Fáklya, 1974 (18. évfolyam, 1-24. szám)
1974-01-01 / 1. szám
2 VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A SZOVJET—MAGYAR BARÁTI TÁRSASÁG LAPJA KIADJA: A NOVOSZTYI SAJTÓÜGYNÖKSÉG XVIII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1974. JANUÁR 1. MEGJELENIK HAVONTA KÉTSZER A Földet körülvevő kozmikus térség kutatására kidolgozott programnak megfelelően a Szovjetunióban 1973. december 18-án, kedden, moszkvai idő szerint 14 óra 55 perckor felbocsátották a Szojuz—13 jelzésű űrhajót. Az űrhajó legénysége: Pjotr Klimuk őrnagy, parancsnok és Valentyin Lebegyev fedélzeti mérnök. A Föld körüli repülés programja előirányozza: az ibolyántúli tartományban elhelyezkedő csillagok asztrofizikai megfigyelését a fedélzeten elhelyezett Orion 2. típusú teleszkóprendszer segítségével; — spektrozonális felvételek készítését a Föld felszínének egyes részeiről azzal a céllal, hogy adatokat nyerjenek népgazdasági feladatok megoldásához; - a Szojuz-típusú űrhajók fedélzeti rendszere komplex vizsgálatának és kipróbálásának folytatását; - a kézi és automatikus vezérlés, az automatikus vezérlés, valamint az automatikus navigációs módszerek további tökéletesítését a repülés különböző feltételei között. A Szojuz-13 űrhajó segéységével szilárd rádió- és televízió-összeköttetést tartanak fenn. Lapzártakor az űrrepülés a megadott program szerint folyik. Olvasóink figyelmébe ajánljuk tudósítónk írását a két űrhajósról. Pjotr Klimuk őrnagy, az űrhajó parancsnoka Valentyin Lebegyev fedélzeti mérnök SZOJUZ-13 . . . Nem sokkal azelőtt találkoztunk velük, hogy elutaztak az űrrepülőtérre. Az első percektől fogva megkapott a két különböző jellemű és külsejű fiatalember közötti bámulatos összhang. A zárógyakorlaton, ahol imitált körülmények között a legapróbb részletekig végigjátszották az egész repülést, tökéletes volt köztük az együttműködés. A vizsgán pedig, ahol az űrrepülési központ módszertani szakemberei, mérnökei, az űrhajó konstruktőrei valósággal elárasztották őket kérdéseikkel, első benyomásunk szilárd meggyőződéssé vált: ezek a fiatalemberek nagyszerűen összeillenek. Az alacsony termetű, barna szemű Pjotr Klimuk őrnagy parancsnokhoz méltóan nyugodt, körültekintő, higgadt. Eszembe jut első találkozásunk, amikor Klimuk még újonc volt az űrhajós egységben. Az új technika valósággal megigézte a fiatal hadnagyot. Úgy ismerte az összes űrhajó típust, a Vosztokot, a Szojuzt, a Szaljut űrállomást, mint a saját tenyerét, repült szuperszonikus gépeken, számtalan ejtőernyős ugrást hajtott végre. Nem volt könnyű helyzetben: körülötte csupa nagy név, a kozmosz hősei, ő meg zöldfülű újoncnak számított. Valentyin Lebegyev fedélzeti mérnök vállasabb, elevenebb , ugyanakkor érzékenyebb típus is, mint parancsnoka. Ha repülésről vagy űrhajózásról van szó, nyomban tűzbe jön. Érzékenysége az egyik első orvosi vizsgálaton óvatosságra intette a szakembereket, de minthogy minden egyéb tekintetben alkalmasnak bizonyult, az orvosok életkorával magyarázták érzékenységét és arra számítottak, hogy majd lehiggad. Egykorúak, mindketten 31 évesek. __ — Nem csupán az életkorunk azonos — vallják magukról, az is összefűz bennünket, hogy mindketten megszállottjai vagyunk szakmánknak és a repülésnek. Életrajzuk jóformán semmiben sem különbözik a sokmillió, velük egyidős szovjet fiatalétól. Főbb állomásai: az iskola, a pályaválasztás, a szakma elsajátítása, a vállalt pálya, a szívesen végzett munka. Pjotr Klimuk a határ menti Breszt közelében, Komarovka faluban született és nőtt fal. Mikor megszületett, falujukat már rég elfoglalták a fasiszták. Folyt a háború. Pjotr nem emlékszik az apjára. Hja Klimuk, a helybeli kolhoz elnökhelyettese beállt a partizánok közé. 1944-ben, amikor Breszt vidékén már nyugat felé vonult a front, Klimukék gyászjelentést kaptak: az apa elesett Lengyelország területén. Egy véletlen esemény fontos szerepet játszott Pjotr életében. Egy alkalommal a falu határában kényszerleszállást hajtott végre egy repülőgép. A sose látott szárnyas masina megragadta a gyerek fantáziáját, így került 1960- ban a csernyigovi katonai felsőfokú repülőiskolára. Négy évvel később Pjotr Klimuk hadnagyot egy repülős egységhez vezényelték. Sok más társával együtt neki is felajánlották, hogy álljon az űrhajósjelölteket válogató bizottság elé. 1965 őszén bekerült az űrhajósok „csapatába". Valentyin Lebegyev Klimukhoz hasonlóan repülőtiszti iskolára jelentkezett. Amikor 1960- ban a szovjet hadseregben jelentős létszámcsökkentést hajtottak végre, ő is elkerült a hadseregtől. Ekkor jelentkezett a Moszkvai Repülőgépipari Egyetemre. Tanulmányai közben is állandóan repült: nagyszerűen elsajátította — egyebek között — a vitorlázógépek, a JAK sportgépek, az L—29 lökhajtásos gép, az MI-1 helikopter kezelését. Az egyetem elvégzése után 1966-ban abba a tervezőintézetbe került, amelyet Szergej Koroljov akadémikus irányított. A felkutató és mentőszolgálat kérdéseivel foglalkozott, majd részt vett a fedélzeti rendszerek kidolgozásában, a Szojuzok és a Szaljut űrállomás felkészítésében. Ez tette lehetővé, hogy töviről hegyire megismerkedjen az űrhajók szerkezetével. Messziről indult a két fiatalember és különböző úton jutott el oda, hogy most együtt haladhatnak ragyogó kozmikus útjukon. Bajkonuri űrrepülőtér Alekszej GorohovFotó: A. Moklecov Földi gyakorlat közben az űrhajó kabinjában (balról Pjotr Klimuk) Megbeszélés az egyik ellenőrző gyakorlat után: Pjotr Klimuk (balról) és Valentyin Lebegyev