Fáklya, 1948. november (3. évfolyam, 267-295. szám)

1948-11-01 / 267. szám

FftKl­aft A LEGNAGYOBB HAZUGSÁG Szovjet anya cikke - Orosz népmese­­ ! M­ost egyszer egy cár, aki nagyon szerette, ha hazudtak neki. Egy tál aranyat tett fel az asztalra, melléje helyezte a kardját. Akinek a cár azt mondta: „Hazudsz, testvér!“ 1— vihette az aranyat. De ha se cár nem feledkezett meg ma­gáról és nem mondta, hogy „hazudsz“ — a fejét vették a karddal a beszélőnek. Egyszer egy öreg paraszt, miután egy kicsit felöntött a garatra, elhatározta, hogy el­megy a cárhoz, nem is annyira azért­, hogy hazudjon, mint i­nkább, hogy igazmondással szerezze meg magának az aranyat. Mikor odaért, a cár­nál éppen nagy lakoma volt, ott voltak mind az udvari méltóságok. Jelentették, hogy itt van az öreg és a lakomát hazugságaival akarja fűsze­rezni. A cár örömmel fogad­ta. Meg is parancsolta mind­járt, hogy rakják meg a tálat szinultia­ arannyal és helyez­zék melléje a kardot. Akkor azután elkezdte az öreg: — Tegnap kimentem szán­tani a mezőre. A lovam na­gyon gyöngécske volt, korán kifogtam. Hát megingott a ló, erre is, arra is, és két félre válik szét. Az elülső fe­le nekiiramodott és hazáig meg sem állt, a hátulső fele ott maradt velem a mezőn és keservesen nyerített. — Hazudik a paraszt! — kiáltozták az udvari méltósá­gok. De a cár ezt mondta: — Ravasz a paraszt, Sok minden kitelik tőle! Az öreg meg folytatta: — Én a hátulsó felét hoz­zá­hajtottam az elülső felé­hez, összevarrtam a két részt fahánccsal és egy fűzfakaró­val még szorosabbra ékeltem­­akkor aztán lefeküdtem, hogy kipihenjem magamat. Hát amint fölébredt­em, lá­tom ám, hogy a karó a lovam hátán kihajtott és megnőtt, de nemcsak akkorára, mint valami közönséges fűzfa, ha­nem egészen az égig ért. Ked­vem kerekedett felmászni a fűzfán egészen az égig. — Hazudik a paraszt! — mondták az udvari méltósá­gok. — Felnőhet-e egy fűzfa az égig? — De a cár most is csak így vélekedett: — Ravasz a paraszt, nála minden lehetséges... — És én felmásztam az égbe — folytatta a paraszt. — Láttad ott az Úristent is? — vágtak mingyárt a sza­vába a nagyurak. — Láttam. — És mit csinált? — Éppen kártyázott az apostolokkal. Az udvari méltóságok erre is azt mondták, hogy hazu­dik a paraszt, de a cár azt mondta: — Ti is szoktatok velem kártyázni, már miért ne kár­tyázhatna az Úristen az apos­tolokkal? — Amíg ott az égben sé­tálgattam, megjött az ideje annak ,hogy befogjam megint a lovamat. Le akartam jönni a földre, de a fűzfa, amelyik a ló hátán nőtt, elszáradt, nem bírtak volna már meg az ágai. Pedig eszembe jutott a vacsorám is, amit odalent hagytam. Hát szerencsére ép­pen jókor meglátok egy gaz­dag parasztot, amint szóróla­páttal tisztítja a zabot. Amint szórja a zabot, a pelyva egé­szen az égig repült, én elkap­tam­ és nekifogtam, hogy kö­telet csavarjak belőle. — Mit hazudik itt nekünk ez a paraszt? — mondták az urak. — Hát lehet a pelyvá­ból kötelet csavarni? De a cár továbbra is így vélekedett: — Ravasz a paraszt, tőle minden kitelik. — Akkor aztán. — beszél­te tovább a paraszt — ezt a kötelet erősen az éghez kö­töttem és leereszkedem raj­ta. De még hiányzott száz ki­lométer a földtől és nem tud­tam tovább jutni, mert a kö­tél rövid volt. Hát én felül­ről levágtam és alulról h­ozzá­­toldottam. —Hazudik a paraszt! — kiáltották az udvari méltósá­gok. Hogy lehet felülről el­vágni és alulról hozzátoldani? Hiszen akkor lepottyan az egész! De a cár megint csak így vélekedett. — Ravasz a paraszt, tőle sok minden kitelik. — Akkor aztán tovább kúsztam lefelé, de a kötél még mindig rövid volt egy kevéssé. De, gondoltam, on­nét már akár le is ugorha­tom, mert lusta voltam ah­hoz, hogy megint vagdossam és kötözhessem a kötelet. Hát egyenesen egy rozsföld köze­pébe estem, de olyan erővel, hogy nyaki­l elsüllyedtem a földbe, úgy, hogy ki sem tud­tam mászni belől«­. Beszalad­tam a faluba, kihoztam egy ásót és u­gy ástam ki masa­mnak — Hazudik a paraszt! - mondták az Urak, de a cár megint cs­a­k igy vélekedett: — Ravasz a paraszt... — Akkor aztán megfü­röd­­tem a folyó vizében és elin­dultam vándorolni, míg egy tágas völgybe nem értem, ahol egy juhász a nyáját le­geltette. — Adjon Isten jó napot, juhász koma! — mond­tam, mire az igy felelt: Nem vagyok juhász, hanem a cár édesapja! De már erre kifakadt han­gosan a cár: — Hazudsz barátom, mert az én apám soha nem őrzött juhokat! — Há­t ha hazudok, felsé­ges uram, akkor ide az ara­nyakkal! — mondta az öreg paraszt és boldogan ürítette a tarisznyájába a táj aranyat.­ Így járt túl az öreg paraszt a cár eszén, aki mindent el­hitt aranya megmentéséért, de azt nem tudta elviselni, hogy az ő apjáról azt hitelez­zék fel, hogy az dolgozott. El seretném mondani, ho­gyan alakult ki, a­ mi családi életünk. Gyermekünket kisko­rától arra szoktattam, hogy segítsen mindenben nekem. Meggyőződésem, hogy helyesen tettem. A gyermeknek­ korán éreznie kell, hogy egy közös­­ség tagja és hogy ha joga van szülei, simogatásához és gon­doskodásához, ugyanakkor kö­telessége segíteni is szüleinek. Így a gyermekben kifejlődik már egészen korán­ti felelősség érzés, hogy erejéhez mérten ki­vegye a részét a munkából. Szeretném, ha olvasóim he­­lyesen értelmeznék mondani­valóimat: elsősorban gyerme­künk nevelésére fordítunk gon­dot. Liovanak van egy külön munkaasztala, amelyen minden rendben áll, egy könyvespolca, könyvei és füzetei számára. Fiunkat rendszeredésre szok­­tattuk. Természetesen néha meg­húzzuk Liova fülét, hiszen vég­­eredményben mégis csak gyer­mek. De, férjem és én azt ta­pasztaltuk, hogy helyesen tet­tük, mikor háztartási teen­dőinkben segítségül hívtuk. Vasárnap mindnyájan pihe­­nünk. Minden munkát, elvég­­zek szombaton. Gondom van rá, hogy vasárnapra minden tiszta, és rendben legyen. Ké­sőbben kelünk, sietség nélkül ebédelünk. Liova rendszerint a strandra megy, vagy erdőben sétálunk, meglátogatjuk bará­tainkat, vagy ők jönnek hoz­zánk. Másnap munkába me­gyünk és boldog vagyok, hogy egy boldog vasárnapot, igazi ünnepet tudtam csinálni csalá­dom részére. A derűs, kiegyensúlyozott családi élet nagy kihatással van a fogékony gyermeklélek­­re, jellemét döntő módon be­folyásolja. Ugyanakkor a szét­hulló családi környe­zet egész életére rányomja bélyegét a gyermek lelkivilágára. A. Zucrc a gyermeknevelésről Ifjú pionírok dala Atyáink szabadságról s jólétről álmodoztak, De nem volt hozzá fegyverük. Míg hősi küzdelemben Lenin és Sztálin Hazát teremtettek nekünk. Készülj az útra és tartsd meg mindig, amit Előd hősök példája ír: Dolgozzál és tanulj s élj mindig népedért, Szovjet hazádért, pionír! A komszomol után a sor, ha ránk kerül. Büszke legyen ránk nemzetünk. Munkában és tudásban, mint Lenin és Sztálin. Mindig csak előre megyünk. Készülj az útra és tartsd meg mindig, amit * Eléd hősök példája ír: Dolgozzál és tanulj s élj mindig népedért. Szovjet hazádért, pionír! Jelszó gyanánt mi ezt tűztük magunk elé: Hazánkért mindent megteszünk. S édes szülőhazánk, mint Lenin és Szátán, Téged örökké szeretünk. Készülj az útra és tartsd meg mindig, amit Előd hősök példája ír: Dolgozzál és tanulj s élj mindig népedért, Szovjet hazádért, pionír! Szergej M'chalkov —o— A GORKIJ-PARK, a moszkvai gyermekek és felnőttek öröme EBBEN AZ ÉVBEN ünnepli a moszkvaiak legnagyobb és legkedveltebb szórakozó park­ja, a központi Gorkij Kultúr­ Park 20 éves fennállását. 1928- ban a hatalmas terület még szemétlerakodó hely volt. A park körül elterülő város­rész a húsz év alatt egészen megváltozott. A mellette csobo­­gó Moszkva folyót rózsaszínű gránit övezi, hullámai felett a Szovjetunió egyik legszebb hídja, a Krim-híd épült. Új ut­cák keletkeztek s a parktól né­­­hány lépésnyire van a­­ Metró végállomása. A park évről-évre szebb lett. Hatalmas virágágyak illata tölti meg a levegőt. Szobrok és szobrocskák százai kandikál­nak ki a mélyzöld lombokból és a virágok színpompájából. Csodálatos szökőkút árasztja minden irányban vízsugarait. A GORKIJ-PARK a gyerme­kek öröme. Szüleik nélkül els­­tangolhatnak, élvezhetik a számtalan játékot. A gyerme­kekre tapasztalt nevelők vi­­gyáznak és gondoskodnak ar­­ról is, hogy a kicsinyek jól vi­­selkedjenek. A park szinte egyedülálló módon gondoskodik a diákok szórakozásáról is. Külön klub­juk van a fiatal feltalálóknak, a repülőgépmodellépítőknek, a természetkutatóknak, a művé­­szeknek és zenészeknek, a sak­kozóknak S mindez nemcsak a szemnek. A fiúk és lányok ked­vük szerint festhetnek és épít­­hetnek, zenélhetnek és kísérle­tezhetnek. A látogatók sportol­hatnak­ is. A gyerekek számára készült 12 kis sportpályán kí­vül a legkülönbözőbb sportok­kal lehet foglalkozni, a torna­­csarnokban, a tenisz, és fut­­ballpályákon. GYEREKEK ÉS FELNŐTTEK számára a parkban egyetlen szempont irányadó: min­denkinek otthon kell éreznie magát. Ha elfárad, leülhet, az egyik tó­­parti padra, vagy leheveredhet az erdő szélén elterülő hegyi rét dús füvére A strandot és a csónakkölcsönző állomást nem kell külön megemlíteni, hiszen enélkül moszkvaiak el sem tudnak képzz­ni szórakozó parkot Kávéházakban, étter­mekben és kis árusító kiosz­kokban csillapíthatják éhüket és szomjukat az emberek. Vég nélkül lehetne folytatni a park szórakozó lehetőségei­­nek és rlkalmatosságainak felsorolását. Találhatunk sakk- Pavillont, olvasópavillont, né­­hány nyitott és zárt tánche­­lyet, számtalan zenepavillont, művészeti kiállítást, a szabad ég alatt kis ..előadótermeket"­, amelyekben naponta csaknem tíz előadást tartanak a legkü­lönbözőbb politikai, gazdasági és tudományos kérdésekről, három mozit, ahol hajnaltól ké­ső éjszakáig a legújabb filme­­ket pergetik . . . KÉT LÁTVÁNYOSSÁGRÓL kell még végül kissé részlete­sebben beszámolni. Az egyik maga nemében egyedülálló ko­­reg­ráfiai színház, amelynek ne­ve „A táncok Szigete“. A szín­pad egy szigeten van, évszáza­­dos fák alkotják a természetes kulisszákat. A nézőteret a szín­­padtól egy kis tó választja el. Minden nyáron itt szerepel a híres Dunkan balettcsoport. A másik átványosság a ,,zöld színház“. A szabadtéri színház emelkedő fákkal övezett néző­terén 20.000 néző fér el s a kissé magasabban álló színpa­don egyszerre háromezer szí­nész is játszhat. A­­ zöld szín­házat­­ nagy koncertekre és filme­őadásokra is felhasznál­hatják amikor a filmet egy 16x­ 8 méteres vászonra vetítik, sőt ünnepélyes töm­eggyűlések­­re és előadásokra is. ..Kultúr- és s­orakoztató park­ — a moszkvai Go­kli Park a nevének teljes mérték­ben megfelel. Látogatói, — akik gyakran százötvenezren is vannak — mindent megtalálnak a tudományos előadástól a lab­­dajátékig, a pihenéstől a szín­­házlátogatásig. November 1 enye- és gyermeknap Az ARLUS 17 óra harminc perckor nyitja meg az ünnep­­ségeket Sztálin tér 1 szám alatti székházában megtartan­dó konferenciájával. Az ün­nepségek keretében a nagy­váradi iskolák tanulói progra­mot adnak 16 órakor a Váro­si Színházban. Előadás előtt az ünneplők konferencián dolgozzák fel a nap jelentősé­gét. Belépés mind az ARLUS nyitó ünnepségre, mind pe­dig a színházban tartandó elő­adásra díjtalan. Ma déli 12 éve­g vásárolja meg heti LOTTO SLOVA Köztársaság­ot 1 szám alatti fiókjában. 20 lejért nagy összeget nyerhet. Hutés ma ü. u. 5 órakor A mai játék 20.123 lejjel Indul. jegyét a

Next