Fáklya, 1949. december (4. évfolyam, 327-355. szám)
1949-12-01 / 327. szám
S FÁKLYA 327 szám. Hazánk új drámaírása fejlődésében Lucia Demetrius három felvonásos színművével végre olyan alkotás született amely legalább is nagy vonalakban magán viseli a kialakulófélben lévő új drámairodalom jellegzetességeit, melyek közül elsősorban azt az egységességet kell kiemelnünk, hogy új módon, új kőközönségnek, új mondanivalókat hozott a színpadra. Lucia Demetrius némi mai író, novelláit a román olvasóközönség jól ismeri, a drámaírás terén azonban először ezzel a darabjával próbálkozik. S mindjárt elöljáróban meg kell állapítanunk, hogy nem sikertelenül. Az író az államosítás történelmi jelentőségű tényével összefüggésben lévő társadalmi háttérbe olyan drámai magot helyez, mely ugyan egyéni jellegűnek tűnik, a valóságban azonban sokkal több annál: egy család életén át tükröződik a romániai társadalom 61 alakulása, a burzsoázia kétségbeesett védekezése a munkásosztály sikerei ellen. A darabban a két osztály — a profetáriátus és a burzsoázia — vívja meg egymással harcát s ennek keretében az író bemutat egy olyan családot — az Anton Vadu családot — amelyet szétszakított a burzoáziának a harmincas években a proletariátus éllén vívott kérlelhetetlen harca. A családfő (Anton) éveken át szenved a börtönökben, gyötrik, kínozzák közben azonban felesége (Caterina), elszakadt a proletáriátustól, könnyű életmód után szalad s fiát a burzsoázia kiszolgálójává neveli. A Fiút és Apát így állítja egymással szembe az Anya, s amikor 1948 nyarán, néhány héttel az államosítás előtt apa és fiú megismerik egymást, Anton, az apa újra marja nevelni fiát embert akar faragni belőle, jó útra akarja téríteni. Mircea, bár anyja befolyását már leküldte és óhajtja, hogy eltűnjék a válaszfal közül, és apja közül s ezzel egyszersmind ig az ügy, az ösztönösen érzett haladás oldalára álljon; a fordulatot nem képes megtenni. Nevelésénél fogva megalkuvó, gyönge jellemű, erélytelen, pipogya, a felsőbb tízezrekhez dörgölődző, A dráma itt éri tetőpontját. Mircea válaszúta került: vagy leleplezi a munkások előtt az osztályellenséget, vagy cinkosává válik azoknak, akikről ő maga is nagyon jól tudja, mennyit raboltak össze. Mirceát visszarántja a jó útról Lydia szerelmi játéka s az nem kevésbbé, hogy azt ígéri neki: Svájcban 30 ezer frankos letét áll rendelkezésére. Mircea elbukik, sorsát végleg hozzákötötte a burzsoázia sorsához; ellopja a titkos, hamis üzleti könyveket, megkárosítja az államosítás napján a gyárat, segít eltitkolni a valóságot. A darabnak ez a legmegrázóbb és legnagyszerűbb jelenete. Ezen a ponton ólat tör magának az új drámaírói módszer: a közösség ügye nem az egyének jó, vagy rosszaságán, hanem a társadalom erőinek harcán fordul meg. Az államosítás megtörténik: a csalás és árulás kiderül s a borzSoácinkos Mirceát édesapja leplezi le, miután megbizonyosodik róla hogy fiában nem maradt a becsületből egy szemernyi sem. Az apa aktíoly sok szeretettel térítette jó útra a megtalált fiút, nem habozik, amikor a munkásosztály ügyéről van szó. Fáj neki fia eltévelyedése, ez a fájdalom azonban nem emelhet gátat a kommunista becsületnek. Lucia Demetrius színműve erőteljes hajtása hazai drámairodalmunknak és ha a dialógusok végtelen elnyúlása az író technikai fogyatékosságait is bizonyítja, a szónoki stílus azonban bizonyára tompítható lett volna, ha a fordító a magyar beszédmód és a magyar nyelv szellemét tartotta volna mindenekelőtt szem előtt. A darab főszereplőjét alakító Mogyoróssy Győző (Anton) első perctől kezdve, mindvégig töretlen hűséggel érzékeltette a harcokban megedződött kommunista és sokat szenvedett apa harcát egyfelől osztálya győzelméért, másrészt pedig saját gyermeke megtéréséért. Leegyszerűsített játéka és fia iránti meleg apai magatartása meggyőzőbb volt, mint a osztályellenséggel szembeni állásfoglalása. Arra kell törekednie, hogy ennek megtestesítését még jobban elsajátítsa. Galétcsy Albert, Ihász Hadár, Rappert Károly és Orbán Sándor, az üzembizottság alakítói szerepkörüket jól látták el. A „profit‘‘ az öntudatos, kevés szavú, határozott munkást azonban legsikerültebben Gulácsy Albert alakította: szavai meggyőzőek voltak, sehol nem hatott mesterkéltnek. Battyán Kálmán az ü. b. elnök szerepében igyekezett meggyőzően alakítani a harcos gyári munkást. Bárdi Teréz, az ellenszenves fiát majomszeretettel nevelő anya szerepét elevenítette meg hatásosan. Veres Flórika és Máté Magda szervesen beilleszkedtek az együttes játékába. Utoljára hagytuk a két legokoldalúbb szerep megtestesítőjének méltatását: Ihász Klárit és Cseke Sándort. Ihász Klári képességeiről mindenkor elismeréssel szólaltunk. Sokrétű tehetsége, a számító önzés és a megjátszott asszonyi melegség sikeresen érződött kialakításából. Kedd esti alakítása, úgy véljük, minden eddigi játékánál meggyőzőbb volt. A legmelegebb ünneplést kapta s alakításával a nyíltszíni tapsokat méltán kiérdemelte. Cseke Sándort ezúttal szintén mint igen fejlődőképes, tehetséges színészt ismertük meg. Vergődése, vívódása, a megtévedt ember vajúdása, a válaszúton való tétovázás méltó megtestesítőre talált benne. Sokoldalúan alakította, megértette szerepét. A kedd esti előadás újra azt bizonyítja hogy jó rendező kezében Cseke rendkívüli sokoldalú szerepet is élvonalbeli színészhez méltóan tud megoldani Gróf László főrendező erőfeszítéseinek gyümölcseként sikerült olyanná formálni a színházi együttest, amely biztosítja a darab sikerét. Ebben a munkájában komoly segítséget kapott Kudelász Károly díszlettervező és Péter Teréz kosztümtervező érdemes munkájában._______ Válasziiton Lucia Demetrius színművének bemutatója az Állami Magyar Színházban 21. (Folytatás) VIII. Mint ahogy 1917 októberében a Nagy Szocialista Forradalom győzelme nem lett volna lehetséges a kapitulánsok és sztrájktörők, a mensevikek és eszerek szétverése nélkül, éppen úgy a szocializmus győzelme a falun szint .n lehetetlen lett volna a jobboldali kapitulánsok szétverése nélkül 192b—1929-ben. A pártnak a Buhárin—Rukov-féle pártellenes csoport feletti győzelmében igen nagy jelentősége volt . Sztálin beszédeinek: „A jobboldali veszélyről a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjában“ (a Moszkvai Bizottság és a Moszkvai Ellenőrző Bizottság teljes ülsén 1928 októberében) és „A jobboldali elhajlásról a Szovjetunió Kommunista (belfcevik) Pártjában”" (a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Párt jártak Központi Bizottsága teljes ülésén 1929 áprilisában). Ezekben a beszédekben Sztálin végleg leleplezte a jobboldaliakat, mint a leninizmus ellenségeit,kimutatta, hogy a jobboldaliak a kulákok ügynökei a pártban. A jobboldaliak elleni harcokban Sztalim felzárkóztatta az egész pártot és rohamra vezette a kapitalista kizsákmányolásnak országunkban megmaradt utolsó vádbástyája ellen. Sztálin lángesze, tántoríthatatlan akarata és bölcs éleslátása biztosította a forradalomnak új, magasabb színvonalra emelését. 1929-ben, az Októberi Forradalom 12. évfordulóján megjelent „A nagy fordulat éve" című történelmi jelentőségű cikében Sztálin ezt írta: „Az elmúlt év a nagy fordulat éve volt a szocialista építőmunka minden frontján. Ez a fordulat a szocializmus döntő támadásának jegyében ment és megy végbe a város és a falu kapitalista elemei ellen. Ennek a támadásnak az a jellemző sajátossága, hogy már eddig is számos döntő sikert hozott nekünk népgazdaságunk szocialsta újjáépítésének (rekonstrukciójának) fő területein." Határozott fordulatot ért el a párt a munka termelékenységének terén. Lényegében megoldást nyert a szocialista iparosítás egyik legnehezebb feladata: az a feladat, hogy a nehéz par felépítéséhez felhalmozzuk a szükséges anyagi eszközöket. Gyökeres fordulatot ért el a párt földművelésünk fejlesztése, parasztságunk fejlődése tekintetében. Viharos gyorsasággal kezdett kibontakozni a kolhozmozgalom, fejlődésének üteme tekintetében maga mögött hagyva még a nagyipart is. Ez volt a kezdete a tömeges kolhozmozgalomnak. „Az új és a döntő a mostani kolhozmozgalomban az — írta Sztalin — hogy a parasztok nem egyes csoportokban lépnek be a kolhozba, mint azelőtt, hanem egész falvaik, egész járások, kerületek, sőt egész körzetek parasztsága lép be egyszerre És mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy a középparaszt megy már a kolhozba. Ez a lényege annak a mezőgazdaság fejlődésében beállott gyökeres fordulatnak, amely a Szovjethatalom rendkívül fontos vívmánya .. így lett előkészítve Sztapa vezetése alatt a történelmi fordulat a kulák elemek korlátozásának és kiszorításának politikájától a kulákságnak mint osztálynak a teljes kollektivizálás alapján való felszámolása politikájához. Sztálin elvtárs nagy érdemének kell tekinteni azt a tényt hogy ebben az időszakban, az iparosítás és kollektivizálás első nekiindulásának időszakában amikor a nép minden munkálkodó erejét nagy feladatok megoldására kellett mozgósítani, élre állította a nőkérdést a nők helyzetének, a női munkának, ama rendkívül fontos szerepnek a kérdését, melyet a nők — munkásnők és parasztasszonyok — a társadalom gazdasági, társadalmi és politikai életében betöltenek s a kelő színvonala emelve ezt a kérdést, helyesen meg is oldotta azt. „Az emberiség történelmében az elnyomottak egyetlen mozgalma sem zajlott le — mondotta Sztálin — a dolgozó nők részvétele nélkül. A dolgozó nők, az összes elnyomottak legemyomottabbjai, sohasem maradtak és maradhattak távol a felszabadító mozgalom országútjától. A rabszolgák felszabadító mozgalmában, mint ismeretes, százával és ezrével szerepelnek a női vértanúk és hősnők. A jobbágyság felszabadító küzdelmének harcosai közt tízezrével voltak a dolgozó nők. Nncs csodálkozni való azon, hogy » munkásosztály felszabadító i joga]« ma, az elnyomott tömegeknek ez a leghatalmasabb szabadságmozgalma, a dolgozó nők millióit gyűjtötte a maga zászlaja alá." „A dolgozó nők — mondja tovább Sztalin — a munkásnők és parasztasszonyok a munkásosztály hatalmas tartalékai. Ez a tartalék a lakosságnak jó felét teszi. A munkásosztály pártján lesz-e a női tartalék, vagy ellene — ezen fordul meg a proletármozgalom sorsa, a proletárforradalom győzelme vagy veresége, a proletárhatalom győ*zelme vagy veresége. Ezért a proletariátusnak és élcsapatának, a__ kommunista pártnak elsőrendű feladata az, hogy erélyes harcot indítson a nők, a munkásnők és paraszt asszonyok felszabadításáért a burzsoázia befolyása alól, a munkásnők és parasztasszonyok poétikai felvilágosításáért és megszervezéséért a pr’oletáriátus zászlaja alatt-“ „De a dolgozó nők — folytatja Sztálin — nemcsak tartalékot alkotnak. A munkásosztály helyes politikája esetén a dolgozó nők a munkásosztály igazi, a burzsoázia ellen működő hadseregévé válhatnak. A női munkástartalékból a munkásnők és parasztasszonyok olyan hadseregét kikovácsolni, amely a proletariátus nagy hadseregével vállvetve küzd — ez a munkásosztály második és döntő feladata.‘‘ Ami a nőknek a kolhozokban való szrepét illeti, erről Sztálin a rohammunkás kolhozparasztok első kongresszusán a következőket mondta: „A nőkérds a kolhozokban — mondta Sztálin — fontos kérdés, elvtársak. Tudom, hogy sokan közülietek lebecsülik a nőket, sőt tréfát űznek belőlük. Ez azonban hiba, elvtársak, mégpedig komoly hiba. Nemcsak arról van itt, szó, hogy a lakosság felét nők teszik. Mindenek előtt arról van szó, hogy a kolhozmozgalom a kiváló és tehetséges nők egész sorát vezető állásokba emelte. Nézzétek ezt a kongresszust, ennek összetételét, és meglátjátok, hogy a nők az elmaradottak soraiból már régen az éenhaladók soraba léptek elő. A nő a kolhozokban nagy erő. Ezt az erőt véka alatt tartani — bűn. Kötelességünk az, hogy a nőket a kolhozokban előtérbe toljuk és ennek az erőnek teret engedjünk.“ „Ami magukat a kolhozok női tagjait illeti — folytatja Sztálin —, azoknak meg kell gondoltuk, hogy milyen ereje és jelentősége van a kolhozoknak a nők szempontjából meg kell gondolnuk, hogy csak a kolhozban válhatnak a férfiakkal egyenlőkké. Ha nincs kolhoz, egyenlőtlenség van, a kolhozban: egyenlő a jog. Gondolják ezt meg a kolhozban elvtársnők és vigyázzanak a kolhoz- rendre, mint a szemük fényére." Országunk legszélesebb néptömegeinek — köztük a régebben elnyomott és elmaradt nemzetek dolgozódnak is — bevonása a szocializmus építésének művébe, a szovjet ideológiának, amely a tömegekben látja a történelem igazi alkotóit. óriási győzelmét jelentette a burzsoá ideológia felett, amely mindenféle badarságokat terjeszt arról, hogy a tömegek az életnek semmiféle terén sem képesek önálló alkotásra. Sztálin elvtárs ideplezte annak az „elméletnek" reakcós voltát, amely szerint a kizsákmányoltak nem tudnak meglenni a kizsákmányolók nélkül. „Az Októberi Forradalomnak — írta Sztálin elvtárs — egyik legfontosabb eredménye az a tény, hogy erre a hazug elméletre halálos csapást mért“. Sztálin elvtárs leleplezte azt a reakciós legendát is, amely szerint a népek felsőbb és alsóbbrendű fajokra oszlattak. „Azelőtt „szokás volt“ azt gondolni, hogy a világ örök idők óta alsóbb és felsőbbrendű fajokra oszlik. feketékre és fehérekre, akik közül az előbbiek képtelenek a civilizációra, s arra vannak kárhoztatva, hogy kizsákmányolják őket, az utóbbiak pedig a civilizáció egyedüli hordozói és arra vannak hivatva, hogy az előbbieket kizsákmányolják. Most ez a legenda szét van zúzva és félre van vetve. Az Októberi Forradalom egyik legfontosabb eredménye az a tény, hogy erre a legendára halálos csapást mért és a gyakorlatban megmutatta, hogy a szovjet fejlődés medrébe bevont felszabadított nem európai népek éppúgy előbbre tudják vinni a valóban haladó kultúrát és a valóban haladó civilizációt, mint az európai népek“. (Folytatjuk) JOSIF VI&ZARIONOVICS SZTALIfea