Fáklya, 1956. december (11. évfolyam, 284-311. szám)
1956-12-22 / 303. szám
1956 XII. 22. szombat, 303. szám A választókerületek és szavazókörzetek beosztása 8 SZÁMÚ VÁLASZTÓKERÜLET: NAGYVÁRAD (nyugati választókerület) I sz. szavazókörzet: Victoria fürdő, elemi iskola: Kordó, Szentmártom 2. sz Hájó elemi iskola: Betíia, Hájó, Rontó. 4. sz. Felsőhidisel elemi iskola: Felsőhidisel, Alsóhidisel, Sintelec. 5. sz. Miklóirtás, néptanács: Nagygyepes, Gyepes, Hosszuliget, Miklóirtás. 6. sz. Mácsa-puszta, Faluháza, Mácsa-puszta. 7. sz. Méhelő, elemi iskola: Pusztabikács, Nagykáránd, Kiskáránd, Méhelő, Alsópatak 8. sz. Miersig, néptanács: Miersig. 9. sz. Nyárló, elemi iskola: Nyárló. 10 sz Nagyürögd, névtanács: Kisürögd, Les, Nagyürögd 11. sz Sititelec, elemi iskola: Sititelec. 12. sz Sályi, Sályi, Anáti, Pósa 13 sz. Váraduzsópa (Somogy), Váraduzsapa. 14. számú szavazókörzet, székhelye Cuventul Liber utcai 11 számú elemi iskola. Itt szavaznak majd a következő utcák lakói: Caraban, Arbore, Vinatorilor, Császár Anna, Verri, Maio Eroste Grigore, Constantin Stere, Károlyi Irén, Salcimilor, Glasul Poporului, Fónagy János, Nicolae Zigre, Apáczai Cseri János, Masarik, Pistiner, Efrem III. Benjamin 27—45, 32—44 házszámig, Katona József, dr. Schwimmer, Ferdinand Lassalle, Piata Partizanilor, General Frunza, Abraham Lincoln, Sacco és Vanzetti, Alexandra Sahia, Lahovári. 15. számú szavazó körzet. Székhely: Türr István utcai óvoda: Canton, Tessedik Sámuel, Plehanov, Densusianu, P. Steaua Rosie, Dávid Ferenc, Gheorghe Mortuni, Vantus Károly, Reviczky Gyula, Aurel Vlaicu, Liebknecht, Titeica, Janus Pannonius, Csokonai Vitéz Mihály, Constantin Miile, Türr István, Washington, Pirvan, Petre Gheorghe, Kéri Pál, Hennric Ibsen, Buzaului, Caporal Mandache, Romain Rolland, Szentandrási út, Sarmisegetuza, Emil Fagure, Zrínyi Miklós, Alexandru Roman, Canalului, Pionerilor, Varga Katalin, Efrem Benjamin 1—25, 2—30 házszámig. Tichindeal, Raimund, Cuvintul Liber, Munteniei, Danciu, Jakobinusok, P Jean, Marat, Tóth Árpád, Zammenhof, Rákóczi Ferenc 35—65, 24—50 házszámig. 16. számú székhely: Decebal utcai elemi iskola. Rákóczi Ferenc 1—29, 2—2? házszámig, Vágóhíd, Móricz Zsigmond, Stefan cel Mare, Kis utca, Medve, Spenczer, Dr. Kecskeméti Lipót, Babes, Prof. Pompei, R. Wagner, Daru, Ungureanu, Klapka György, Xenopol, Hattyú, Decebal 56—110 házszámig, Galamb, Holdvilág 17. számú szavazókörzet. Székhely: Decebal utcai óvoda. Lázár Vilmos, Fluerasului, Stef. Octavian Iosif, Constantin David, Lucrejia Suciu, Potirnicilor, Madár, Ispirescu, Fecske, Sólyom, Decebal 1—59, 2—18 házszámig, Shakespeare, Brincoveanu, Vladimirescu 63—89, 65— 82 házszámig, Kaszárnya, Erdélyi Zsigmond, Rosiorilor, Simion Barnisiu 9—41, 10—40 házszámig 18. számú szavazókörzet. Székhely: Tudor Vladimirescu utcai elemi iskola. Tudor Vladimirescu 1—61, 2—64 házszámig, Pop Iosif Salajan, Simion Stefan, Plevnei, Körös, Bolas, Negreanu, Bernáth Andor, Pipó Lajos, Zamfirescu, Visinszkij 1 —17, 2—18 házszámig. 19. számú szavazókörzet. Székhely Visinszkij utcai egészségügyi iskola Visinszkij 19—49, 20—46 házszámig. Stefan Gheorghiu, Luther Márton, Simion Barnitiu 1—7, 2—8 házszámig. Bem József, Caragiale, Kálvin, Pável 1—29, 2—28 házszámig. : : Nőni úgy, mint régen Révedező szemekkel tekint ki az ablakon, a városra ereszkedő sürű ködbe, mintha a régmúlt események után kutatna. Aztán Balogh Vera csendesen tovább mesél. A harmincas években különösen nagy éhínség és munkanélküliség pusztította a munkásokat, a parasztságot az adók nyomorgatták. És nem volt ki védje őket, aki a „magas" fórumok előtt érdekeiket képviselje. A munkások és parasztok ekkor elhatározták, képviselőiket bejuttatják a városi tanácsokba. Legyen, aki érettük is szóljon. — Persze, nem ment könnyen. Elszánt kommunistákra és mennyi harcra volt szükség, hogy le tudják tenni a Városi és Falusi Dolgozók Blokkjának jelölőlistáját. Pillanatokra megáll, aztán a jóleső emlékezés hangján folytatja. — Erősen készültünk. Lelkesen agitáltunk az üzemekben, az utcán. Na plakátjainkat a rendőrkopók leszakították, mi újakat ragasztottunk. A siker biztosnak látszott. Végre elérkezett a listaletétel napja. — hlrét vettük, hogy a törvényszék előtt — ahol a listát kellett letenni — rendőrök és detektívek várják a jelölteket. Parancsot kaptak a listaletétel megakadályozására minden áron. „Hohó ... nem esztek ti abból" — mondta az egyik elvtárs. Egyenként, feltűnés nélkül >s szivárogtunk be a törvényszék folyosójára, s mikor mind együtt voltunk, jelöltek, munkások, bementünk a listával. — Maga is a jelöltek között volt? — szakítom félbe. — Én? .., kiáltja szinte fáj ,, dalmasan... a jelöltek köözött? Hiszen még szavazni s’ sem volt jogom. Apám fűrészgyári köszörűs volt, hat gyermek apja, nem telt nekünk középiskolára. A nők pedig önékkül nem szavazhattak. De beszéltem a munkásokkal, ragasztottam a plakátokat és értesítettem az elvtársakat, ha is veszély fenyegetett. Mert ahány f kopó, az mind utánunk szimatolt. Hányat letartóztattak közülünk! ! — Végül mégis csak bejuttottak a tanácsba? — kérdezem. — Bejutottak. De hamar kizavarták őket onnan, mert védeni merték a dolgozók érdekeit... Nem úgy volt, mint most — fejezi be halkan s el gondolkozva tekint maga elé. $ Magárahagyom emlékeivel # hirtelen mozdulattal egészen v felém fordul és felszabadultan mondja. t — 1950. óta képviselő vagyok. Boldognak és büszkének * érzem magam. Szombaton be választottak a városi néptanács végrehajtó bizottságába. í — Tehát most nem úgy van. * mint régen — fordítom meg előbbi kijelentését. i W. I. S fáklya ták az operáció kálváriáját. Akik földet, értéktárgyakat adtak el. Meg kell fizetni a gumikertyűt, a köpenyt, a lepedőket. Minden operációnál felszámítják, nem számít, ha százszor is használják, mindig meg kell fizetni. Azonkívül az operáció maga, a kezelés, az injekció, a szoba, az ágy, az ellátás — minden borsos áron. Mi adjon el? Nincs mit. Talán tízezerbe is kerül, honnan ennyi pénz? Zugó, fejjel ment be a házba. Felesége ott feküdt az ágyban. Homloka verejtékezett, arca lázban égett. Nagyon szerette asszonyát. Oilaadott volna mindent, csakhogy meggyógyuljon, hogy ismét megtöltse a szobát, az egész világot vidám kacaja. — Kihez menjek, mit csináljak2... Csak az öreg igazgató-tanító szavai hallatszottak, senki sem mozdult. Pálfi úr is ott ült csendben, botját maga elé támasztotta és ráhajolt. — Csak egy ember adhat ennyi pénzt kölcsön. Hozzámentem. Emlékszik Pálfi úr? A bot megmozdult, felemelkedett, de ismét a földhöz szegezték a tekintetek. — Elmondtam neki nyomorult helyzetemet, kértem, könyörögtem, rimánkodt — kinevetett. — Mit gondol maga tanító, ha így szórnám a pénzt, holnapra eladhatnám a házat. Nem volna nekem száz hektárom, még kettő se. Nem adok. Mikor adná vissza? Miből? A koszos tanítói fizetéséből? Szavai összetörtek, megaláztak. Megbántam, hogy elmentem hozzá kérni s elhatároztam, ha elveszítem a feleségemet, én is megyek ... — Megálljon tanító úr — szólt utánam, amikor az ajtóhoz értem. Meggondoltam, mégis adon pénzt. Nem hittem füleimnek, szerettem volna megölelni, sírni örömömben. — Adok pénzt — ismételte — de nem kölcsön. Cserébe maga is ad valamit. Ismét elhagyott a remény, alig tudtam kipréselni, mit adjak én, hiszen nincs nekem semmim. Bement a szobába, hallottam, amikor nyitja a vasládát, kijgít és a kezembe számolt tíz darab ezrest. —* Itt van. Jövő héten választunk. Maga a számlálóbizottságban lesz. Még nem tudja, holnap majd tudatják... Nos, nem lesz ott sok dolga... Mentem rohantam a pénzzel a kezemben. Ej, de drága operáció volt! Pálfi úrnak visszaadtam a pénzt s ő képviselő lett. Az én becsületem... Hát ezt akarta elmondani Pálfi úr. Sokszor fenyegetett már, hogy megfizet, mert ellene fordultam. Ezért jött ide. Tegnap este beszéltem Kántor Istvánnal is. Pálfi úr biztatta fal, hogy kérje felvételét a gazdaságba s ő hintett mérget közétek is, ő kérdezte uton-ulfében, hogy milyen kollektíva is lesz ez? Jó gazdáknak való Kántor Istvánnal közösködni? Akkor nem a dolgozók pártja vezetett. Ma fizetésemből jól megélek, ingyen vizsgál, ingyen operál az orvos. Az iskola is megnőtt — s én a régi bútordarab — aki annak idején az ur szemete voltam, megbecsült ember vagyok. Megbízik bennem a rendszer, a pártonkívüli aktívának is tagja vagyok. Tegnap pedig ráadásul kitüntettek. Hát fáj, százszorosan fáj az a régi szégyen ... Sokszor el akartam mondani, talán megbocsátottatok volna nekem. Nyomorult helyzetem használta ki az ur, s így lettem a kezében játékszer. Ti menjetek a magatok utján, ne a Pálfiak után. Az idős tanító arca pírban égett, hangja reszketett. Egy pillanatra elhallgatott, majd lehajtott fővel mondta: — Most pedig döntsetek, Ítéljetek! Ismét megmozdult a pálca, aprókat kopogva ért a földre. Pálfi úr felállt, óvatos csoszogó léptekkel ment az ajtó felé. Izzó tekintetek kisérték, s bennük égett a döntés, az ítélet is Pálfi ellen, az uj élet mellett. Varga Zsigmond, Bálint Péter és a többiek sorra, csendben kérték: — Igazgató elvtárs, írja már meg újra a belépési kérvényemet ... Fejér Gyula A VÁLASZTÓK HÁZÁBAN A 10. számú választók háza megkezdte működését. Vakarcs József elvtárs, a választók házának felelőse megbeszélést tart a jelenlevőkkel. Ismertette a nagy nemzetgyűlési képviselőválasztások jelentőségét. Emlékezés a Mestene A másfélszáz, éves öreg ház nagy utcai szobájában egy hófehérhajú asszony áll az ablak előtt, puha lélekmelegítőjét fázósan összevonja mellén. Tanítványait várja, öt meg a felnyitott fedelű, nagy fekete zongorája. Koncertje előtt, amolyan „főpróbára“ lakására hívta meg néhány tanítványát Fischerné, Szalay Stefánia. Művész lakik ebben a szobában — ezt bárki megállapíthatja az első pillanatban. A zongora körül a falon művészek dedikált fényképei, hajdani találkozások megsárgult emlékei. Az ablak előtt örökzöld növények állnak őrt. Az asztalokon, polcokon könyvek. S a képek, a könyvek, az egész művész-szoba egyértelmű beszédességgel Bartók Bélára emlékeztetnek, a „Mesterre“, akit Erdélyben élő egyetlen tanítványa, Szalay Stefánia rajongó hálával emleget naprólnapra. A kolozsváriak köztiszteletben álló muzsikusa, Ciolan mester ittjártában egyszer megjegyezte: „Milyen szép kamarazenét irt volna Beethoven ebben a szobában...“ Valóban a zene ihletett birodalma ez, a hallgatag falak sok művész múzsáját itták magukba évtizedeken át. Az a fehérhajú művészasszony avatta azzá, aki ma is olthatatlan szerelemmel, fiatal lélekkel áldoz naponta hosszú órákat a zene oltárán. Ott ül a fekete zongora előtt és azt a műsort játssza, amit a mestere 23 évvel ezelőtt, mikor utoljára hangversenyezett Váradon. Mert rá emlékezés ez a koncert. — Azt mondták nekem nemirég, hogy kötelességem írni Bartókról. Dehát én nem vagyok ízó. Én csak zenében beszélhetek róla. a hű tanítvány beszél zenében, a mester művei által, a modern zeneművészet egyik legnagyobb zsenijéről Mikor pedig elnémul a zongora, beszél szavakkal. Az emberről. Arról a mérhetetlen egyszerűséget kedvelő, s az egyszerű formák között az emberi teljességet elérő férfiről, aki hosszú éveken át művészetének és egyéniségének kincseivel gazdagította. Az ilyen ritka, szerencse egy nagy ember környezetéhez tartozhatni! Életre szóló élmény. De az élmény nagyszerű aranyragyogása milyen életre hull vajon? Milyen küzdelmek, milyen földhöz tapadt hétköznapi gondok sötétlenek alatta? Régi igazság, hogy az emlékezet gyorsabban kiveti magából a fájdalmas emléket, mint a boldogságét. Talán ezért van az, hogy keveset panaszkodik küzdelmes, nehéz esztendeire Szalay Stefánia. Pedig volna mire. — Csak azt sajnálom, hogy fiatal lány koromban, mikor tulajdonképpen előkészülnöm kellett volna hivatásomra, szegény voltam. Tanítanom kellett mindig, s a napból alig maradt néhány óra a magam számára. — Aztán tréfásan hozzáteszi: — Hogy miért nem lehet valahogy úgy csinálni, hogy fordítva legyen. .. Most ugyanis már van időm, élhetek a művészetnek. Csak hogy... elfogytak az évek. Talán nem is tudja Stefi néni kedves, milyen sok múltat vádoló ember nevében mondotta ezt, aki, ha ma lehetne fiatal, amikor a művész megbecsült tagja társadalmunknak, szárnyakat kapna. A sok-sok tehetség nevében, aki aprópénzre váltotta élete álmát, lakbérre, cipőtalpalásra, napi kenyére, így teltek el az évek. S ma mégis azt mondja: — Ha még egyszer születnék, akkor is zongorista lennék. Most Chopint játszik. Valami kis halvány mosoly suhan át a szemén. A falon egy székről fehérruhás fiatalasszony mosolyog. Mellette sudár férfialak. Talán éppen rájuk gondol most, regi magára, s a korán eltávozott társára, aki négy kisgyermek nevetésének gondját hagyta az özvegyre... A könyvszekrény polcán emlékeket idézett nyolcat üt a kis rokokó óra. És a fekete zongorán újra megszólal a Mester. Stefi néni a fiatal hallgatóság felé fordulva mondja: Figyeljétek meg: „Este a székelyeknél“. Ezt mindig az édesanyja kedvéért játszotta kérdések özöne árasztja el: — Stefi nénil És azon a 23 évvel azelőtti hangversenyen hogy is volt? Mikor az újságírók klubját zsúfolásig megtöltötte a váradi közönség? Szerették itt a Bartók muzsikáját? Vagy inkább ragyogó előadóművészetéért becsülték? És Stefi néni mesél. Hányszor mondhatta már el És mégis mindig élénk a szava, mintha akkor beszélne róla először. — Négyszer hangversenyezett Váradon Bartók. Bár akkor még nem értették az ő forradalmian új zenéjét, itt Váradon mindig nagy érdeklődéssel várták. Része volt ebben a rendezésnek is, mely nagy reklámot csinált neki. Előfordult akkoriban, hogy saját szerzeményei előadása közben megdobálták, kifütyülték, ő maga is óva intett engem: ne játsszam vidéken az ő muzsikáját. Még nem érett meg rá a közönség,úgy nevezik ezt: a lángelme sorsa. És különösen az olyan körülmények között, mint amilyenek Bartók emigrálása idején uralkodtak Európában. Kétszeresen nehéz küldetés volt az övé: nemcsak a közönség értetlenségét kellett tudomásul vennie, hanem azt is, hogy kortársai feltartóztathatatlanul rohannak a fasizmus veszedelmébe. Megtagadott minden közösséget a fasizmus szellemi támogatóival De az elszigeteltsége egyre elviselhetetlenebből nehezedett rá Szalay Stefánia így emlékezik erre: — 1938-ban találkoztam vele utoljára. Nagyon megtört és szomorú volt. Éppen saját anyagi nehézségeimről beszéltem neki, mikor váratlanul azt mondta: „Szeretnék Romániába menni“. Sose bocsátom meg magamnak, hogy akkor nem értettem meg szavai burkolt célzatát: menekülni akart. Mi vonzotta vajon? Ki tudja. Az biztos, hogy sok román barátja volt, s nagyon szerette ezt a soknemzetiségű vidéket, szülőföldjét, a Bánságot. Sok műve született a romániai nemzetiségek népzenéjének motívumaiból, elűzte a földje. Kint halt meg idegenben éppen akkor, mikor már tárt karokkal fogadhatta volna felszabadult népe. Különös, de így igazságos: a nagy emberek, akik sokat tettek az emberiségért, mindig túlélik fizikai elmúlásukat. Millió szívben élnek tovább. A kis falilámpa ott a Szalay Stefánia művész szobájában fehér fénnyel világítja be Bartók ismert arcképét. Fölötte piros szalagcsokros, megsárgult pálmaág. A felszabadulás után, egy hivatalos ünnepségen játszott Szalay Stefánia, s a részvevők elismeréséül egy román katonatiszt nyújtotta át neki ezt az emléket. Valaki, aki talán egész népe nevében fejezte ki ezzel a művészet iránti őszinte szeretetét. Azóta a mester arcképét díszíti. —zt illeti minden elismerés, amiben részem volt. Tőle kaptam, amit tudok. A hála eleven szimbóluma az a kis pálmaág. A háláé, amely hivatássá érlelte az őszhajú művészasszonyban a bartóki muzsika, a bartóki jellem állhatatos megismertetését Majdnem 50 éves zenepedagógiai működésének ez volt és ez ma is a legbensőbb tartalma. S öröme? Ö, nagy, talán a legnagyobb az, hogy nem áll egyedül ezzel a tisztelettel. Hogy számosan vannak, milliók, akik ma hazánkban hasonlóképpen tisztelik a népélet talajában gyökerező művészet kiváló képviselőjét, Bartók Bélát. ... A nagy fekete zongora hangjai igy hatolnak át az Eminescu utcai régi ház falain... M. Implon Irén 3 Szarka fészek Az Állami Színház magyar tagozata szombat esti bemutatója elé. Ezernél több előadást ért meg ez a görögtüzes színmű a hazai román színpadokon, ebből csak a bukaresti Nemzetiben 400 nál többet. Eredeti címe : Gaijele“. Magyarul nálunk kerül színre legelőször a mű, amelyet sokrétűsége miatt színműnek vagy tragikomédiának kell neveznünk, hatásában vígjátéknak sőt bohózatnak, célzatában társadalmi szatírának, kacagtatva megrikató görbetükörnek Egy olténiai bojárcsalád zűrös élete zajlik le előttünk; gőstös felfuvalkodottságuk, mérhetetlen ostobaságuk. E szörnyű környezetben vergődik, szeret, majd gyászol és búcsúzik a vőként idecsöppent újságíró, a tétova értelmiségi, aki itt megtanulhatta, hogyan nem szabad élni. Nem tudni még, megtanulta-e, hogyan kell ahelyett. .. Magyar színházaink régi adóssága a színrehozatal az utóbbi 12 év tagadhatatlanul legsikeresebb vígjátékénak szerzőjével szemben. A váradi színház azzal a meggyőződéssel kezdi törleszteni az adósságot, hogy emlékezetes, élvezetes élményt nyújt vele közönségének. A darabot Gábor József rendezi és szerepeit a következők játsszák: Szögi Arany, Palócz Vilma, Mátray Rózsi, Gábor Kati, Dálnoky András, Dukász Anna, Ihász Klán, Ferenczy Annamária, Kovács Apollónia, Solti Miklós és Sugár Jenő. A bemutatóra dec. 22-én, szombat este 8 órakor kerül sor, Kiritescu, a szerző jelenlétében. Mit lehet nyerni a Központi Lottó dec. 28-i húzásán? A Loteria Állami Vállalat az újév alkalmából, dec. 28-én, újabb, rendkívüli húzást rendez. Ezen a húzáson a szokásos pénznyereményeken kívül a következő nyereménytárgyak kerülnek kisorsolásra: — 350 cm3-es I. Zs. motorkerékpárok; — 3 égős óragáztűzhelyek tartállyal; — rádiókészülékek; — villamos hűtőszekrények; — női bundák; — 80 basszussal ellátott akkord.ionoc; — arany és nikkel Schaffhausen márkájú karórák; — női és férfi szövetek; — villamos mosógépek és egyéb értékes nyereménytárgyak. Prospektus és közelebbi felvilágosítások az összes sorsjegyárudákban.