Fáklya, 1965. szeptember (20. évfolyam, 206-231. szám)

1965-09-01 / 206. szám

AZ RKP CRISANA TARTOMÁNYI BIZOTTSÁGA ÉS A TARTOMÁNYI NÉPTANÁCS NAPILAPJA XX. évf. 206. sz. 1965. szeptember 1. szerda 4 oldal­ára 25 iáni. Az ipar legfontosabb feladata: JAVÍTANI A TERMÉKEK MŰSZAKI­­GAZDASÁGI JELLEGZETESSÉGEIT Termelő munkánkban, a társadalom anyagi javainak előállítása során a tökéletesség elé­rése az egyik legfontosabb feladat. A termé­kek minősége, a védjegy híre minden válla­lat központi problémája, az egész iparra vo­natkoztatva pedig fontos nemzetgazdasági kérdés. A IX. pártkongresszus dokumentumai is hangsúlyozzák, hogy „pártunk a minőség kérdését már évekkel ezelőtt az összes dolgo­zók érdeklődésének homlokterébe állította, s ezen a téren jelentős eredményeket értünk el­­. A román áruk az utóbbi években a világpiac keresett termékeivé váltak, hazánk iparának fejlettségét bizonyítva. Tartományunkban is 15 olyan vállalat tevékenykedik, amelyeknek védjegyét már ismeri és elismeri a nemzetkö­zi kereskedelem. Ugyanakkor a többi ipari egység munkaközösségei is termelvényeik mi­nőségi sajátosságainak szüntelen javítására törekednek, — ez a termelő munka, a szocia­lista verseny kulcskérdése. A termékek minőségének tavalyi színvona­lához mérten tartományszerte jelentős javulás észlelhető. Általános jellemzője ez az iparnak s annál is örvendetesebb, mivel számos válla­lat új termékek előállításával kezdte az évet — sikerült viszonylag rövid idő alatt az igé­nyek szintjén kibontakoztatni a termelést. Így a Pádurea Neagra-i üveggyár, a Transilvania lakk- és festékárugyár, az Arta cipőgyár mun­kásai, mérnökei és technikusai az év eltelt szakában kiváló, minden minőségi követel­ménynek megfelelő termékeket állítottak elő s ezt a technológiai folyamat következetes ja­vításával, a műszaki fejlesztés propagálásá­val, az ellenőrzés szigorításával érték el. A Sinteza vegyigyár, az Arbociment építkezési anyag gyár, az olajgyár és számos más Cri­­sana tartományi vállalat munkaközössége ha­sonló sikereket mondhat magáénak, áruikra eddig egyetlen panasz sem érkezett. Ezekben az egységekben a pártszervek vezetésével si­került érvényt szerezni a termékek műszaki és gazdasági jellegzetességei tökéletesítésé­nek. Jellemző, hogy az említett vállalatok eredményeiket a következetességnek köszön­hetik: a termelés a „hibás terméket ne adj to­vább“ jelszó jegyében folyik, a selejt csökken­tése, a hibátlan áruk gyártása minden dolgo­zó ügye, s ez érvényes a termelőmunka min­den percére. Ezekben a vállalatokban a dol­gozók felelősségük tudatában, a kommunisták példáján felbuzdulva munkálkodnak a pártha­tározatok célkitűzéseinek teljesüléséért, a nemzetgazdaság fejlesztéséért. Elmondható ez tartományunk minden vál­lalatáról. Az elért eredmények azonban már nem azonosak. Néhány vállalatnál a termékek minőségi sajátosságai elmaradnak a kívánal­mak mögött, magas a selejt százalékaránya, a megrendelők elégedetlenek a leszállított árukkal. Százezrekre rúg a kereskedelem ál­tal visszautasított termékek értéke, s szinte minden esetben a visszautasítás okai a minő­ség kérdése köré csoportosulnak. Az Infrafi­­rea szerszámgépgyárban például, — amely több országba szállít magastermelékenységű gépeket —, még mindig nem sikerült megol­dani az öntödei selejt csökkentésének problé­máját. Ez a tény kihat a megmunkálás továb­bi fázisaira és kedvezőtlenül befolyásolja a többi termelési mutatót. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a minőség hiányosságai objektív ténye­zőkre vezethetők vissza. Ilyenek a szakisme­ret hézagai, a termelési folyamat alacsony műszaki színvonala, az ellenőrzés fogyatékos­ságai ... Ezek okai viszont már nem objektív eredetűek. A Crisana textilgyárban például év eleje óta 284.000 lej értékű olyan árut ter­meltek, amit a kereskedelem visszautasított. Színkülönbségek, a szabványtól eltérő mére­tek, nem megfelelő kikészítés — figyelmesebb és szigorúbb ellenőrzéssel ezeket elkerülhették volna. A Crisus cipőgyárban a rossz munka­­szervezés, a laza munkafegyelem és az előbb sorolt okok miatt 200 pár női cipőt kaptak vissza a megrendelőktől. Még aggasztóbb a helyzet a Ruhagyárban: 472.000 lej fölé emel­kedik a visszautasított áruk értéke. Ezt a szokatlanul magas számot szokatlan állapo­tok hozták létre, nevezetesen a lagymatag fá­zisközi ellenőrzés és a felelőtlenség. Erre mu­tat, hogy nagymennyiségű árut olajfoltok, másokat egy-egy rosszul végzett munkafázis miatt utasítottak vissza.­­ A IX. kongresszus dokumentumai leszöge­zik, hogy „a nemzetgazdaság valamennyi ágában fokoznunk kell a termékek minőségé­nek módszeres javításáért kifejtett munkát, javítanunk kell a termékek műszaki és gaz­dasági jellegzetességeit. A gazdasági vezető­­szervek, a vállalatvezetőségek, valamennyi dolgozó számára elsőrendű feladat ez, mivel alapvető feltétele a termelési és fogyasztási szükségletek kielégítésének, az ipar gazdasá­gi hatékonysága növelésének, és annak, hogy a román árukat versenyképessé tegyük a vi­lágpiacon.1. Tartományunk ipari egységeinek e feladatok szellemében kell kibontakoztatniuk a termékek minőségének megjavítására irá­nyuló tevékenységüket. Legfontosabb teendő az ellenőrzések szigorítása. Minden termelő egyben vásárló is, nem mindegy milyen ter­méket kap a kereskedelemtől — nem mindegy tehát, milyen árut termel. Éppen ezért tudato­sítani kell minden dolgozóban a minőség iránti felelősséget, a legszigorúbb ellenőr le­gyen maga a dolgozó. Az lehet, ha tökélete­­­­sen ismeri mesterségét. A hibátlan termék­­ előállítása megköveteli a rendszeres önkép­­­­zést, a korszerű technika színvonalán. Szám­űzni kell a termelő munkából a közömbösség, az igénytelenség minden megnyilvánulását. Sok helyütt — és különösen a helyi ipari vál­lalatoknál a szakembereknek nagyobb érdek­lődést kell tanúsítaniuk a munka megszerve­zése, a gyártási folyamat műszaki színvona­lának növelése iránt. Különösen az említett egységekre vonatkozik ez — megengedhetet­len a legcsekélyebb hanyagság, nemtörődömség. Ezekben a vállalatokban a pártszerveknek éberebben kell őrködniük az állami szabvá­nyok és belső normák tiszteletben tartása fö­lött, oda kell hatniuk, hogy minden dolgozó elemi kötelességének tekintse az általa ter­melt áruk szavatolt minőségét. A párt IX. kongresszusának Határozata kimondja: „A kongresszus a gazdasági vezető szervek, a nemzetgazdaság összes ágaiban a vállalatok, a dolgozók elsődleges feladatának tekinti a termékek minőségének rendszeres javítását“. Magasztos cél­­ elérésén munkálkodni minden dolgozó feladata. Az acélöntők sikerei Az acélöntők a termelési tervek előirányzatainak újabb túlszárnyalásával zárták au­gusztus második dekádját, s az év elejétől több mint 2 millió tryíina acét adtak.­­ A terv­e^s üteme gyorsabb a tervben­, előirányzottnál, ami kedvező­ feltételeket teremt an­nak a célkitűzésnek a teljesí­téséne és­­ túlteljesítésére, hogy az idén, a hatéves terv utolsó esztendejében 3,4 millió t acélt termeljünk), vagyis 12-szer an­­­nyit mint­­'Románia 1938-ban gydri.nft. Korszerű berendezé­sek és aggregátok építése, va­lamint új technológiai folya­matok bevezetése, a meglévők tökéletesítése lehetővé tette a kohóipari termékek minőségé­nek javítását. Növekedett az új acélfajták száma, különöskép­pen az ötvözött és a szénacél­nál. Lényegesen több csapágy­acélt, szerszámacélt és épület­­szerkezeti acélt gyártottunk, s bővítettük a hengereltáruk és a csövek választékát. (Agerpres) EMMEI A HELYI VISZONYOKNAK MEGFELELŐEN A kalászosgabona félék minden termelőszövetkezetben a szántóföld több mint egyharmadát foglalják el. Érthető tehát, hogy a terület ki­jelölése gondos előtanulmányozást igényel. A helyi viszonyoknak megfelelő tudományos alapon kell elbírálni, milyen elővetemények után célszerűbb vetni a búzát? Mi­lyen szempontokat vett figyelembe a zavani mtsz vezetőtanácsa? Ezek­ről a kérdésekről beszélgettünk a napokban KERESZTES BÁLINT­TAL, az mtsz mérnökével .­ Ez év őszén 400 hektár búzát vetünk, több mint felét, vagyis 237 ha here, olajlen és cukorrépa után. Ezek a legjobb elővetemé­­nyek. Ötvenöt hektár búza és 108 hektár 101-es kukorica helyébe ke­rül. Néhány évvel ezelőtt még ide­genkedtünk a búzának búza után való termesztésétől. A vegyipar fokozatos fejlődése folytán ma már azonban nem okoz gondot a talaj­erő pótlása és a kártevők elleni vegyszeres védekezés. — Hogyan oldják meg gyakorla­tilag ezeket a kérdéseket? —­ A monokultúra káros következ­ményének leküzdése céljából szán­tás után és közvetlen a vetést meg­előző tárcsázás alkalmával 200 kg szuperfoszfátot és 50 kg ammonium nitrátot juttatunk a talajba. A kár­tevők elleni védekezés is egyszerű, ha megvan a szükséges vegyi­anyag. Azt a vetőmagot, melyet a búza búza utáni területben vetünk Aldrinnal csávázzuk. Ez a drótféreg leghatásosabb ellenszere. Száz ki­logramm vetőmaghoz 0,5 kg vegyi­anyagot számítunk. Természetesen emellett az egész vetőmagot Crip­­todinnal kezeljük a gombabeteg­ségek ellen. — Milyen búzafajtát vetnek? — Három félét: Harrach-ot 280, Bulgária. 301-est 100 és Bezosztája I-et 20 hektáron. Saját termesztésű vetőmagot használunk, melynek több mint felét már ki is takarítot­tuk. A villanymeghajtású szelektor — mely két váltásban dolgozik —, naponta két vagon vetőmagot tisz­tít ki. A vetőmag mintát még augusztus derekán beküldtük az oradeai Magelemző Központba, a­­honnan az eredményt várjuk. — Hogyan szervezik meg a ve­tést? — Az előző évi tapasztalatokból tudjuk, hogy nem annyira a vetés mint inkább a talajelőkészítés okoz fennakadást. Figyelmünket tehát elsősorban is a talajelőkészítésre fordítjuk. A traktorok már mun­kába is álltak, s közel 200 hektárt már fel is szántottak. Legelőször is a búzaföldet forgattuk alá, hogy a talaj­­ jól megülepedjen. Majd ezt követi a len, cukorrépa és a korai érésű kukorica földjének megmun­kálása. Kedvező időjárás esetén szep­tember 20—30 között a kukorica­földet is letakarítjuk s két héttel később a vetőgépek is munkába állhatnak. A talaj előkészítést és a vetést is teljes egészében a nusfalaui GTA traktorosai végzik el. A rendelke­­­­zésükre álló három vetőgéppel két­­ hét alatt mind a 400 hektáron föld­be kerül a mag. Hogy meglepetés ne érjen az esős időjárásra is gon­doltunk. Rendbetettük a négy ló­­vontatású vetőgépet, mely szükség esetén jó szolgálatot tesz. Gazdasá­gunkban minden feltétel biztosított ahhoz, hogy legkésőbb október közepéig befejezzük a búzavetést — mondotta a mérnök. Lejegyezte BALOGH GYÖRGY i Haiianai Dézsi Ferenc, az oradeai mező­gazdasági gép­javító üzem ki­váló szerelője egy traktor mo­torjának bejára­tását végzi. Az aradi vagongyárban üzembe helyezték az új oxigén­gyárat. A gyár korszerű berende­zéseinek és felszereléseinek üzem­próbáját a kitűzött határidő előtt kezdték meg. Az oxigéngyár teljes egészében fedezi nemcsak az üzem, hanem más helybeli vállalatok oxi­génszükségletét is. A CONSTANTA­ KIKÖTŐBEN. (Vilidár István felvétele) ÚJ VEGYÉSZETI BERENDEZÉSEK A Vegyipari Minisztérium műanyagfeldolgozó gyáraiban az utóbbi időben új berendezéseket szereltek fel a gépgyártó­­iparnak, az elektrotechnikának, a szállításnak, a mezőgazda­ságnak stb. szükséges alkatrészek és műszaki cikkek gyártá­sa céljából. A bucuresti, buzaui, orastiei üzemekben pél­dául új gépeket szereltek fel a műanyagnak feldolgozására, valamint hidraulikus préseket a hőálló gyanták feldolgozásá­ra. Iași-ban korszerű technológiai vonalat helyeztek üzembe polietilénfóliák gyártására. Ezeket széles körben használják fel az építőiparban és a mezőgazdaságban. Év végéig ezeket az egységeket újabb korszerű berendezésekkel látják el. A bu­zaui műanyaggyárban fel fognak szerelni egy technológiai vonalat a polietilén-zsákok gyártására. Ezeket a zsákokat mű­trágya csomagolására fogják használni. A iasi gyárban újabb gépek felszerelése révén megkezdik a könnyű épületek befedésére használt hullámos polivinilklorid-lemezek gyártá­sát (Agerpres) ELŐKÉSZÜLET AZ ŐSZI VETÉSRE Ebben a gazdasági évben a salardi mtsz-ben 500 hektáron termesztenek búzát, amelyből 390 hektár Bezosztája­ 1 és 110 hektár Harrach. Ez az első év, amikor a salardiak kukorica után nem termesztenek őszi bú­zát. Előveteményei csak kalá­szosok, cukorrépa és hüvelye­sek. A kukoricának, mint előve­­teménynek kihagyása hozzájá­rul ahhoz, hogy idei vetéstervü­ket optimális időben teljesíthes­sék. Saját termesztésű magot vetnek. A mintát idejében el­küldték a tartományi Magvizs­gáló laboratóriumba. A búza­tisztítás folyamatban van. ■ A pénzbeli jövedelem gyarapodásának útja A pericei mtsz vezetőtanácsa behatóan foglalkozik a pénzbeli jövedelem gyarapításával. En­nek legjobban bevált módsze­re a mezőgazdasági és állati termékek szerződés útján való értékesítése. Jelentős bevételre tettek szert a korai zöldségfé­lék eladásából. Ezenkívül 35 hízott ökröt, 81 darab sertést, 101 üru­t, 3 600 kg. gyapjút és nagy mennyiségű tejet adtak el szerződéses alapon. A pártalapszervezet irányítá­sával a tagság rendszeresen ki­veszi részét a munkából. A leg­nagyobb dolog időben sem volt munkaerő­hiány. Különösen Orosz Mária, Józsa Magda, Gál Berta, Gál Erzsébet, Gál Katalin, Gáspár Katalin, Debre Katalin és Búza Ilona érdemel elismerést. A férfiak közül Ba­kai József és Balla Márton végzett dicséretes munkát. ■ Több mint 1 millió lej bevétel közel 120 hektár gyümölcsös. Ennyi a seleusi mtsz jelenlegi kincsesbányájának területe, ami évről évre fejlődött, s az elkö­vetkező esztendőkben is jelen­tősen növekszik. A cseresznye, kajszi, földieper leszedésén már rég tűl vannak. Az almának, szilvának, körtének jelentős ré­szét is értékesítették. A gyü­mölcsös eddigi bevétele megha­ladja a 770 000 lejt. A brigád tagjai arra törekednek, hogy termelőirányzatukat év végéig maradéktalanul teljesítsék. A seleusiak a zöldségtermesz­tést is kifejlesztették az évek során. Ma már jelentős mennyi­séget értékesítenek az állami felvásárló szervek útján és a piacon. A káposzta, karalábé, tojásgyümölcs, valamint külön­böző zöldség- és főzelékfélék eladásából eddig 310 000 lejt könyveltek el. Év végéig ez az összeg még jelentősen növek­szik. A kertészetből és gyü­mölcstermesztésből származó összbevételük eddig meghalad­ja az egy millió lejt, HIVATÁSA A MÚLTAZ IDEIN! Szinte megolvad az aszfalt az augusztusi napsütésben. Szellő se lebben. A kiskapun be­lépve, árnyas sétány vezet az épületig. Példás tisztaság, csend. A váróteremben sut­togva beszélnek az emberek. Beteget ke­zelnek. Ilyenkor nem illik a hangoskodás. Orvosi rendelőben va­gyunk Rábáganiban. Egy héttel ezelőtt itt hozta világra első gyermekét Le? Zolija huszonegy éves fiatal­asszony. Április óta ez itt a tizenkettedik szü­lés. S a körülmények pártunk gondoskodása révén a legkedvezőb­bek gyermekek és szü­lök számára egyaránt. Vajon gondolhattak-e huszonegy évvel ez­előtt arra az anyák, hogy orvosi felügyelet mellett, szülőotthon­ban hozzák világra gyermekeiket? Nem. Mint ahogy arra sem, hogy fiaikból vagy le­ányaikból az állam megbecsült polgára lesz. S íme, alig több mint két évtized alatt megvalósult. Le? Zorija szabadsá­gunk évében született, s így csak hírből is­meri a háború előtti viszonyokat. Napjaink valóságát azonban an­nál inkább. Szemta­núja s egyben részese is szocializmust építő munkánknak. A koro­sabbak még jól emlé­keznek arra az időre, amikor Bucurestig kel­lett bejárniuk az or­szágot, hogy munkát, s ennek árán megélhe­tést találjanak. Gabor Ioan, Guian Teodor, Ivan Popa Gheorghe, Gabor Ioan Vantica élő tanúi ennek, hi­szen őket is gyakran kényszerítette a sors családjuk elhagyására. Hatszáz kilométert u­­taztak, hogy munkát találjanak. S a bér alig volt elegendő a meg­élhetéshez. Az akkori életkörülmények egyik néma tanú­ja ma is szívszorító látvány. Töpörödött, szalmafe­delű viskó a falu túlsó végén, düledező tálak­kal. Ma már eltűntek a községből az ilye­nek, ezt az egyet azon­ban nem bontják le. Múzeumot rendeznek itt be. Emlékeztetőül az utókornak. Az utóbbi években szép házak épültek errefelé is. Ivan Ivan, a néptanács elnöke elmondta, hogy felsza­badulásunk óta több mint 700 család épí­tett új házat a község­ben. Ez azt jelenti, hogy az öt faluból álló község 80 százaléka újjáépült. És méghozzá , milyen házak ezek. Az­­ alap betonból vagy terméskőből készül, fa­lai pedig téglából. Itt is a néptanács elnöké­nek szavait kell idéz­nünk: „A háború előtt csak a jegyzőnek és a papnak volt padlás szobája. A most épí­tett házakból már nem hiányzik a parketta, a villanyfény és a rá­dió sem. S a község átalaku­lásával az emberek gondolkodása is meg­változott. A lakosok már nemcsak saját portájuk kapujáig lát­nak. Erejükhöz mérten segítenek a falu fej­lesztésében. Az ország­út mentén naponta 20- 30 ember szorgosko­dik. Téglát, maltert hordanak, iskola ké­szül. — Ez a hatodik, a­­mit 1960 óta építünk — mondja kísérőm, a néptanács elnöke. — Ebből kettő nyolcosz­tályos, négy pedig négyosztályos, 4-4 tan­teremmel. Hasonlítsuk össze a huszonegy év előtti és a mostani is­koláztatási feltétele­ket? Nem nehéz. Ak­kor az öt faluban öt tanterem volt, s most Bratesti kivételével minden faluban négy tantermes iskola mű­ködik. Bratesti a leg­kisebb falu, csupán 48 család lakja, de jövő­re itt is iskolát épí­tünk. Néhány száz méter­rel feljebb újabb építő csoporttal találkozunk. A Cosdeni felé vezető út sarkán most ássák a szövetkezeti áruház alapjait. Terméskő, tégla halmazok min­denfelé, ácsszekerce kopogásától hangos a környék. Középülete­ket, magánházakat, u­­takat, hidakat építe­nek. Öt évvel ezelőtt az országút korszerű­sítése is olyan lelke­sedést váltott ki, hogy a község egyetlen la­kosa sem vonta ki magát. Legtöbbjük 40- 50 napot dolgozott ön­kéntesen. Hosszú utat kellene bejárnunk, ha mindent látni akarnánk, s ter­jedelmes cikkben sem térne el a sok megva­lósítás, amit felszaba­dulásunk óta szorgal­mas munkájukkal ér­tek el a rábáganiak. Az iskolák, a két kul­­túrház, a villamosítás — mind-mind a lakos­ság hozzájárulásából létesült. S mindez alig két évtized alatt­ .A nagy változásban csak a falu végén lévő ros­kadozó kalyiba marad a régi. Hivatása: a múltat idézni. PAPP JÓZSEF

Next