Fáklya, 1974 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1974-01-01 / 1. szám

2 VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A SZOVJET—MAGYAR BARÁTI TÁRSASÁG LAPJA KIADJA: A NOVOSZTYI SAJTÓÜGYNÖKSÉG XVIII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1974. JANUÁR 1. MEGJELENIK HAVONTA KÉTSZER A Földet körülvevő kozmikus térség kutatására kidolgozott programnak meg­felelően a Szovjetunióban 1973. december 18-án, kedden, moszkvai idő sze­rint 14 óra 55 perckor felbocsátották a Szojuz—13 jelzésű űrhajót. Az űrhajó legénysége: Pjotr Klimuk őrnagy, parancsnok és Valentyin Lebe­­gyev fedélzeti mérnök. A Föld körüli repülés programja előirányozza:­­ az ibolyántúli tartományban elhelyezkedő csillagok asztrofizikai megfigye­lését a fedélzeten elhelyezett Orion 2. típusú teleszkóprendszer segítségével; — spektrozonális felvételek készítését a Föld felszínének egyes részeiről az­zal a céllal, hogy adatokat nyerjenek népgazdasági feladatok megoldásához; - a Szojuz-típusú űrhajók fedélzeti rendszere komplex vizsgálatának és ki­próbálásának folytatását; - a kézi és automatikus vezérlés, az automatikus vezérlés, valamint az auto­matikus navigációs módszerek további tökéletesítését a repülés különböző fel­tételei között. A Szojuz-13 űrhajó segé­­ységével szilárd rádió- és televízió-összeköttetést tartanak fenn. Lapzártakor az űrrepülés a megadott program szerint folyik. Olvasóink fi­gyelmébe ajánljuk tudósítónk írását a két űrhajósról. Pjotr Klimuk őrnagy, az űrhajó parancsnoka Valent­yin Lebegyev fedélzeti mérnök SZOJUZ-13 . . . Nem sokkal azelőtt találkoztunk velük, hogy elutaztak az űrrepülőtérre. Az első per­­cektől fogva megkapott a két különböző jel­lemű és külsejű fiatalember közötti bámulatos összhang. A zárógyakorlaton, ahol imitált kö­rülmények között a legapróbb részletekig vé­gigjátszották az egész repülést, tökéletes volt köztük az együttműködés. A vizsgán pedig, ahol az űrrepülési központ módszertani szak­emberei, mérnökei, az űrhajó konstruktőrei valósággal elárasztották őket kérdéseikkel, el­ső benyomásunk szilárd meggyőződéssé vált: ezek a fiatalemberek nagyszerűen összeille­nek. Az alacsony termetű, barna szemű Pjotr Klimuk őrnagy parancsnokhoz méltóan nyu­godt, körültekintő, higgadt. Eszembe jut első találkozásunk, amikor Klimuk még újonc volt az űrhajós egységben. Az új technika való­sággal megigézte a fiatal hadnagyot. Úgy is­merte az összes űrhajó típust, a Vosztokot, a Szojuzt, a Szaljut űrállomást, mint a saját te­nyerét, repült szuperszonikus gépeken, szám­talan ejtőernyős ugrást hajtott végre. Nem volt könnyű helyzetben: körülötte csupa nagy név, a kozmosz hősei, ő meg zöldfülű újonc­nak számított. Valentyin Lebegyev fedélzeti mérnök válla­sabb, elevenebb , ugyanakkor érzékenyebb típus is, mint parancsnoka. Ha repülésről vagy űrhajózásról van szó, nyomban tűzbe jön. Érzékenysége az egyik első orvosi vizsgálaton óvatosságra intette a szakembereket, de mint­hogy minden egyéb tekintetben alkalmasnak bizonyult, az orvosok életkorával magyarázták érzékenységét és arra számítottak, hogy majd lehiggad. Egykorúak, mindketten 31 évesek. __ — Nem csupán az életkorunk azonos — vallják magukról­­, az is összefűz bennünket, hogy mindketten megszállottjai vagyunk szak­mánknak és a repülésnek. Életrajzuk jóformán semmiben sem külön­bözik a sokmillió, velük egyidős szovjet fiata­létól. Főbb állomásai: az iskola, a pályavá­lasztás, a szakma elsajátítása, a vállalt pálya, a szívesen végzett munka. Pjotr Klimuk a határ menti Breszt közelé­ben, Komarovka faluban született és nőtt fal. Mikor megszületett, falujukat már rég elfog­lalták a fasiszták. Folyt a háború. Pjotr nem emlékszik az apjára. Hja Klimuk, a helybeli kolhoz elnökhelyettese beállt a partizánok közé. 1944-ben, amikor Breszt vidékén már nyugat felé vonult a front, Klimukék gyászje­lentést kaptak: az apa elesett Lengyelország területén. Egy véletlen esemény fontos szerepet ját­szott Pjotr életében. Egy alkalommal a falu határában kényszerleszállást hajtott végre egy repülőgép. A sose látott szárnyas masina meg­ragadta a gyerek fantáziáját, így került 1960- ban a csernyigovi katonai felsőfokú repülőis­­kolára. Négy évvel később Pjotr Klimuk had­nagyot egy repülős egységhez vezényelték. Sok más társával együtt neki is felajánlották, hogy álljon az űrhajósjelölteket válogató bi­zottság elé. 1965 őszén bekerült az űrhajósok „csapatába". Valentyin Lebegyev Klimukhoz hasonlóan repülőtiszti iskolára jelentkezett. Amikor 1960- ban a szovjet hadseregben jelentős létszám­­csökkentést hajtottak végre, ő is elkerült a hadseregtől. Ekkor jelentkezett a Moszkvai Repülőgépipari Egyetemre. Tanulmányai köz­ben is állandóan repült: nagyszerűen el­sajátította — egyebek között — a vitorlázógé­pek, a JAK sportgépek, az L—29 lökhajtásos gép, az MI-1 helikopter kezelését. Az egyetem elvégzése után 1966-ban abba a tervezőintézetbe került, amelyet Szergej Ko­­roljov akadémikus irányított. A felkutató és mentőszolgálat kérdéseivel foglalkozott, majd részt vett a fedélzeti rendszerek kidolgozásá­ban, a Szojuzok és a Szaljut űrállomás felké­szítésében. Ez tette lehetővé, hogy töviről he­gyire megismerkedjen az űrhajók szerkezeté­vel. Messziről indult a két fiatalember és külön­böző úton jutott el oda, hogy most együtt ha­ladhatnak ragyogó kozmikus útjukon. Bajkonuri űrrepülőtér Alekszej Gorohov­Fotó: A. Moklecov Földi gyakorlat közben az űrhajó kabinjában (balról Pjotr Klimuk) Megbeszélés az egyik ellenőrző gyakorlat után: Pjotr Klimuk (balról) és Valentyin Le­begyev

Next