Bihari Napló, 2007. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

2007-02-06 / 30. szám

lmúlt 50 éves a megfigyelőállomás Az idei szokatlanul enyhe tél (legalábbis e sorok írásáig) a szokottnál is jobban ráirányította a figyel­met az időjárási előrejelzésekre. A mienket pedig az időjárás változásának székelyhídi megfigyelőire. Rencz Csaba Talán sokan nem is tudják, hogy Székelyhídon meteoroló­giai megfigyelőállomás műkö­dik, immár közel ötvenegy éve, 1956. április elsején kémlelték először az eget, s azt koránt­sem áprilisi tréfának szánták. A várost átszelő országútnak (mely a ma Petőfi Sándor ne­vét viselő főutcával azonos) ab­ban a kanyarjában kapaszko­dunk fel a „meteorológiába”, mely a benzinkút előtt téríti az autókat Kágya irányába. Klasszikusan (is) mérnek Máté Piroska szolgálatos me­teorológus mellett Mélán Zol­tán, az állomás vezetője foga­dott, és hogy sok szakértelem­mel és tapasztalattal alátá­masztott érdekességet fogunk megtudni, arra garancia volt, hogy egyikük sem tegnap kezd­te a szakmát: előbbi 25, utóbbi 40 esztendeje! Elöljáróban né­hány általános tudnivaló. Ro­mánia hét meteorológiai öve­zetre van osztva, zárójelben a központok: Bánát és Körösvidék (Temesvár), Észak-Erdély (Ko­lozsvár), Dél-Erdély (Szeben), Olténia (Craiova), Munténia (Bukarest), Moldva (Jászvásár) és Dobrudzsa (Konstanca). Me­gyénkben Nagyváradon, Vas­­kohszikláson, Pusztahollódon, Nagybáródon és Biharfüreden van még megfigyelő. Ma már a legtöbb helyen automatizál­ták a méréseket, a székelyhídi az egyik kivétel, ahol klasszi­kus méréseket is végeznek. Lássuk, melyek is ezek. Bagaméri torony... Óránként vizuálisan konsta­tálják, azaz egyszerűen szem­revételezik, hogy a szakmai szem­pontból nyolc részre osztott ég­bolt hányad részét borítják fel­hők, s hogy azok milyenek. A kívülállónak szinte megfogha­tatlan, honnan tudják, melyik fajta felhő milyen magasban van éppen, de azt is megálla­pítják, milyen jelenség vezetett kialakulásához, és milyen csa­padékot hordoz. Ugyancsak ó­­ránként jegyzik a látótávolsá­got. Amikor mi kívülállók azt mondjuk, hogy az orrunkig sem látunk, az az állomáson azt je­lenti, hogy a legközelebbi refe­renciapont, egy villanyégő, nem látszik. Amikor maximális a látótávolság, akkor nyugodtan énekelhetjük, hogy „A bagamé­ri torony, jaj, de messzire lát­szik”. S ez nem vicc, mert a legtávolabbi támpont valóban a bagaméri templomtorony, 20 kilométernyire! Máté Piroska és Mélán Zoltán régi „bútordarabok" a székelyhídi megfigyelőállomáson A szőke nőktől Greenwichig Mire jó egy női, eredeti szőke hajszál? Minek van a napsütésben égett szaga a heliográf körül? Az alábbiakban minden kiderül. Rencz Csaba Az óránként mért adatok sorá­ban található a szélirány és -sebesség. Ez már műszeres mé­rés, 10 méter magasságban ál­lítja be a szél önmaga a szélka­­kasszerű irányjelző alkotmányt, egy fémlap pedig egy skála e­­lőtt himbálózva a szélerősség­ről árulkodik. A levegő hőmér­sékletét 2 méter magasban, ter­mészetesen állandóan árnyék­ban mérik, három hőmérővel. Mivel manapság éjjel már nincs szolgálat (reggel 6-tól este 9-ig vannak ügyeletben, naponkén­ti váltásban, a harmadik mun­katárs Kulcsár Erzsébet), az éj­szakai minimum hőmérsék­letet olyan alkoholos hőmérővel mérik, mely a legalacsonyabb ponton megáll, reggel vissza kell rázni, mint egy lázmérőt. A talaj hőmérsékletét is mé­rik ugyanakkor, ami mindig nagyobb a levegőénél, mert a napsugarak előbb a talajt me­legítik fel, onnan sugárzik a hő a légtérbe. Napsugarak üveggömbben Régen a talaj mélységi hő­mérsékletét is mérték, az agro­meteorológia tartott rá igényt. Ma már, az agrárium hanyatlá­sával egyidejűleg, erre nincs igény. A levegő páratartalmát higrométer „figyeli”, aminek legfontosabb alkatrésze egy ere­deti női szőke hajszál, ez reagál ugyanis legjobban a változások­ra! Ez komoly, és nem szőke nős vicc... A heliográf ottjár­­tunkkor szerencsére „dolgo­zott”: a tömör üveggömb lencse­ként fókuszálja a napsugarakat egy bevonalkázott papírdarab­ra. Ahol a papír ki van égetve, abban az időben sütött a nap. A heliográfra a szó szoros ér­telmében igaz volt, hogy „égett a keze alatt a munka”. íme a megfigyelőállomás, mutatja Mélán Zoltán Hány az óra, Vekker úr? Mint már említettem, a legtöbb adatot óránként rögzítik. Na de hány óra­kor, és mennyi a különb­ség két székelyhídi idő­számítás között? Jó kér­dés, jobb, mint gondolnánk. Jelenleg a greenwichi idő számít a könyvelésben, de régebben három időszá­mítás szerint jegyeztek: a greenwichi mellett az or­szág hivatalos időszámí­tása szerint, és a székely­hídi helyi idő szerint is, mert ilyen is van! Ugyan­is az országon belül is több „időzóna” van, az ország keleti részét Székelyhíd 32 perc „késéssel” követi, a­­mikor például 12 óra 32 percet mutat az óránk or­szágszerte hivatalosan, a meteorológiai óra szerint az érmelléki kisvárosban akkor van pontban dél! A legjobb megfigyelők közé tartoznak Az időjárásra vonatkozó megfigyeléseket végeznek Székelyhídon, nem előrejelzéssel foglalkoz­nak. A sok-sok adat olyan áru, melyet a központ előrejelzések összeállításához elad. Rencz Csaba A megfigyelőállomás az északi szélesség 47 fok 21 percen, a ke­leti hosszúság 22 fok 06 percen és tengerszint felett 124,5 mé­terrel van. Az iroda, ahol beszél­getünk, kicsit lennebb, 112,8 méteren. Egy meteorológiai ál­lomáson egyszerűen nem meg­kerülhető a kérdés: milyen idő lesz holnap, a jövő héten, mitől enyhe a tél? Megfigyeléseket végeznek, nem előrejelzéseket készítenek, jön a válasz. Az adatokat, melyeket áruként ke­zelnek, és nem hozzáférhetőek, Temesvárra továbbítják, ott készül az előrejelzés, a többi, a központhoz érkezett adat tér­képre vetítése után. Az emlí­tett adattovábbítás is érdekes. Ma már mobiltelefonon keresz­tül történik sms-ben. Én csak jelek és számok tömkelegét lát­tam, az értő szemnek (számító­gépnek) ezek beszédes kódok, melyeken egyébként a meteo­rológusok a világ bármely pont­ján ugyanazt értik. A gép „visszaszólhat" Régen vezetékes telefonon je­lentettek, kapcsoláskor előnyt élveztek a telefonközpontokban, hasonlóan például a rendőrség­hez vagy a katasztrófavédelem­hez. Visszatérve az előrejelzés­hez, a szakemberek szerint Ro­mánia nemzetközi összehason­lításban meteorológiai állomá­sok tekintetében jól lefedett. Az előrejelzések általában jók, per­sze a távolabbra szólóknál na­gyobb a hibalehetőség. Apropó, hibalehetőség. Az sms-ek írá­sakor is elég egy pillanatnyi fi­gyelmetlenség, s a számítógép „visszaszól”, hogy az adat értel­mezhetetlen. Ez pedig hibapon­tot jelent. Az ország mintegy 150 megfigyelőállomása között a székelyhídi pontosság tekinte­tében állandó tagja az első 10 me­zőnyének, ezért joggal lehetünk büszkék „időfürkészeinkre”! Régen a talajban is mértek, ma már csak a felszínen 2007. február 6., kedd Ke perben Csapadék. A csapadékot pofon­egyszerűen mérik: megnézik, mennyi esett. Azt viszont tudták-e, hogy a repülőgépek utáni kondenzcsík tulajdonképpen felhő? A repü­lőgépek által kibocsátott égéstermékre azon­nal lecsapódik a pára, ezt látjuk a magasban, a „vasmadarak" mögött az égbolton. Műszerrel. Amit nem lehet vizuáli­san, azaz ránézéssel mérni, arra ott vannak a műszerek. Az állomás történetében a leg­hidegebbet 1984. január 14-én mérték, -26,6 Celsius-fokot, a legmelegebbet pedig 1961. augusztus 11-én, +40,3 Celsius-fokot. A leg­alacsonyabb maximumot, +31,2 fokot 1980 nyarán, július 16-án, a legenyhébb minimu­mot, -9,7 fokot 1994 telén, december 4-én mérték. Heliográf. A meteorológiai állomás műszereit „tanulva" az volt az érzésem, mint­­­­ha a legendás Öveges professzor egykori té­vés fizikaóráján lettem volna. Képünkön a he­liográf: egyszerű és nagyszerű. Távolban. A legtávolabbi referen­ciapont a bagaméri torony, a látótávolság peremén. A székelyhídi megfigyelőállomás nem véletlenül van ott, ahol van, a dombvidék és az alföld határán, időjárási „útkereszteződés­nél”. Az uralkodó szélirány a dél-délnyugat­­nyugati.

Next