Fáklya, 1949. január (4. évfolyam, 1-27. szám)

1949-01-01 / 1. szám

GHEORGHE GHEORGHIU-DEJ első miniszterelnök - helyettes beszéde Gh. Gheorghiu-Dej, akit a Nagy Nemzetgyűlés Elnöki Tanácsainak tagjai, valamint a kormány és a Nagy Nemzetgyűlés képviselői zúgó tapsviharral állva ünnepel, emelkedik szólásra. „Tisztelt Elnöki Tanács, miniszter elvtársak, képviselő elvtársak és elvtársnők. Benyújtjuk Önöknek megvitatásra és jóváhagyás végett a Román Népköztársaság első általános gazdasági tervének tervezetét. Ennek a gazdasági tervnek az összeállítása, amely a különböző gazdasági, társadalmi és kulturális szektorok tevékenységét egybehangolja, vagy pillanat, mert új szakaszt nyit meg hazánkban a szocializmus építésének útján. Milyen körülmények között fogunk neki gazdasági életünk tervszerűsítésének megvalósításához? Míg a tőkés államokban a politikai ellentétek kiéleződnek és a gazdasági helyzet rosszabbodik, a béke és a haladás erői, élükön a Szovjetunióval erősödnek és napmint nap fejlődnek. A háborúra uszító imperialisták belső ellentétektől megrázkódtatott tömbjével szemben áll a békét szerető nemzetek demokratikus tábora. Növekszik és megerősödik a Szovjetunió, valamint a népi demokratikus országok közti politikai és gazdasági együttműködés. A következő belső körülmények között térünk rá a gazdasági életünk tervszerűsítésére: egyrészt a politikai hatalom a dolgozók kezébe van letéve, másrészt az osztályharc abban az arányban erősödik, ahogyan előrehaladunk a szocializmus útján. A gazdasági életünk tervszetisítése nem minden politikai és társadalmi rendszerben és minden körülmények között végrehajtó művelet, mint ahogy a polgári és szociáldemokrata teoretikusok be akarják mutatni. A gazdasági életünk tervszerisítése bizonyos nélkülözhetetlen körülmények létezését feltételezi, éspedig a politikai hatalom átvételét a kapitalistáktól, az állam politikai vezetését és a főbb termelési eszkök megszervezését, a munkásosztály által, valamint bizonyos nyilvántartást a termelési eszközökről, Sztálin elvtárs Wells angol íróval beszélgetve azt mondta: „Amíg nem szabadítják meg magukat a kapitalizmustól és amíg nem mondanak le a termelési eszközök magántulajdonának elvéről, nem lesz tervgazdaságuk“. Csak a legfontosabb ipari, szállítási, bank és biztosítási vállalatok államosításával 1948 június 11-én, csak miután a munkásosztály átvette e vállalatok közvetlen vezetését, voltak meg a szükséges előfeltételei a gazdasági tervszerűsítésnek és ennek következtében meghozhattuk az intézkedéseket az ipari, bank és áruforgalmi szektor újjászervezésére. A gyáraikat ipari központokba csoportosították termelési ágak szerint. Az új munkásigazgatók vezetésével a vállalatok felszámolják azt a szervezetlenségi állapotot, amelyben a kapitalisták hagyták az üzemeket. A proletáriátus tudatára ébredt, hogy a fő termelési eszközöket majdnem teljes egészükben kezében tartja és erőfeszítései révén az ipari termelés nő, a minisztériumok által megszabott programmokat végrehajtják és túllépik. A tőkések által szándékosan előidézett, elkönyvelhetetlen káosz helyett melynek célja nyereségeik elrejtése volt, az összes kiadások és jövedelmek pontos könyvelése lép. Mindez, a hitelrendszer megszervezésével, az adórendszer újjáalakításával és az állami kereskedelem megerősítésével együtt olyan elemeket alkot, amelyek lehetővé teszik nekünk, — pár hónappal az államosítás után, — az első általános gazdasági terv elkészítését. Megjegyzendő, hogy a tervszerűsítés felöleli azokat a körzeteket, amelyekben az állam birtokolja a termelőeszközök teljességét, vagy óriási többségét, az ipart, a közlekedést, a mezőgazdasági körzet egy részét, amely állami tulajdon, valamint a hitelintézeteket, az állami és szövetkezeti kereskedelmet, tekintettel ezek szocialista jellegére. A mezőgazdaság körülbelül 3 és fél millió egyéni gazdaságot felölelő olyan feladatokat kapott, amelyeknek megvalósítását biztosítja az ipar ellátását nyersanyagokkal, a városi és falusi lakosság élelmiszerszükségletének kielégítését és a külkereskedelemben szükséges mezőgazdasági termékmennyiségek rendelkezésre bocsátását. Hangsúlyoznunk kell, hogy az összes fent említett eredmények, amelyek gazdasági tervszerűsitésünk előfeltételeit alkotják, nem váltak volna lehetővé a nagy Szovjetunió politikai és gazdasági segítsége nélkül (Élénk taps.) Gh. Gheorghiu-Dej ezután a következőket hangsúlyozta: Ez a segítőeszköz megnyilatkozott a békeszerződésből fakadó kötelezettségek jelentős és fokozatos megkönnyítésével, valamint a teljes jogegyenlőség alapján megkötött kereskedelmi és gazdasági együttműködési egyezmények révén. Az együttműködés terén szükséges kihangsúlyozni a szovjet-román vegyes társaságok — a Sovromok — rendkívüli politikai és gazdasági jelentőségét, amely döntő módon járult hozzá az ország gazdasági helyreállítása folyamatának meggyorsításához, az ország korszerű termelőeszközökkel való ellátásához. Ugyanilyen fontos volt számunkra — és jelentősége fokozódó mértékben növekszik — az a rendkívüli értékes technikai segítség, amelyet a Szovjetunió nyújt, lehetővé téve számunkra, hogy felhasználjuk a szocializmust felépítő első állam hatalmas tapasztalatait. Az ipari termelés növelése, amelyet az 1948-as év folyamán valósítottunk meg, csak a Szovjetunióval való kereskedelmi szerződéseink alapján történő nyersanyag, félgyártmányok és felszerelések szállításával volt lehetséges. Ezeknek a szállítmányoknak köszönhetjük különösen kohászati iparunk helyreállítását, valamint szövőiparunk működését, így a Szovjetunió által nyújtott támogatás képezi az alapját gazdasági fejlődésünknek és a szocializmus megépítésének országunkban. A népi demokrácia országaival fenntartott gazdasági és politikai kapcsolatainknak szintén nagy jelentősége volt a kölcsönös segélynyújtás révén, amennyiben kiegészítettük és egybehangoltuk erőfeszítéseinket. De a Szovjetunió döntőjelentőségű támogatása, valamint Pártunk vezetése alatt ■ a munkásosztály által megvívott súlyos és áldozatokkal teli küzdelem nem csak lehetővé, de szükségessé teszik a gazdasági tervszerűsítést. Miért? Mert a tervgazdálkodás egyik törvénye a szocialista gazdálkodás fejlődésének, amelynek építését megkezdtük. Mert a tőkés rendszer termelési módszereit jellemző és menthetetlenül gazdasági válságokhoz, gazdasági zűrzavarhoz, munkanélküliséghez s nyomorhoz vezető hirtelen, anarchikus és spontán fejlődés helyett, a szocialista gazdálkodás az összes gazdasági ágak és egységek egybehangolt fejlődésén alapszik és a szocialista gazdálkodás általános szükségleteit tartja szem előtt. Míg a tőkés rendszerben a gazdasági élet egész tevékenységének mozgató ereje a profit, a szocialista gazdasági rendszerben, a különböző vállalatok közötti ellenséges verseny helyett az összes szocialista típusú egységek szoros együttműködésben és mindannyian a szocializmus célkitűzésének megvalósításáért dolgoznak: állandóan emelni a dolgozók anyagi és kulturális színvonalát. (Zúgó taps). Ez csak akkor lehetséges, ha minden egység, minden iparág, minden gazdasági szektor feladatait tervszerűsítjük és egybehangoljuk, úgy, ahogy azt Lenin már 1918-ban mondotta: az állam egész gazdasági gépezetét egyetlen gazdasági szervvé kell átalakítani, amely úgy működjék, hogy millió és millió személyt lehessen ugyanazon terv alapján irányítani. A RNK Alkotmányának 15. szakasza a következőket mondja ki:• Az állam irányítja és tervezetüsíti a nemzetgazdaságot az ország gazdasági fejlődésének, a nép jólétének a nemzeti függetlenség biztosítása érdekében. Képviselő elvtársak! Mi itt most egyéves tervet nyújtottunk be. Úgy döntöttünk, hogy a Román Népköztársaság első általános gazdasági tervét csak az 1949-es év re készítsük el. Ebben az elhatározásban a következő megfontolások vezéreltek: a) Elsősorban, az ország gazdaságának mielőbbi tervszerűsítése — mivel a tervnek 1949 január 1-én kell megkezdődnie — nem engedélyezett megfelelő időt a hosszúlejáratú tervhez szükséges beható tanulmányozásra. b) Másodsorban, ez a tanulmányozás tudományos alapon kidolgozott és a tervszerűsítéshez előkészített különleges statisztikai és dokumentált anyagot igényelt volna s ennek az anyagnak az előkészítése még csak most van folyamatban. c) Harmadsorban, sem a tapasztalatunk — a technikai gépezeté éppen úgy, mint a gazdasági kereteké — nem engedik egy hosszú időtartamú terv kidolgozását. Az egyéves 1949 évi tervnek ezzel szemben az az előnye, hogy |<is indulási alapot és tapasztalatot nyújt egy hosszúlejáratú tervhez. Melyek az 1949. év általános gazdasági érvének célkitűzései? Ennek első célkitűzése országunk dolgozó tömegei által az utóbbi időszakban elért gazdasági megvalósításának megszilárdítása, nemzeti függetlenségünk megerősítése és a lehetőségeknek a megteremtése, amelyek biztosítják a szocializmus építését a Román Népköztársaságban. Miként arra Lenin és Sztálin tanít és amint azt a Szovjetunió gyakorlata mutatja, a szocializmust nem lehet hatalmas iparosítás nélkül építeni. Ezt az iparosítást pedig esősorban a nehézipari és termelési eszközöket gyártó ipar fejlesztésével kell végrehajtani. Az iparosítás ugyanakkor egyik fő feltételét képezi annak, hogy országunk, mint az imperialista-eene$ országok láncának egyik szemgazdaságilag megerősödhtnék. Ezt a vezérelvet tette magáévá a Román Kommunista Párt 1945. évi országos értekezlete, amikor alapfeladatának nyilvánította országunk nehéziparának kifejlesztését. Csak a nehézipar fejlesztésével értékesíthetjük altalajunk és földünk nemzeti kincseit, gyárthatunk gépeket és felszerelést a többi gyárak részére, fejleszthetjük szállítási rendszerünket, fejleszthetjük mezőgazdaságunkat azzal, hogy mezőgazdasági gépeket, szerszámokat, tápanyagokat bocsátunk rénd elemezésére, csak így vilamosíthatjuk az országot, növelhetjük a munka termelékenységet és csak így fokozhatjuk a dolgozóknak juttatott árucikkek mennyiségét, emelve ezzel életviszonyukat és kulturális színvonalukat. Az 1949. év gazdasági tervének második célkitűzése: 40 százalékkal túlhaladni az 1948. év össztermelésének értékét Ez a cél megvalósítható, mert 1949. évben több nyersanyagot fogunk behozni az iparosítás szükségleteinek beszerzésére, mint 1948. évben. Ez elsősorban a Szocialista Szovjet Köztársaságok Szövetsége hatalmas támogatásának köszönhető. Termelni fogunk az országban egy csomó gépet és szerszámot, amelyet eddig behoztunk a külföldről. Megnövelhetjük sok üzem termelőképességét, berendezéseik fölújítása és tú zsúfoltságuk fölszámolása révén új ipari központokat helyezünk üzembe. Végül pedig, a munka termelékenységét egy sor intézkedéssel növeljük. Az 1948. évi ipari össztermelés 40 százalékkal való túllépése révén fölszámoljuk az ipar egészének elmaradottságát a háború előtti korszakkal szemben. Egyes körzetekben még sokkal túlhaladjuk, miáltal hosszú tartamú gazdasági terv kiindulási alapja létesül. Országunk munkásosztálya által az utolsó időszakban elért gazdasági eredmények megerősítése és a Román Népköztársaságban a szocializmus építéséhez szükséges feltételek megteremtése. Gazdasági tervünk megvalósítása rendelkezésünkre kell bocsátni az anyagi eszközöket a munkásosztág és a dolgozó paraiaztág közti szövetség megerősítésére. Más politikai gazdasági célja 1949. évi tervünknek a dolgozó tömeg életfeltételeinek megjavítása. Ez megvalósul majd a széles ipari tömegfogyasztási cikkek termelésének emelése, az állami és szövetkezeti kereskedelem kifejlesztése és elterjesztése, a fal és város közti árucsere megélénkítése révén, amely kiszélesíti a béralkalmazottuk élelmezési ellátásának alapját, valamint a dolgozó parasztság ellátási lehetőségeit. Az ez évben összeállítandó, de a jövőre vonatkozó hosszútartamú gazdasági tervhez szükséges feltéteek előkészítése. Ebből a célból 1949-ben számos beruházási munkálatot tanulmányozunk és készítünk elő. Ezeken keresztül új iparágakat teremtünk, növeljük nemzeti iparunk erejét, kutatásokat végzünk újabb a talajkincsek felfedezése érdekében, tanulmányozzuk az egyes tartományi k "gazdasági kifejlesztésének be. (Folytatás a 4-ik oldalon.)