Fáklya, 1949. szeptember (4. évfolyam, 237-266. szám)

1949-09-01 / 237. szám

.1-^ fáklya A gépkarbantartás jó Az egészségvédelem nem kielégítő a imimtttiH Az InfraVita vasgyár egész működésire és így természetes, hogy a gépkarbantartásra és a munkásság egészségvédelmét szolgáló intézkedésekre is rá­nyomja bélyegét, h­ogy a gyár örökös f­ejlődésben és átállí,­tásban van. Az osztályok átcso­portosítása természetszerűleg maga után vonja, hogy nem le­­het teljes értékű intézkedéseket hozni és így a felületesen szem­lélődő előtt , úgy tünhetik hogy gépkarban­tartási és egészség­­védelmi szempontból az Infra*­tirea sok kívánnivalót hagy ma­­ga után. A való helyzet azonban az, hogy a gépkarbantartás nagy általánosságban kielégítő, az osztályvezetők gondoskodnak megfelelő olaj, zsír és petró­leum mennyiség kiadásáról és ugyanakkor utánanéznek, hogy a gépen dolgozó elvtársak milyen gondot­ fordítanak a munkaeszközök, gépek és szer­­számok karbantartására. JAVÍTÓCSOPORT A GÉP­­MŰHELYBEN Az Infratorca majdnem vala­­mennyi gépének fogaskerék­, vagy szíjazott kerékrészei vé­dőburkolat fedi­ Ugyanakkor­, — különösen a gépműhelyben, — gondot fordítanak arra, hogy azonnal kijavíthassák az esetleg előforduló géptörése­ket, a kisebb,nagyobb hibákat. A gépműhelyben egy 8—12 ta­­gú gépjavító csoportot színez­tek, amelynek feladata azonnal megjavítani az elromlott gé­­peket, hogy a termelésben fenn­akadás ne legyen.­­ A­ javítócso­­port tagjai különben a szerelé­­seknél foglalatoskodnak. Ezen az osztályon a gépkarbantartás tökéletesen kielégítő, minden munkás gondot fordít, gépére­ váltás előtt letölti, letak­arítja gépei, az utolsó váltásban do­gozó egjársak pedig tíz perc­ce hamarabb fejezhetik be munkájukat, ho­gy­­ legyen ide­jük alaposan kitisztítani, rend­­behozni a­ gépeket. A munkások és az osztályve­zető egybehangzó állításai sze­­rint minden szombaton (és ün­nepek előtt ugyanígy) petró­leummal mossák ki a gépeket. Ez a megállapítás nagyjában vonatkozik az Infrafirea vala­mennyi osztályára. A­­ fő gép­karbantartást a műhelyosztá­­lyon nagyban elősegíti a nem­­rég m­egszer­vezett egyéni gép.­karbantartási verseny, ROSSZ A PORSZÍVÓGÉP — NINCS SZEMÜVEG Itt azonban szükségesnek tartjuk rámutatni néhány olyan hiányosságra, amely könnyen kiküszöbölhető és amelynek kiküszöbölése nagyon is idő­­szerű. Különösen szólaltunk U?is a csiszolóműhely helyzet­éről. Az­­ Infratjrea osztályai közül ez a szekció a legegészségtelenebb. A? osztályon már két hét óta nem működik a porszívógép és így az itt dolgozó mun­ká­­sok rendkívül nehéz körülmé­­nyek között végzik munkáju­ kft. A rongykorongokról leváló Merészek és a vaspor rongálja a dolgozók szervezését. (A ko­­vácsműhelyban ugyancsak nagy teljessítőképességű ventillátort kell felszerelni!) Komoly hiányosság az is, hogy ezen az osztályon, ugyanúgy, mint a gépműhelyben, a csi­­szoló munkások nem kapnak szemüveget. Az osztályvezető ugyan megmutatta, hogy a gyár vezetősége kiutalta a szemüvegeket, ezeket azonban a munkások nem tudják hasz­nálni, mivel nem felelnek meg a célnak. A mostani szemüve­­gek ugyanis nagyrészt színe­sek, azonkívül a test melegé­­től gyorsan párásodnak. Az osztályon tehát nem azért nem használnak szemüveget a mun­­kások, mert nem akarnak, ha­nem azért, mert nincs megfele­­lő szemüveg. Az üzem vezető­ cégének sürgősen be kell sze­reznie a törhetetlen (repülő) üvegből készült, oldalt, sűrű dróthálóvá) ellátott szemüvege­ket.­ A mostaniak csak hegesz­­téshez használhatók. Mulasztása­­ a szervezőosztály­­nak, hogy az osztályon dolgo­­zóknak­­ járó té­l lefölözött és így a tápértéke nem kielégítő. AMIT GYORSAN PÓTOLNI LEHET . . . A szemüvegek és a porszívó hiánya mellett más hiányossá­­gok is tapasztalhatók, így Lu­kács János tárcsa-m­enetvágó1 gépének fogaskerék részeit nem fedi védőberendezés. Állítása szerint azért nem, m­­ert — ha­­bár készen van, — még igazí­tani kell rajta. Tordai Sándor köszörűgépét hajtó motor nincs lerögzítve és a motor áramvezető részét nem szigetel­ték. Itt könnyen baleset fordul­­hat elő. Még súlyosabb hiá­nyosság azonban, hogy Gipsz Ödön elvtársnak az egyik ma­rógépen már egy hónap óta megerőltetett fizikai munkát kell végeznie, (gépi erőt kell pótolnia) s mindezt csupán­­ ízért, mert egy 85 centiméter hosszú, úgynevezett ékszíjat a technikai felelős nem képes be­­szerezni. Úgy véljük, hogy sür­gősen intézkedni kell ilyen irányban is. Ugyancsak bizo­nyos tekintetben bürokratikus eljárást tanúsít az, hogy Pén­zes József gyalugépének ko­pott csúszósínjét többszöri rek­lamá­lás után sem cserélték ki és semmilyen intézkedés ezideig nem történt. Másik hiányosság az Infrati­ Icában, hogy egyetlen gépre sincs rávezetve a <­e­neráljavítás ideje és az sem, hogy mikor kell újra javítani a gépet. Bizonyosak vagyunk afelől, ho­gy az igazgatóéi­g intézkedni fog a még ttapasztalható hiá­­nyosságok kiküszöbölése érdeké­­ben. Az Infralirea munkásai pe­dig a legmesszebbmenően tá­m­o­­gatni fogják és az olyan hely­zetet, mint amilyen a műn­elv­­ben van — ahol még a szerszá­­mok sincsenek rendberakva — rövidesen felszámolják és szellősebbé, figorzségesebbé te­szik a munkahelyüket­ Legjobb barátunk és A Fáklya ankétja a nagyváradi gyárakban „A gép a mi legfontosabb segítőtársunk a boldog, gazdag élet — a szocializmusért folyó harcban.'' Mind gyakrabban hallunk ma már ilyen szavakat a munkásoktól. .A múltban az üzemek, gyárak, bányák tulajdono­sai a gépi berendezések mellett megvásárolták a mun­kások munkaerejét és saját maguk, a gyár, a gép rab­szolgáivá tették a dolgozókat. A gép, a kizsákmányo­lás élettelen, a munkás élő eszköze volt, de mind a kettő egy és ugyanazon célt szolgált: a tulajdonos profitjának növelését. A m­­unkás volt a gép szolgája és nem a munkások által k­észített és a munkás által kezelt gép szolgálta a dolgozók szellemi és anyagi szükségleteinek kielégítését. Ilyen körülmények mellett természetes volt, hogy a munkás nem érezhetett semmi közösséget a gépek sorsával, nem volt érdeke, hogy szívügyének tekintse a gépek karbantartását. Ma egyre több és több azoknak a munkásoknak a száma, akik a munkaversen­yek tüzében, Pártunk neve­lése nyomán, megszerették a gépeket, harci társnak tekintik, a dogozók társadalmának megteremtéséért fo- ■ $íe 55 CFR-nél A CFR vagonjavító műhely­ben a munka természe­­ténél fogva sok osztályon folyik a harc a megrongált vasúti ko­csit­ üzemképessé tételéért. Fém­ öntöde, rugó, kovácsmű­hely, esz­ergaműhely, kovács szer­szám, javíó és Westinshause­­műhelyek­ben dolgoznak a vers­­ulaóok. Nagyjából a vasj­ári szakmába vágó műhelyekben rordber­ <arton gépek, újítá­sok jelzik, hogy a dolgozók szeretettjei foglalkoznak fel­­adataik teljesítésével. Az esz­tergaműhelyben például szak­szerű munka folyik, a védőbe­rendezéseket felszerelték és ha nincs szerszám, úgy egy ki s kez­deményező erővel, maguk ké­szítik el késeiket maróikat és a többi, termelékhe­z szükséges apró szerezástiokaL HIÁNYOSSÁGOK AKADNAK VASIPARI MŰHELYEKBEN IS, így például nehezen jutnak „Rapid" acélhoz, ami az esz­er­­gapadok működését akadályoz­za, vagy a kovácsműhely nyers olajfűtéses kemencéjében a le­vegő nyomása meglehetősen gyenge, aminek következtében sok fűtőanyag pocsékolódik el és lassan melegít. Súlyos hibák azonban az asz­teronműhelyben taőasz­athatók, így például a két és fél lóerős motort állandóan megerőltetik, mert két gépet hajtnak­­ ele és ez is előfordul hogy mind a hét egyezerre dolgozik. Ez motor megreng­álisához vezet Súlyos hib­a hogy egy fúró és egy marógépül közös sz­ás­­tésra rendeztek be Az egyik szalagfűrésznek rossz a fu­tóperselye,, Magával viszi a fűrészt akkor is, ha le­állítják. Ez is igen súlyos sze­­renicséllettséget idézhet elő, ar­ról nem beszélve, hogy felesle­gesen fogya­sztja az áramot és a gép is rándálódik. A szerszá­mok, amiket a gépekre szere­­­lnek, életlenek, tehát nem cso­­dálkozhatunk, ha a import még inkább megerőltetik! Az asz­a­lésműhelyben dolgozó elvtársak smt h hivatkoznak hogy nem képesek élesíteni a szerSzájtin­kát, mert a feczelők rosszak és y Gondos gépkarbantartás bőripari miüzemünkben, a Solidaritateaban A Solidaritatea cipőüzem és­­üzemeink egyike. Ezt világosan bizonyítja az is, hogy a Bőr­­ipari Központ álta­l kibocsátott utasítást rögtön alkalmazták. Ennek alapján az üzemben tervszerű és szervezett munka folyik a gépek minél tökélete­­sebb karbantartása érdekében. A múlt hét folyamán minden szekción választottak egy gép­­karbantartási felelőst és egy kisegítőt. Komocsi elvtárs tech­nikai igazgató, a gép és felsze­­relés karbantartási felelőssel együtt kidolgozott egy körle­velet, amely megmagyarázza a munkásoknak a gépkarbantar­­tás helyes módját és előnyét. Minden gépn­­ek van törzs­­fa, amelyen feltüntetik a gé­­pek­ fontosabb adatait és a vég­­rehajtott, nagyobb javításokat. Ennek alapján meg tudják ál­­lapítani, melyek azok az alkat­­részek, amelyek leginkább kop­­nak és milyen hibák adódnak elő leggyakrabban. A technikai igazgató és a karbantartási fe­­letős ellenőrzi a g­épkezelési felelősök tevékenységét, nyil­­vántartja és tanulmányozza az olajfogyasztást és annak csök­kentési lehetőségét. A KÖZPONTTÓL KAPOTT UTASÍTÁS ALAPJÁN 20 pontból álló körlevelet ké­­szítettek, így ismertetik az ösz­­szes szekciókkal a gépkezelés­­be a szükséges tudnivalókat- A hiányosság az, hogy a körleve­­lek politikailag (párt vagy szak­­szervezeti vonalon) ezideig nin­csenek feldolgozva.. A evikkeráj I. osztályon va­­lóban kitűnik a gépkarbant­ar­tási felelősök munkája. A gé­­peken látszik: rendszeresen ta­­ktiritva vannak, az üzemen kí­vüli gépeket pedig papírra­, letakarták. He­r­e János és Ko­­rm­ András elvtársik féli dara­­kát lelkiismeretesen végzik. Egyébként Korj­ András elvtárs ,állandó“­élmunkás. Munkahelyén a feje felett a falon egy láb­a látható. Vörös zászló van rajta, a temesvári Prima Banat cipőüzemmel foly­­tatott munkaversenyben érde­­melte ki. A zászló felett arc­képe, alatta pedig kezeirásá­ vél: „Fogadom, hogy minden­­kor igyekszem a legjobb tudá­­som szerint dolgozni. Tudom, hogy ezzel munkástársaimnak teszek szolgálatot és el­ősegí­­tem a szocializmus építését" szövegű fogadalom olvasható. A gépkarbantartást felelős tisztségét munkatársai azért bízták rá, mert fogadalmát be is tartja. Feladatát szeretettel, odaadással végzi. Naponként munka előtt és munka után megtekinti a szekció összes gé­peit. Figyelmezteti azokat, a­kik hanyagsággal kezelik. De nemcsak a dicséretet lát­juk. Itt van egy tábla. ..Üzemi hírek" címmél rajta feltüntet­ve: Taládi Margit és Szántó Róza munkájuk végeztével PISZKOSAN HAGYTÁK GÉPÜKET. Egyébként a többi munkások lelkiismeretesen gondozzák gé­peiket. Tehát a gépkarbantar­­tás eddig nem ismert szerve­zettséggel folyik a Solidarita­­teában. A tisztogatás a felsőrész­­osztályon is rendben történik Szombat délutánonként minden egyes munkás gépét szétszedve, azt teljesen kitakarítja. Ezen szekción lelkiismeretes gépkeze­­lésével kitűnt Molnár Jánosné. Itt a gépkarbantartásnak ő a felelőse. Azt mondja, feladatát nagy örömmel vállalta, tudja, hogy csak tökéletesen karban­tartott gépekkel lehet eredmé­­nyes, jó munkát végezni. Azzal is tisztában van, hogy a jól karbantartott gépen dolgozó munkás többet keres és így családja életét könnyebbé te­szi. Ez a tudat sűti, amikor a gépeket, munka után, vagy, alatt is, ellenőrzi. VANNAK HIÁNYOSSÁGOK IS: az egyik vágógépnél, ahol Tai­­gis János elvtárs dolgozik, tel­jesen szabadon végez gyors, mozgás, egy vágókés. Vibrálá­sa egyébként is zavarja a mun­­kát, működése veszélyes, mivel a kés teljesen szabadon, min­den védőberendezés né­kül mű­­ködik. De még ennél is súlyosabb hiányosságot tapasztaltunk a stancoló osztályon, ahol a most tanuló dolgozókat nem világo­­sították fel megfelelően. Ezért ez év folyamán is három sze­­rencsétlenség történt. Jakab­ István, Pengő Imre és Ilés Ju­­lia, elvtársak­­ ujjait a stancoló­­gép levágta. A megoldása az volna, ha új mintájú, magasabb, olda­li sablonokat készítenének. Néhány darab már van, de ez nem egységes. A régi sablo­­no­k oldalai alacsonyak, ha a rajtuk dolgozó munkás nem elég figyelmes és ujját rajta felejti a tetején­ a prés, amely a sablonra üt, az ő ujját i s le­vágja. Az üzem vezetőségének olyan megoldást kell találnia, hogy a faliújságok ne legyen­ek kény­­telenek ilyen kérdésekkel egy­általában foglalkozni, keveset kapnak. A gépek kar­­bentartására vonatkozólag azt mondják, hogy gyakran napi li­ órát is dolgoznak és nincs idejük íH­ íc., hogy e gépeket is megjavítsák. Közös a munkabeosztásuk, mert a 12 óra a'-aR ,frage-oL rion" kcí', a vez é­rség ugyanis n­em engedélyezi több nap szá­­m­cfl beállítását. Ezért im akkordot teljesüleni akarják. a s­zakmunkásokrats maguknak kell a deszkákat a műhelybe ci­pelni A mfihé!y s'tök. rövid s»té*„ egyik ó’déla teljesen figí'óít, a gépek elrendezése

Next