Fáklya, 1989 (33. évfolyam, 1-24. szám)
1989-01-08 / 1. szám
az élőkre is hangozzék, számunkra szokványos példák, amelyek a közelmúlt „hagyományait" idézik fel. Konkrétan: miniszterek és minden rendű és rangú vezetők saját tévedéseiket, nemtörődömségüket igyekeznek majd — ahogy az a taskenti földrengés után, vagy Csernobilban történt —, az örményországi földrengés következményeként magyarázni. Ezt már jó előre meg kell akadályozni, még mielőtt az egyedi esetek tipikussá válnának, hiszen mint már mondottuk, több példa is volt erre. Válaszra és sürgős elemzésre vár több szervezési kudarc is. Hogy történhetett meg például, hogy több mint húsz földrengés sújtotta települést csak közel egy hét elteltével „fedeztek" fel a köztársaság vezetői? Egyszerűen érthetetlen, hogyan történhetett meg ez olyan sok helikopter igénybevétele — bár sok csak céltalanul röpdösött ide-oda —, és olyan sok, értelmetlenül egyik helyről a másikra utaz- ' gató apparatcsik melletti? És még sok más is érthetetlen és megmagyarázhatatlan. Miért volt egy álló hétig átjáróház az a jereváni repülőtér, ahová felbecsülhetetlen anyagi értékek érkeztek? Miért kellett nélkülözniök a hírközlő eszközöket a mentőosztagoknak és a sokezres kollektíváknak? Még az olyan primitív eszközök is hiányoztak, amilyenek egyébként az ország valamennyi kolhozában megtalálhatók. Miért kerültek egész települések olyan helyzetbe, hogy még egy tranzisztoros rádiójuk sem volt.