélyi hadakra számított. A felderítési adatokból nyilvánvaló lett, hogy II. Mohamed szultán Nándorfehérvár elfoglalását tűzte ki célul. Bizánc birtokba vétele után az ázsiai hadak immár gond nélkül kelhettek át európai területre, így a sereg létszáma jóval meghaladta a százezret, de a pontos számot nehéz meghatározni. 1456-ban a hadak gyülekezési helyéül Drinápolyt jelölte ki a szultán. A hajóhad Vidinnél gyülekezett. Hunyadi meglévő erőit a török felvonulás megakadályozására kívánta bevetni. Gondot fordított Nándorfehérvár megerősítésére is. Hunyadit kétségek gyötörték a rendelkezésre álló fegyveresek csekély száma miatt, és minden lehetőséget megragadott a sereg létszámának növelésére. Kapisztrán János itáliai ferences prédikátor már hónapok óta toborozta a keresztes sereget, s ezek első csoportjával a Dunán hajózva indult el Nándorfehérvár felé. A magyar keresztes csapatok július 2-án érkeztek a várba, ahonnan Kapisztrán mielőbb tovább akart indulni Kevire, Hunyadi táborába. Szilágyi Mihály várkapitány azonban tudta, hogy a török csapatok már nagyon közel vannak, és erre figyelmeztette Kapisztránt is, kérve, hogy ne induljon tovább. Törökök a vár alatt Másnap reggel azután feltűntek a törökök a vár alatt, és az ostromló sereg hamarosan ellepte a falak előtti síkot. Hunyadi június 25-től Kevinél táborozott, többször összecsapott a török előőrsökkel. A török hajóhad felvonulását azonban nem tudta megakadályozni, ezért ő is a szalánkeméni pasa, víterzettengeparta vár táborba vonult. Karadz, az ostromműveletek inja, amikor tudomást Hunyadi közeledéséről, helyt kért a Duna túlijára való átkelésre, ho és a király (ti. Hunyadi) közé jutva, az acélkardok gátjával sáncot képezzen a segédcsapat és Belgrád vára között”. A szultán azonban az engedélyt megtagadta, mivel nem akarta hátráltatni az ostromot a sereg megosztásával. Nem alaptalanul bízott hajói erejében. A török flotta mintegy 200 hajóból állt, ezek közül 64 korszerű tengeri hajózásra is alkalmas hadigálya volt. A nándorfehérvári nagy csata Az Oszmán Birodalom terjeszkedése a keresztény világot szinte sokkolta, a pápa keresztes hadjáratra szólította fel Európa fejedelmeit. A nyugati kultúra védővonala immár a Dunánál húzódott Nándorfehérvár látképe, illetve a törökverő Hunyadi János egy-egy korabeli metszeten Déli harangszó. A nándorfehérvári győzelem hírére egész Európa ujjongott III. Calixtus pápa már 1456. június 29-én kihirdette „Imabulláját", amelyben tehát még az ostrom előtt elrendelte: minden templomban mondjanak imát a pogányok ellen, délben pedig háromszor kongassák meg a harangokat amellyel „feladassák minden hívőnek, hogy imáikkal segítsék azokat akik a török ellen harcolnak". A déli harangszó ettől az időtől általános lett Európában. Megnyílt az út a Dunán Hunyadi János igen merész, és jól bevált tervet eszelt ki a török hajózár áttörésére. Üzent Szilágyinak, hogy a vár kikötőjében álló negyven hajót készítse fel a harcra, maga pedig összegyűjtette a környéken fellelhető mintegy kétszáz darab vízi járművet. Ezek között akadt néhány hadihajó is, közöttük egy nagyméretű gálya, mely Hunyadi vezérhajója lett, de többségében kisméretű szállítóhajók, sajkák voltak. A sereg egyik része a hajókra szállt, a többiek zárt négyszögben a folyó két partján vonultak. A törökök először csak a közeledő sajkákat vették észre, de hamarosan feltűnt a partokon is Hunyadi két csapata, melyek a hajózár oldalában foglaltak állást, és lőni kezdték a hajókat. A csatában három török hajó elsüllyedt, négyet Hunyadi katonái elfoglaltak. A többi komoly sérülésekkel jutott el a török táborig, a török hajók legénységéből ötszázan estek el, és rengeteg volt a sebesült. Hunyadi sikere éppen a kicsi és gyors hajók alkalmazásában rejlett. A győzelem ismét megnyitotta az utat a Dunán. Friss erők A várba friss erők érkeztek Hunyadi tapasztalt katonái és a keresztesek leginkább hadra fogható része, így a várvédők létszáma kb. 15.000 főre nőtt. Emellett jelentős mennyiségű élelmiszert és hadianyagot hoztak a hajók, visszaúton pedig a sebesülteket és a pestises betegeket szállították el. A tábor létszáma folyamatosan nőtt. Július 20-ra állítólag mintegy 60.000 keresztes részt vegyen a Jézus nevét kiáltották a Dr. Fleisz János Ezek a próbálkozások rendre sikertelenek maradtak, sőt a vár tüzérei jelentős veszteségeket is okoztak a támadóknak. Július 20-án egy jól célzott ágyúlövés még Karadzsa beglerbéget is széttépte. Az ostrom vezetését a szultán maga vette kézbe. Általános támadás Július 21-én délután indult meg az általános támadás, de a védők helytállása rendre visszavetette a törököket a falak alól. Késő délutánra a védők már kifáradtak, és a törököknek kétszer is sikerült betörniük a városba, ahonnan ekkor még kiszorították őket. Négyórás ostrom után hatoltak be az első jelentős csoportjaik a városba. Lassan alkonyodott, és a törökök bejutottak a belső vár előtt húzódó kettős fal közé. Hunyadi merész tervet eszelt ki. Üzenetet küldött a keresztes táborba és Zimonyba, hogy a harcképes erők keljenek át a Vízivároshoz, és álljanak készen a török oldalba támadására. A sötétség leple alatt ez sikerült is. Megkezdődött a roham, és a kettős fal kezét megtöltötte a török gyalogság tömege. Hunyadi ekkor parancsot adott, hogy kénbe és olajba mártott lángoló rőzsekötegeket szórjanak a törökök közé. A tűz hamar belekapott az ostromlók ruhájába, hatalmas pánikot keltve. Ekkor ismét megnyílt a kapu, és kiözönlött a lovasság. Hamarosan sikerült kiszorítani a törököket a piactérről, és a harc immár a város utcáin folytatódott. Jézus nevében Ekkor kapcsolódtak a harcba a keresztesek a Víziváros felől. Kapisztrán meghagyta nekik, hogy harc közben hangosan kiáltsák Jézus nevét, hiszen máskülönben a város sötét utcáin nem lehetett volna megkülönböztetni a barátot az ellenségtől. Július 22-én Kapisztrán a Száva és a Duna között fekvő földnyelvre vezette híveit. A tömeg gyalázni kezdte a túlparton táborozó ázsiai lovasságot. Ezt látva a várból kiszökött öt íjász, és elfoglalt a török balszárny közelében egy kis magaslatot. A törökök odaküldtek egy lovascsapatot, hogy elkergesse őket, az íjászok azonban megvédték a dombot. Harcolni akartak! A törökök újabb csapatokat küldtek ellenük, azonban nem tartották veszélyesnek a dombnál védekező csapatot. Kapisztrán ezt látva gyorsan átkelt a Száván, hogy visszaparancsolja a harcolókat, de alig ért partot, tömegesen borultak a lábához, és kérlelték, vezesse őket rohamra. Kapisztrán az isteni akaratot érezte e pillanatban, és rábólintott a kérésre. küzdelem alatt A törökök egyre közelebb jutottak a falakhoz. Időnként egy-egy rohammal is próbálkoztak, hogy a rombolt falszakaszt elfoglalják, vagy a védőket akadályozzák a törések kijavításában. Hunyadi János síremléke 2006. június 29., csütörtök Epilógus A halálos kór A török holttesteket többnyire a folyóba dobták. Sokan kutakodtak a csatatéren zsákmány után, sőt még az elesett törökök sírjait is kirabolták. Hamarosan újult erővel ütötte fel a fejét a pestis. Hunyadi augusztus 4-én kapta meg a halálos kórt. Zimonyba vitette magát, ahol Kapisztrán János egy héten keresztül ápolta és vigasztalta a lelkét. Mikor érezte a vég közeledését, magához kérette hű barátait Vitéz János váradi püspököt és sógorát, Szilágyi Mihályt, akik szomorú szívvel nézték, amint a törökverő hős örökre lehunyta szemét. Kapisztrán sem sokkal élte őt túl, október 23-án az újlaki ferences kolostorban 70 évesen meghalt. Önfeláldozás. Az egyik bástyán a törökök megvetették a lábukat, és az egyik termetes janicsár zászlót emelt a magasba. A látvány feltüzelte a törököket, és a védők tudták, hogy a zászló nem maradhat a bástyán. Dugovics Titusz, a Vas megyei vitéz rohant a zászlótartóra, de amikor megérezte, hogy nem bírhat vele, inkább átkarolta, és vele együtt a mélybe vetette magát. Török vereség Kapisztrán János magasra emelte keresztjét, és jelt adott a támadásra. A csapat tulajdonképpen átkarolta a török harcrendet, hiszen a Száva felől támadott, melyre a bal szárny támaszkodott. A nem várt irányból jövő, meglepetésszerű támadás pánikot keltett a törökök soraiban. Ekkor már Hunyadi is bekapcsolódott a harcba. Katonái a keresztesekkel együtt rohanták meg a sáncokat, lovassága pedig a szpáhikat kergette el. Amikor a szultán átlátta a helyzetet, úgy döntött, hogy testőrségével az előrenyomuló keresztesek hátába kerül és szétszórja őket. Hunyadi nem hagyta cserben Kapisztránt, hanem lovasságát harcba vezetve biztosította visszavonulásukat a sáncokba. Eközben Hunyadi gyalogosai a sáncokban talált kis űrméretű ágyúkat a rájuk támadó törökök ellen fordították. Fergeteges tüzükkel visszaszorították a török lovasság többszöri ismételt rohamát is. Szilágyi parancsára a vár nagy űrméretű ágyúi is lőtték a török lovasság csoportjait, hatalmas pusztítást okozva. A szultán háromszor indított rohamot a sáncok ellen, hasztalanul. Már csak lovasaiban bízott, akik akkor tértek vissza a portyázásból, de hiába. Ekkor maga is megsebesült, testőrei eszméletlen állapotban vitték hátra. Az est közeledtével a törökök táborukat visszahagyva megkezdték az elvonulást A vesztes. Július 23-án reggel az elhagyott török tábor képe fogadta a győzteseket A szultán serege ekkor már úton volt Szófia felé, ahol sikerült rendbe szedni a megvert hadat....ő, aki sok kürt és sok dob hangjának kíséretében nagyon is vidáman jött szomorúan, az éj csendjének leple alatt, gyalázatosan futott el" - írta II. Mohamed szultánról Thuróczy János krónikája. W/AV*V.VIV.V.V.V.V.