Szovjet Híradó, 1964 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1964-01-01 / 1. szám

BORISZ SZIROTYIN: Csúcsíves fennség a falnál meredő Sor­ntpirga fenyő, Hó alatt lüktet a kő, Fények ívén hópihe raj kavarog; Hinta ölén a világ s körbeforog, S hogy kapnak utána lenge kezek, Csillogva mered És hűbb a szemed. És hull a hó. Hallod-e, drága, E halk patyolat zizegést? !Dörzsögnek a fényben az épületek, Kering a fenyők csupa láng ragyogása, S az andalitó havas tág tereken Mintha mi járnánk, egyedül teljesen. Csak te meg éti. Nem, nem vagyunk egyedül. Szembe velünk küszöbön Az újévi nagyvilág, ünnepi hangulat lengi körül: Vidám, születése napja van és Mámoros máris a sok milliárd Köszöntve csengő szótól, daltól, Ünnepel, vígad — ez az egész! Lázasan várja, hogy fordul az év, És szinte máris lendületre készen, Csordult pohárral meredő kezében, Arca derűs figyelem, csupa hév, A hólavinán túl valami roppant Nagyszerűt lát a ködlő messzeségben. És hull a hó. És tündöklő tetők alatt Futok veled És cseng, akár a jég, Kacagásod oly an dalitó. Hallga csak, Kék lesz az ég is a csenddel S türkiz a hajnali tenger! Hallga csak, Hull, hullva szakad Az újévi hó. DUDÁS KÁLMÁN fordítása VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A SZOVJET—MAGYAR baráti társaság lapja KIADJA: A NOVOSZTYI SAJTÓÜGYNÖKSÉG 1964. JANUÁR 1. VIII. ÉVF. 1. SZ. MEGJELENIK HAVONTA KÉTSZER

Next