Fáklya, 1956. október (11. évfolyam, 233-258. szám)
1956-10-02 / 233. szám
»056. X. 4. kedd. 233. szám/ r AKi Tá9 ÉPHADSEREGÜNK SZÜLETÉSNAPJÁT ünnepeljük ma. Dolgozóink, midőn alkotómunkánk, békénk védelmezőit ünnepük, szeretettel emlékeznek meg a román hadsereg történetében fordulópontot jelentő eseményről , a Tudor Vladimirescu önkéntes hadosztály megalakulásáról. Tizenhárom évvel ezelőtt, 1943 október 2-án alakult meg néphadseregünk magva. Egy 2700 katonából és 43 tisztből álló csoport kérte a szovjet kormányt, tegyék lehetővé, hogy harcoljanak Románia nemzeti felszabadításáért, a fasizmus megsemmisítéséért. A hadosztály a „Tudor Vladimirescu“ nevet kapta. Az ,il. román önkéntes hadosztály" hazaszeretete, a román nép ügyéért való áldozatkészsége erőteljesen megnyilvánult a fasiszta-ellenes háborúban. A Tudor Vladimirescu hadosztály Sepsiszentgyörgy, Nagyvárad, Debrecen s a Magas- Tátra vidékén vívott hősi harcokban aranybetűvel írta be nevét a román hadtörténelembe. A Debrecen melletti nagy harcokban tanúsított önfeláldozásáért, a szovjet hadparancsnokság a „Debrecen“ melléknevet adományozta a pandurhadosztálynak. Néphadseregünk a román történelem legönfeláldozóbb hazafiainak, valamint a pandúrhadosztály dicső hagyományainak folytatója. Ereje nemcsak a korszerű technikai felszerelésen alapszik, hanem elsősorban azon. Fegyverben is gépeket gondolunk, tollat, ekét, épülő gyárakat, lágy kerteket, szerelmes otthonunk, s ezt őrizzük, ezért feszül a had. (Létai Lajos: Katonák) Iár — s hogy szive érzi, agya tudja: igaz ügyet szolgál — a dolgozó nép békés, alkotó munkájának, szabadságának megvédését. S ez az erkölcsi „fegyver“ nem kisebb erőt képvisel, mint a legmodernebb harci felszerelés. Pártunk és kormányunk gondoskodása folytán hazánknak ma jól felszerelt hadserege van. Ez a hadsereg azonban — a Szovjetunió és az összes népi demokráciákéhoz hasonlóan — a béke hadserege. Nem fenyeget senkit, de kardja kíméletlenül lesújt azokra, akik megzavarják békési építői munkájukat. Hadseregünk — népünk fiainak iskolája. Az ország minden részéből érkeznek a legkülönbözőbb egyéniségű, képességű ifjak, s néphadseregünk emberformáló ereje, mindannyiukat erős, öntudatos honvédőkké neveli. S ez a közös nagy család — a néphadsereg — ugyanazon szeretettel fogadja magába és neveli a román, magyar, német vagy bármilyen nemzetiségű ifjakat. Anyanyelvükön olvashatnak, s bárki — aki arra rátermett — elérheti a legmagasabb katonai rangokat. Néphadseregünk napja a román-szovjet fegyverbarátság ünnepe is. Katonáink és dolgozó népünk szeretettel emlékezik a plevnai (1877) orosz bajtársakra, valamint hős unokáikra, a felszabadító szovjet harcostársakra. Néphadseregünk napján hazánk dolgozói tisztelettel emlékeznek meg a nép szabadságáért, boldogulásáért életüket áldozó hős katonákról, s ugyanolyan szeretettel ünnepli fegyverben is épitő katonáinkat a békés alkotó munkán', és boldog jövőnk védelmezőit. ------- ---------- ...VALAMENNYIÜKÖN hibátlanul állt a gázálarc. Nehéz léptekkel jöttek... És énekeltek. Jól hallatszott az is, hogy egyegy nagyobb lélegzetnél sípolt az álarc. A hadnagy tudta, hogy ilyenkor patakzik a veríték a katonáról. És ők énekelnek. Azért énekelnek, mert nehéz gázálarccal hegyre menetelni. És ha nehéz, akkor abba kell hagyni? Össze kell roskadni, le kell ülni pihenni? Marhaság, hiszen mi annál többet is kibírunk... És énekelnek! A hadnagy megrökönyödve nézi őket. Elrejtőzni nincs ereje. Meglátják. Mit gondolnak vajon. Talán mosolyognak, megvetően, vagy sajnálkozva... Egyelőre énekelnek... Lehorgasztott fejjel indul útnak. A tetőn pihenőt rendel el. Hagyja, hogy sokáig pihenjenek. Távolabb ül tőlük s a földet nézi. Majd sorba állítja az egységet. Rájuk néz. Egyenesen a szemekbe. — Elvtársak! Jegyezzétek meg, amit most mondok. Ha parancsnokok lesztek, bízzatok legényeitekben. Ők is bízni fognak bennetek. Zavart csend van. A katonák a hadnagy ki nem mondott szavait is megértik. — Balogh közlegény! — Parancs, hadnagy elvtárs! — Ismételje el, amit mondtam. Emil úgy érti, ahogy a hadnagy lelkében megfogalmazódott: mondja a szemébe a vádat. Vár egy kicsit, mintha gondolkozna. Majd így szól: _— Azt mondja a hadnagy elvtárs. Méltán bízik bennünk, mert mi is nagyon bízunk a hadnagy elvtársban. A hadnagy előbb zavartan pislog, majd szigorúan rászól Emilre: — Rosszul értette közlegény. Nettig figyelt. Álljon ide félre. Na. Ki kér szót? Halljam a helyes feleletet. A szakasz mozgásba, jött s hang nélkül felsorakoztak — Emil mellé... MINT MINDIG, most a vörös traktoros fedezte fel először, hogy Emillel baj van. Igyekezett közelébe kerülni. De, ahogy feltűnt, Emil azonnal abbahagyta a gyakorlatot. Egy napon aztán mégis lefeküdt Emil mellé, s úgy gyakorlatozott, hogy lejátszotta előtte az összes hibalehetőségeket. Feltétette Emillel a banist a saját puskája csövére, s valahányszor megpróbálta, mindig leesett a pénz. — Próbáld meg te is — mondta végül elkeseredetten, — ha te csinálod, talán jobban meg tudom figyelni a módját. A pénz azonban minden esetben leesett Emil puskacsövéről- Délben bezárkóztak a fegyverterembe s ott gyakorlatoztak. S ezt napokon keresztül így folytatták, Emil végül annyira megszokta maga mellett a traktorost, hogy gátlás nélkül, izgalom nélkül tudott dolgozni. Négy napi megfeszített munka után már csak ritkán esett le a banis Emil fegyveréről. Hideg nyugalom szállta meg. Mint vizsgán, mikor tudatában volt felkészültségének. Alig hangzott el a vezényszó,célzott és lőtt. A lövészparancsnok már rá is szólt, hogy ne siessen, de ő senkire sem hallgatott. Célzott és újra lőtt. Aztán harmadszor is elsütötte a puskát. Majd ürített, és hason fekve várta a vezényszót. Előjöttek a találatvizsgálók. Emil raját visszarendelték a lővonalból. De ő csak a telefonszolgálatosig ment. Ott megállt s hallgatózott. — Igen, kettes lőhely, 18 I pont... Hármas, semmi. A torkában vert a szive. Ő a négyesen lőtt. — Mennyi a négyes? Egy? Hirtelen elsötétült előtte a világ. — Huszonegy... Megértettem. — Fellélegzett. A telefonos asztalaihoz ment s lehajtotta a szolgálatos egész kancsótartalék vizét. I Aztán megigazította a zubbonyát, s erős katonás léptekkel indult a gyülekezőhely felé. — Mi az eredmény gyalogos? Ahogy parancsoltam. — Nem egészen ezredes elvtárs, 21 pont. — Ez már beszéd, gyalogos! így máskor is megszegheti a parancsot. Köszönöm, — és kezet nyújtott. Emil várt egy kicsit, már a száján volt, hogy: Parancsára ezredes elvtárs! De úgy érezte, hogy ez nem fejezi ki a dolog lényegét. Sapkájához emelte kezét s érces hangon mondta: — A Román Népköztársaságot szolgálom. Sarkon fordult és tovább indult. A kötelességteljesítésnek boldog érzése hatalmasodott el rajta. Hirtelen futni szeretett volna, ugrálni, mint egy gyerek. De utolsó pillanatban lefékezte magát. Kemény, ruganyos léptekkel indult a szakasz felé. Elvégre tudja ő, hogy kell viselkedni. Gyalogosnak születni kell... (Részlet az Utunkban megjelent novellából). A pártéletnek az intézményekben különleges sajátosságai vannak. Eltérőleg az ipari üzemek, GTA-k, állami gazdaságok, kereskedelmi vállalatok pártalapszervezeteitől, az intézményi pártalapszervezeteknek nincs ellenőrző joguk az intézmény vezetősége felett. De ez nem jelenti azt, hogy az intézményi alapszervezetek nem felelnek az illető intézmény tevékenységéért. Nem lehetnek közömbösek a jó eredmények iránt, ugyanakkor nem térhetnek ki a meglévő hiányosságok elöl sem Ellenkezőleg: felhasználva az alapszervezet különleges helyzetét, erős nevelő-szervező hatást kell gyakorolni az állami apparátusra, fel kell fedni a hiányosságokat, javaslatokat kell tenni az intézmény vezetőségének a munka megjavítása érdekében. A Margitta-rajoni néptanács pártalapszervezete részben törekedett politikai feladatinak teljesítésére. A dokumentumokból kitűnik, hogy az alapszervezet igyekezett tevékenységét munkaterv alapján megszervezni. A párttagok nagy része jól meghatározott feladatokkal van megbízva. Például Szilágyi János a faliújság felelőse, Benciu Raveioa a női munkával foglalkozik. Melczer János, Botezatu Gheorghe és mások a tömegszervezetekben tevékenykednek. Az alapszervezet bürója gondoskodott róla, hogy a párttagok ismerjék meg a párthatározatokat; alapszervezeti gyűlésen foglalkoztak a II. pártkongresszus dokumentumaival is. A 21 agitátor különböző akciókban vesz részt, például Vedresábrány, Vámosláz, Poklostelek községekben mozgósította a dolgozó parasztságot, kötelezettsége teljesítésére. Az alapszervezet szép eredményeket ért még el a fentieken kívül a tagdíj rendszeres befizetésében, a múlt évi pártoktatási tanfolyam megszervezésében s így tovább. Hiba, hogy az alapszervezet nem küzd a bürokrácia ellen. Nem foglalkozik a néptanács kommunistáinak és pártonkívüli dolgozóinak politikai, valamint szakmai ismeretei gyarapításával, a néptanács tömegkapcsolatainak erősítésével, a felsőbb állami szervek határozatainak gyakorlatbaültetésével, stb. Az alapszervezet vezetősége öncélú szervezeti munkával próbálta helyettesíteni a politikai munkát, így például évek óta egyszer sem vitatta meg valamelyik osztályvezető-párttag munkáját, hogy ezáltal betekintést nyerjen egyes osztályok munkájába. Pedig lett volna miről beszélni. A néptanács több munkatársa bürokrata módjára dolgozik, ami a többi osztályokon is érezteti hatását. Másrészt a pártalapszervezet nagy segítséget nyújthatna a néptanács végrehajtó bizottságának, ha ellenőrizné, hogyan intézik el a néptanácsnál a lakosság panaszait, sérelmeit, hogyan bánnak a felekkel. Ha az intézményi pártalapszervezetnek nincs is joga ellenőrizni a hivatalvezetőket, de a taggyűléseken mint kommunistákat, bírálhatja őket. A pártalapszervezet nem foglalkozott a munkafegyelem megszilárdításával sem, pedig a pártalapszervezet titkára rendszeresen részt vett a néptanács végrehajtó bizottságának ülésein, s gyakran hallotta a különböző panaszokat. Azt, hogy , az apparátusban nem minden határozatot hajtanak végre kielégítően, sok a felesleges időtöltés és személyes ügyekkel foglalkoznak munkaidőben. A pártalapszervezetnek sokkal jobban kellett volna törődnie a néptanács végrehajtó bizottsága munkatársainak politikai és szakmai nevelésével. Többször előfordult, hogy egy-egy határozatot, rendelkezést azért nem tudtak határidőre végrehajtani, mert a néptanács alkalmazottai a rendeletet nem ismerték alaposan. Természetesen nem a pártalapszervezet faladata ismertetni a rendeleteket, a felsőbb szervek határozatait, de helyes, ha ellenőrzi: milyen a munkatársak szakmai felkészültsége. Kitűnik, hogy az alapszervezet vezetősége nem ismerte világosan, — s a rajorti pártbizottság sem segítette ebben — milyen feladatai vannak az intézményi pártalapszervezetnek. Ahhoz, hogy az alapszervezet helyesen és sokoldalúan oldja meg a reá háruló feladatokat, szükséges legelsősorban a pártélet rendszeres munkája. A Margitta-rajoni néptanács pártalapszervezeténél ezen a téren is sok a tennivaló. Vannak felelős állásban levő elvtársak — élén Costrut Gavril elvtárssal — akik nem értik meg ennek a kérdésnek fontosságát. Ezek az elvtársak beképzeltségről tesznek tanúbizonyságot, lenézik magát az alapszervezetet, rendszeresen hiányzanak az alapszervezeti gyűlésekről, ellenben vigyáznak arra, hogy „igazolják“ távollétüket. Általában ma már az intézményi pártalapszervezetek legtöbbje mellett a leglelkiismeretesebb tisztviselőkből álló széles pártonkívüli aktívák működnek. A Margitta-rajoni néptanács pártalapszervezetének is megvan erre a lehetősége, s ezt a lehetőséget a munka mielőbbi megjavítása érdekében a legrövidebb időn belül ki is kell használnia. A nemrégen megválasztott vezetőségnek következetesen kollektíven kell harcolnia a munka megjavításáért. Vegye figyelembe a tagok javaslatait, bírálatát,tanácsait, nem úgy, mint ahogy azt a régi vezetőség tette. Csakis a párttagok segítségével tudja majd ellátni ezt a nemkönnyű feladatot, amely egy néptanács pártalapszervezetére hárul. Varga Erzsébet PARTELET A Margitta rajoni néptanács pártalapszervezetének munkájáról Megalakult a negyedik mezőgazdasági társulás Szalontán Szalonta városban napiap után újabb dolgozó földművesek csatlakoznak a mezőgazdaság szocialista szektorához. A kollektív gazdaság és a három mezőgazdasági társulás eredményei egyre többeket győznek meg a közös munka felsőbbrendűségéről- így a rajoni pártkonferencia tiszteletére *— melyet szeptember 29—30-án tartottak — létrejött a negyedik mezőgazdasági társulás. Harminc dolgozó parasztcsalád fogott össze 44,7 hektár földdel. -----• __ -í. ff - • Iff ff ? I 5 % % ? % I Az AVSAP rendezésében A Néphadsereg napja tiszteletére a nagyváradi Október 12 közüzemek AVSAP bürója több üzemnek versenykihívást küldött,, hogy így döntsék el melyik üzemben van a legjobb céllövészeti csapat. E napon számos üzemben ismertetik a néphadsereg életét Népköztársaságunk aktív tisztjei baráti megbeszélést tartanak a dolgozókkal. Beszámolnak arról, milyen szép és büszke érzés a Népköztársaság hadseregében szolgálni, milyen gonddal nevelik, oktatják a tisztek a katonákat. A honvédelmet támogató önkéntes egyesület a beiratkozott dolgozókat sokoldalú technikai kiképzésben részesíti. Az AVSAP- körökben a tagok a következő szakképesítést nyerhetik: rádióamatőr, repülő, ejtőernyős, autóvezetés, autószerelés, stb. Baumeister Ernő az AVSAP városi bizottságának instruktora. Tiltakozó gyűlés A napokban a városi néptanács dísztermében tartották meg a szuezi kérdésben megnyilvánult imperialista mesterkedések elleni tiltakozó gyűlést. A gyűlésen Miron Mechiu elvtárs beszélt a Szuezi-csatorna államosításának jelentőségéről és hangsúlyozta, hogy az egyiptomi nép az egyedüli jogos tulajdonosa a Szuezi-csatornának. Miután Mechiu elvtárs vázolta az imperialisták aljas mesterkedéseit a szuezi kérdésben, a gyűlés résztvevői közül számosan felszólaltak. Bota elvtárs az Infratirea gyár dolgozói nevében hangsúlyozta, hogy együtt éreznek az egyiptomi nép igaz ügyével, amely harcol hazája függetlenségéért. Hasonló értelmű felszólalásában Szilágyi elvtárs kifejtette, hogy együtt éreznek az egyiptomi nép harcával. Befejezésül a gyűlés résztvevői két táviratot küldtek: egyet egyiptomi Szakszervezetek Szövetségének, egyet az ENSZ Biztonsági Tanácsának, amelyben kérik: használja fel teljes tekintélyét a szuezi kérdés békés rendezése érdekében, a népek függetlensége és szuverenitása tiszteletben adásának szellemében. Jobb a közösben — Egy kollektivista levele — A napokban lesz három éve, hogy végképpen elhatároztam magamat és rátértem a közös gazdálkodás útjára. Ez az évforduló nagy ünnep számomra, mert mióta kollektivista vagyok, megváltozott életem sorsa. Pedig egyénileg sem gazdálkodtam rosszul. Több mint 7 hektár földem volt és az ahhoz szükséges gazdasági felszerelések. Igyekeztem mindig jól megművelni a földemet és amit csak lehetett, mindent megtettem, hogy minél nagyobb termést érjek el. Igen ám, de amikor a legcsekélyebb természeti csapás is sújtott, akkor bizony kevés jövedelmem volt. Emellett sok volt a kiadásom, mert a két fiam mindenáron tanulni akart. Ez aztán még több gondot okozott. Nem is tudom, hogyan teljesíthettem volna óhajukat, hogy a felsőbb iskolákat elvégezzék, ha 3 évvel ezelőtt nem lépek be a kollektív gazdaságba. Tehát annak ellenére, hogy jó gazda voltam, elég küzdelmes életet éltem. Miután községünkben megalakult a kollektív gazdaság, jómagamat is foglalkoztatott a belépés gondolata. Eleinte azonban nem tudtam határozni, úgy gondoltam, egyelőre várok, — mert akkor még nem láttam tisztán, mennyivel előnyösebb a közösben... A gazdaság első évi eredményei azonban meggyőztek. Beláttam, hogy földművesember sehol sem él meg olyan jól, mint a kollektívában. Erről az győzött meg a legjobban, hogy belépésem előtt a gyenge termés miatt ismét kevés kenyérgabonával mentem a télnek. Ezzel szemben Nyíri József kollektivista — aki egymaga dolgozott a gazdaságban — 16 mázsa búzát kapott a végleges osztáskor. Tudtam, hogy én is képes vagyok ennyit keresni, így most már nem sokat tétováztam, hanem egész földemmel és felszerelésemmel beléptem a közös gazdaságba. Belépésem után mindjárt az igásállatok gondozásával bíztak meg. Előbb nem akartam vállalni, mert a mezei brigádban szerettem volna dolgozni. A vezetőtanács azonban meggyőzött arról, hogy az állatgondozásnál van rám a legnagyobb szükség. El is vállaltam, és azóta az állatgondozással foglalatoskodom. De azért nem néztem tétlenül, hogy ha néha a munkálatok túlzsúfoltsága miatt munkaerőhiánnyal küzdött a gazdaság. Szabadidőmben — miután elvégeztem az állatok gondozását — ott segítettem, ahol arra szükség volt. Természetesen ezért külön járandóságot kaptam. Így már az első évben más jövedelmen kívül 27 mázsa búzát vittem haza a gazdaságból, pedig egymagam dolgoztam. Ekkor elhatároztam, hogy a következő évben annyi munkaegységet teljesítek, amiért legalább 32 mázsa búzát kell kapnom. Sokan — főleg a kívülállók — lehetetlennek vélték ezt, és a következő évben a 32 mázsa helyett, 37 mázsa búzát kaptam. Most már mindenre telik a jövedelemből. Két fiam iskoláztatása sem okozott különösebb gondot. Az egyik már el is végezte a felső iskolát. Előreláthatóan az idén is jól részesülök az elosztásból. Igaz, hogy ebben az évben nem volt olyan jó termésünk, mint amilyet szerettünk volna. De azért mégis jobb a közösben. Például a gazdaság eddigi jövedelme azt mutatja, hogy pénzből 13—14 lejt osztanak munkaegységenként. Tehát gond nélkül nézek a tél elé. Ezért nem is bántam meg, hogy beléptem a kollektívába. Azt ajánlom minden egyénileg dolgozó földművesnek, szakítson a régivel és térjen az új útra... Hiszen az öntudatos és lelkiismeretes tag annyit kereshet a kollektív gazdaságban, amennyiből könnyen megélhet. Kerekes József a diószegi kollektív gazdaság tagja