Fáklya, 1948. április (3. évfolyam, 76-100. szám)

1948-04-01 / 76. szám

A SZOCIALIZMUS ORSZÁGÁBÓL M boni rőmai tehén így szól a síremlék ünnepélyes felirata: „Itt élt és áldozta életét ez emberiségnek Sági, Petergie Prospect. Övé minden tiszteletünk. Ninc nagyobb boldogság, mint az a tudat, hogy az emb­e­riség szolgálatában állottál, hogy munkádat megbe­csü­li a társadalom. Emeld meg kalapod, vándor, a hatalmas emlékmű előtt, és hajolj meg, valahányszo Sagis Petergie Prospect nemes nevét említik. Ha pedig Sagis valamelyik sarjával találkozol, ne sajnál érte ezer dollárt adni: remek üzletet csinálsz­’ De ki ez a Sagis Petergie Prospect? Egy tehén. Igazi, hiteles tehén, saját, hamisí­tatlan szarvakkal. Ez a te­hén állott egész életében az emberiség szolgálatában, utódait pedig tényleg ezer dollárjával árusítják. Hatal­mas síremléket emeltek neki az Egyesült Államok­ban, a feliratokon keresztül az egész népet szólítva fel arra, hogy szolgálják ők is az amerikai érdekeket, mint ő. Ezzel szemben sehol egy sszó arról, aki ezt a remek­­ tehénpéldányt kitenyész­­ítette és felnevelte. Mit is t számít egy egyszerű d­olgo­­­zó neve a dollár birodalmá­éban? ... Mikor a Kostroma-falubeli Koravarvo-rovdhciben érkeztem, ezenital érdeklődtem, van-e itt­­ valamilyen emlékmű, mert tud­tam, hegy­esen a tanyán nagy dolgok történtek. Az irodájában százéval hevernek a Szovjetunió minden sarkából érkezett levetek, melyben parasztok, diákok, tu­dósok imák a legnagyobb tiszte­let hangján Stanislas Steiman­­® sk. a volt béresnek, aki most az állattenyésztés terén elért hallat­lán sikerei révén képviselő lett, » Sztüin-rerui tulajdonosa, tucat­nyi tudományos intézet tagja. És mireen Te­’é­lv'n tanácsot, utasí­­tárt kérnek S’efmantól, »ki 2C írvt odaadó, újszerű munkával és kisch­efezéssel kitenyésztet­e a Mostrom»- tehenet, mely páratlan «* egész világán. hogy csak egy «zámszerfE pé­­dát adjunk: Észak­­•amsvíkában „ví­égbajnok" lett egy febér, v»pig kit fy »lati 15.600 Iker tejet »döfi; Kare­­v»rvr> sr.vclczbort a „Posztosni­­es H.“ r ív­'l-m évben 16.262 litert. Hogyan jutott el Stefman Idáig? Kateiésaln­'k, étte­leinek erak egyikét említjük tiszterecé­­­bec meg: bz ő ötlete volt például az, hogy « teheneket hidegben keil emder, így röviden, ha nem 'teájuk, hány vétetlen és mennyi !­gaTeri verri'e Steimant Máig, fel sem foghatjuk, miyen jelen­tős újítás volt ez. Az újítás kö­vetkezményeiből elég ha kettőt tudunk: az első az volt, hogy mi­kor a tudósok, más tenyésztők, megtudták, h­gy Steiman képes mínusz 17 fokos hidegben ellet­ni, harbir kegyetlenkedésnek ne­vezték az­e­járást és felszólítot­­ták Stefmant, fekítd­ ön g mínusz 22-ben « havon; a második pedig az, hogy míg addig a szovb­oz­­ban (de más szcvb­­ozokban is) majdnem minden második új­szülött borjú három napon be­lül elpusztult és az öregebb szarvasmarhák is rettenetes ará­nyokban pusztultak, addig sz­ó módszerrel elletett és nevelt bor­jak mind megéltek és többet az egére telepen nem fordult elő fertőző betegség az állatállo­­mányban. Aki ismeri ez állatte­nyésztők tenger baját, ez tudja, hogy ez valóságos forradalom az él­ettenyésztés terén. A tehenek állatában SS—141 fatek számára. 1 évig élnek. De Steiman szovb­o­­s­zában most 1g éve* a* ,,Opa<­­Intea" (éhen, most ellik 15-ötezer ) és ebben az évben fogja százez­redik liter fejét leadni. A Fe­hér tehén*­ meg éppen 20 éve*. A telepen nincs 500 kilónál szön­­nyebb tehén, a „Sfanga" 1170 Wfó és tucatnyi tehénnek méter kerületű egy tőgye. S nehogy az t f­iggjük, h­ogy ez t a csodálatos marhafajtát Steiman valami híre* siementhallból ne­vezte: közönséges cross falusi te­henekből. De két évtized figyel­mes munkájával keresztezte a legalkalmasabb példányokat, keres­te ki minden tehén »sémára neki alkalmas takarmány!, (ahogy ero herei mondják, Steiman minden tehénnek külön menet 8<L.) és ma minden évben fenyéssiék százai utasnak le hozzá, hogy megtanítják metódusait. így állít emlékművet a Szovjet. Persze ez emberek és nem az ál- © CIRKIJ A MEGTEREMTŐJi Maxim Gorkij a munkásiroda­­lom első képviselője. Maxim Gorkijig a világirodalom törté­nelme nem ismerte a forradalmi proletáriátus irodalmét. Az Iro­dalom előtte is foglalkozott mun­kásokkal, azonban ez csupán a kívülálló érdeklődése volt, felü­leten mozgott és főképpen nem a munkásosztály szemléletét tük­­rözte. Maxim Gorkij művészete halal más anyagi erővé változik át, mely hatalmas tömegeket képes megmozgatni és irányítani. Gor­kijnak sikerült írásművészete se­gítségével a társadalom legszéle­sebb tömegeibe, a dogozók so­raiba beférkőzni. Mint ahogy Marx és Enges el­sőknek fedezték fel a társadalom­fejlődés törvényeit, Maxim Gor­kijnak hasonlóképpen sikerült Marx, Engels, Lenin és Sztálin tanításaival felfegyverkezve be­bizonyítani, hogy a munkásosz­tály képes saját művészetét, iro­dalmát megteremteni, mely a vi­lág legfejlettebb, legelőrehaladot­tabb irodalma. Maxim Gorkij irodalmi felfo­gása az, hogy az író feladata nemcsak visszaadni az ember életét, hanem részt kell vegyen az emberiség és a világ átalakí­tásában is. Ezt a felfogást Gorkij a gyakorlatban is átültette mű­veiben. Gorkij elhagyja a polgári kri­tikai realizmust és a polgárság passzív roman­ti­izmusát és egy újfajta realizmust teremt, a szo­ciálisa realizmust, melyben az emberi élet realista megrajzolá­sának mesteri volta harmoniku­­san összefonódik a cselekvő, her­ces, romantikus lendülettel, mely új utakat nyit, irányt mutat. ,Az Anya­ című regénye első megnyilvánulása a szocialista realizmusnak és ez a regény a világ minden részében a dolgo­zók egyik legolvasottabb könyve. Ezért Maxim Gorkij a világ­­irodalomban az élharcos szere­pét töltl be, aki egy új irodal­mat teremtett meg. Gorkij a forradalmi munkás­­kultúra figyelmes és szenvedé­lyes tanítója, irányítója volt. Fel­ügyelete és támogatása mellett nőttek ki a szovjet irodalom első nagy írói, Gladcov, Vsevolod Ivanov, Leonid Leonov és mások és ugyanakkor ugyancsak Gorkij a Szovjetunió, vagy a nyugati országok, a munkásosztály új kultúrájának megteremtésére irá­nyuló megmozdulások központjá­ban állott. A szovjet írók legjobb képvi­selőinek; ;l Nvagat­ ‘leghíresebb íróinál­, mint ST. Barbusse, Ro­main Rolland, Thomae és Hein­rich Vann, Wells, Dreiser nyi­latkozatai úgy mutatják meg Gorkijt, mint­ századunk haladó szellemű irodalmának titáni tá­mogatóját és bátorítóját. Gorkij az első írók között van, aki leleplezi a polgári ,,l‘art pour l‘art“ jelszavát, az önmagáért való művészet veszélyét. A ha­ladó polgári kultúra káros beha­tása elleni harcában, Gorkij vis­­­szaveri Nicíadhe és Schipenhauer filozófiáját és etikáját, rámutat­va ennek a felbomllási folyamat­nak a társadalmi gyökereire is. A „Klim Szamghin élet“ c. befeje­zetlen regénysorozatában megvi­lágítja­ a polgári értelmiség le­­züllését.. Gorkij művészi rajzát adja­­ a polgári értelmiség alak­jának, aki a társadalmi fejlődés növekvő erejével szemben, a pol­gári társadalom elkerülhetetlen összeomlása láttán, a közönyt, az emberektől és a társadalmi té­nyektől való elidegenü­lést prédi­kálja. Maxim Gorkij a világ értelmi­ségeinek fasisztaellenes­ harcának kezdeményezője volt és az írók nemzetközi kongresszusain a fa­sisztaellenes harc elvi álláspont­ját hirdette. Gorkij életét a munkásosztály kultúrájának fejlesztésére, az embernek ember által való ki­­zsákmányolása minden megnyi­latkozása elleni harcnak szen­telte. Az em­beriség e halhatatlan ti­tánjának alkotása bizonyítja, hogy mennyire helytállóak vol­tak V. M. Molotov szavai, me­lyet Gorkij temetése alkalmával mondott: „Lenin halála után a Gorkij elvesztése a legsúlyosabb veszteség, ami országunkat és az egész emberiségét éri.“ A mai szovjet irodalom, me­lyet Gorkij nevelt és tanított, méltó továbbfolytatója annak a harcnak, amit ez folytatott a ha­ladó szellemű kultúráért. Mit olvas a szovjet ifjúság és a szovjet gyermek A 20. századot a gyermeke 1­ századának nevezik. Sehol sem olyan igaz ez, mint a Szovjet­unióban. A szovjet gyermek sajtó , igen gazdag és akárcsak: a felnőtteké, úgyszólván specializálódott. Az ifjaknak nagy központi napilap­ja van, a Komszomolszkaja Prav­­da, amely az ország egyik leg­számottevőbb sajtóorgánuma. A pionerek szervezetének országos lapja a hetenként. kétjyeer megje­lenő színes nyomású •Pionirszká­­ja Pravda. A. Si­n­­éné sajátos laptípus. Illusztrált mélynyomáson revü, amely a most felnövő nemzedék életét tükrözi képekben, versek­ben és krónikákban. A kisebbek lapja a Vózsátij,a Pionír és a Druzsnic Rebjáta.­­A színjátszó és művészcsoportok „szaklapja“ a Zatenik. Az egé­szen kicsinyek lapja „ Murzi’ka. A felsoroltakon kívül még szá­mos folyóirat szolgálja a szovjet ifjúság nevelését és szórakozta­tását. N­­agyozi­etetlenek (Transilvania mozgó) Borig Gorbatov ugyanilyen című­ regényéből készült a szovjet filmművészet egyik legújabb remekműve. A Nagy Honvédő Háború kiapadha­tatlan téma forrása a szovjet­ művészetnek. A háború, mely hatalmas gazdasági, erkölcsi megpróbáltatást jelentett a szovjet nép számára, a hősies­ség, hazaszeretet számtalan felbecsülhetetlen példáját ad­ta. Több szovjet film mutatta már ezt, azonban minden újabb film újat hoz s eddig ismeretlen mélységeket tár fel számunkra. A film eseményeinek köz­pontjában egy kis város mun­­káscsaládja áll és a család­nak a német megszállásokkal szembeni magatartását m­u­tatja be. A nagyapa joneou mester­ megtagadja, hogy munkájával segítse a hitle­ristákat. A minden kizsákmá­nyolástól felszabadult mun­kás öntudatos harcát mutatja a kizsákmányolás újbóli be­vezetése ellen. Az egész csa­lád hasonló izzó gyűlöletét mutatja a film, amely küldö­nösen kiemelkedik, amikor az egyik fiú visszatér a német fogságból. Az apa határtalan megvetést érez fia iránt, mert az fegyverrel a kézben megadta magát az ellenség­nek. A család többi tagjai mint a hitleristák leverésének szentelik életüket. A film nagyságát az az életh­űség adja meg, amivel azt a hősiességet, hazaszerete­tet tükrözi. Ezek az érzések nem a nacionalizmus üres frázisaira épülnek, hanem a szocialista társadalom fölé­nyére. Azok, akik egyszer megismerték a szocialista tár­­sadalom életformáját, n­em hajlandók ezt mással felcse­­­rélni , ezért életüket is ké­szek feláldozni. A szovjet­munkás nem hajlandó a né­metek számára újjáépíteni a lebombázott gyárat, még ha­lállal való fenyegetés ellenét­­e sem, de a hitlerista szu­rony árnyékában már arról álmodozik, hogyan fogja új­jáépíteni a gyárat, majd ha a szovjethatalom visszatér. A szovjet paraszt, aki megismer­­te a kolhoz előnyeit, nem hajlandó a hitleristák által felajánlott földet­ elfogadni. A kolhoz által biztosított anyagi jólét, arra ösztönzi, hogy a kolhozt illegálisan fenntartsa és életet veszély­ez­tet­ésével is támogassa a par­­tizánokat, akkor, amikor a német megszállók előnyöket kínálnak fel neki. Ezt csak egy új idealzmustól áthatott nép teheti meg, mint a szov­­jet nép. A „Legyőzhete­lenek“ a realista filmművészet egyik­­kimagasló terméke. A film alakjai hús és vérből való emberek, akik emberi eré­nyekkel és gyöngeségekkel rendelkeznek. A film rende­­zője és a szcenárium társszer­zője épen azzal hangsúlyozza ki a szereplők nagyságát, hogy emberi érzéseiket, gyön­­gédségü­ket is megmutatja. — Egyik szembetűnő példája pn­­nek az az jelenet, amikor partizán fiától megtudja, hogy leánya is a partizánok­kal együttműködik. Büszke­ség és meghatottság lesz úr­rá az öregen, de ugyanakkor a bosszúság is, mert őt nem avatták be ebbe és ezért ki­tör: „de azért jól elverem a leányt, ha hazamegyek A film egyesíti a mély esz­­m­ei tartalmat a megvalósítás tökéletességével, felejthetetlen élményt jelent mindenki szá­mára és meggyőző erővel hir­deti a szocialista társadalom és a szovjetemben magas er­kölcsi színvonalát. (­—ács)

Next