Fáklya, 1958. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1958-01-30 / 24. szám

1058. I. 30. csütörtök, 24. sz. Nőivé M­­ a nőknek A szalárdi nőbizottság VERSENYFELHÍVÁS A Bors és Bihar nőbizottságaihoz A Román Népköztársaság női­nek országos konferenciája vala­mint március 8. a Nők Nemzetközi Napjának tiszteletére Szalárd község nőbizottsága versenyre hívja Bors és Bihar nőbizottsá­ga­it. Felhívásunk a következő ver­senypontokat tartalmazza: 1. Mozgósítani fogjuk közsé­günk asszonyait szárnyasok ne­velésére és annak a szövetkezet utján való értékesítésére. 2. „Szép és jó termésü zöldsé­­geskertet" jelszóval felvilágosító munkát végzünk az asszonyok között. 3. Felvilágosító munkát fejtünk ki, hogy terményeiket szerződés­­kötés és értékesítés útján a szö­vetkezetben értékesítsék. 4. A művelődési élet fellendíté­séért szervezünk: — 50—60 tagból álló női kul­­turcsoportot, — minden választókerületben olvasókört, — 40—50 tagú agrotechnikai köröket. A nőbizottság állandóan irányí­tani fogja a szabászati tanfolya­mokat, március 8 tiszteletére ké­zimunkákért szervez, melynek anyagát kiállításon mutatja be. Ugyancsak március 8 tisztele­tére önálló műsoros estet rende­zünk, melynek bevételét nyári napközi otthon berendezésére fordítjuk. Felhívjuk a tartomány összes nőbizottságait, csatlakozzanak versenyünkhöz. MEDVESI JOLÁN a nőbizottság elnöke V. CREJU titkár Hasznos kezdeményezés c­lemet gyönyörködtető horgolt temlecskék. A távoli Kína, Afrika szépségeit elérik idéző festett dí­vány párnahuzatok, lámpaernyők, vidám hangulati­ festmények, ba­tikolt selyemsálak, ízléses gyer­­mekruhák — s ki tudná még fel­sorolni, mi minden látnivaló fo­gadja a belépőt, a városi nőbi­zottság kézimunka kiállításán. Mert 300 asszony kezemunkájá­­ból még a legigényesebb váloga­tó is megtalálja az ízlésének — no és zsebének — megfelelő da­rabot. A kiállításnak megnyitása óta százakra menő látogatója s vevője volt. A kiállított tárgya­kat ugyanis azonnal megvásárol­hatják. — Városunk asszonyai — mondja Bora elvtársnő a városi nőbizottság kiírójának tagja, a kiállítás vezetője — örömmel fo­gadták a kézimunka kiállítás szervezését. Olyan háziasszonyok készítették ezeket a darabokat, akiknek kisgyermekeik vannak. Vagy egészségi állapotuk nem engedi meg, hogy gyárban dol­gozzanak, házimunkájuk elvég­zése után azonban szívesen kézi­munkálnak otthon. A jövedelem — amit ezzel keresnek — havonta körülbelül 300—500 lej, — min­dig jól jön a családnak. Állan­dóan jönnek, érdeklődnek.. S tényleg, míg a kiállított tár­gyakban gyönyörködünk, beszél­getünk, újabb látogató érkezik Nem vevő. Táskájából horgolt szekrénycsík kerül elő. Csak megmutatni hoztam — mondja­­­ csináljak-e ilyet? S a válasz kedvező: hozzon mi­nél többet. —­ Gyermekruhácskákat, női blúzokat tudok s szeretnék varr­ni, — mondja egy másik asszony. A felelet újra az: hozzon min­tadarabot. Biztatást kapnak a háziasszo­nyok. Minden új tagot szeretet­tel fogadnak. Nem csoda tehát, ha állandóan bővül a kiállításra dolgozó háziasszonyok száma. Ez bizonyítja, hogy a kiállítás meg­rendezése hasznos kezdeménye­zése volt a városi nőbizottság­nak. F­A­K­L­Y­A Pot szól a Az új nemzedéknek pusztán szakmai képzésével nem eléged­hetünk meg. Gondoskodnunk kell arról is, hogy olyan maga­tartást, jellemet, olyan egyéni tulajdonságokat fejlesszünk ki a fiatalokban, melyre önmaguknak, környezetüknek, s társadalmunk­nak szüksége van. Valljuk be őszintén, hogy is­koláinkban nagyobb gondot for­dítunk az oktatásra, mint a ne­velésre. Sok jó felkészültségű ta­nár megelégszik azzal, ha a ta­nulók elsajátítják az anyagot és nem veszik észre, vagy azt hi­szik, hogy nem reájuk tartozik a diákok rendetlensége. Van, aki a felelésre felszólított tanuló­nak csupán tárgyi tévedéseit ja­vítja, de nem figyelmezteti, ha piszkos, gyűrött a ruhája, ren­detlen, vagy iskolához nem illő a hajviselete. Nem neveli, ha az utcán zsebredugott kézzel valami köszönésfélét mormol, pedig az udvariasság és rendszeretet a ci­vilizált ember sajátja kell hogy legyen. Ennek kialakításában pe­dig össze kell fognia a család­nak, iskolának és társadalomnak. Mert nemcsak az iskola és szü­lői ház hivatott nevelni az ifjú nemzedéket, hanem az egész tár­sadalom kötelessége. Például: ha a villamoson egy gyermek nem adja át helyét az idősebbnek, a kalauz — véleményem szerint — nyugodtan felállíthatja helyéről. Ha az utcán, moziban, üzletben tolakodnak az ifjak, világosítsuk fel őket a helyes magatartásról. El kell ismernünk, hogy van­nak szép, említésreméltó meg­nyilvánulások is, melyekre méltán büszke lehet iskola, család egya­­­ránt. Nemrégen csengették fel iskolánkat (4. számú középis­kola) telefonon ismeretlen villa­mos-utazók, kik a helyüket ud­variasan átadó diákok karszá­­mait megjegyezve, tolmácsolták megelégedésüket. Hogyan érjük el ezeket az eredményeket? A nevelésben, épp úgy, mint az oktatásban nem szorítkozhatunk sablonokra. Al­kalmazkodnunk kell a körülmé­nyekhez, a gyermek korához, ké­pességeihez. Szülőnél­, nevelőnek akkor van nyert ügye, ha sikerül a gyermek érdeklődését felkelte­nie. Ehhez azonban a fantáziát is sokszor igénybe kell venni. Hivatkozom a következő esetre: a 4. számú középiskola fiatal tornatanára, Kolumbán István, a 11­ B elemi osztályt tanítja test­nevelésre. A tanulóknak torna­dresszbe öltözve, ruhájukat és ci­pőjüket az öltözőben rendben kell hagyniuk. A tanár azonban észrevette, hogy két kis bakancs kiáll a sorból. Erre nem a tulaj­donost rótta meg, hanem az egész közösséget tette felelőssé a rendért. A két kis cipő azóta mindig szépen sorban áll, mint gazdája. örömmel láthatjuk, hogy év­­ről-évre, különösen az utóbbi években — mind nagyobb fokú érdeklődés nyilvánul meg a ne­velés iránt. Ezt az érdeklődést az illetékes szervek igyekeznek kielégíteni. Szakemberek rendsze­res nevelésügyi előadásokat tar­tanak a szülők útbaigazítására a helyi rádióban, munkás népi egyetemeinken, az iskolákban működő „szülők iskolájában­“. Ezen előadások előre megállapí­tott terv alapján, fokozatosan felölelik a gyermeknevelés min­den kérdését Látogassák minél többen ezeket az előadásokat, mert biztosíthatom, örömük telik benne és hasznosíthatják gyer­mekeik nevelésében. Dr. DEUTSCH MÁRTA a 4. számú középiskola tanára Ti iskap­a éle alól szikrázva pattannak szerte a jégszi­lánkok és alóluk előtűnik a be­tonjárda szürkéje. Kicsi lapáttal szórja a felvert jeget az árokba egy apróka legény. — ...meg kell becsülni, hogy ilyen járdánk van — oktatja a néni — nem amolyan döngölt föld, vagy kövek, mint régen volt. Ez a „régen" nem is olyan távoli múltra utal, mindössze négy év teltére. Akkor volt az, hogy az egyik képviselő-honpol­gárok találkozóján felvetette va­laki: — Ritter elvtársnő, tegye szó­vá a végrehajtó bizottság ülés­szakán, hogy nagyon rossz már a mi járdánk .. . Önkéntes munkát is ajánlot­tak, de nem volt rá szükség, vé­gigjár­dáztatta a Pasteur utcát a néptanács, amint azt all. városi választókerület polgárai képvi­selőjükön keresztül kérték. Ez volt az első nagyobb ered­mény (mert a kisebbeknek ek­korra már se szeri, se száma nem volt) amit Ritter Etelka képviselővé választása első évé­ben elért. A járda után az út­testről is eltűnt a nemrég még kerékagyig érő sár, s az utolsó házakig, egészen azokig, melyek már a hegynek kapaszkodnak,­­ eljutott a villany. A kerületben három kórház betegei és a kefe­gyár többszáz dolgozója nélkü­lözte a postaládát. Ott kéklik már az Alimentara mellett... Apró dolgok, de ezernél is több dolgozó látja hasznukat. Az őszön a szüret alatti megterhe­lés beszakadással fenyegette az állami gazdaság előtt levő hidat. A képviselő tolmácsolta a hon­polgárok kérését és a hidat ide­jében megjavították. A gondos, jó háziasszonyra valló konyhába beragyog a téli verőfény, reátáncol az asz­tal linoleum borítójára. Sok ter­­vezgetés, számitgatás néma ta­núja volt az elmúlt 13 esztendő alatt ez a kis konyha, (ezóta la­kik a Pasteur utcában Ritter Etelka háziasszony) különösen az utóbbi négy esztendő óta, amióta a 11. kerület szószólójá­nak választották a városi népta­nácsba. Itt töprengtek a nőbizott­­ság tagjaival nemegyszer, a 19. számú iskola vízellátásának meg­oldása felett, itt ment határozat­ba, hogy a 70 esztendős Boka­­ Mihálynak ki kell járni a nyug­­díjt, az öreg Terka néninek a gyorssegélyt, Kiss Pálné lakás­ügyét, a napközis­ szülők sérelmé­­nek orvoslását és ezer egyéb ap­róság. S most — harmadszorra is képviselővé jelölése alkalmával — itt születnek a még megol­dásra váró kérdések elintézésére , s a „haditervek" — a jövendő mun­­d­kaprogram. — Két nagy dolgot­ kell meg­oldanunk, — mokája Ritter elv­társnő, aki nagy családja, vá­lasztókerülete gondjait talán-ta­­lán a magáénál is előbbre helye­zi (erre 13 esztendő közéleti te­vékenysége igazoló) — mindket­tő sürgős, mindkettőben tettünk is már lépéseket, s mindkettő százakat érint. Egyik: ki kell bővíteni a víz­­csatornahálózatot, hogy a Reis­­mann-telepnek nevezett dombol­dali utcák is kapjanak vezetéket, ne kelljen a Pasteur-utcából hor­daniuk. Ígéretet már kaptak, de mert a Pasteur-utcai főcsatorna szűk volta nem bírja el a továb­bi megterhelést — előbb ezt kell kicserélni. Ez nagyméretű mun­kát igényel, s így későbbi idő­pontra halasztódik a vízhálózat ][ bővítése. Másik: petróleumelosztót kelle­ne létesíteni, hogy a környék la­kóinak ne kelljen lejönniük a színháznál levő kútig, ha petró­leumot akarnak vásárolni. Nem újkeletű ez a kérdés: már helyiséget is szereztek a képvise­lők. Mindezek ellenére csak ígé­retet kaptak petróleum helyett. A nem ország, még csak nem is városrengető dolgok ezek. De többszáz dolgozó élet­­körülményeit könnyítik majd meg s öregbítik a benne bízó honpol­gárok érdekeit oly igazán szivü­kön viselő képviselők jóhírét, mint Ritter Etelkáét, a 11. vá­lasztókerület minden honpolgára által ismert és szeretett, éppen ezért ezúttal harmadszor ujraje­­lölt néptanácsi képviselőjét. m. e. * HARMADSZOR képviselőjelölt v Jól sikerült előadás Az érmihályfalvi nőbizottság szombat este hagyományos bállal egybekötött előadást tartott a kultúrotthon helyiségeiben. Már hetekkel előbb folyt a próba. S ezzel egyidőben január 18-ra összegyűjtöttek 400 darab értékes tombolatárgyat. Elkészült a műsor is. Január 18-án este zsúfolásig megtelt a nagyterem. Dal, tánc, muzsika és a „Nehéz próba“ egy­­felvonásos vígjáték tette vidám­má esténket. A bevételt, mintegy 3000 lejt a szegény gyermekek téli ruhájá­ra és a szülőotthon szükségletei­re fordítják. A munka élén Tunyogi Ibolya állott, aki sokoldalú tevékenysé­get fejt ki. A nőbizottság elnöke, anya, háziasszony, képviselő (a választásra is újra jelölték). Is­meri a község minden baját és segít is azokon. Az ilyen képvi­selő munkája követésre méltó példa. Tóth Anna levelező HÍREK • Székelyhid rajonban több, mint hatszáz nő segít a népta­­nácsi képviselőválasztások előké­születeiben, mint agitátorok és a választók házánál. Közülük 109-et képviselőjelöltnek javasol­tak.­­ • Nagyvárad rajonban 1S8­­ nőt jelöltek. Közülük 14 rajoni és 184 községi képviselőt.­­ Tartományszerte szabászati­­ tanfolyamokat szerveznek a nő­bizottságok. Biharon negyven, Szentjánoson negyvenhárom, Borson eddig tizenhét asszony tanulja a ruhaszabást.­­ A széplaki nőbizottság te­­tőtől-talpig felöltöztette a falu szélén levő cigány iskola tizen­két kis látogatóját. Műsoros est bevételéből vették az anyagot, amit az asszonyok maguk készí­tettek el. Példájuk követésre méltó. mgtsz 51 Országszerte folyik a nőmozgalom új formájú szervezése.­­ Képünkön Bradu Elena miklóiitási tanítónő, a Nagyvárad rajoni szervező bizottság jelentését olvassa fel a konferencián, akit a konferencia a rajoni nőbizottság elnökévé választott. Örökis tan élnek a dalban... „Szerető versem lesz emlékmű­ved: folyton olvas a jövendő szeme s jövő nyelvek ismétlik létedet ha elhalt már a ma lélegzete" Lehet-e szebben megfogalmaz­ni a költő ihletőjének, a tiszta­­szivü szeretőknek halhatatlansá­gát? Shakespeare száznál több szonettjében énekelte meg szive hölgyének viruló szépségét, s az­ olvasó századok múltán is olyan­nak látja, amilyennek a szerel­mes költő festette. A költészet, mint csodálatos balzsam, örök­­ifjan őrizte meg az elérhetetlen ideálok és szerető hitvesek alak­ját. A magyar irodalomnak is — mint minden nép irodalmának — megvannak eszményi nőalakjai, s valahányszor verseskönyvben lapozgatunk, életre keltjük an­nak az asszonynak szellemét is, aki a költő szívét betöltötte. Az első szerelmes versek, a vi­rágénekek ismeretlen szerzői a kertek pompázó díszeihez hason­lítják a kedvest. Ez a hasonlat a népköltészet sajátja, de bevo­nult az írott irodalomba is. Ba­lassi Bálint — akit méltán ne­vezhetünk a magyar szerelmi lí­ra első klasszikusának — a vi­rágok minden ékességét feltalál­ja Júliájában: „Én drágalátos palotám, Jóillatu piros rózsám, Gyönyörű szép kis violám, Élj sokáig, szép Júliám". Ám életútjukat kegyetlen kéz­zel választja szét a feudális rend­szer erkölcse. A kóborló, nyugta­lan vérü végvári vitéznek nem marad más vigasza, csak a dal, amelyben szíve szerint szólhat Ez a tragikus válás nemcsak a Balassi sorsa. A költőket a tár­sadalmi ranglétra legalsó fokára helyezte a hivatalos közvélemény, s „hóbortjukért" csak megvetés járt. Érthető tehát, hogy a főúri családból származó lányokat ezernyi béklyóval tartotta, őrizte a nemesi osztály. Csokonai Vitéz Mihálytól, az ábrándos poétától is megtagad­ja az ég egyetlen örömét, Lillája kezét. Pedig szerelmük őszinte és nemes volt, mint a dalok, a­­melyben megénekelte. Ám a költemények Lillája in­kább volt szüleinek engedelmes lánya, és egy jómódú polgárnak ajándékozta kezét. Csokonai úgy érzi: „nincs Lilla, nincs öröm", s busán zengi szíve fájdalmát A reményhez című gyönyörű versé­ben. De nemcsak a kesergő szere­lem zendül fel a lantokon, a be­teljesült boldogságról is dalol a szív. Vörösmarty Mihály felesé­gének, Csajághy Laurának írja legszebb sorait: „Szerelmedért Fa lennék bérc fején Felölteném zöld lombozatját Eltűrném villám s vész haragját, S meghalnék minden év telén Szerelmedért Laurának küldi A merengőhöz című gyönyörű költeményét is, valamint a Haragszom rád, A szomju és A szerelemhez című verseket. A megvalósult álom örömét költészetünkben Petőfi énekelte meg legszebben, akinek Szend­­rey Júliához irt minden verse a hitvesi szeretet egy-egy himnu­sza. Magasztalja szépségét, dal­ba fogja erényeit, és mindezeken túl látnoki szóval tesz hitet örök szerelméről a Szeptember végén című örökszép költeményében: „Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt, Fejfámra sötét lobogóul akaszd, Én feljövök érte a sin világból Az éj közepén, s oda leviszem azt, Letörlem­ véle könnyűimet érted, Ki könnyen elfeleded hívedet, S e szív sebeit bekötözni, ki téged Még akkor is ott is örökre szeret". i­ m­agyarázat a szabásmintához 1. A szoknya szélessége elől. 2. A szoknya szélessége hátul. 3. A ruhaderék eleje. 4. A hát. 5. Öv. 6. Pánt a ruhaderék elejéhez. 7. Manzsetta. DIVAT Az alábbi, csikós szövetből ké­szült szép ruhamodellt a női ro­vat olvasóinak küldjük. Közülük sokan a nőbizottságok szabásza­ti tanfolyamain megtanulták a felsőruhaszabást. A szabásminta segítségével, a ruhát otthon kön­­­nyen elkészíthetik. 8. Gallér. 9. Hónaljereszték.

Next