Fáklya, 1957. augusztus (12. évfolyam, 180-202. szám)
1957-08-01 / 180. szám
1987. Vili 1. csütörtök, 180. sz. FAKL ¥Ä Mezőgazdasági naptár augusztus hónapra .4 SZÁNTÓFÖLDÖN Ebben a hónapban fahordás, cséplés, és a takarmánynövények betakarítása a legfontosabb. Régi jó közmondás szerint a termés legbiztosabb helye a raktár. Éppen ezért minden alkalmat és lehetőséget ki kell használni arra, hogy a szántóföldeken szanaszét lévő kereszteket asztagba hordjuk, kicsépeljük és a termést a raktárba juttassuk. Gondoljunk csupán az előző évek tapasztalataira, amikor a csapadékos időjárás jelentős kárt okozott a keresztekben. Hiába munkálkodtunk egész éven át szorgalommal, ha most a termés betakarítása idején mulasztást követünk el. Az sem mindegy, hogyan halad a cséplés. Minden munkára alkalmas időt ki kell használni mielőbbi befejezésére. Biztosítani kell a két váltás zavartalan működését. A gép és traktorállomások vezetőségeinek ellenőrizniük kell, hogy minden cséplőgép teljes munkaképességgel dolgozzék. A nyári szántást és a tarlóhántást sem hanyagolhatjuk el. Hogy hol melyikre van szükség, ennek elbírálásához kérjék ki a mezőgazdasági szakemberek tanácsait. Ezt azért szükséges hangsúlyozni, mert az előző évek gyakorlata azt bizonyítja, hogy a sík vidékeken inkább a nyári szántás, a dombos és csapadékosabb vidékeken inkább a tarlóhántás kifizetődő Még mindig nem késő a korán lekerült kalászos gabonafélék tarlójába silótakarmánynak szánt csatamádé kukoricát vetni. A hónap vége felé már az őszi vetési kampányra kell gondolni. Hozzá kell látni a vetőmag és a talaj előkészítéséhez is. Rendbe kell hozni a vetőgépeket. A ZÖLDSÉGKERTÉSZETBEN igen sok fontos munka akad, egymás után érnek be a különféle növények. A zöldségfélék annál értékesebbek, minél kedvezőbb időben takarítottuk be. A túlérett zöldség vészít értékéből és eltartása is nehezebb. A betakarítás idején kell kiültetni az őszi káposzta palántáit. Ugyanekkor kerül sor az eltevésre szánt bab és borsó vetésére is. A palánták ültetésénél, valamint a zöldség magvak vetésénél gondoskodni kell a megfelelő nedvességtartalom biztosításáról. Éppen ezért eső után, vagy locsolás után ültessünk. Szükség esetén öntözni kell a nyár folyamán vetett zöldségféléket, vagy amelyek termését még nem takarítottuk be. A jó kertésznek tudnia kell, mikor van szükség öntözésre. Jó, ha vízben oldott tápanyagot juttatunk a növényeknek. Mivel a különféle kártevők és betegségek veszélye ebben a hónapban is fennáll, következetes harcot kell folytatni ellenük. A SZŐLÉSZETBEN A fiatal szőlőültetvényekben tovább folytatjuk a permetezést és a kapálást. A hónap második felében a hajtások végeit visszacsípjük, hogy elősegítsük a vesszők beérését. A termő szőlőkben is egymást követik a fontosabbnál fontosabb munkák. Mindenek előtt el kell végezni az úgynevezett lágyszemre való kapálást és a kötözést. A felesleges hajtások eltávolításával nemcsak az érést gyorsítjuk, hanem a terméshozam is lényegesen javul. Könnyen megtörténhet, hogy a lisztharmat veszélye fenyegeti a termést. Permetezéssel elejét vehetjük a bajnak. A hónap végefelé megkezdjük a korán érő szőlőfajták szedését A szőlő érése arra figyelmeztet,, hogy az uj termés elraktározásához szükséges kellékeket előkészítsük Ez különösen a szüreteléshez szükséges felszerelésekre vonatkozik. Már e hónapban hozzáfoghatunk az uj szőlőültetvények talajának előkészítéséhez, forgatásához. A GYÜMÖLCSÖSBEN Főleg a termés betakarítása ad munkát. Egymás után érnek a különböző v ízletes gyümölcsök, amelyek értékét növeljük, ha már szedéskor fajta és minőség szerint osztályozzuk. Gondosan össze kell gyűjteni a lehullott gyümölcsféléket, melyből később pálinkát főzünk. A termő gyümölcsösökben ajánlatos különböző zöldtrágyázásra alkalmas növényféléket vetni, melyeket később alászántunk. Hozzáfoghatunk az új gyümölcsösök talajának előkészítéséhez. Már most kijelölhetjük a gyümölcsfa csemeték helyét, a gödröket is kiáshatjuk. A gyümölcsösök talaját ebben hónapban is tisztán kell tartani, mert a gyomnövények nemcsak a nedvességet, hanem a tápanyagot is elvonják a gyümölcsfától. az állattenyésztésben A jó gazda előre gondoskodik az egész évi takarmányszükséglet biztosításáról. Ebben a hónapban még számtalan lehetőség kínálkozik takarmánytermesztésre: tarlónövények termesztése, silótakarmányról való gondoskodás, stb. Mivela legelők füve ebben a hónapban már csökken, gondoskodni kell az állatok póttakarmányának biztosításáról. Erre a célra főleg frissen kaszált vagy fonnyasztott takarmányféléket használunk. A különböző szénaféléket gondosan kazlakba rakjuk, lehetőleg dombosabb helyekre. A szénakazlak alá ajánlatos úgynevezett szalma feneket rakni, mert így jelentős mennyiségű szénát mentünk meg a penészesedéstől. A befejezett kazlakat téglával kifüggesztett drótkötelekkel kell lekötni, hogy a vihar ne okozzon benne kárt. Meg kell kezdeni a juhok pároztatásra való előkészítését,ami főleg tápdúsabb takarmányozásban és hozzáértőbb gondozásban áll. A fiadzás előtt álló kocákat különválasztjuk. E hónapban már fa hizlaláshoz is hozzáfoghatunk. Az idei csikókat és borjukat elválasztjuk és nemük szerint elkülönítjük. A baromfit a szélükre telepítjük ki, hogy felszedjék a kipergett szemeket. A méheket ott helyezzük el, ahol gazdag mérlegelő kínálkozik. Ízlik az új kenyér Az „Új élet hajnalának“ nevezik a Mihai Bravu-i mezőgazdasági társulást. Elnevezői talán nem is gondolták annakidején, hogy milyen történelmi jelentőségű ez a név. Vagy ki tudja, hátha igen? A képletes kifejezés nagyon találó. Ahhoz, hogy megértsük ezt az állítást, vissza kell lapoznunk a falu történetében. Bár a falu egész története sem hosszú, hiszen nemrég létesült Az első világháború utáni években Rosta és Belényessonkolyos vidéki lakosok telepedtek le Biharfélegyháza közvetlen szomszédságában. Elhagyták a hegyvidéket s munka után néztek az alföldön. Schwartz Gyula földbirtokán ismerték meg a földesúri kizsákmányolást. Életük azonos volt hazánk , többszázezer béresének, zsellérének sorsával. De talán hagyjuk a múltat és beszéljünk az örömteljes jelenről. Az uj élet hajnala a felszabadulás után került a falu fölé. Az 1945-ös földreform rajtuk is segített. Az idősebbek megkönnyebbülve vették tudomásul, hogy a föld igazi gazdáinak a kezébe kerül, akik meg is művelik. A fiatalok is új tervekre gondolhattak. A faluban egész sor új ház épült i a felszabadulás után. 1952 őszén a falu dolgozó parasztjainak egy csoportja megértve pártunk hívó szavát, mezőgazdasági társulást alakított. A társulás tagjai — akáridén is idejében és az iagrotechnikai szabályok szerint végezték el a különböző mezőgazdasági munkákat. Nagyvárad rajonban elsőnek fejezték be a cséplést A mezőgazdasági társulás hektáronkénti búzatermése eléri az 1738 kgot, a kukoricáé pedig hozzávetőlegesen 4000 kg szemtermést igér. Az idei kiváló termés valószínűleg meggyőzően hat az egyénileg dolgozó parasztokra. Mint már említettük, a Michal Bravu-i mezőgazdasági társulás rajoni viszonylatban elsőnek fejezte be a cséplést A társulás tagjainak egy része őrölnivalót is vitt a malomba sőt sok helyen már uj lisztből sült kenyeret esznek ízlik is, de még mennyire! Miközben a foszlós fehér , kenyérből falatoztunk, az jutott eszembe, mikor ehettek volna a Mihai Bravu-i telepesek ilyen kenyeret, hogyha hazánkban nem köszöntött volna be az igazi új élet hajnala, amely bevilágítja fejlődésünk útját. Végleg megszabadultak a múlt gondjaitól, bajaitól Popa Iosif A kerülési kollektív gazdaság sem kivétel Mint ismeretes, az állami szabványok pontosan megállapítják, hogy a szerződés útján átadásra kerülő gabonafélék hlsúlya, nedvességtartalma és az idegen anyag százalékaránya mennyi lehet Az előírt szabvány a mezőgazdaság szocialista szektorára és a magángazdaságokra egyaránt kötelező. A csermői állami gazdaság mokrai részlege valójában tiszteletben is tartja a terményátadásra vonatkozó állami szabványokat. Az elmúlt napokban például 300 mázsa búzát adott át, melynek hl súlya 75, nedvességtartalma 15 százalék és az idegen anyag pedig 3 százalék volt. Nem mondhatjuk ugyanezt a kerülési (Borosjenő rajon) kollektív gazdaságról, amely a szabványnak meg nem felelő búzát vitt a terményátvevő központba. A hl-súly 71 volt, vagyis néggyel kevesebb az előírásnál. A nedvességtartalom csaknem 20 és az idegen anyag mennyisége több mint 20 százalék volt. Az ilyen búzát nem lehet átvenni. A terményátvevő központok vezetőségeinek az állami szabvány tiszteletben tartására kell utasítaniuk mindazokat, akik gyengébb minőségű terményt akarnak átadni. Az ilyen búzát ki kell takarítani és meg kell szárítani. Megengedhetetlen az, hogy egyesek hanyagsága folytán olyan gabona kerüljön az állam raktárába, amely a jó minőségűeket is veszélyezteti. Vidican loan, levelező 3 p az őr paltján Elhasadt a hajnal Piros keszkenője, Le is futta a szél A sásas mezőbe, Hogy víz közé esett Imitt-amott tarka._________ Felhőszinü gémek Tollászkodnak rajta. Egy ott áll középül, Fenntartott fejével. Mint fennakadt kutgém Mozdulatlan kémlel, Ha csak egyet kiált Fel-felkavarodnak, Mint mikor a szellő közé fut a tollnak. Szárnyait egy pille Szépen pillogatja, A hajnali pára Megcsillámlik rajta, Fenn egy fűzfa törzsén A harkály kopácsol, Száraz kérget, mohát Bontogat a fáról, Ballag egy halász is, Merettyó a vállán, Felette a fűzfa Harmatos szivárvány, Dalol... a csónakját Rálöki a vízre, Érzik a nótáján Ősi nyerek ize, Csapkod az evező, Mint a madár szárnya, Mintha bíborhabos Fellegekben szállna, Az evezővégről Gyémántgyöngy pereg le, Vadkacsák repülnek Hápogva felette, Lengenek a párák, Melegszik a nap már, Aranyboglyák közé Befekszik a szép nyár, Messze cséplő bugás, Mint egy múló álom Döngicsél ezernyi Ébredő világon, Számadó Ernő Gazdag termés A Belényes-rajoni Kapocsány faluban a két éve megalakult „Győzelem“ mezőgazdasági társulás tagjai, a mérnök és az agronómus tanácsai alapján művelik földjüket, így érték el, hogy jó termést biztosított földjük. A társulás földterületén 2354 kilogramm volt a búza hektárhozama. Ilyen magas hozamot a környéken még ez ideig nem értek el A cséplés befejezésével a társulás tagjai az állammal szerződött gabonát átadták a terményátvevő központnak, a búzamennyiség 3 százalékát pedig félretették a társulás alaptőkéjének növelésére. A társulás tagjainak közös munkája és a jó szervezés gazdag hektárhozamot biztosított. Teodor Bar, levelező Készül Nagyvárad tartomány földrajzi monográfiája VALENTINA KARCEVA, a kolozsvári Bolyai-egyetem gazdaság-földrajzi előadó tanára a nyár folyamán rendezi és összeállítja Nagyvárad tartomány földrajzi monográfiáját. Anyagát egyetemi és középiskolai tanárok gyűjtötték össze s szerves része a Román Népköztársaság földrajzi monográfiájának. Az RMP 1956 decemberi plenáris ülése magáévá tette a Minisztertanács és a Szakszervezetek Központi Tanácsának javaslatait és elhatározta a fizetési és normarendszer megjavítását. A megjavított fizetési rendszer maga után vonja a munkások jövedelmének gyarapodását a termelés fokozása, a munka termelékenységének állandó fejlesztése, az önköltség csökkentése alapján. A megjavított fizetési és normarendszer bevezetésének kísérlete mélyen demokratikus jellegű. Részt kell vennie ebben az akcióban a munkások, technikusok, mérnökök és tisztviselők széles rétegeinek, mert ők a legilletékesebbek, hogy véleményt nyilvánítsanak, felhívják a figyelmet a hiányosságokra és rendellenességekre, nekik kell megjelölniük a leghelyesebb megoldásokat. A pártszervezetek és szakszervezetek politikai munkájának eredményeként az előkészítő akció számos üzemben tömegjelleget öltött. Előbb az alapszervezetekben vitatták meg a megjavított fizetési és normarendszer bevezetésére vonatkozó intézkedéseket, majd a párttagok a dolgozók tömegének felvilágosítására megszervezték a fizetési rendszerrel kapcsolatos termelési értekezleteket. A szakszervezeti bizottságok a pártszervezetek irányításával mozgósították a vállalatok összes dolgozóit, akik széles körben megvitatták a felvetett kérdést és számos javaslatot terjesztettek elő a fizetési és normarendszer megjavítására. Ezek alapján kidolgozták a szükséges intézkedési tervet. Minden vállalatnál bizottságok alakultak s a megadott útmutatások alapján technikaiszervezési-intézkedési tervet készítettek, amelyeket a vállalat munkásai és technikusai elé terjesztettek. Nagy általánosságban megállapíthatjuk, hogy az alapszervezetek állandó feladatuknak tekintették ezt az akciót, s így kielégítő módon bontakozott ki. A vállalatok koordináló bizottságai legtöbbször helyesen tájékozódtak, eredményesen mozgósították a munkásokat és technikusokat, akik örömmel vettek részt az akcióban, konkrét javaslatokat terjesztettek elő, a termelőfolyamat megjavítását, a termelés és a munka termelékenységének fokozását, az önköltség csökkentését, a termelvények minőségének megjavítását, a szigorú takarékossági rendszer bevezetését, a termelőeszközök észszerűbb kihasználását, a kisgépesítés szélesebb körű bevezetését illetően. A nagyváradi Infratirea szerszámgépgyár dolgozói például az új fizetési rendszer tanulmányozásának időszakában 183 javaslatot terjesztettek elő. A műszaki-szervezési intézkedési terv összeállítására alakult munkaközösség az elhangzott javaslatokból és a legsürgősebb technikai-szervezési kérdések figyelembevételével 92 pontból álló tervet készített, a legmegfelelőbb munkafeltételek, új lehetőségek megteremtése érdekében. Megemlítjük ezek közül a nagy számban gyártott választékok tervét — a gyár vezetőségének kezdeményezése, — egy emelődaru felállítását, amellyel a vasúti vagonokból könnyebben rakodják ki a nyersvasat — Wéber János főmérnök javaslata — vagy a mozgó rostély felszerelése az öntődébe — Budai János öntőmester javaslata — amely igen megkönnyíti az öntvények felhasználását. A szerelőműhely térségének észszerű felhasználása érdekében a gépeket a technológiai folyamat irányában helyezik el, amivel kiküszöbölik a különböző munkadarabok ide-oda szállítását, míg a szükséges szerszámokkal való ellátás ütemes biztosítása érdekében külön szerszám-élesítő műhelyt állítanak fel, s így kiküszöbölik a holtidő nagy részét. Ezenkívül számos más műszaki-szervezési intézkedést jelöltek meg, amelyek gyakorlatba ültetésével több mint egymillió lej megtakarítást biztosítanak a vállalatnak. Az igazolt technikai normák megállapítására, a vállalat vezetősége szakmánként idejében lépéseket tett és munkaközösségeket szervezett a legelőrehaladottabb technikusokból, mérnökökből és normatőrökből a normák megállapítására. Ezekben a munkaközösségekben több mint 25 dolgozó tevékenykedett és az elmúlt két hónap alatt a munkálatok legnagyobb részét elvégezték. A jelen pillanatban az elvégzett munkát ellenőrzik. A normák megállapításának alapját szovjet dokumentáció adatai szerint a műveleti terv, a munkaidő, az előkészítő és befejezési idő és segédidő képezi. Minden munkafolyamat normáját a gépek termelőképessége alapján állapították meg, tekintetbe véve a munkadarabok és a forgácsoló szerszám anyagát, pontosan tiszteletben tartva az előírásokat. Az Avintul paprikagyárban az új fizetési és normarendszert nagyszámú munkás, technikus, mérnök és tisztviselő előtt ismertették. Itt 246 javaslatot terjesztettek elő, ezekből 90 a fizetési és normarendszer megjavítására, 156 a műszaki-szervezési intézkedésekre vonatkozott. Utóbbiak közül említésre méltó Chirila Gheorghe IMSZ-tag javaslata, ami az őrölt paprikának a keverőbe való szállítása gépesítésére vonatkozik, vagy Nagy Sándor párttagjelölt őrlőmester javaslata a malom önműködő, állandó etetésére, stb. Az itt elhangzott javaslatok 1957 végéig 298 ezer lej megtakaríítást biztosítanak. Értékes javaslatokat terjesztettek elő az ősküllői Refractor hőállótéglagyár munkásai. A javaslatok alapján a gyár mintegy 500 ezer lej megtakarítást valósít meg. A legértékesebb javaslatokat Blaga Vasile, a javító és modellkészítő osztály kommunista mestere, Rosu Petru kommunista mérnök és mások terjesztették elő. Hasonló intézkedéseket foganatosítottak tartományunk és Nagyvárad város valamennyi vállalatában, ami azt bizonyítja, hogy a vezetőségek mindenütt megértették ennek az akciónak döntő jelentőségét. Az előkészületeket minden vállalatnál megtették, azonban csak néhány vállalatnál kísérleteznek. Miután a kísérletek eredményei ismeretesekké válnak, a megjavított fizetési rendszert minden termelési ágban bevezetik. Ezért azokban a vállalatokban is, ahol a megjavított fizetési rendszerrel kapcsolatban nem folytatnak kísérleteket, az alapszervezetek kötelessége, széleskörű politikai és szervező munkát kifejteni, hogy a termelőfolyamat tökéletesítésére mozgósítsák a munkásokat, technikusokat és mérnököket. Minden munkásnak meg kell értenie, hogy életfeltételeinek megjavításához egyetlen reális út: a termelés fokozása, a munka termelékenységének állandó emelése, az önköltség csökkentése vezet. A pártszervezeteknek és szakszervezeti bizottságoknak támogatniuk kell a vállalatok vezetőit, hogy széles körben bevezessék és használják a kisgépesítést, amely lényegesen csökkenti a fizikai erőfeszítéseket, a holtidőt és a szükséges segédszemélyzetet. A pártszervezeteknek meg kell értetniük a dolgozókkal, hogy a nemzetgazdaság érdekei mellett, saját érdekük is az adminisztratív apparátus egyszerűsítése, a termelés olcsóbbá tétele. Oda kell hatni, hogy mindenhol megerősödjék a munkafegyelem, ésszerűen kihasználják a munkaidőt, hogy megszűnjenek az igazolatlan hiányzások, a késések, hogy valóságos közvélemény alakuljon ki mindazok ellen, akik megsértik a munkafegyelmet. A leghatározottabban vissza kell utasítani a formalizmus minden megnyilvánulását a megjavított fizetési és normarendszerrel kapcsolatos megbeszélések megszervezésében. Csak a munkások, technikusok, mérnökök és tisztviselők cselekvő hozzájárulásával lehet biztosítani ebben a nagyjelentőségű akcióban nemzetgazdaságunk további fejlesztésének, a dolgozó tömegek életszínvonala emelésének sikerét. Írta: BOLTOS VASILE az RMP Nagyvárad tartományi bizottsága gazdasági osztályának helyettes főnöke A Nagyvárad tartományi vállalatok pártalapszervezeteinek harca a megjavított fizetési- és normarendszer alkalmazásáért