Fáklya, 1957. december (12. évfolyam, 283-309. szám)
1957-12-01 / 283. szám
1957. XII. 1. vasárnap, 283. sz. rAKLTX A Szovjetunió a béke és a békés egymás mellett élés híve N. Sz. Hruscsov beszélgetés F. Corinti és H.€&msMorse (Folytatás lapunk tegnapi számából) R. CONSIDINE: Engedjen meg még egy kérdést. Úgy látom Jugoszlávia képviselői nem írták alá a nyilatkozatot.. Történtek-e erőfeszítések, hogy rábírják Jugoszláviát e dokumentum aláírására? dl. SZ. HRUSCSOV: Bárki szabadon dönthet, hogy aláírjon,vagy sem valamilyen dokumentumot. Minden egyes ország maga dönti el, hogy részt vesz-e, vagy sem valamilyen dokumentum kidolgozásában. Jugoszlávia képviselői nem vettek részt a nyilatkozat kidolgozásában. Ők maguk döntik el álláspontjukat is ezzel a dokumentummal kapcsolatban. Ami a jugoszláv kormány és a jugoszláviai kommunisták pártjának politikáját illeti, azt kifejtette Kardelj elvtársnak a Legfelső Szovjet jubiláris üléséin elhangzott ismert nyilatkozata és Jugoszlávia elnökének, Tito elvtársnak, a Pravdában megjelent cikke úgy véljük, Jugoszlávia álláspontja a Szovjetunióval való baráti kapcsolatok kérdésében elég jól kifejezésre jutott e dokumentumokban. A másik dokumentumot — a Békekiáltványt — amely november 23 án jelenik meg a sajtóban és amelyet az összes kommunista- és munkáspártok elfogadtak, a Jugoszláviai Kommunisták Szövetsége is aláírta. R. CONSIDINE: A nyilatkozat azt hangoztatja, hogy szükség van a varsói paktum szervezetének fenntartására és megszilárdítására. Vajon azt jelenti-e ez, hogy a Szovjetunió — e szervezet megerősítése érdekében — el fogja látni e paktum tagállamait a legmodernebb fegyverzettel, beleértve ebbe az atom és egyéb újabban feltalált fegyverzetet is? N. SZ. HRUSCSOV: Természetesen e kérdéssel nem foglalkozhatott az értekezlet, minthogy ez már katonai ügy és a katonák nem vettek részt az értekezleten. Az, hogy a varsói szerződést aláíró országok hadseregeit fel fogják-e szerelni korszerű fegyverzettel, beleértve az atom- és hidrogéntöltettel ellátott rakétákat is, az adott helyzettől és attól függ, milyen irányvonalat választanak és követnek majd az Északatlanti Tömbben részvevő országok. Ezen kívül a rakétafegyver, amely fölött a Szovjetunió rendelkezik, azt a célt szolgálja, hogy saját területről használják fel, s így nálunk nem vetődik fel az a kérdés, hogy ezt a fegyvert okvetlenül felhalmozzák a varsói szerződés országaiban. Vannak nekünk közeli hatósugarú rakétáink is. A Német Demokratikus Köztársaságban lévő katonai egységeink természetesen rendelkeznek mindazon fegyvertípusokkal, amelyek szükségesek harcképességük biztosítására, hogy visszaverhessék az agresszorok bármilyen támadását. R. CONSIDINE:Szeretném, ha pontosabban megmondaná, milyen katonai egységekről van szó — a szovjet hadsereg, vagy a kelet-német hadsereg egységeiről? " N. SZ. HRUSCSOV: Magától értetődik, hogy a szovjet hadsereg egységeiről. R. CONSIDINE: Ön azt mondotta, hogy november 23 án újabb nyilatkozat fog megjelenni. Tekintettel arra, hogy az Önnel folytatott beszélgetésre vonatkozó anyagaink vasárnapig nem fognak megjelenni az újságokban, nem beszélhetne-e ön nekünk nagy vonalakban az újabb dokumentum lényeges tartalmáról? Nem terjesztenek-e vajon elő egy újabb tervet a béke biztosítására? N. SZ. HRUSCSOV: A békeharc nagy erőfeszítéseket követel a népektől, s a népeknek mindent el kell követniük a háború megakadályozására és a világbéke biztosítására. Ez a Békekiáltvány vezérlőeszméje. F. CONNIE: Talán hozzásegít bennünket a nyilatkozat megértéséhez, ha megmondja, mit kell értenünk e szavak alatt: „az Amerikai Egyesült Államok kormánykörei“, „az USA dolgozói és munkásosztálya“? Ezeket a fogalmakat bizonyára különbözőképpen lehet értelmezni? N. SZ. HRUSCSOV: A kormánykörök — azok kormánykörök. A munkásosztály — az munkásosztály. Véleményem szerint ezek az elnevezések érthetőek, bármely nyelven is mondják ki őket. W. R. HEARST: Azt hiszem, hogy az Egyesült Államokban a munkásosztály alkotja a lakosság többségét. És, végső soron, nálunk a problémákat a választásokon, szavazás útján döntik el. Azt hiszem, hogy nálunk éppen a munkásosztály a vezető osztály. Noha nálunk vannak családok, amelyeknek több a pénze, s mások, amelyeknek kevesebb, végsőfokon azonban nincsen befolyásuk, minden a kormánytól függ. N. SZ. HRUSCSOV: Így is van, Hearst úr, sok minden függ a kormánytól. Ha erről a kérdésről akar vitatkozni, gondoljon arra, hogy ez sok időt fog igénybe venni. Az Egyesült Államokban valóban a munkásosztály alkotja a többséget, azonban az önök országában nincsen a munkásosztály kezében sem a hatalom, sem a termelőeszközök, sem a rádióállomások. Kinek a kezében vannak ezek? Mindez a gazdagok, a monopolisták kezében van, s az ő kezükben van jóformán az egész sajtó is. Ők alakítják ki a közvéleményt a rádió, a televízió, a könyvek, a lapok, a mozi útján. A tőkések és a leggazdagabb monopóliumok kezében vannak mindazok az eszközök, amelyek politikai, gazdasági és erkölcsi téren befolyásolják az embereket. Ők egyelőre még kihasználják azt, hogy az amerikai munkások jelentős részének alacsony az osztályöntudata, azt, hogy üldözik a haladó szellemű embereket, az embereket meggyőzik, s minden eszközzel arra kényszerítik, hogy azokra a jelöltekre szavazzanak, akik olyan politikát folytatnak, amely ugyanezen monopóliumok érdekeit szolgálja. Meg kell mondanunk, hogy az Egyesült Államokban a tőkések kitaláltak egy igen ügyes demokráciát és azt alkalmazzák; ezzel még mindig sikerül megtéveszteniük az emberek millióit. De el fog jönni az az idő, amikor a munkásosztály megérti a helyzetet, felismeri majd a saját erejét és akkor valóban úgy fog szavazni, amint azt a saját osztályérdekei diktálják. A munkásosztály ezt fogja mondani: én vagyok a gazda, én hozom létre az összes javakat, s ezeket éppen ezért az egész nép és elsősorban azoknak az érdekében kell elosztani, akik létrehozzák őket, tehát a munkásosztály, a dolgozó parasztság, a dolgozó értelmiség érdekében.De azért, kapitalista létére, ne féljen ettől. Ha az igazat fogja megírni, közbenjárunk majd érdekében az amerikai munkásosztálynál; el fogjuk mondani, hogy Hearst úr, noha kapitalista, egykor a lehetőség határain belül tárgyilagosságról tett tanúságot. (Derültség). Egyébként történelmi tényeket is említhetek. Oroszországban élt egy Szavva Morozov nevű kapitalista, aki Maxim Gorkij közvetítésével anyagi támogatásban részesítette pártunkat; egy angol kapitalista egy épület kibérelését finanszírozta az egyik pártkongresszus számára azzal a feltétellel, hogy a bolsevik párt, ha hatalomra kerül, visszafizeti neki az adósságot. És ez így is történt Ha szavunkat adjuk valamire, azt minden körülmények között be is tartjuk. W. R. HEARST: Rendkívül sajnálom, hogy a két fél nem érti meg, hogyan működik, hogyan érvényesül a két rendszer. Meghallgatom mindazt, amit Ön mond, de nem tudok elhinni egyetlen szót sem. Egy dolog világos: mindkét ország meg van elégedve a maga rendszerével. Természetesen nem ugyanazt a nyelvet beszéljük, sőt még a szaakat sem tudjuk egyformán érmezni, még akkor sem, ha jó mács közvetítésével beszélgessük. Különbözőképpen értelmezzük a szavakat. Én egyetértek azzal, hogy a jövő bizonyos megoldást fog hozni Ehhez azonban idő kell. N. SZ. HRUSCSOV: Egészen természetes, hogy különböző nyelveket beszélünk. Ezen nem kellene különösképpen csodálkoznia. Valóban, különbözőképpen értelmezzük a társadalomban végbemenő folyamatokat. Mi a szocialista rendszer hívei vagyunk, ön pedig a kapitalista rendszeré. Ön úgy véli, hogy önöknek nem felel meg a szocialista rendszer és intézkedéseket tesznek az önök kapitalista rendszerének a megszilárdítására. Mi a mi szocialista rendszerünk megszilárdítását szolgáló intézkedéseket foganatosítunk. Ez különböző nyelveket jelent. És minthogy különbözőképpen értelmezzük a dolgokat, természetesen nem fogunk Önnel közös nyelvet találni. Ahhoz, hogy némiképpen közös nyelvet találjunk, egyik vagy másik félnek le kell mondania ideológiájáról, vagy mi mondunk le a magunk ideológiájáról, vagy Önök a magukéról. Mi ezt nem várjuk el Önöktől és valószínűleg önök sem tőlünk. Mit mondhatnék még? Éppen itt van szükség a tisztánlátásra, igazi realizmusra. Józan ítélőképességről kell tanúbizonyságot tennünk és azt kell mondanunk: a világon két rendszer van: a szocialista és a kapitalista rendszer, nyújtsunk lehetőséget a történelemnek arra, hogy válasszon melyik a jobb. Az Amerikai Egyesült Államok a legfejlettebb és a legerősebb kapitalista ország. A legerősebb szocialista ország a Szovjetunió. Minden erőfeszítésünket a vitás kérdések megoldására kell összpontosítanunk, mégpedig nem a fegyverkezési hajsza és a hadianyagok felhalmozása útján, ami katonai konfliktussal végződhet, hanem a gazdaság fejlesztésére, a nép jólétének és kultúrájának emelésére, vagyis az együttélésre kell összpontosítanunk erőinket és eszközeinket. Az emberek ne a fegyverek, hanem a józan ész útján határozzanak arról, hogy milyen rendszer felel meg nekik jobban. Nekünk ez az álláspontunk. Mi azt valljuk: a társadalom fejlődésének megvannak a maga törvényei, és íde eljött az a korszak, amikor a kapitalizmus át kell hogy engedje helyét egy magasabbrendű társadalmi rendszernek, a szocializmusnak. Ez nem függ sem tőlem, a kommunistától, sem Öntől, a kapitalistától. Nem, ez objektív történelmi folyamat. Marx és Engels ezt nagyon jól bebizonyították, Lenin pedig folytatta és továbbfejlesztette. Meg akarom mondani Önnek Hearst úr, és az ön útján az Amerikai Egyesült Államok népének, hogy a Szovjetunió a béke és a békés egymás mellett élés híve. Országunk, ha nem támadják meg, sohasem kezd háborút; mi nem gondolunk háborúra sem az Amerikai Egyesült Államok, sem más ország ellen, függetlenül attól, hogy közeli vagy távoli országról van-e szó, mert ez nem fér össze ideológiánk szellemével. Mi a békés építésben, az alkotó munkában akarunk versenyezni. Azt akarom még önnek mondani, Hearst ar, hogy az új típusú fegyverek létrehozása területén túlszárnyaltuk az Ön országát. Minden tekintetben tökéletes, rövid idő alatt előállítható, abszolút fegyverrel rendelkezünk. Ezt nem megfélemlítésképpen mondom, erre nincs szükség, csupán egy tényt állapítok meg: tudósaink, mérnökeink, technikusaink, munkásaink megteremtették a legkorszerűbb fegyvert. A Szovjetunió interkontinentális ballisztikus rakétákkal rendelkezik, különböző rendszerű, különböző célú rakétái vannak, s valamennyi rakétánkat fel lehet használni atom- és hidrogéntöltetek szállítására. Ebben a kérdésben tehát bebizonyítottuk fölényünket. S ha most egy háború kezdődne — márpedig ezt csak az Amerikai Egyesült Államok agresszív körei robbanthatják ki, mert más országok nem szánják rá magukat arra, hogy háborút kezdjenek — ez nagy szerencsétlenséget zúdítana azoknak az országoknak a népeire, amelyeknek területén amerikai támaszpontok vannak s amelyekről az USA csapást akar mérni a Szovjetunióra és a többi szocialista országra. Magától értetődik, hogy sokat szenvednének azok a népek, amelyeknek a kormányai — népeik akarata ellenére — megengedték, hogy államaik területén amerikai katonai támaszpontokat létesítsenek. Ez sem akar fenyegetés lenni. De ha az USA katonai támaszpontokat létesített és ezekről a támaszpontokról akar lesújtani a Szovjetunióra, mi is kénytelenek vagyunk védelmi intézkedéseket tenni. Az amerikai támaszpontok nem lakatlan területeken fekszenek, hanem sűrűn lakott területeken és reméljük, hogy azoknak az országoknak a népei, amelyeknek a területén katonai támaszpontok vannak, józanul fogják mérlegelni a helyzetet és meg fogják érteni, hova vezet a katonai tömbök, elsősorban a NATO politikája. Ez az egyik tétel. A másik tétel ez: figyelembe kell venni azt, hogy az Amerikai Egyesült Államok lényegében soha sem harcolt saját országa területén és népük nem tudja, hogy mi is voltaképpen a háború. Ha az USA agresszív körei ma egy háborút robbantanának ki, ez nem csupán Európában, Ázsiában és Afrikában zajlana le, hanem azonnal kiterjedne az Amerikai Egyesült Államok területére is, mert az interkontinentális ballisztikus rakéták ma lehetőséget nyújtanak a földgömb bármely pontján levő célpontom elérésére. Ilyen körülmények között az amerikai nép hatalmas veszteséget szenvedne. Katonai konfliktus esetén minden eszköz bevetésre kerülne — interkontinentális ballisztikus rakéták, tengeralattjárókról felröpített rakéták és mások. Ön is tisztában van azzal, nemde, hogy ez a háború logikája, a harc logikája. Mi azonban nem a fegyverkezés terén akarunk versengeni önökkel. Vegyük inkább tekintetbe a kialakult reális helyzetet és mondjunk le a háborúról, mint a vitás kérdések megoldásának eszközéről, vezessük be a kellő ellenőrzést az egyik, vagy másik ország részéről történő esetleges váratlan agresszió elkerülésére. Teremtsünk olyan feltételeket, amelyek fokozzák a bizalmat népeink között. Kereskedjünk, de nem stratégiai árucikkekkel, ahogy önök nevezik őket, hanem általában, árucikkekkel. Ha pedig önöknek nem felel meg, hogy kereskedjenek a Szovjetunióval, akkor szüntessük meg jogi úton az országaink közötti kereskedelemben fennálló megkülönböztető intézkedéseket. Ez elő fogja mozdítani a bizalmat. Cseréljük ki kulturális és tudományos eredményeinket, egyszóval versengjünk békés területen. Az USA-ban ma valóságos háborús pszichózist szítanak. Az USA monopolista köreinek reakciós erői az USA ellen irányuló háborús fenyegetőzésnek minősítették a szovjet mesterséges hold felbocsátását. És a Szovjetunió részéről fenyegető háború körül csapott hűhóval azt a célt követik, hogy emeljék az adókat, újabb terheket rakjanak a nép vállára, s még jobban fejlesszék a hadiipart, hogy minél nagyobb profitokat vágjanak zsebre. Miért teszik ezt? Az USA-ban ma már odáig jutottak, hogy Hitler és Göring nyelvén beszélnek: „Kevesebb vajat, több ágyút“. A kevesebb vaj és több ágyú azonban a munkás, a tisztviselő és általában a dolgozó emberek költségvetését sújtja. De miért tegyék ezt? A Szovjetunió nem fenyegeti az USA-t, nemcsak békességben, hanem barátságban is óhajtunk élni. Ez azonban az önök dolga, s elsősorban az önök kormányáé, s a felelősség is őket terheli. Ami bennünket illet, haderőinket készenlétben fogjuk tartani, hogy visszaverhessünk minden agressziót. Legfőbb erőfeszítéseinket arra fogjuk irányítani, hogy megnyerjük a versenyt a gazdaság fejlesztése terén. A párt és a szovjet kormány ez idő szerint népgazdaságunk további fellendítésére, a lakásépítkezés fokozására, a közszükségleti cikkek termelésének növelésére összpontosítja figyelmét, hogy történelmileg rövid idő alatt elhagyjuk az Amerikai Egyesült Államokat. Az USA-ban jelenleg természetesen magasabb a termelési színvonal mint a Szovjetunióban, s ez teljesen érthető is, hiszen az Amerikai Egyesült Államok jóval előbb lépett rá az ipari fejlődés útjára, mint Oroszország. Most azonban, az Októberi Forradalom és a szocializmus győzelme után országaink között csökken ez a különbség és nincs már messze az az idő, amikor a Szovjetunió gazdasági szempontból elébe vág az Egyesült Államoknak és amikor magasabb életszínvonalat biztosíthatunk népünknek. Ez még inkább meg fog győzni minden embert arról, hogy a szocialista rendszer különb a kapitalista rendszernél. R CONSIDINE: Az USA-ban meglehetős megütközést váltott ki a „külpolitikai kalandorság" kifejezés, amelyet Zsukovval szemben használtak. Szeretném megkérdezni, mit jelent konkréten a „külpolitikai kalandorság?“ N. SZ. HRUSCSOV: A kalandorság egyértelmű az irreális bal- és külpolitikai irányvonallal. Úgy kell értelmezni, ahogy írva van. R. CONSIDINE: Konkréten valamelyik országra, vagy valamelyik válságra céloztak, például a szíriaira, vagy a magyarországira? N. SZ. HRUSCSOV: Szíriára és Magyarországra semmiképp sem vonatkozhatik a dolog. E két ország tekintetében nem egyetlen ember, hanem a szovjet kormány politikája érvényesült, beleértve Zsukov elvtársat is, akinek azonos volt az állásfoglalása W. R. HEARST: Hruscsov úr, ön azt mondotta Reston úrnak, a New York Times munkatársának adott nyilatkozatában, kétségbevonhatatlan bizonyítékai vannak arról, hogy az Amerikai Egyesült Államok bizonyos országokat fegyveres támadásra biztat Szíria ellen. Mondja meg kérem, nyilvánosságra hozhatja-e most ezeket a bizonyítékokat? Ha igen, akkor nagyon szeretnénk, ha elsőkként kaphatnánk meg ezeket, a bizonyítékoka* N. SZ. HRUSCSOV: Ha önök nincsenek rossz viszonyban az elnök úrral és Dulles úrral, akkor kérjék el tőlük ezeket a bizonyítékokat. Ők mindent elmondhatnak, mert jól ismerik a kérdés minden csínját-binját Mi is ismerjük őket. Ha önök meg akarják kapni az eredeti okmányokat, akkor — ha ők akarják — odaadják önöknek, természetesen csak akkor, ha megbíznak önökben. Mi bizonyos harmadik személyek útján szereztük értesüléseinket. Ha majd történelmileg megérik rá az idő, nyilvánosságra hozzuk ezeket a hiteles bizonyítékokat. Be fogjuk bizonyítani, hogy az Egyesült Államokban magas tisztségeket betöltő emberek, miközben Istenről beszélnek, olyan tetteket követnek el, amelyek nem férnek össze az emberi lelkiismerettel; háborúra uszították Törökországot Szíria ellen Nem tárjuk fel most ezeket az adatokat, mert meggondolatlanság volna, ha kiadnánk a kezünkből olyan adatokat, amelyekre a jövőben még szükségünk lehet. A történelem azonban egészen biztosan ismerni fogja ezeket az adatokat. Erről meg lehetnek győződve. W. R. HEARST: Az elnök és Dulles nyilvánosan megcáfolták, főleg Dulles tagadta ezt egy velem folytatott személyes beszélgetése során. N. SZ. HRUSCSOV: Olvastam nyilatkozataikat, de jól tudom, hogy ők még azt is letagadják, ami kétségbevonhatatlan. Ők — könnyen érthető okokból —, még akkor is tagadnának, ha most közölném Önökkel ezeket az adatokat. A török államférfiak szintén jól ismerik az ügyet, de ők is tagadnának. De az amerikai és a török államférfiak is bevallják magukban, hogy leálcázták terveiket, hogy meghiúsítottuk ezt a bűnös kalandot, amely kirobbanhatott volna és nagy áldozatokat követelt volna az emberiségtől. Örömmel látjuk, hogy kialszik az a háborús tűzfészek, amelyet az imperialisták lángra akartak lobbantani. R CONSIDINE: Szíriában most is feszült a helyzet? N. SZ. HRUSCSOV: Még nem szűnt meg a feszültség, de véleményünk szerint csökken, alább hagy. Minden az USA-tól függ, mert ő volt a kezdeményező és amikor látta, hogy hova vezethet mindez, megváltoztatta terveit. Nagyon fogunk örülni, ha megszűnik a feszültség. W. R. HEARST: Hruscsov úr, Ön valóban úgy hiszi, hogy az USA háborút akar? N. SZ. HRUSCSOV: Amikor az Amerikai Egyesült Államokról beszélünk, az Önök országának bizonyos köreire gondolunk. Az amerikai nép, a dolgozók, az értelmiség zöme kétségtelenül ellenzi a háborút. Ami a burzsoáziát illeti, ennek jelentős része szintén nem akar háborút. A háborút azok a nagy monopolisták óhajtják, akik meggazdagodnak a fegyverkezési hajsza nyomán, ezért igyekeznek minden eszközzel szitán a hidegháborút. Pedig ha nem vetünk véget a hidegháborúnak, akkor az előbbutóbb meleg,háborúhoz vezet A fegyverkezési hajsza és a hidegháború politikája igen veszélyes politika. W. R. HEARST: Teljes őszinteséggel meg szeretném mondani Önnek, hogy ugyanazon okokból, amelyek miatt önök nem akarnak háborút, mert békés építéssel foglalatoskodnak, a háború pedig rombolásokkal jár, az Egyesült Államokban sem akar senki háborút. Megértjük, hogy egy olyan háború, amelyben felhasználnák az atom- és hidrogénfegyvert, óriási pusztításokat okozna. Ezt az Egyesült Államokban a szó szoros értelmében mindenki megérti: az elnök, Dulles úr és a kapitalisták, a monopolisták egyaránt Ön is mondta, hogy minálunk magasabb az életszínvonal, mint Önöknél, ennélfogva mi még kevésbé akarhatunk háborút, mert sokkal több a veszítenivalónk. Szilárd meggyőződésem, hogy az Egyesült Államokban egyetlen ember sem akar háborút. Ugyanolyan erős ez a meggyőződésem, mint az Öné, amikor azt állítja, hogy békét akarnak. N. SZ. HRUSCSOV: Akkor mi akadályoz meg bennünket abban, hogy megegyezzünk a hidegháború megszüntetését illetően? Vessünk véget a hidegháborúnak, enyhítsük a nemzetközi feszültséget. A hidegháború helyett lépjünk inkább arra az útra, amely államaink baráti viszonyának megteremtéséhez vezet. Szeretném emlékeztetni néhány konkrét javaslatra, amelyet a szovjet kormány tett a nemzetközi feszültség enyhítésére, a Szovjetunió és az USA viszonyának megjavítására. Mintegy két évvel ezelőtt a szovjet kormány azt javasolta az USA-nak, hogy országaink kössenek barátsági és megnemtámadási szerződést. Ez jó kezdet lenne s az USA kormánya mégse volt hajlandó ilyen szerződést kötni. Az USA vezetői azzal magyarázták elutasító válaszukat, hogy az USA tagja az ENSZ-nek, amely a békeharc célkitűzéseit szolgálja. Igen, az ENSZ valóban létezik s az a hivatása, hogy a békét szolgálja. De léteznek katonai blokkok is, amelyek egészen más célokat szolgálnak. Felvetődik a kérdés: Vajon egy ilyen szerződés a Szovjetunió és az USA között ellenkezne-e az ENSZ céljaival és feladataival? Kétségtelen, hogy nem ellenkezne, vagy amint nálunk mondani szokás, a túró nem ronthat a puliszkán. Ha az ENSZ-alapokmány értelmében államainkra háruló kötelezettségeken kívül kormányaink további kötelezettségeket vállalnának magukra egymással szemben, ez csak hasznára válna népeink, a világ összes népeinek. Azt javasoltuk: a katonai blokkokban — a NATO-ban és a Varsói Szerződésben — részvevő államok kössenek egymással megnemtámadási egyezményt. Ez egyben hozzájárulna az államok közti kapcsolatokban fennálló feszültség felszámolásához, ami fokozatosan a „hidegháború“ megszüntetéséhez és az államok közti normális kapcsolatok kialakulásához vezetne. De ez a javaslatunk sem keltett visszhangot a nyugati hatalmaknál. A kereskedelmi korlátozások megszüntetése ugyancsak fontos előfeltétele a kapcsolatok megjavításának Egyszóval sok lehetőség van , ha kihasználjuk ezeket a lehetőségeket, s ha jóakarat nyilvánul meg, megvalósítható a kölcsönös megértés is, hogy békében és barátságban éljünk, hogy ne alakuljon ki háborús pszichózis. Kifejtettem már, hogy a Szovjetunió baráti viszonyban kíván élni az Amerikai Egyesült Államokkal. Jobb ha békésen versenyezünk, nem pedig a tömegpusztító eszközök előállításában. Ha baráti viszonyt teremthetnénk országaink között, ez nagy lépés lenne előre az összes országok közti béke megszilárdításának útján, a világbéke megőrzésének útján. Mi a békéért harcolunk és minden erőfeszítésünk ennek a célnak a megvalósítására irányul. (Folytatása lapunk legközelebbi számában)