Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1952 / 5-6. szám - Horváth Márton: Petőfi, a szabadság lobogója

a szabadság lobogója Petőfire emlékezni — és Petőfit idézni­­ sohasem volt annyira időszerű, mint éppen ma, amikor mind nálunk, mind Magyaror­szágon és még egész sor más országban beteljesülnek és megvalósulnak elgondolá­sai és álmai. Éppen Petőfi Sándor volt az, aki több mint 100 évvel ezelőtt megjósolta azt a kort, amely felé egy sor ország népe — a magyar nép is —­ szívós és lankadha­­tatlan munkával halad előre: Ha majd a bőség kosarából Mindenki egyaránt vehet, Ha majd a jognak asztalánál Mind egyaránt foglal helyet, Ha majd a szellem nagyvilága Ragyog minden ház ablakán. Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk. Mert itt van már a Kánaán! Ezt a kort mi úgy hívjuk, hogy a kom­munizmus kora s ez a kor, amelyről a költő csak álmodott, egy országban már, a Szov­jetunióban a küszöbön áll, de más orszá­gokban is nem elérhetetlen álom, hanem nagyon is reális, kézzelfogható jövő. Lunacsarszkij saját kora „bolsevikjének“ nevezi Petőfit és a világirodalom legna­gyobb költőforradalmárjának. Mi sem ter­mészetesebb, mint hogy Petőfi eredeme és példája a mai kor szabadságharcosainak, bolsevikjeinek is segít a győzelem kivívá­sában. Nemcsak nagy elődünk, hanem har­­costársunk is, ak­it jó bevonnunk, megkér­deznünk napi küzdelmeink közt. Mert ha a nép ügyét győzelemre vittük is, a harcnak korántsincs vége. Ellenkező­leg: tudjuk, hogy a harc élesedik: politikai téren is, az ideológiai fronton is. Nem fo­lyik-e például ma is a küzdelem az igazi hazaszeretet és a reakciós, ellenséges, ve­szedelmes nacionalizmus között? S nem ta­nulhatunk-e ma is igazi, forradalmi haza­­szeretet­et Petőfitől ? Hazaszeretet Petőfi­nél annyit jelent, mint gyűlölni a nemzet elmaradottságát, gyűlölni a hódítót, füg­getlenségünk elrablóit, gyűlölni a nép belső ellenségeit — és mindenekfelett szeretni a népet. Ez a hazaszeretet olyan szabadságot akar teremteni, amely méltó a szeretet­re. Ezért tárja Petőfi a szabadságharc kitöré­séig az európai forradalmi harc ösztökélő példáit nap mint nap a nemzet elé — mint ahogy mi új hazánkat építve a világ legha­ladóbb országa, a Szovjetunió példája után indulunk. Petőfi is új hazát akart — „Egy új hazát, ahol ne legyenek — Kiváltságok, kevély nagy tornyai — Sötét barlangok, de­­nevértanyák, — Egy új hazát, hol minden szögletig — Eljusson a nap s a tiszta leve­gő“. A haza ügyét a dolgozók ügyével azo­nosítja, s azon méri a nemzet helyzetét: mennyire jutott birtokhoz, joghoz, hata­lomhoz a dolgozó nép, s mennyire jutott előre a nemzet a haladó népek között. A néppel tízen­ víziH át­­ [UNK] Petőfi Sándor szobra Kisfaludy Strobl Zsigm­ond műve

Next