Fáklya, 1948. február (3. évfolyam, 28-50. szám)

1948-02-04 / 28. szám

Mm az ® rM, exportra készíti a dézsa A MÓCVIDÉKEN tengerit ad cserébe az átvevő — az ÁLLAM, nem kel­ l a máénak !— Csubere: Csu-u-berd v A kézi hosszússőrtt, m­okánylo­­vacsk­a egykedvűen kocog. Apró patája kopog a cement­, csattog a b köves­, huppan a sáros ütem. Zö­­­eg a szekér, a saroglyán szárad k széna, nyűg a sok egymásba és, egymásra rakott dézsa:­­ — Csnbere! Csm-u-ber'l ft A.Ken­dérből szőtt tetősatorEa' előkap a szél, átá­t tartja, az eső, Orróra tűzi a nap. Falvak, váro­­sok máradoznak eil meHetre. Né­­lek gy.egy _ vásár, hetipiac-nap negálnak. Árulnak, vásárolnak, o­sztál­kodnak, etetnek, aztán tó­rán­­ megy a magános,, vagy kara­­ládba tömörült békés fogat. Időnk­ént sovány, borostás axc bukkant­­ a ponyva alól.. Hangja is ko­ ►ott: 1 ; p — Csubere! Csu-u-Ber't A VASKÓK KÖRNYÉKI ÍV MÖCOK fob’ól élnek, Hogy 'dézsát' 'c­sinál 1- #*• Már apjuk is dézsakószitő «volt. Nagyapjuk is. Apáról fiúra Káli qz a mesterség s Arisen­, Ma­­ft alak, Felsökeresztur, Sál est, e­tb. felségek több ezer lakójának nincs­­ más kereseti forrása. A hó­ fődte Botosok oldalán csak, arasznyi a RtEd. Itt még a kaszálóVüs gyen­­ge. Ha egész nap suhog a penge sam vág le többet egy hátra való­­nJk.T. A völgyekben van egy kevés 3«án­tásnak való, terem benne kö­­tgunyi krumpli, mázsányi tengeri. P s. mindenkinek­. Pedig a szaporák. 5—6 gyerek maj­­a puliszkát házankint, Kell !. Sóra, lisztre, így aztán ne­nnek az erdőnek ... NEGREA TEODOR y r FÉSZKE, Ecarfeoara is itt fekszik a hava­­sokban, nyolcszáz más családéval. IJatiueba veszik meg a fát az ál­lamtól. Ilyenkor kijön egy mérnök lén kiméri az irtást. Nyolcszáz eu­­mifenyő dől ki recsegve,ropogva. jHorkol a fűrész, ahogy aprózzák fű asszonnyal a törzset. A na­­gyobb gyerekek az ágakat nyesik, hordják csomóba. A levegő illa­­kos. A kezük gyantás. Suhog a bánd, hasad a tönk. Keresztbe rak­nák egymáson a dongát, hadd száz 12 ÉVES VOLT Baa&or önállóan elkészítette az etaö sajtárt. Azelőtt csak segített apjának. Még azelőttt a juhokat 63 kecskét (3 phisz 1) őrizte, ame­­lyik a tejet, túrót, sajtot szolgál, fik a hét tag­ú családnak, az ,,ize­ 8itő“.ket adták a puliszkához, né­hán­y a gyapjút, amelyet anyjuk fest, szőtt, varrt és adott rájuk.­­ A szerszámokat már születésétől fogva ismerte. Ezek voltak játé­­kai, ha az apja után volt. Most ezek a „kenyér“­adói. A balta, a a simító, a gyalu segíti, hogy el­készítse a szekérre való 80—100 dézsát, sajtárt, mosókát, túrósbög­­rét, stb-it, amit aztán egymásba rak, tucatot és elindul vele lovacs­kával vagy szekéren a hat hetes útra, le a Bánátba, az ókirályság­­ba, vagy a szilágyságba. ÍRNI, OLVASNI NEM TU­­DOTT 17 éves korába, de az ország nagy részét már ismerte. Host 26 éves és élete felét az országúton élte le. Na meg két és fél esztendőt a katonaságnál, mert ha egyébért nem is, ezért felkereste a tisztelt Állam, hogy szolgálja a trónt. A mócvidékre későre érkeznek el a hírek. Nem is csinálnak nagy felhajtást belőle. — Nincs király, — tért haza egy nap az egyik­­ trónjáról. Nem lett kevesebbjük, mint amennyi azelőtt volt, — Köz­­társaság vagyunk, — mondta to­vább. Ők ezt is szó nélkül fogad­ták. „TENTY-T OSZT A KOR­MÁNY De akkor már felkapták fejü­ket, mikor megtudták, hogy Lun­­kára tengerit osztanak, dézsáju­kért cserélik be, s hogy ezután már h­a nem akarják, nem kell fél­­életüket a családtól messze eltöl­­teniök, hogy a cserénél ők' járnak jobban, hát megeredt' a­ nyelvük. Láza,­­abban készült an, áru, fino­mabbá gyalulták az oldalát, meg­pakolták szekereiket és izgatottan indultak útnak.. Negrea Teodor Panica Filimon és Poian Gligor szekereihez csat­­lakozott. Másfél nap múlva kifog­ták állataikat a lunkai fürészgyár udvarán, ahol az újonnan­­ beren­dezett raktárak vannak. Kipakol­ták szép sorba portékájukat, jött az átvevő, megnézte a minőséget egymás kezébe csaptak, megkötöt­ték a cserét. NÉGY NAP MÚLVA már hazafelé zörgött szekerük. — Jó vásárt csináltunk, — mondo­gatták. — Máskor két hónapi bo­lyongás után sem szedtünk össze 5 mázsa tengerit. Igazuk van a kommunistáknak, hogy a köztár­­saság minden dolgozó hazája, s ha a többi mondásuk is megvaló­­sul, jövőre már a mócvidéknek is jut a puliszka mellett kenyér és mindaz ami a munkásoknak saját hazájukban jár. A mócvidéki cserekereskedelmet még a Kommunista Párt kezdemé­­nyezte, hogy segítsen a nehéz hely­zetbe került hegylakókon. A kez­deményezés nem csak, hogy bel­­vált, de hatalmas lelkesedést viL­tett ki az eddig teljesen­ elhanya­golt vidék lakosai között. Egymás után kocognak be Lunkára, ahol a raktárak fel vannak állítva, megrakott szekerek és eddig 4 és fél vagon tengeri ellenében 7 va­gon dézsa gyűlt össze. Természetesen ez még a kezdet kezdete. A kormánynak további céljai vannak a Mócvidékkel, áru­­jából exportot terveznek és lakói ezáltal nem csak gazdasági, hanem­ kulturális téren is hatalmas lépé­seket tesznek előre. Hornyák József, és életét az országúton töltenie fűrész, a forró, a­­ véső, a vájókés. A R. K. P. rendezésében H­átya­l a REDOUT összes helyiségeiben. Utána táns raggerig Kétéves a magyar köztársaság A magyar köztársaság kikiáltá­­sának második évfordulója alkal­mából vasárnap este fényes kül­sőségek között díszelőadást ren­deztek Budapesten az Operaház­ban. A díszelőadáson részt vett Tildy Zoltán köztársasági elnök, Dinnyés Lajos miniszterelnök, Rá­kosi Mátyás és Szakasits Árpád miniszterelnökhelyettesek, Nagy Imre, az országgyűlés elnöke, va­lamint a magyar kormány többi tagja. Megjelentek a Budapes­­ten tartózkodó lengyel kormány, küldöttség tagjai és a budapesti diplomáciai kar képviselői igen nagy számban. Szakasits Árpád miniszterelnök­­helyettes mondott ünnepi beszé­­det. Méltatta az első magyar köz­társaságot, a Kossuth- és Petőfi­­vezette szabadságharc köztársa­­ságát. Ennek a köztársaságnak bukását a nagybirtokosok és tő­kések hét évtizedes önkényuralma követte. Az elnyomás és önkény évtizedeiben a magyar munkás­­osztály ápolta legközvetlenebben a szabadság, függetlenség és köz­társaság gondolatát. Szakasits ezután az 1918-as ok­­tóber forradalomról és a 19-es magyar népköztársaságról be­szélt. — Idegen országok tőkései­nek zsoldjában­ álló seregek és Horthy bandája buktatta meg a magyar népköztársaságot, hogy Magyarországot az anti­­kom­munista nemzetközi össze­­esküvés előretolt bástyájává építhessék ki. — A harmadik magyar köz­­társaság Kossuth szellemében szabaddá tette az utat a dunna- völgyi népekkel való barátság felé. Amíg a nemzetközi impe­ Tian­sták háborrús dollár- és atomdiplomáciával fenyegetik a világot, addig a magyar do­­­fi­ozók a dunavölgyi népekkel testvéri egyetértésben építik a béke és szabadság világát. Vasárnap este az elnöki palotá­ban Titay Zoltán elnök fo­gana­o­ rendezett, ahol többek között megjelentek a kormány és diplo­máciai testület tagjai. SVERNIK ÉS PUSKIN ÜDVÖZLŐ TÁVIRATA TILDYHEZ. Svernik, a Szovjet Legfelsőbb Tanács elnöke. Puskin követ út­ján az alábbi üdvözlő táviratot küldte Tildy Zoltán köztársasági elnöknek: Kérem Elnök Úr, fogadj­a üdvözletemet és legjobb kíván­­ságaimat a Magyar Köztársa­­ság kikiáltásának második év­­fordulója alkalmából. N. Sver­­nik:“ Puskin követ az alábbi levél­ben üdvözölte Tildy Zoltán köz­­társasági elnököt: A magyar köztársaság ki­kiáltásának második évforduló­­ján fogadja üdvö­ztetemet és legjobb kívánságam­­at. Kívánok Önnek személyesen és a ma­­gyar népnek gyümölcsöző m­un­­kát a magyar demokrácia to­vábbi boldogulásának üdvére. Felha­sználom ezt az alkalmat, hogy önt Elnök Úr, mély tisz­­tememről biztosítsam. ( G. M. PUSKIN. Hasonló szövegű levelet inté­­zett Puskin követ Dinnyés Lajos minszterelnökhöz. TITO ÜDVÖZLŐ TÁVIRATA DINNYÉS MINISZTER­­ELNÖKHÖZ. Tito tábornagy, a jugoszláv népköztársaság miniszterelnöke, az alábbi táviratot intézte Din­­­nyés Lajos miniszterelnökhöz: Miniszterelnök Úr! A magyar köztársaság kihir­­detésének évfordulója alkalmá­­ból engedje meg, Miniszterelnök Úr, hogy önt és önön kérést,­tűi a magyar népet a jugo­­szláv kormány és nép nevében a legszívélyesebben üdvözöl­jem. Sok­ sikert kívánok az út­­ magyar demokratikus köztár­­­­sas­ág kiépítésének és megszi­­­­lárdításának munkájában, lO.SiP. JjRGJl JiXCL J Aktuális interjú a TÖRVÉNYSZÉK FOLYOSÓJÁVAL A Törvényszék folyosója, az el­­ítélésükre várakozó bűnözők vá­róterme, egyes „portyázó“ ügyvé­dek vadászterülete, a kijárók el­áorádója, a vádlottakkal való til­tott beszélgetések színhelye. Itt lő­­vetnek egymás felé fürkésző pil­lantásokat tisztes távolságból­­ válni szándékozó házastársak, itt szerzik meg az „anyagot“ a tör­vényszéki tudósítók, itt sétálgat, nemk karonfogva a bűnös lelkek felcserei, az ügyvédek az ideges­­kedő szabotőrökkel. Itt adják meg az utolsó „jogi tanácsaikat” a vé­dekezésre vonatkozóan, itt oktat­ják ki a mentő tanukat, hogy mit is láttak saját szemükkel, mit is hatottak ,,saját füleikkel“. A Tör­vényszék folyosójának lelke van, de lelkét nem mindenki érti meg. Sokak­ számára oktalan, buta do­lognak tűnik a nagy sürgés,forgás, de aki be tud hatolni a Törvény­szék folyosójának rejtelmeibe, az megérti mindazt, ami­ benne tör­­ténik. A Törvényszék folyosója­ ön mindent lát, mindent hall. Többet tud a bírónál, az ügyésznél és még talán az ügyvédnél is. Bölcs, mint azok, akik­ az igazságügyi refor­­mot készítették, részrehajlás nélküli mint a tárgyaló­terem őre, titokza­tos mint az Elnök az itéletkihir­­detés előtt, — bókoltunk hízelegve a Törvényszék folyosójának, mi­kor felkerestük, hogy nyilatkozzon a „Fáklya“ számára tapasztala­tairól. — A „Fáklya" szám­ára? – me­­rergett egy pár pillanatig rigon­­dolk­ozva kérésünkön a Törvény­szék folyosója. Ó igen, nagyon szí­vesek­. Egyébként is kedves fiatal barátom, — és itt megveregette vállamat —, a legjobb pillanatba jött, kitűnő hangulatban vagyok, akár verebet is lehetne most fo­gatni velem! S szarvai igazolására a nyitott ablakon be is röppent egy filligrán veréb és szemtelenül letelepedett a villanyvezetéken, ho­lott nem is kapott idézést. — S minek köszönhető pompás hangulata? — érdeklődünk udva­riasan. — Főnökömnek, a gy­önyörűsé­­ges Justitiának nem csak­ a sze­mét, de kezét, lábát is lekötötték. De közeledik március idusa és Justitia golgotájának vége — sut­togta izgalmasan a Törvényszék folyosója­— Most meséljen valamit élmé­­nyeiből — kérleltük­— Kérésének, habár még be nem gyógyult sebeket szaggat fel, mé­gis eleget teszek. Ezelőtt egy pár évvel — kezdte elgondolkozva A Törvényszék folyosója­ •—, gyakran­ kopogtak kőtestemen meghinzett kinézésű, munkás emberek, ifjúkat érző szivem hangosabban döbben­totta lépteiket vissza. Nagyon, ér­tékes emberek lehettek, mert erős fedezet hozzá-vitte őket. Nem állha­tott szóba sem­ki velük. Ih­ snkor <J tárgyalóterem megtelt részvéte fáradt, de bátor tekintetű fér­fit Ja­kai és asszonyokkal, akik biztotí tekintetüket vetették a vádlott­­k felé: testvérek voltak valamen­­­nyien a kizsákmányolt murikc­a, élet, szenvedéseiben, ügy hltéák őket. Kommunisták­ és a röppenti szigorúság nem­­ engedett fel égi ■ pillanatra sem irántiak. — Ma egészem más látványossá­gok sarkílják életemet —­­folyta­t visszaemlékezései­t —, gyakran lá­tok jóltáplált, elegánsan ötvözö­tt úriembereket, ak­ik ugyan gyengi fedezettel jönnek, ellenben mind »­ki korlátlanul beszélgethet is ve­ Ú ártárgyalás szüneteiben. Sonkái kenyeret falatoznak, minden ism­e­rősük, barátjuk részvéttel érdek­e­dik hogylétük felől és az iránt hogy nincs-e valami panaszuk a bánásmód ellen. Az elegáns uric­m­berekét aztán gratulációk fogad­ják, amikor kijönnek a ’tárgyé JÁ teremből­­ és a j gy­enges fedezet is el­tik,ük meUőiUk, hangomn és vic­celődve távoznak — felmentettél őket. Ezeket az elegáns úriembere­ket úgy, hívják, hogy szabotőrik De vétkükre a bíróság ritkán­­ látta meg a megfelelő paragrafust A törvényszéki folyosó meg­­í self arculata egy pillanatra felé a ratt, — Azt hiszem, szólt, a hely­e rövidesen merőben megváltozik Már nem hallani: ügyvéd ur köt­nyörgöm, húzza csak ügyemet... S’ az ügyvéd ural: húzták az ügyet mint a brazíliai gumit. Ma inkább ezeket hallom: Ügyvéd ur a pénz nem számít, csak minél hamara­­b tüzessé­k a tárgyalást. S mostaná­­ban nem egyszer fordul elő, hogy este kilenc óráig is tárgyalnak. Nem forognak fém „pergázt­” akadályok. Ma megfelebbezni egy ítéletet, kész baklövés. — S mivel magyarázza ezt a hirtelen fordulatot, kedves tör­­vényszéki folyosó? — Mostanában sokat rebesgetnek valami népi bírókról... A Törvényszék folyosóján hevíz szélroham söpört végig. A sza­botőrök megreszkettek. Az igaz­­ságügyi reform előszele fújt... Lantos Imre. Régi páriújságokat könyve­kér? kiadványokat ker­es a Munkáspárt munkásmozgalom történetév­el foglalkozó tanulmányra, vagy könyvre. Kérjük azokat az elvtársiaka­­t, akik tud­nak ilyen anyagról, ér­tesítsék erről a Megyefi Politi­kai Nevelési Osztály­­ tanulm­án­példányaira. 2. Bármilyen biharmegyei, ro­nyi körjít (Studiii). 21-es ezoto­­mániai vagy magyarországi­­ A Román Munkáspárt bihar­­megyei szervezetének, szüksége van a következő doklimentáris anyagokra: 1. A nagyváradi Munkás Új­ság 1885—1913-es évfolyambeli ■kától a „OASIHO“-ban Elvarázsolt k­astély Hatalmas szovjet színes mmffiüm.

Next