Fáklya, 1969 (13. évfolyam, 1-24. szám)

1969-09-07 / 17. szám

T íz évvel ezelőtt a Nagyszínház közönsé­ge ismeretlen nevet olvashatott a mű­sorban: Jelena Rjabinkina. Aznap a Hattyúk tavát adták, és Lena, a szín­ház koreográfiai intézetének végzős nö­vendéke, először táncolta Odette­ Odilia sze­repét. A tizenhét esztendős balerina jó techniká­ról tett tanúbizonyságot. Jelena Rjabinkina el­ső színpadi bemutatkozásakor természetesen édesanyja izgult leginkább, aki valaha maga is szólótáncos volt a Nagyszínházban, no meg Jelena húga­­ Kszenyija, aki szintén a ko­reográfiai intézet növendéke volt. Aztán Jelena hírnevet szerzett magának. Kszenyija bemutatkozása szerényebb volt, mint nővéréé: a balettkarban kezdte. A Nagy­színház balettkara jó tudású és szinte azonos képességű táncosokból áll. A balettkar bár­melyik tagjából csak nehezen lehet szólótán­cos. Kszenyijából a maga átlagon felüli elő­adókészségével és muzikalitásával szólótán­cos lett, s bár kisebb szerepei vannak, mint nővérének, tehetsége mindinkább kibontako­zik. Lena Rjabinkina tavaly nyáron a Nagyszín­házzal három hónapot töltött az Egyesült Ál­lamokban; 91 nap alatt 87 fellépésük volt. Lena a Hattyúk tava és a Gisele előadott je­leneteiben, valamint Szkrjabin Álmok című egyfelvonásos balettjében játszott. Most má­sodszor vendégszerepelt az Egyesült Államok­ban - először 1963-ban járt ott. A New York Times 1968. május 28-i számá­ban azt olvashatjuk, hogy Rjabinkina első amerikai fellépése nem volt nagy siker. „Teg­nap este azonban - így a kritikus -, Miss Rjabinkina a Metropolitan színpadán egy perc alatt feledtette velünk 1963-as vendég­­szereplését Odette szerepének szinte tökéle­tes alakításával. Abban a balettben láttuk, amellyel pályafutása kezdődött." Kszenyija törékenyebb alkatához, plasztiku­sabb mozgásához a lírai szerepek illenek jobban. Ma még hiányzik belőle nővérének virtuozitása, néha csak nehezen bírja végig­táncolni az előadást, de akaratereje ilyenkor is segíti. Jelenánál a tehetséghez páratlan szorga­lom, fegyelmezettség és kitartás társul. Hú­ga — barátainak kifejezésével élve­­, „elap­rózza magát”, azaz több kedvelt időtöltése és szélesebb érdeklődési köre van, mint amennyit e sok lemondással járó pályán egy balerina megengedhet magának. Például fil­mezik is. Ám ezt a munkát nem tartja többre egy érdekes szórakozásnál, a forgatás mégis sok idejét elveszi az oly fontos gyakorlástól. Jelena néhány éve férjnél van — férje, Eduard Marcevics színművész - ezért kevés szabadidejét a háztartásban tölti el. Ksze­­nyija nem híve a korai házasságnak. Gyak­ran jár kiállításra, színházba, konzervatórium­ba. Nagyon sok barátja van. Szerinte a mű­vész számára elengedhetetlen, hogy minél több benyomást, élményt szerezzen. Ebben nővére is egyetért vele, csak hát neki már ke­­vesebb az ideje. A különösen érdekesnek ígér­kező premiereken azonban mindig együtt le­het látni őket. Ilyenkor aztán a közönségnek alkalma van megvitatni, miben hasonlít egy­másra a két nővér. A két nővér pihenni csendes, eldugott he­lyen, a Fekete-tenger partjának kis halász­falaiban szeret. Hosszú pihenésre azonban gondolni sem lehet, hiszen formában kell ma­radniuk. Hiába­­ a hírnév kötelez! Robert Clacman Sirene tündér - Jelena Rjabinkina, Briliant tündér - Tatjana Popko (A. Makarov felvételei)

Next