Fáklya, 1948. július (3. évfolyam, 148-174. szám)

1948-07-01 / 148. szám

A A m Közlemény a Kommunista Pártok Tájékoztató Irodájának tanácskozásáról A Téjékoífteiő Iroda, melyet a következő pártok képviselői alkotnak: Bolgár Manké» (Kommunista) Párt T­ Kosszov és V. Cservenkov elvtársak; Román Munkáspárt Gheorghe Gheorghiu Def. y. Luca és Ana Pauker elvtársak; Magyar Dols °*ok Pártja Rákosi M., Farkas M. és Gerő E­­llvtársak; Lengyel Munkás­­pár; 1. Bermann és A.Zavedski elvtársak; a Szovjetunió Kom­­munist* Ilvo’sasik) Pártja A. Zsdenov, G. Ma’er­kov és M. Szusz­lev elvtársak; Francia Kommunis;» Párt J. Dud­o* és E. Fajon elvtársak; Csehszlovák Kommunista Párt R. S'snsky V. Sirofcy, P. Gemínder és C. Baresch elvtársak; Olasz Kommunista Párt P. Togtlatti és P. Secchia elvtársak június hó második felében tanácskozást tartók Romániában. A Tájékoztató Iroda „ Jugosz­áviai Kommunista Pártban fenn­álő helyzet kérdését tárgyalta és egyíi’nyulag határozatot taga­dott el ebben a kérdésben. Nagyvárad, 1948. július 1, csütörtök. III. évfolyam 148. szám. filézi proletárral egyesüljetek! A ROMÁN MUNKÁSPÁRT BIHAR MEGYEI NAPILAPJA I Ára 4 lei | Taxa postalá plátitá in numerar conf. aprob. Dir. G.*le PTT. No 214.­2iml A Tájékoztató^Krora Határosaid a Jugoszláviai Kommunista Pártban fennálló helyzetről 1 M Py Tájékoztató Iroda, melyet a Bolgár Munkás (Kommunista) Párt, a Román Munkáspárt, a Magyar Kolhozok Pártja, a Lengyel Munkáspárt, a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja, a Francia Kommunista Párt, a Csehszlovák Kom­munista Párt és az Olasz Kommunista Párt képviselői alkotnak, megtárgyalta a Jugoszláviai Kommunista Pártban fennálló helyzet kérdését és megállapította, hogy a Jugoszláviai Kommunista Párt képviselői megtagadták, hogy megjelenjenek a Tájékoztató Iroda ülésén és egyhangúlag megegye­zésre jutott az alábbi végkövetkeztetésekben: 1. A Tájékoztató Iroda kiemeli, hogy az utóbbi időben a Jugo­szláviai Kommunista Párt vezetősége hibás vonalat alkalmaz a kül- és belpolitika főbb kérdéseiben, ami a marxizmus-leninizmus feladá­sát­­ jelenti.­Ezzel kapcsolatban, a Tájékoztató Iroda helyben hagyja a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja Központi bizottságának akcióját, amely magára vállalta a Jugoszláviai Kommunista Párt Központi Bizottsága hibás politikája és elsősorban Tito Kardolj, Dzsíjasz és Rankovics elvtársak hibás politikája leleplezésének kez­deményezését. 2­ A Tájékoztató Iroda megállapítja, hogy a Jugoszláviai Kom­­m­unista Párt vezetősége ellenséges politikát folytat a Szovjetunió­val és a Szovjetunió K. (b) P.-val szemben. Jugoszláviában mél­tatlan, becsmérlő politikát folytattak a szovjet katonai szakértőkkel szemben és diszkreditáló politikát a Szovjet Hadsereggel szemben. "Jugoszláviában különleges bánásmódot vezettek be a szovjet civil­­ szakértők számára, amelynek ér­elmében Jugoszlávia állam­biztonsá­gi szerveinek felügyelete alá helyezték őket és megszervezték meg­figyelésüket, Judin elvtársat, a Sz. U. K. (b) P. képviselőjét a Tá­jékoztató Irodában, valamint a Szovjetunió számos hivatalos jugo­­szláviai képviselőjét a jugoszláviai állam­biztonsá­gi szervek ugyan­annak a megfigyelésnek és felügyeletnek vetették e­l. Mindezek és más hasonló tények azt bizonyítják, hogy a Jugo­szláviai Kommunista Párt vezetői kommunistához méltatlan maga­tartást tanúsítottak, amelynek alapján a jugoszláv vezetők a Szov­jetunió külpolitikáját az imperialista hatalmak külpolitikájával kezdték azonosítani és ugyanúgy viselkednek a Szovjetunióval, mint a polgári államokkal szemben. Éppen ennek a szovjetellenes m­­agatartásnak az értelmében a Jugoszláviai Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságban az ellenforradalmi trockizmus fegyvertárából kölcsönzött rágalmazó propagandát terjesztettek a Szovjetunió K. (b) P- úgynevezett „elfajulásról", stb. A Tájékoztató Iroda elítéli a Jugoszláviai Kommunista Párt vezetőinek szovjet-ellenes magatartását, amely nem fér össze a mar­­xizmus-leninizmussal s csak nacionalistákhoz méltó. . 3. A Jugoszláviai Kommunista Párt vezetői belpolitikájukban fáladják a munkásosztály hadállásait, szakítanak a marxista osz­tály- és osztályharc elméjé­tel. Tagadják a tőkés elemek növekedé­sének tényét országukban és az osztályharc kiéleződését a jugo­szláv falvakon, amely ehhez a növekedéshez fűződik. Ez a taga­dás abból az opportunista tételből indul ki, amely szerint a kapita­lizmus és a szocializmus közötti átmeneti időszakban az osztály­­harc nem élesedik, mint ahogy a marxizmus-leninizmus tanít ben­­nünket, hanem elhal, mint ahogy a Buharin-féle opportunisták állí­tották akik a kapitalizmusnak a szocializmusba való békés átnövé­­sének elmélet­ét hirdették A jugoszláv vezetők hibás politikát folytatnak a falvakon mert nem veszik tekintetbe a falusi osztálytagozódás és az egyéni gaz­dálkodást folytató parasztságot egységes egésznek tekintik, ellen­tétben az osztályokról és osztályharcról szóló marxi-lenini tanok­kal, ellentétben Lenin ismert tételével, mely szerint a kis magán­­gazdaság állandóan, napról-napra, óráról-órára, spontán és tömeg­méretekben szüli a kapitalizmust és a burzsoáziát. Márpedig a jugo­szláv falvak politikai helyzete semmilyen alapot nem ad az ön­­megnyugtatásra és nemtörődömségre. Olyan feltételek között mikor Jugoszláviában az egyéni parasztgazdaság van túlsúlyban, mikor a föld nincs államosítva, mikor fennáll a föld magántulajdona, mikor a föld adásvétele divik, mikor a kulákok kezében nagykiter­jedésü földek összpontosulnak, mikor bérmunkát használnak stb. Ilyen fel­tételek között a pártot nem lehet az osztályharc eltussolásának szellemében és az osztályellentétek megbékítésének szellemében ne­velni anélkül, hogy le ne fegyverezzék ezzel a pártot a szocializmus épíésének n­ehézsége előtt. A Munkásosztály vezető szerepének kérdésében a Jugoszláviai Kommunista Párt vezetői a marxizmus-leninizmus útjáról a kulák­­ság narodnyik pártjának útjára siklanak s azt állítják, hogy a pa­rasztság , a jugoszláv állam legszilárdabb alapja ' Lenin arra ta­nít, hogy „a proletáriátusnak, mint napjaink társadalma egyetlen végsőkig forradalmi osztályának"... vezetőnek, hegem­ónnak kell len­nie az egész nép harcában a teljes demokratikus forradalmi átala­kulásért, az összes dolgozók és kizsákmányoltak harcában az elnyo­mók és kizsákmányolók ellen." A jugoszláv vezetők megszegik a marxizmus-leninizmusnak ezt a tételét. Ami a parasztságot, annak többségét, tehát a szegény és közép­­parasztsá­got illeti, szövetségben lehet vagy szövetségben is van a munkásosztállyal, a vezető szerep pedig a munkásosztályt illeti eb­ben a szövetségben. A jugoszláv vezetők fent említett irányvétele ellentmond ezek­nek a marxi-lenini tételeknek. Amint látható, ez az irányvétel a kispolgári nacionalistáknak megfelelő szempontokat fejez ki, de semmiesetre sem, a marxisták­­leninistáknak megfelelőt. 4. A Tájékoztató Iroda úgy véli hogy a Jugoszláviai Kommu­nista Párt vezetősége revidiálja a pártról szóló marxi-lenini tano­kat. A marxi-lenini elmélet szerint, a Párt a fő vezető és irlymtó erő az országban, amelynek külön programja van és nem olvad föl a pártonkivüliek tömegében. A Párt a munkásosztály legmagasabb szervezeti formája és legfontosabb fegyvere. Jugoszláviában azonban nem a Kommunista Pártot, hanem a Népfrontot tekintik az ország fő vezetőerejének. A jugoszláv vezetők csökkentik a Kommunista Párt szerepét, a Pártot ténylegesen feloldják a Népfrontban, amely pártonkívü­li szervezet, az osztályhoz tartozás szempontjából rend­kívül eltérő elemeke­t ölel fel (munkások, dolgozó parasztság egyéni gazdasággal, kulákok, kereskedők, kisgyárosok, polgári értelmisé­giek, stb), valamint különböző színezetű politikai csoportokat, köz­tük egyes polgári pártokat is. A jugoszláv vezetők makacsul megta­gadják hogy elismerjék tételük hibás jellegét, mely szerint a Jugo­szláviai Kommunista Pártnak nem lehet és nem kell, hogy saját programja legyen, hanem meg kell elégednie a Népfront program­jával. Az a tény, hogy a jugoszláviai politikai küzdőtéren csak a Népfront nyilvánul meg, míg a párt és szervezetei nem szerepelnek nyíltan saját nevük alatt a nép előt, nemcsak hogy csökkenti a p­árt szerepét az ország politikai életében, de aláássa a Pártot, mint független poli­tikai erőt, amely arra hivatott, hogy a nyílt politikai tevékenység ut­ján, nézeteinek és programjának nyílt propagandája utján egyre jobban megnyerje a nép bizalmát és a dolgozók egyre szélesebb le­­­ Folytatása a 2-ik oldalool

Next